1618/B/2010. AB végzés

Az Alkotmánybíróság az egyes ágazatokat terhelő különadóról szóló 2010. évi XCIV. törvény alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló indítványok tárgyában meghozta a következő

végzést:

Az Alkotmánybíróság az egyes ágazatokat terhelő különadóról szóló 2010. évi XCIV. törvény alkotmányellenességének a megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványokat visszautasítja.

Indokolás

1. Az Alkotmánybírósághoz három indítvány érkezett az egyes ágazatokat terhelő különadóról szóló 2010. évi XCIV. törvény (a továbbiakban: Tv. ) egésze, illetve annak a bolti kiskereskedelmi tevékenység adóztatására vonatkozó rendelkezései alkotmányellenességének a megállapítása és ex tunc hatályú megsemmisítése iránt. Az Alkotmánybíróság a tárgyuk alapján egymással összefüggő indítványokat az Alkotmánybíróság ideiglenes ügyrendjéről és annak közzétételéről szóló, többször módosított és egységes szerkezetbe foglalt 2/2009. (I. 12. ) Tü. határozat (ABK 2009. január, 3., a továbbiakban: Ügyrend) 28. § (1) bekezdése alapján egyesítette és egy eljárásban bírálta el.

Az első indítványozó a Tv. egészének ex tunc hatályú megsemmisítését kérte absztrakt utólagos normakontroll hatáskörben. Álláspontja szerint a Tv. sérti a jogbiztonság alkotmányi követelményét [Alkotmány 2. § (1) bekezdés] és az arányos közteherviselés alkotmányi rendelkezését [Alkotmány 70/I. §]. Az indítványozó a visszamenőleges hatályú jogalkotás tilalmába ütközőnek tartja a Tv. -t, mert az általa bevezetett különadót az adóév egészére vonatkozó adóként kell bevallani és befizetni. Véleménye szerint fokozottan érvényesül a visszamenőleges hatályú jogalkotás tilalma azoknak az adóalanyoknak az esetében, akik 2010. október 1-jén, illetve ezt követően végezték az adóköteles tevékenységet, de a Tv. hatályba lépésének az időpontjában (2010. december 4-én) már nem. Az indítványozó szerint a törvényalkotó úgy kerülhette volna el a visszamenőleges hatályú jogalkotás tilalmát előíró alkotmányi rendelkezés sérelmét, ha az adófizetési kötelezettséget nem a teljes adóévre, hanem időarányosan írja elő. Az arányos közteherviselést sérti az indítványozó nézete szerint az, hogy a Tv. a 2010. adóévben mindösszesen 28 napig volt hatályban, ugyanakkor erre az időszakra, egy teljes évre jutó (ennek megfelelő) adót érvényesít.

A második indítványozó több alkotmányi rendelkezés sérelmére alapítottan kérte a Tv. egészének ex tunc hatályú megsemmisítését. Az Alkotmány 2. § (1) bekezdésének a sérelmével összefüggésben utalt arra, hogy véleménye szerint az adózás rendszerének a stabilitása szenved csorbát a Tv. szabályozásán keresztül, ami egyben a jogbiztonság és a szerzett jogok sérelmét is felveti. A 31/1998. (VI. 25. ) AB határozatra hivatkozással kifejtette, hogy a törvényalkotó joggal való visszaélést követett el a jogalkotás folyamatában a Tv. megalkotásával. Az indítványozó szerint az Alkotmány 4. §-ával is ellentétes a Tv., mivel a képviselői indítvánnyal történő törvénymódosítások kizárják az érdekképviseleti szervezetekkel történő egyeztetést, ami az említett joggal való visszaélés miatt alapjogi sérelmet jelent. Az Alkotmány 7. § (2) bekezdésére és a jogalkotásról szóló (korábban hatályban volt) 1987. évi XI. törvény 12. § (2) bekezdésére hivatkozással az indítványozó a visszamenőleges hatályú jogalkotás tilalmába ütközőnek tekinti a Tv. szabályozását, mivel az a különadó adóalanyai számára nem volt előre látható, azok jelentős részét ellehetetleníti és versenyjogi problémákat is felvet, ami az Alkotmány több további rendelkezésének a sérelmére vezet. Az indítványozó az Alkotmány 8. § (1), (2) és (4) bekezdésének a sérelmét abban látta, hogy a Tv. alapjogot, az "egyenlő teherviselést" sért úgy, hogy nincs rendkívüli jogrend, amely alkotmányosan lehetővé tenné az említett alapjog korlátozását. Az indítványozó szerint a Tv. 1. §-a, 2. §-a, 4. és 5. §-ai (az adó alapját, mértékét és megfizetését tartalmazó törvényi rendelkezések) sértik a gazdasági verseny szabadságát, versenyhátrányt okoznak és kettős adóztatást valósítanak meg. Mindez véleménye szerint sérti az Alkotmány 9. §-át, közelebbről a gazdasági verseny szabadságát. Az indítványozó külön is felhívta az Alkotmány 70/I. §-át, az arányos közteherviselést előíró alkotmányi rendelkezést, ám nem fejtette ki, hogy az a Tv. szabályozása következtében miért, és mennyiben sérül.

