62003TO0265[1]

Az Elsőfokú Bíróság (harmadik tanács) 2005. június 9-i végzése. Helm Düngemittel GmbH kontra az Európai Közösségek Bizottsága. Élelmiszersegély - A teljesítési biztosíték részleges visszatartása - A visszatartott összeg visszafizetése iránti kérelem - Választottbírósági kikötés - Megsemmisítés iránti kereset - Elfogadhatatlanság. T-265/03. sz. ügy.

T-265/03. sz. ügy

Helm Düngemittel GmbH

kontra

az Európai Közösségek Bizottsága

"Élelmiszersegély - A teljesítési biztosíték részleges visszatartása - A visszatartott összeg visszafizetése iránti kérelem - Választottbírósági kikötés - Megsemmisítés iránti kereset - Elfogadhatatlanság"

Az Elsőfokú Bíróság végzése (harmadik tanács), 2005. június 9.

A végzés összefoglalása

1. Megsemmisítés iránti kereset - Valójában szerződéses jellegű jogvitára vonatkozó kereset - Rendelet, nem pedig szerződés alapján elfogadott aktus - A jogvita szerződéses jellegére kifejtett hatás hiánya - A közösségi bíróság hatáskörének hiánya - Elfogadhatatlanság

(EK 225. cikk, EK 230. cikk, EK 238. cikk, EK 240. cikk és EK 249. cikk)

2. Megsemmisítés iránti kereset - Korábbi határozatot pusztán megerősítő határozat elleni kereset - Elfogadhatatlanság

(EK 230. cikk)

1. Az intézmények által pusztán szerződéses jogviszony keretében hozott, annak elválaszthatatlan részét képező aktusok jellegükből adódóan nem tartoznak az EK 249. cikkben említett aktusok közé, amelyek megsemmisítését az EK 230. cikk alapján a közösségi bíróságoktól kérni lehet. A jogvita szerződéses jellege ugyanis nem tagadható csupán azért, mert a megtámadott aktust rendelet, és nem pedig szerződés alapján fogadták el, mivel hogy az említett rendelet tartalma az eljárás feleit kötő szerződési rendelkezések részét képezi.

Az EK 225. cikk és az EK 238. cikk rendelkezéseinek együttes olvasata értelmében az Elsőfokú Bíróság a természetes és jogi személyek szerződéses kapcsolataiból eredő jogvitáinak eldöntésére kizárólag választottbírósági kikötés alapján rendelkezik hatáskörrel. Ennek hiányában hatáskörét kiterjesztené az általa elbírálható vitás ügyeknek az EK 240. cikkben megállapított körén túlra, mivel ez a rendelkezés a nemzeti bíróságok hatáskörébe rendeli az olyan vitás ügyeket, amelyekben a Közösség az egyik fél.

(vö. 39-40., 53., 58. pont)

2. A korábbi határozatot pusztán megerősítő határozat nem olyan aktus, amelyet az EK 230. cikk alapján meg lehet támadni, ezért az ilyen határozat elleni keresetet elfogadhatatlannak kell tekinteni.

(vö. 62. pont)

AZ ELSŐFOKÚ BÍRÓSÁG VÉGZÉSE (harmadik tanács)

2005. június 9.(*)

"Élelmiszersegély - A teljesítési biztosíték részleges visszatartása - A visszatartott összeg visszafizetése iránti kérelem - Választottbírósági kikötés - Megsemmisítés iránti kereset - Elfogadhatatlanság"

A T-265/03. sz. ügyben,

a Helm Düngemittel GmbH (székhelye: Hamburg [Németország], képviseli: W. Waschmann ügyvéd)

felperesnek

az Európai Közösségek Bizottsága (képviselik: G. Berscheid és M. Niejahr, meghatalmazotti minőségben, kézbesítési cím: Luxembourg)

alperes ellen

az 1292/96/EK tanácsi rendelet alapján közösségi élelmiszersegélyként juttatandó termékek mobilizálására vonatkozó részletes szabályok megállapításáról szóló, 1997.december 16-i 2519/97/EK bizottsági rendelet (HL L 346., 23. o.; magyar nyelvű különkiadás 11. fejezet, 27. kötet, 34. o.) alapján történő élelmiszersegély-művelet keretében történt műtrágyaszállítás késedelmes teljesítése miatt a felperes által adott teljesítési biztosíték egy részének visszatartásáról szóló, az állítólagosan a 2003. május 23-i bizottsági levélben foglalt határozat megsemmisítése iránti keresete tárgyában,

