BH 2002.6.245 A közalkalmazott alanyi jogosultsága, hogy ragaszkodjon a fegyelmi eljárás szabályos lefolytatásához, illetőleg annak szabályos befejezéséhez. A fegyelmi eljárás szabályai betartásának kötelezettsége alól a munkáltatót a vizsgálóbiztos magatartása nem mentesíti, és az eljárás komolysága semmilyen szempontból nem sérülhet. A fegyelmi eljárásra vonatkozó garanciális szabályok súlyos megsértése önmagában megalapozza a megállapításra irányuló kereset előterjeszthetőségének jogát [Pp. 123. §, 1992. évi XXXIII. tv. 46. § (3)-(7) bek., 47. § (1) bek., 51. § (1) és (4) bek., 51/A. § (1) bek. a)-b) pont].

A felperes 1982. október 1-jétől állt az alperes alkalmazásában, legutóbb adjunktus munkakörben. A felperessel szemben a kórház igazgató-főorvosa az 1999. május 21-én kelt határozatával fegyelmi eljárást rendelt el, és egyidejűleg vizsgálóbiztosként Dr. N. F. főorvost jelölte ki. A határozat nem tartalmazza, hogy a munkáltatói jogkör gyakorlója a felperest milyen fegyelmi vétség elkövetésével gyanúsítja. A fegyelmi eljárás során a fegyelmi tanács 1999. július 6-án tárgyalást tartott, azonban a vizsgálóbiztos a tárgyaláson a véleményét visszavonta, és a tisztségéről lemondott.

A felperes 1999. szeptember 27-én keresetet nyújtott be a munkaügyi bírósághoz az alperes több intézkedésével szemben. A keresetében - többek között - az eljárási szabályok megsértése miatt a fegyelmi eljárás jogellenességének megállapítását kérte. A munkáltatói jogkör gyakorlója a per során, nevezetesen 1999. október 13-án a fegyelmi eljárást megszüntette. Ezt követően a felperes a perben annak a megállapítását is kérte, hogy az eljárást megszüntető határozat is jogellenes, mert annak a jogszabályi alapjai nem álltak fenn.

A munkaügyi bíróság az ítéletével megállapította, hogy az alperes által elrendelt fegyelmi eljárás során 1999. október 13. napján meghozott, a fegyelmi eljárást megszüntető határozat, valamint az alperesnek a felperest 1999. augusztus 18. napjától határozatlan időre egy rendelőintézetben történő munkavégzésre való utasítása jogellenes. Ezt meghaladóan elutasította a felperes keresetét.

Az indokolás szerint a keresetlevél beadásakor a felperesnek a Pp. 123. §-ában foglalt megállapítás iránti kereseti kérelem benyújtására való joga fennállt, mivel hosszabb ideje az ellene indított fegyelmi eljárás nem záródott le, és e vonatkozásban semmiféle intézkedés nem történt. A fegyelmi eljárást megszüntető határozat tekintetében pedig azért volt joga a felperesnek a megállapítás iránti kereset benyújtására, mert a határozat természetéből következően annak hatályon kívül helyezését nem kérhette. A közalkalmazottak jogállásáról szóló 1992. évi XXXIII. törvény (Kjt.) 51/A. §-a (1) bekezdésének a)-b) pontja szerint a fegyelmi eljárást meg kell szüntetni, ha annak tartama alatt a közalkalmazotti jogviszony megszűnik, vagy a fegyelmi eljárás megindítására a Kjt. 46. §-ának (3)-(7) bekezdésében meghatározott határidő után került sor. A fegyelmi eljárás megszüntetéséről a 47. § (1) bekezdése szerinti vizsgálat tartama alatt a fegyelmi eljárás megindítója, egyébként a fegyelmi tanács határoz. A perbeli esetben a fegyelmi tárgyalásra sor került, ezért a döntést a fegyelmi tanács, nem pedig a fegyelmi jogkör gyakorlója hozhatta volna meg. Mivel az alperes nem vitatta, hogy a fegyelmi eljárás megindítására a felperes terhére rótt cselekmény elkövetéséről való tudomásszerzéstől számított egy hónap elteltével került sor, a fegyelmi eljárást a fegyelmi tanácsnak a Kjt. 51/A. §-a (1) bekezdésének b) pontja alapján kellett volna megszüntetnie.

A munkaügyi bíróság ítélete ellen az alperes jelentett be fellebbezést arra hivatkozással, hogy a megállapítási keresetnek a Pp. 123. §-ában írt feltételei hiányoznak.

A megyei bíróság az ítéletével a fellebbezést részben megalapozottnak találta, és a munkaügyi bíróság ítéletét akként változtatta meg, hogy a felperesnek a fegyelmi eljárás megszüntetésére vonatkozó határozat jogellenességének megállapítására irányuló kereseti kérelmét elutasította. A munkaügyi bíróság ítéletének nem fellebbezett részét nem érintette.

A megyei bíróság a tényállást azzal egészítette ki, hogy a felperes közalkalmazotti jogviszonyát az alperes 1997. november 17, napjával felmentéssel megszüntette, és a felmentési idő teljes tartamára felmentette a munkavégzés alól. Az így kiegészített tényállás alapján a megyei bíróság arra a következtetésre jutott, hogy a felperes alaptalanul sérelmezi a fegyelmi eljárást megszüntető határozatot, a megállapítás iránti kereset perjogi feltételei ugyanis ez esetben nem valósultak meg. A felperes ugyanis még csak valószínűsíteni sem tudta, hogy milyen jogának védelme fűződik a kért megállapításhoz. A fegyelmi eljárás megszüntetésével összefüggésben semmiféle joghátrány nem érte. A megállapítás iránti per törvényi feltételeinek hiányában a bíróságnak nem kellett vizsgálnia, hogy a fegyelmi eljárás megszüntetésére vonatkozó határozat jogszerű volt-e vagy jogellenes.