A harmadik indítványozó a Tv. "bolti kiskereskedelmi tevékenységet" adóztató rendelkezéseit támadta, kérve azok ex tunc hatályú megsemmisítését. Álláspontja szerint a Tv. támadott szabályozása sérti az Alkotmány 2. § (1) bekezdését és 9. § (2) bekezdését. Az indítványozó az Alkotmány 70/I. §-át is felhívta az indítványában, ám ezzel összefüggésben határozott kérelmet nem terjesztett elő, illetve indítványa összegzésében megerősítette, hogy a "demokratikus jogállam" és a "vállalkozás, és verseny szabadságának" alkotmányos "államcéljaival" tartja ellentétesnek a kifogásolt törvényi szabályozást.

Az indítványozó a "demokratikus jogállam" [Alkotmány 2. § (1) bekezdés] sérelmét egyrészt abban látja, hogy a Tv. a visszamenőleges hatályú jogalkotás tilalmába ütközik, másrészt abban, hogy "indokolatlanul és aránytalanul" sérti a jogbiztonság követelményét, jogbizonytalanságot eredményez.

Az indítványozó szerint a visszamenőleges hatályú jogalkotás tilalmával ellentétes az, hogy a törvény támadott szabályozása:

a) olyan, a múltban elvégzett gazdasági tevékenységet (bolti kiskereskedelem) adóztat, amely az elvégzése idején nem volt adóköteles;

b) a teljes 2010. adóév árbevételét adóztatja, így az az árbevétel is adót visel, amely a Tv. hatályba lépése előtt keletkezett;

c) úgy ír elő adófizetési kötelezettséget, hogy sem a kifejtett gazdasági tevékenység (bolti kiskereskedelem), sem az ebből keletkező árbevétel nem volt adóköteles a gazdasági esemény (bolti kiskereskedelmi értékesítés) idején, és ezen nem változtat az, hogy az adófizetési kötelezettség ehhez képest egy későbbi időpontban következik be;

d) a Tv. 9. § (1) bekezdése a Tv. hatályba lépése előtti időre állapít meg rendelkezést. Az adóalanyi kört meghatározó törvényi rendelkezésnek csak 2010. december 4-től (a Tv. hatályba lépésének az időpontjától) van meg a törvényi alapja, ezzel szemben a Tv. azt tekinti adóalanynak, aki a Tv. hatályba lépése előtt 2010. október 1-jén (vagy ezt követően) végez adóköteles tevékenységet.

Összegzésképpen az indítványozó azért tekinti a törvény szabályozását a visszamenőleges hatályú jogalkotás tilalmába ütközőnek, mert a Tv. hatályba lépését megelőzően gazdasági tevékenységet végző jogalanyokat utólag von a teljes 2010. adóévre nézve adófizetési kötelezettség alá.

A jogbiztonság "aránytalan és indokolatlan" sérelmét az indítványozó az alábbi okokból látja fennállónak:

a) álláspontja szerint belső ellentmondás van a Tv. több rendelkezése, így a 3. §, valamint a 9. § (1) és (2) bekezdései között, ami arra vezet, hogy olyan gazdasági tevékenység (az ebből eredő árbevétel) után is adózni kell, amely kifejtésekor az azt végző személy még nem volt adóalany;

b) a Tv. hatályba lépését (2010. december 4-ét) követő 8-12 napos időközben (2010. december 20-áig) ír elő feltöltési (a megfizetett adóelőlegnek a fizetendő adó 90%-áig terjedő kiegészítésére vonatkozó) kötelezettséget a Tv., ami a határidő rövidsége miatt jogbizonytalanságra vezet. Tehát rendkívül rövid a határidő a Tv. hatályba lépése (2010. december 4. ) és a feltöltési kötelezettség teljesítésére előírt törvényi határidő (2010. december 20. ) között;

c) más adónemek esetén is 2010. december 20-a a feltöltési kötelezettség teljesítésének a határideje, ami fokozza a jogbizonytalanságot;

d) a bolti kiskereskedelmi tevékenységből eredő árbevétel zöme a Karácsony előtti napok értékesítési tevékenységéből ered, ezért mivel ez december 20-án a kereskedő előtt még nem ismert, előre nehezen kalkulálható árbevétel alapján kell eleget tenni a Tv. által előírt feltöltési kötelezettségnek.