AZ EURÓPAI KÖZÖSSÉGEK ELSŐFOKÚ BÍRÓSÁGA (harmadik tanács),

tagjai: M. Jaeger elnök, J. Azizi és E. Cremona bírák,

hivatalvezető: H. Jung,

meghozta a következő

Végzést

Jogi háttér

1 Az 1292/96/EK tanácsi rendelet alapján közösségi élelmiszersegélyként juttatandó termékek mobilizálására vonatkozó részletes szabályok megállapításáról szóló, 1997. december 16-i 2519/97/EK bizottsági rendelet (HL L 346., 23. o.; magyar nyelvű különkiadás 11. fejezet, 27. kötet, 34. o.) 10. cikke szerint:

"(1) A nyertes ajánlattevő a kötelezettségeinek a pályázati felhívásban meghatározott feltételek szerint köteles eleget tenni, csakúgy, mint az e rendeletben szereplő kötelezettségeinek, ideértve a pályázatából eredő kötelezettségeket is.

A nyertes ajánlattevőt úgy kell tekinteni, hogy az valamennyi alkalmazandó általános és különleges feltételt ismeri, és el is fogadta azokat.

(2) Kötelezettségei teljesítésének biztosítása érdekében a nyertes ajánlattevő teljesítési biztosítékot helyez letétbe a Bizottságnál a szerződés odaítéléséről történő értesítést követő 10 munkanapon belül. [...]"

2 A 2519/97 rendelet 18. cikke szerint, amely a fizetési feltételekre és a biztosítékok elengedésének feltételeire vonatkozik:

"(1) A nyertes ajánlattevőnek fizetendő összeg nem haladhatja meg a pályázatban szereplő összegnek a 19. cikkben meghatározott költségekkel növelt, valamint a (3) bekezdésben meghatározott levonásokkal, a 22. cikk (8) bekezdésében előírt összegekkel, a 12-16. cikkben említett ellenőrzések pótlólagos költségeivel vagy a 13. cikk (4) bekezdésében említett intézkedésekből eredő költségekkel csökkentett összegét.

[...]

(5) A kifizetendő összeget a nyertes ajánlattevő két példányban benyújtott kérelmére kell kifizetni.

A teljes pályázati összeg vagy a még hátralévő részlet kifizetésére irányuló kérelmet a következő dokumentumokkal együtt kell benyújtani:

a) számla az igényelt összegről;

b) átvételi igazolás vagy teljesítési igazolás eredeti példánya;

c) záró megfelelőségi igazolás másolata.

[...]"

3 A 2519/97 rendelet 22. cikke a következőképpen rendelkezik:

"(4) Vis maior esetét kivéve a teljesítési biztosíték halmozott alapon részben elvész a következő esetekben, e cikk (8) bekezdésének sérelme nélkül:

[...]

c) a határidő után leszállított áruk értékének 0,2%-a késedelmi naponként, vagy amennyiben alkalmazható, és az a pályázati felhívásban szerepel, idő előtti teljesítés esetén naponként 0,1%.

Az a) és c) pont szerinti összegek nem vesznek el, amennyiben a hibás teljesítés nem róható fel a nyertes ajánlattevőnek.

[...]

(8) A Bizottság a (4), (5) és (6) bekezdés szerint levonja a teljes kifizetendő összegből az elveszett biztosíték összegét. Egyidejűleg a teljesítési biztosítékot vagy az előleg tekintetében adott biztosítékot teljes mértékben felszabadítja."

4 A 2519/97 rendelet 23. cikke szerint:

"A Bizottság dönti el, hogy a nyertes ajánlattevőnek az áruk beszerzésével vagy valamely kötelezettségével kapcsolatos nemteljesítését vis maior okozta-e.

A Bizottság által vis maiorként elfogadott esettel kapcsolatban felmerült költségeket a Bizottság viseli."

5 A 2519/97 rendelet 24. cikke így hangzik:

"Az Európai Közösségek Bíróságának hatáskörébe tartozik, hogy minden olyan vitás ügy esetében döntést hozzon, amely az e rendelettel összhangban elfogadott beszerzési műveletekkel kapcsolatos feltételek teljesítésére vagy nemteljesítésére, illetve értelmezésükre vonatkozik."

6 A 2519/97 rendelet 25. cikke szerint:

"Az e rendeletben nem szabályozott kérdésekben a belga jogot kell alkalmazni."

A jogvita alapját képező tényállás

7 2001. március 30-án a Bizottság Észak-Koreába történő műtrágyaszállításra (karbamid 46% N) vonatkozó pályázati felhívást tett közzé, EUROPAID/112402/C/S/KP számon. A teljesítési határidő 2001. május 18. volt.

8 2001. április 17-én a felperes benyújtotta ajánlatát a Bizottságnak, amelyben javaslatot tett 30 398 millió tonna karbamid Kínában történő beszerzésére.

9 2001. április 18-án a Bizottság a felperesnek ítélte oda a szerződést, és a felperes 2001. április 24-én Kínában megrendelte a 30 398 millió tonna karbamidot.

10 2001. április 25-én a felperes közölte a Bizottsággal, hogy mindössze 10 000 millió tonna karbamidot tud Kínában beszerezni, és azt javasolta, hogy a hiányzó 20 398 millió tonnát Egyiptomból szerezzék be.

11 A Bizottság 2001. április 27-i levelében elfogadta a felperes javaslatát, azonban leszögezte, hogy a 30 398 millió tonna vonatkozásában be kell tartani a szerződésben meghatározott teljesítési határidőt.

12 2001. május 14-i levelében a felperes tájékoztatta a Bizottságot, hogy a megállapított határidőn belül nem lehetséges a Kínából származó karbamid leszállítása, és a kérte teljesítési határidő meghosszabbítását. Az Egyiptomból származó mennyiséggel kapcsolatban pedig tájékoztatta a Bizottságot, hogy azt nem tudja a megadott határidőre szállítani, és amint lehetséges, közölni fogja a teljesítés időpontját.

13 Végül a Kínából származó karbamidmennyiség szállítására 16 nap késéssel, az Egyiptomból származóéra pedig 44 nap késéssel került sor.

14 A Bureau Veritas nevű ellenőrző szerv 2001. augusztus 2-án kiállította a 2519/97 rendelet 18. cikkének (5) bekezdése értelmében szükséges végső megfelelőségi igazolást. Ebben pontosan feltüntették a Kínából származó karbamidszállítmány (2001. június 3.), valamint az Egyiptomból származó karbamidszállítmány (2001. július 1.) teljesítési időpontját. Továbbá a következő megállapításokat tartalmazta:

"A jelen beszerzés a teljesítési időponttal, illetve a minőséggel kapcsolatosan fent megállapított eltérések kivételével a vizsgálat időpontjában megfelel az EK-előírásoknak."

15 2001. augusztus 6-án a felperes benyújtotta a Bizottságnak fizetési kérelmét, összesen 4 999 863,04 euró vonatkozásában, anélkül hogy figyelembe vette volna a teljesítési határidő túllépését.

16 A Bizottság késedelmi naponként a határidő után szállított egyes mennyiségek értékének 0,2%-át visszatartotta. Így a felperes által követelt összeg 346 221,20 euróval csökkent (53 581 euró a Kínából származó 10 180 millió tonna karbamid 16 napos késedelme miatt, illetve 292 640,20 euró az Egyiptomból származó 20 218 millió tonna karbamid 44 napos késedelme miatt). 2001 októberének elején a különbözetet kifizették a felperesnek.

17 2001. november 1-jén a felperes faxon a visszatartott összeg visszafizetését kérte a Bizottságtól, arra hivatkozva, hogy a teljesítési határidő túllépését vis maior okozta.

18 A 2001. december 21-én a Bizottság faxon elutasította a felperes kérelmét.

19 2002. március 22-i levelében a felperes azt kérte a Bizottságtól, hogy vizsgálja felül határozatát, és fizesse meg részére a kért összeget. 2002. szeptember 16-i levelében a Bizottság újból elutasította a kérelmet.

20 A felperes 2002. október 25-én kelt levelével ismételten kérte a Bizottságot a kérdéses összeg megfizetésére.

21 A Bizottság 2003. május 23-i levelében (a továbbiakban: a megtámadott aktus) fenntartotta eredeti álláspontját, és elutasította a felperes kérelmét.

Az eljárás és a felek kérelmei

22 A Hivatalhoz 2003. július 23-án benyújtott keresetlevelével a felperes megindította a jelen keresetet.

23 2004. december 20-i levelében az Elsőfokú Bíróság az eljárási szabályzatának 64. cikke szerinti pervezető intézkedések keretében írásbeli kérdést intézett a felpereshez. Felhívta a felperest, hogy a Bizottságnak a jelen kereset elfogadhatóságával kapcsolatos észrevételei tekintetében fejtse ki álláspontját.

24 A felperes azt kéri, hogy az Elsőfokú Bíróság:

- semmisítse meg a megtámadott aktust;

- kötelezze a Bizottságot a költségek viselésére.