Az indítványozó az Alkotmány 9. § (2) bekezdésének a sérelmére is hivatkozott, mivel szerinte a támadott szabályozás sérti a versenyviszonyokat mind a vertikális, mind a horizontális kapcsolatokban.

A gazdasági verseny szabadságát deklaráló alkotmányos államcélt a vertikális kapcsolatokban a kifogásolt szabályozás az indítványozó szerint több okból is sérti:

a) meggyengíti a kereskedők piaci helyzetét a beszállítóikkal szemben;

b) a beszállítók - közvetett módon - állami támogatást kapnak, mert a forgalmat terhelő adót az állam kizárólag a kereskedőre telepíti;

c) a kereskedő a beszállító termékét értékesíti, így az értékesítésből eredő árbevételének a döntő része a beszállítóhoz kerül (a kereskedő csak az árrésből eredő árbevételt realizálja). Ennek ellenére a kereskedő az értékesítésből eredő teljes árbevétel után adózik, míg a beszállítót nem terheli adófizetési kötelezettség. Így a kereskedő az értékesítés árbevételéből másnak (beszállítónak) megfizetett rész után is adózik;

d) az állami beavatkozás (új különadó bevezetése) torzulást idéz elő a beszállító és a kereskedő magánjogi jogviszonyában, a vertikális piaci kapcsolatokban;

e) a kereskedő csak a fogyasztó felé háríthatja át az új különadóból rá háruló többlet terhet, ami megzavarja kiskereskedelem és a fogyasztó közötti magánjogi és gazdasági kapcsolatokat.

A kifogásolt szabályozás a verseny szabadságát a horizontális kapcsolatokban is sérti, mivel:

a) aránytalan versenyelőnyt jelent egyes versenytársaknak; versenyhátrányt jelent a "boltos modellben" értékesítők számára, az "integrált modellben" értékesítőkkel szemben;

b) a Tv. -ben szereplő adósávok aránytalan közteherviselést okoznak, és ezzel sértik a verseny szabadságát. [A Tv. 5. § a) pontjában az adó mértéke 0, 4%-ról 2, 5%-ra ugrik fel, ami aránytalanul nagy emelkedés. ] A nettó árbevételt adóztató adó nincs tekintettel sem a forgalmazott termékkörre, sem az adóalanyok jövedelmi és vagyoni viszonyaira;

c) a Tv. 7. §-a, amely a kapcsolt vállalkozások adószámítási szabályait tartalmazza, torzítja a horizontális verseny viszonyokat. A párhuzamosan folytatott tevékenységek nettó árbevételének összeszámítását előíró törvényi szabályozás nincs tekintettel az adóalanyok tényleges jövedelmi és vagyoni helyzetére, és előnyben részesíti a piacon jelentősebb súllyal jelen lévő szereplőt a más piacon is tevékenységet végző kisebb kapcsolt vállalkozásokkal.

Az indítványozó szerint a vállalkozás szabadságát is sértik a Tv. bolti kiskereskedelmi tevékenységet adóztató azon rendelkezései, amelyek a 2010. adóévre nézve adófizetési kötelezettséget írnak elő. A Tv. olyan váratlan adófizetési kötelezettséget (külön adóterhet) teremt, amelyet a bolti kiskereskedelemmel foglalkozó adóalanyok 2010. december 4-e és 2010. december 20-a között nem tudnak kitermelni. Ezzel összefüggésben az indítványozó utalt arra, hogy az adóalanyok ezt az adóterhet előre nem tervezhették, erre tartalékot nem képezhettek, továbbá az új különadó a veszteséges vállalkozásokat is terheli. A Tv. kifogásolt szabályozása az adóalanyokat adminisztratív eszközökkel veszteségre vagy hitelfelvételre kényszeríti, olyan döntés elé állítja, hogy vagy nem fizetik be a különadót, vagy hitel felvételével fizetik azt be. Az indítványozó arra is hivatkozott, hogy a Tv. kifogásolt szabályozása ellehetetleníti a beruházásokat, a beruházásokra jogszerűen képzett tartalékok felhasználását. Mindezek álláspontja szerint adminisztratív eszközökkel, megfelelő felkészülési idő nélkül sértik a vállalkozás szabadságát, meghiúsíthatják az érintett vállalkozások üzleti terveit.

A harmadik indítványozó indítványához utóbb kiegészítő iratot csatolt. Ebben - hivatkozással az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény módosításáról rendelkező 2010. évi CXX. törvényt (a továbbiakban: Abtv mód. ) által a külön indítvánnyal támadott 3. §-ára - azt kérte az Alkotmánybíróságtól, hogy addig ne állapítsa meg a hatáskörének a hiányát a jelen ügyben, amíg nem bírája el az indítványozó fent említett, az Abtv mód. kifogásolt rendelkezését támadó indítványát.

Ezzel összefüggésben az indítványozó kifejtette, hogy álláspontja szerint az Abtv mód. 3. §-ának második tagmondata ellentétes az Alkotmány 2. § (1) bekezdésével, ezért egy önálló indítványban kérte a hivatkozott rendelkezés alkotmányellenességének a megállapítását és megsemmisítését az Alkotmánybíróságtól. Véleménye szerint a kifogásolt törvényi rendelkezés, amely a folyamatban lévő ügyekben is alkalmazni rendeli az Alkotmánybíróság utólagos normakontroll hatáskörben fennálló megsemmisítési jogkörét - az említett módosítás folytán - korlátozó törvényi rendelkezést alkotmányellenes.

Tekintettel arra, hogy az Alkotmány 32/A. §-át módosító 2010. évi CXIX. törvény (a továbbiakban: Alkmód tv. ), amely szűkítette az Alkotmánybíróság utólagos normakontroll hatáskörét - eltérően az Abtv mód. -tól - nem tartalmazza azt, hogy rendelkezéseit a folyamatban lévő ügyekben is alkalmazni kell, értelmezése szerint azt jelenti, hogy az Alkotmánybíróságnak vizsgálnia kell a Tv. indítványával támadott rendelkezéseit, ám azok megsemmisítésére csak akkor jogosult, ha - a külön indítványa alapján - alkotmányellenesnek találja és megsemmisíti az Abtv mód. támadott 3. §-át, továbbá a jelen indítványában kifejtett érvek alapján alkotmányellenesnek találja a Tv. kifogásolt szabályozását (a Tv. "bolti kiskereskedelmi tevékenységet" adóztató rendelkezéseit).

2. Az Országgyűlés 2010. november 16-i ülésnapján elfogadta az Alkmód tv. -t, amelyben megváltoztatta az Alkotmánynak az Alkotmánybíróságra vonatkozó 32/A. §-át. Az alkotmánymódosítás 2010. november 20-án hatályba lépett. A módosított Alkotmány szerint: "32/A. § (1) Az Alkotmánybíróság az Alkotmányban meghatározott esetek kivételével felülvizsgálja a jogszabályok alkotmányosságát, illetőleg ellátja a törvénnyel hatáskörébe utalt feladatokat.

(2) A költségvetésről, a költségvetés végrehajtásáról, a központi adónemekről, illetékekről és járulékokról, a vámokról, valamint a helyi adók központi feltételeiről szóló törvényeket az Alkotmánybíróság akkor vizsgálhatja felül, ha az erre irányuló indítvány az alkotmányellenesség okaként kizárólag az élethez és emberi méltósághoz való jog, a személyes adatok védelméhez való jog, a gondolat, lelkiismeret és vallás szabadsága, vagy a magyar állampolgársághoz kapcsolódó 69. § szerinti jogok sérelmét jelöli meg, és nem tartalmaz egyéb okot.

(3) Az Alkotmánybíróság alkotmányellenesség megállapítása esetén megsemmisíti a törvényeket és más jogszabályokat. A költségvetésről, a költségvetés végrehajtásáról, a központi adónemekről, illetékekről és járulékokról, a vámokról, valamint a helyi adók központi feltételeiről szóló törvényeket az Alkotmánybíróság akkor semmisíti meg, ha azok tartalma az élethez és emberi méltósághoz való jogot, a személyes adatok védelméhez való jogot, a gondolat, lelkiismeret és vallás szabadságát, vagy a magyar állampolgársághoz kapcsolódó 69. § szerinti jogokat sérti. "