25 A Bizottság azt kéri, hogy az Elsőfokú Bíróság:

- nyilvánítsa elfogadhatatlannak a keresetet;

- másodlagosan: megalapozatlanság miatt utasítsa el a keresetet;

- kötelezze a felperest a költségek viselésére.

26 Az Elsőfokú Bíróság kérdésére adott válaszában a felperes másodlagosan azt kérte, hogy az Elsőfokú Bíróság kötelezze a Bizottságot 346 221,20 euró, valamint annak kamatai megfizetésére, a 2519/97 rendelet 18. cikkének (7) bekezdése alapján, és ezzel kapcsolatban hivatkozott a keresetlevelében és a válaszában előadott valamennyi addigi jogi alapra és ténybeli jogalapra.

A kereset elfogadhatóságáról

27 Az Elsőfokú Bíróság eljárási szabályzatának 113. cikke szerint az Elsőfokú Bíróság - ugyanezen szabályzat 114. cikke 3. és 4. §-ának megfelelően meghozott határozatával - hivatalból bármikor vizsgálhatja, hogy a kereset eljárásgátló okok fennállása miatt nem elfogadhatatlan-e; az eljárásgátló okok közé tartoznak a keresetnek az EK 230. cikk negyedik bekezdésében szereplő elfogadhatósági feltételei is (lásd az Elsőfokú Bíróság T-12/98. sz., Area Cova és társai kontra Tanács és Bizottság ügyben 1999. július 8-án hozott végzésének [EBHT 1999., II-2301. o.] 21. pontját és a T-29/03. sz., Comunidad Autónoma de Andalucía kontra Bizottság ügyben 2004. július 13-án hozott végzésének [EBHT 2004., II-2923. o.] 22. pontját). Az Elsőfokú Bíróság eljárási szabályzata 114. cikkének 3. §-a szerint ha az Elsőfokú Bíróság másként nem határoz, az eljárás a továbbiakban szóbeli.

28 A jelen ügyben az Elsőfokú Bíróság úgy ítéli meg, az iratok alapján kellően tájékozott ahhoz, hogy a szóbeli szakasz megnyitása nélkül hozzon határozatot.

A felek érvei

29 A Bizottság a keresetet elfogadhatatlannak tartja, mivel a 2003. május 23-i levél nem az EK 230. cikk negyedik bekezdése értelmében vett megtámadható aktus.

30 A Bizottság szerint a megtámadott aktus tisztán szerződéses jellegű, nem pedig az EK 249. cikk értelmében vett egyoldalú határozat, amely ellen az EK 230. cikk negyedik bekezdése alapján megsemmisítés iránti kereset indítható (az Elsőfokú Bíróság T-186/96. sz., Mutual Aid Administration Services kontra Bizottság ügyben 1997. október 3-án hozott végzésének [EBHT 1997., II-1633. o.] 49-51. pontja, a T-149/00. sz., Innova kontra Bizottság ügyben 2001. január 9-én hozott végzésének [EBHT 2001., II-1. o.] 28. pontja és a T-85/01. sz., IAMA Consulting kontra Bizottság ügyben 2003. november 25-én hozott végzés [EBHT 2003., II-4973. o.].

31 Ezzel kapcsolatban a Bizottság arra hivatkozik, hogy az EK 244. és az EK 256. cikk alapján végrehajtható ítélet érdekében a felperesnek a 2519/97 rendelet 24. cikkében szereplő választottbírósági kikötésnek megfelelően kellett volna keresetet indítania a Bizottság által visszatartott 346 221,20 euró megfizetése iránt.

32 Másodlagosan a Bizottság arra hivatkozik, hogy a megtámadott aktus az EK 230. cikk negyedik bekezdése alapján semmi esetre sem támadható meg, mivel csak egy korábbi, határidőn belül meg nem támadott aktus megerősítéséről van szó.

33 A Bizottság továbbá kétségbe vonja a felperes által az Elsőfokú Bíróság kérdésére adott válaszában másodlagosan előterjesztett új kérelem elfogadhatóságát. Véleménye szerint ez az új kérelem elkésett, ezért elfogadhatatlan.

34 A felperes álláspontja szerint a keresete elfogadható, mivel a 2003. május 23-i levél egyértelműen az EK 230. cikk negyedik bekezdése értelmében vett megtámadható aktusnak minősül.