Az Országgyűlés ugyanezen az ülésnapján fogadta el az Abtv mód. -t, amely szintén 2010. november 20-án lépett hatályba. Az Abtv. 40. §-a az alábbiak szerint módosult: "Ha az Alkotmánybíróság a jogszabály, illetőleg az állami irányítás egyéb jogi eszközének alkotmányellenességét állapítja meg, a jogszabályt vagy az állami irányítás egyéb jogi eszközét teljesen vagy részben megsemmisíti. A költségvetésről, a költségvetés végrehajtásáról, a központi adónemekről, illetékekről és járulékokról, a vámokról, valamint a helyi adók központi feltételeiről szóló törvényeket, vagy törvényi rendelkezéseket az Alkotmánybíróság kizárólag akkor semmisíti meg, ha azok tartalma az élethez és emberi méltósághoz való jogot, a személyes adatok védelméhez való jogot, a gondolat, lelkiismeret és vallás szabadságát, vagy a magyar állampolgársághoz kapcsolódó, az Alkotmány 69. §-a szerinti jogokat sérti. " Az Abtv mód. 3. §-a szerint a megváltozott rendelkezéseket a folyamatban lévő eljárásokban is alkalmazni kell. [A jogalkotásról szóló 2010. évi CXXX. törvény 40. § (1) bekezdésének b) és e) pontja akként módosította az Abtv. 40. §-át, hogy az állami irányítás egyéb jogi eszköze szövegrész helyébe a közjogi szervezetszabályozó eszköz szövegrészt léptette. ]

Az Alkotmánybíróság minden esetben az elbírálás időpontjában hatályos Alkotmány alapján bírálja el az indítványokat. Ebből következően a döntéshozatali eljárása során az Alkotmánybíróságnak folyamatosan vizsgálnia kell, hogy - az indítvány tartalma alapján - hatásköre az adott ügyre kiterjed-e. Tekintettel arra, hogy az alkotmánymódosítás 2010. november 20-án hatályba lépett, az Alkotmánybíróság ezen időpont után a költségvetésről, a költségvetés végrehajtásáról, a központi adónemekről, illetékekről és járulékokról, a vámokról, valamint a helyi adók központi feltételeiről szóló törvényeket csak abban az esetben vizsgálhatja felül (és semmisítheti meg), ha az indítvány az alkotmányellenességet az élethez és emberi méltósághoz való jog, a személyes adatok védelméhez való jog, a gondolat, lelkiismeret és vallás szabadsága, vagy a magyar állampolgársághoz kapcsolódó 69. § szerinti jogok sérelmére alapozza. Az Abtv. mód. 3. §-a még egyértelműbbé teszi, hogy az Alkotmánybíróság hatáskörének korlátozása a már folyamatban lévő ügyekre is kiterjed. 2010. november 20-át követően tehát az Alkotmánybíróságnak minden esetben vizsgálnia kell, hogy az indítvány alapján, az Alkotmány 32/A. § (2) bekezdése szerint a hatáskörébe tartozik-e az indítványozó által alkotmányellenesnek tartott törvény felülvizsgálata. Az Alkotmánybíróság az Ügyrend 29. § b) pontja szerint visszautasítja az indítványt, ha megállapítható, hogy az eljárásra nincs az Alkotmánybíróságnak hatásköre.

3. Az indítványozók a Tv. egészének, illetve ennek részeként a bolti kiskereskedelmi tevékenységet adóztató rendelkezéseknek, vagyis egyértelműen megállapíthatóan az Alkotmány 32/A. § (2) bekezdése szerinti "központi adónemről" szóló törvénynek (törvényi rendelkezésnek) az alkotmányellenességét állították és kérték annak ex tunc hatályú megsemmisítését. Az indítványozók kizárólag olyan alkotmányi rendelkezések sérelmét állították, amelyek az Alkotmány 32/A. § (2) bekezdésében megjelölt kivételes alkotmányi rendelkezések között nem szerepelnek. Mindezekre tekintettel az Alkotmánybíróság az Ügyrend 29. § b) pontja alapján - hatáskörének a hiányára tekintettel - az egyesített indítványokat érdemi vizsgálat nélkül visszautasította.

A harmadik indítványozó kiegészítő iratában megjelölt önálló indítványát az Alkotmánybíróság a 61/2011. (VII. 13. ) AB határozatával elbírálta.

Budapest, 2011. október 3.

Dr. Paczolay Péter s. k.,

az Alkotmánybíróság elnöke

Dr. Balogh Elemér s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Bihari Mihály s. k.,

előadó alkotmánybíró

Dr. Dienes-Oehm Egon s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Kiss László s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Lenkovics Barnabás s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Pokol Béla s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Szalay Péter s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Balsai István s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Bragyova András s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Holló András s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Kovács Péter s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Lévay Miklós s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Stumpf István s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Szívós Mária s. k.,

alkotmánybíró