35 Ezzel kapcsolatban előadja, hogy a Bizottság és a felperes közötti kapcsolat szerződéses jellege nem zárja ki a megsemmisítés iránti kereset indítását (a Bíróság C-172/89. sz., Vandemoortele kontra Bizottság ügyben 1990. december 12-én hozott ítélete [EBHT 1990., I-4677. o.] és a C-226/89. sz., Haniel Spedition kontra Bizottság ügyben 1991. március 21-én hozott ítélete [EBHT 1991., I-1599. o.]).

36 A felperes szerint továbbá nem szükséges pénz megfizetése iránti kereset indítása, mivel az Elsőfokú Bíróságnak a megsemmisítés iránti kérelmeknek esetlegesen helyt adó ítéletében foglaltak teljesítésének keretében a Bizottság amúgy is köteles lenne a visszatartott összeg visszafizetésére.

37 A felperes hangsúlyozza, hogy a Mutual Aid Administration Services kontra Bizottság, illetve az Innova kontra Bizottság ügyben hozott, a 30. pontban hivatkozott végzés alapjául szolgáló ügyekben szereplő körülményekkel ellentétben a jelen ügyben a 2519/97 rendelet 24. cikke kifejezetten rendelkezik a közösségi bíróságok hatásköréről.

Az Elsőfokú Bíróság álláspontja

38 Emlékeztetni kell, hogy az állandó ítélkezési gyakorlat szerint az EK 230. cikk a közösségi bíróságok számára kizárólagos hatáskört biztosít az intézményeknek a Szerződésben meghatározott feltételek alapján hozott, az EK 249. cikkben említett aktusai jogszerűségének vizsgálatára (lásd az Elsőfokú Bíróság T-314/03. és T-378/03. sz., Musée Grévin kontra Bizottság egyesített ügyekben 2004. május 10-én hozott végzésének [EBHT 2004., II-1421. o.] 63. pontját és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot).

39 Ezzel szemben az intézmények által pusztán szerződéses jogviszony keretében hozott, annak elválaszthatatlan részét képező aktusok jellegükből adódóan nem tartoznak az EK 249. cikkben említett aktusok közé (az Elsőfokú Bíróság T-387/00. sz., Comitato organizzatora del convegno internazionale kontra Bizottság ügyben 2002. július 10-én hozott végzésének [EBHT 2002., II-3031. o.] 39. pontja, az IAMA Consulting kontra Bizottság ügyben hozott, a 30. pontban hivatkozott végzés 53. pontja és a Musée Grévin kontra Bizottság egyesített ügyekben hozott, a 38. pontban hivatkozott végzés 64. pontja).

40 Az ítélkezési gyakorlat szerint az EK 225. cikk és az EK 238. cikk rendelkezéseinek együttes olvasata értelmében az Elsőfokú Bíróság a természetes és jogi személyek szerződéses kapcsolataiból eredő jogvitáinak eldöntésére kizárólag választottbírósági kikötés alapján rendelkezik hatáskörrel. Ennek hiányában hatáskörét kiterjesztené az általa elbírálható vitás ügyeknek az EK 240. cikkben megállapított körén túlra, mivel ez a rendelkezés a nemzeti bíróságok hatáskörébe rendeli az olyan vitás ügyeket, amelyekben a Közösség az egyik fél (lásd a Musée Grévin kontra Bizottság egyesített ügyekben hozott, a 38. pontban hivatkozott végzés 65. pontját az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot).

41 A fenti megfontolásokra tekintettel azt kell vizsgálni, hogy a jelen ügyben a megtámadott aktus szerződéses jellegű-e.

42 E vonatkozásban mindenekelőtt arra kell emlékeztetni, hogy az élelmiszer-segélyezési politikára és élelmiszersegélyek kezelésére vonatkozó közösségi szabályozás szerint az élelmiszer-segélyezés szerződéses megállapodások keretében történik (a Bíróság C-142/91. sz., Cebag kontra Bizottság ügyben 1993. február 11-én hozott ítéletének [EBHT 1993., I-553. o.] 11. pontja). Az élelmiszer-segélyezési politikáról, az élelmiszersegélyek kezeléséről és az élelmezésbiztonság elősegítésére szolgáló különleges műveletekről szóló, 1996. június 27-i 1292/96/EK tanácsi rendelet (HL L 166., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 11. fejezet, 24. kötet, 189. o.) 24. cikke (1) bekezdésének b) pontja alapján ugyanis a Bizottság dönt "a segélyszállítmányokra és a segélyezés kivitelezésére irányadó feltételekről, különösen:

- a kedvezményezettekre vonatkozó általános feltételekről,

- a mobilizálásról, a szállítmányok és az egyéb intézkedések végrehajtását, illetve a vonatkozó szerződések megkötését szabályozó eljárások kezdeményezéséről".

43 A jelen ügyben az Elsőfokú Bíróság megállapítja, hogy a közösségi élelmiszersegély-művelet keretében történő termékmobilizálásra vonatkozó részletes szabályokat - különösen a beszerzési műveletekre, a közbeszerzési eljárásra, a pályázati felhívásban kötelező pontokra, valamint a nyertes ajánlattévő jogaira és kötelezettségeire vonatkozó előírásokat - a 2519/97 rendelet tartalmazza. A különleges mobilizálásra vonatkozó részletes szabályokat - mint például a mobilizálandó termékre, valamint annak minőségére, mennyiségére, a teljesítés árára és határidejére vonatkozó előírásokat - a pályázati felhívás tartalmazza.

44 Amint az az iratokból is következik, a Bizottság egy észak-koreai élelmiszersegély-műveletre vonatkozó pályázati felhívást tett közzé, amely meghatározott mennyiségű műtrágya szállítására vonatkozott. A felperes benyújtotta ajánlatát, és a szerződést neki ítélték oda, ő pedig kötelezettséget vállalt a szerződésnek a pályázati felhívásban és a 2519/97 rendeletben meghatározott feltételek szerinti teljesítésére.

45 Így azzal, hogy a felperes elfogadta a Bizottság által közzétett pályázati felhívást, illetve a szállítási megbízást a 2519/97 rendelet rendelkezései, valamint a pályázati felhívás szövege a jelen jogvitában szereplő két fél között létrejött szállítási szerződés feltételeivé vált.

46 A felek közötti kapcsolatok szerződéses jellege egyébként a 2519/97 rendelet 24. cikkéből is következik, amely kizárólagos hatáskört biztosít az Elsőfokú Bíróság számára az e rendelettel összhangban elfogadott beszerzési műveletekkel kapcsolatos feltételek teljesítésére vagy nemteljesítésére, illetve értelmezésükre vonatkozó minden vitás ügyben történő döntéshozatalra. E rendelkezés az EK 238. cikk szerinti választottbírósági kikötésnek tekintendő (az Elsőfokú Bíróság T-26/00. sz., Lecureur kontra Bizottság ügyben 2001. szeptember 19-én hozott ítéletének [EBHT 2001., II-2623. o.] 39. pontja).

47 Ezen túlmenően a jelen jogvita azért is szerződéses jellegű, mert a kérdéses visszatartásra - amint azt egyébként a felperes is elismeri - a 2519/97 rendelet 22. cikke (4) bekezdésének alkalmazásával került sor, amely rendelkezés a felek közötti kapcsolatot szabályozó szerződés rendelkezései között szerepel.

48 A 346 221, 20 euró visszatartására vonatkozó megtámadott aktus valójában annak szankcióját jelenti, hogy a felperes nem teljesítette egyik szerződéses kötelezettségét, nevezetesen a szóban forgó termék késedelmes szállításának szankcióját.

49 Az ezzel kapcsolatos ítélkezési gyakorlat szerint az az aktus, amellyel a Bizottság megtagadja a felperes által követelt szállítási költség maradéktalan megfizetését, szerződéses aktust jelent, mivel nem különíthető el a Bizottság azon kötelezettségétől, hogy megfizesse a szállítónak a teljesített szállítás ellenértékét jelentő összeget (a Mutual Aid Administration Services kontra Bizottság ügyben hozott, a 30. pontban hivatkozott végzés 49. pontja).

50 Ugyanígy a jelen ügyben is kijelentendő, hogy a megtámadott aktus nem különíthető el az e jogvitában szereplő felek közötti szerződéses kapcsolattól, és ezért nem tekinthető az EK 249. cikk szerinti jogi aktusnak, amely ellen az EK 230. cikk alapján megsemmisítés iránti kereset indítható.

51 Megállapítandó azonban, hogy a jelen jogvita és a megtámadott aktus szerződéses jellege ellenére a felperes nem az EK 238. cikk szerinti keresetet nyújtott be az Elsőfokú Bírósághoz, hanem az EK 230. cikk szerinti megsemmisítés iránti keresetet.

52 A felperes ugyanis az EK 230. cikk szerinti megsemmisítés iránti keresetnek minősíti a keresetét, és kérelme arra irányul, az Elsőfokú Bíróság állapítsa meg, hogy a megtámadott aktus, amellyel a Bizottság a vitatott összegnek az áru késedelmes szállítása miatti visszavonásáról tájékoztatta a felperest, jogellenes, és ennek következtében az Elsőfokú Bíróság semmisítse meg az aktust.

53 Azonban amint arra már fentebb emlékeztettünk, a pusztán szerződéses jogviszony keretében hozott, annak elválaszthatatlan részét képező aktusok - mint például a jelen ügyben szereplő aktus - jellegükből adódóan nem tartoznak az EK 249. cikkben említett azon aktusok közé, amelyek megsemmisítését az EK 230. cikk alapján a közösségi bíróságoktól kérni lehet.

54 Kétségtelen, hogy az Elsőfokú Bíróság korábban már elfogadta a kereset átminősítését abban az esetben, amikor megsemmisítés iránti keresettel fordultak hozzá, noha a jogvita valójában szerződéses jellegű volt (a Lecureur kontra Bizottság ügyben hozott, a 46. pontban hivatkozott ítélet 38. pontja). A jelen ügyben azonban az Elsőfokú Bíróságnak az az álláspontja, hogy ilyen átminősítésnek nincs helye. Először is: a felperes, amint az a válasz 9. pontjából kiderül, kifejezetten lemondott arról, hogy az EK 238. cikk alapján pénz megfizetése iránti keresetet indítson. Kifejtette ugyanis, hogy a jelen esetben ilyen kereset nem szükséges, mivel a megsemmisítés iránti kérelmének helyt adó esetleges ítéletben foglaltak teljesítésének keretében a Bizottság mindenképpen köteles lenne megfizetni neki a követelt összeget.

55 Az Elsőfokú Bíróságnak tehát az az álláspontja, hogy a felperes választása, amelynek indokai egyedül őrá tartoznak, nem befolyásolja a megsemmisítés iránti keresetnek a Szerződésben meghatározott elfogadhatósági feltételeit.

56 Másrészt megjegyzendő, hogy a jelen megsemmisítés iránti kereset elfogadhatóságának alátámasztása érdekében válaszának 10. pontjában a felperes a 2519/97 rendelet 24. cikkére és az abban szereplő választottbírósági kikötésre is hivatkozott.

57 Az Elsőfokú Bíróság írásbeli kérdésére adott válaszának 5. pontjában azonban a felperes kifejezetten úgy nyilatkozott, hogy a jelen esetben az egyedüli lehetséges jogorvoslati lehetőség a megsemmisítés iránti kereset, miközben ismételten kifejtette, hogy az EK 238. cikk alapján történő, pénz megfizetése iránti kereset indítása nem szükséges. Az Elsőfokú Bíróság írásbeli kérdésére adott válaszának 2. pontjában a felperes előadta, hogy a 2519/97 rendelet 24. cikke nem szűkíti be a szerződésben meghatározott jogorvoslati lehetőségeket, és különösen nem zárja ki megsemmisítés iránti kereset indítását.

58 Ezzel kapcsolatban a felperes az Elsőfokú Bíróság írásbeli kérdésére adott válaszának 4-8. pontjában azt is hozzáfűzte, hogy - a Mutual Aid Administration Services kontra Bizottság, illetve az Innova kontra Bizottság ügyekben hozott, a 30. pontban hivatkozott végzések alapjául szolgáló ügyekkel ellentétben, amelyekben eltekintve attól, hogy nem volt választottbírósági kikötés, a megtámadott határozatokat kizárólag a felek közötti szerződés alapján hozták meg - a megtámadott aktus kibocsátására a másodlagos közösségi jog alapján került sor. Ezért a felperes úgy véli, hogy az EK 230. cikk a Szerződés megalkotói által a közösségi intézmények olyan aktusai jogszerűségének vizsgálatára létrehozott jogorvoslati lehetőség, amilyenek a jelen kereset tárgyát képezik. Ez az érv ebben az esetben azonban nem elfogadható. A jelen jogvita szerződéses jellege ugyanis nem tagadható csupán azért, mert a megtámadott aktust rendelet, és nem pedig szerződés alapján fogadták el. A 2519/97 rendelet tartalma ugyanis jelen esetben a jelen eljárás feleit kötő szerződési rendelkezések részét képezi.

59 Végezetül az Elsőfokú Bíróság írásbeli kérdésére adott válaszában a felperes másodlagosan kérte, hogy az Elsőfokú Bíróság a Bizottságot kötelezze a 346 221,20 euró megfizetésére. Ugyanebben a válaszban azonban, amint fentebb már megállapításra került (lásd az 57. és az 58. pontot), a felperes szintén kifejezetten ragaszkodott ahhoz, hogy keresetét az Elsőfokú Bíróság az EK 230. cikk szerinti megsemmisítés iránti keresetként értelmezze. Ilyen körülmények között az Elsőfokú Bíróság nem lát lehetőséget arra, hogy az 54. pontban hivatkozott ítélkezési gyakorlat értelmében átminősítse a felperes megsemmisítés iránti kérelmét, amellyel a felperes a Bizottság és az Elsőfokú Bíróság felé keresetlevelében meghatározta a jelen jogvita tárgyát.

60 Az Elsőfokú Bíróság írásbeli kérdésére adott válaszában a felperes által előterjesztett, az 346 221,20 euró összeg megfizetésére irányuló másodlagos kérelem ugyanis új kérelemnek tekintendő, amely a jogvitának a keresetlevélben meghatározott tárgyát hivatott kiterjeszteni, és amely az eljárási szabályzat 44. cikke 1. §-ának és 48. cikke 2. §-ának összefüggő rendelkezéseiben meghatározott követelményekbe ütközik (lásd az Elsőfokú Bíróság T-3/99. sz., Banatrading kontra Tanács ügyben 2001. július 12-én hozott ítéletének [EBHT 2001., II-2123. o.] 29. pontját, valamint a T-210/00. sz., Biret & Cie kontra Tanács ügyben 2002. január 11-én hozott ítéletének [EBHT 2002., II-47. o.] 49. pontját és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot).

61 Emellett még ha a megtámadott aktust úgy lehetne is tekinteni - azonban ez nem áll fenn -, hogy az EK 230. cikk negyedik bekezdése szerinti megsemmisítés iránti kereset tárgyát képezheti, azt mindenképpen elfogadhatatlannak kellene nyilvánítani. A megtámadott aktus ugyanis mindössze megerősíti a felperesi kérelemnek a Bizottság által 2001. december 21-én történt elutasítását, amely ellen a felperes 2002. március 22-én és 2002. október 25-én kifogást emelt, amelyeket a Bizottság 2002. szeptember 16-án és 2003. május 23-án ismételten elutasított (lásd a 16-21. pontot).

62 Az állandó ítélkezési gyakorlat szerint a korábbi határozatot pusztán megerősítő határozat nem megtámadható aktus, ezért az ilyen határozat elleni keresetet elfogadhatatlannak kell tekinteni (lásd a Bíróság 26/76. sz., Metro kontra Bizottság ügyben 1977. október 25-én hozott ítéletének [EBHT 1977., 1875. o.] 4. pontját és a C-180/96. sz., Egyesült Királyság kontra Bizottság ügyben 1998. május 5-én hozott ítéletének [EBHT 1998., I-2265. o.] 27. és 28. pontját, valamint az Elsőfokú Bíróság T-116/95. sz., Cementir kontra Bizottság ügyben 1998. június 10-én hozott végzésének [EBHT 1998., II-2261. o.] 19. pontját és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot).

63 A jelen esetben a megtámadott aktus, amely megtagadja a felperes részére az általa követelt teljes összegből levonásra került 346 221,20 euró megfizetését, nem módosítja a Bizottság 2001. december 21-i faxban közölt álláspontját. A megtámadott aktus ugyanis mindössze megerősíti a 2001. december 21-i faxot. Ennek következtében a kereset mindenképpen elfogadhatatlan.

64 A fenti megfontolásokra tekintettel a keresetet - mint elfogadhatatlant - el kell utasítani.

65 A felperes számára egyébként nyitva áll a lehetőség, hogy az EK 238. cikk alapján keresetet nyújtson be az Elsőfokú Bírósághoz, az más kérdés, hogy az ilyen kereset megalapozott volna-e.

A költségekről

66 Az eljárási szabályzat 87. cikkének 2. §-a alapján az Elsőfokú Bíróság a pervesztes felet kötelezi a költségek viselésére, ha a pernyertes fél ezt kérte. A felperest, mivel pervesztes lett, a Bizottság kérelmének megfelelően kötelezni kell a költségek viselésére.

A fenti indokok alapján

AZ ELSŐFOKÚ BÍRÓSÁG (harmadik tanács)

a következőképpen határozott:

1) A keresetet - mint elfogadhatatlant - elutasítja.

2) A felperest kötelezi a költségek viselésére.

Kelt Luxembourgban, 2005. június 9-én.

H. Jung M. Jaeger

hivatalvezető elnök

* Az eljárás nyelve: német.