A Fővárosi Törvényszék Pf.630709/2014/5. számú határozata szerződés érvénytelenségének megállapítása tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 78. §, 123. §, 253. §, 1959. évi IV. törvény (Ptk.) 231. §, 239. §, 1996. évi CXII. törvény (Hpt.) 213. §, 32/2003. (VIII. 22.) IM rendelet (Ükr.) 3. §] Bírók: Bodor Krisztina, Haupt Egon, Póta Henriett

Fővárosi Törvényszék mint másodfokú bíróság

43. Pf. .../2014/5.

A Fővárosi Törvényszék mint másodfokú bíróság az 1000. számú Ügyvédi Iroda - ügyintéző: dr. Dantesz Péter ügyvéd (fél címe1) által képviselt I.rendű felperes neveI.r. és II.rendű felperes neveII.r. (mindketten I.rendű felperes címe sz. a. lakosok) felpereseknek

dr. Toncs Mária ügyvéd (fél címe2) által képviselt I.r. alperes neve. (I.r. alperes címe.) I.r. és

a Kardos, Pető és Törőcsik Társas Ügyvédi Iroda - ügyintéző : dr. Törőcsik Tamás ügyvéd (fél címe3) által képviselt II.r. alperes neve. (II.r. alperes címe.) II.r. alperesek ellen szerződés érvénytelenségének megállapítása iránt indult perében a Pesti Központi Kerületi Bíróság 2013. november 19-én kelt 27. P. .../2012/24. számú ítélete ellen a felperesek részéről 25. sorszám alatt benyújtott fellebbezés folytán tárgyaláson meghozta az alábbi

í t é l e t e t :

A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatva megállaptja, hogy a felek között 2005. április 14. napján létrejött kölcsön- és jelzálogszerződés érvénytelen.

Kötelezi az I-II.r. alpereseket, hogy 15 napon belül egyetemlegesen fizessenek meg a felpereseknek mint egyetemleges jogosultaknak 1.381.000 (azaz egymillió-háromszáznyolcvanegyezer) Ft együttes első- és másodfokú perköltséget, valamint az állam javára külön felhívásra 2.030.000 (azaz kettőmillió-harmincezer) Ft kereseti és fellebbezési illetéket.

Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye.

I n d o k o l á s :

Az elsőfokú bíróság ítéletével a keresetet elutasította. Kötelezte az I-II.r. felpereseket, hogy 15 napon belül egyetemlegesen fizessenek meg az I.r. alperes részére 200.000 Ft, a II.r. alperes részére 300.000 Ft perköltséget. Kötelezte az I.r. felperest, hogy fizessen meg az állam javára külön felhívásra 834.000 Ft kereseti illetéket. A II.r. alperes viszontkeresetét elutasította. Ítélete tényállási részében rögzítette, hogy az I.r. felperesek mint adós és az I-II.r. alperesek mint hitelezők között 2005. április 14-én közjegyzői okiratba foglalt lakossági kölcsönszerződés jött létre, melynek alapján az alperesek 14,5 millió Ft-nak megfelelő CHF összegű kölcsönt nyújtottak az adós részére, az adós pedig vállalta ezen összeg visszafizetését a szerződésben rögzített járulékokkal növelten. A kölcsönszerződést a II.r. alperes mint zálogjogosult és az I-II.r. felperesek mint zálogkötelezettek által kötött jelzálogszerződés biztosította.

Az elsőfokú bíróság ítéletének jogi indokolása a szerződéskötésekor hatályban volt Hpt. 213. § (1) bekezdés c), d) és e) pontjain alapult. A Hpt. 213. § (1) bekezdés c) pontjára alapított semmisségi ok kapcsán azt fejtette ki, hogy az árfolyamrés mint fogalom sem a Hpt-ben, sem más jogszabályban nem szerepelt, semmilyen jogszabály a költségként való feltüntetését nem írta elő. A Ptk. 231. § (2) bekezdésében írtak okán azonban lehetőség volt arra, hogy a kölcsön kirovó (CHF) és lerovó (Ft) pénzneme eltérő legyen. Ahhoz, hogy a bank az ügyfél részére Ft kölcsönt tudjon nyújtani, a rendelkezésére álló devizaállományt Ft-ra váltotta át, e tranzakció során devizaeladóként szerepel, ezért indokolt a folyósításkor a devizavételi árfolyam figyelembevétele, míg a kölcsön törlesztésekor az adós Ft-ban történő teljesítését devizára kell átszámolnia, ezért a devizaeladási árfolyam alkalmazása indokolt. Ez tehát egy elszámolási mód, melynek segítségével a Ft-ban teljesített összeg a nyilvántartás pénznemében elszámolható. Pusztán azért, mert az adósnak a deviza vételi és eladási árfolyam eltéréséből adódó többlet fizetési kötelezettsége keletkezik, az árfolyamrés nem minősül költségnek, ezért a szerződésben külön feltüntetni nem kellett, hiánya a szerződés semmisségét nem eredményezi. A Hpt. 213. § (1) bekezdés d) pontjára alapított semmisségi ok kapcsán az elsőfokú bíróság azt rögzítette, hogy a szerződés a hiteldíj egyoldalú módosítását lehetővé tette. Ennek feltételeit olyan részletességgel kell meghatározni, hogy abból a módosításra alapot adó, a felektől független körülmények a fogyasztó számára is megismerhetők legyenek. A szerződés II.3. pontjában foglaltak e törvényi követelménynek megfelelnek : taxatívak, a fogyasztótól általában elvárható szintű tájékozottságra figyelemmel értelmezhetőek. Ettől részletesebb megfogalmazást a szerződésekben elírt kamat egyoldalú módosításának feltételeiről szóló 275/2010. (XII. 15.) Kormányrendelet sem tartalmaz. A Hpt. 213. § (1) bekezdés e) pontjára alapított semmisségi ok kapcsán pedig az elsőfokú bíróság azt fejtette ki, hogy a törlesztőrészletek számításakor az esedékesség napját megelőző napon érvényes deviza eladási árfolyam alatt a mérési időpontot megelőző utolsó árfolyam értendő, még akkor is, ha egy napon belül több árfolyam van, az újabb árfolyammal ugyanis a megelőző érvényét veszti. A türelmi idő lejártát követő törlesztőrészletek összegszerű meghatározása pedig az árfolyam előre nem becsülhető változása miatt nem volt lehetséges. A szerződés ugyanakkor rendelkezést tartalmaz a majdani törlesztőrészlet meghatározásának módkára, feltételeire.

Az ítélet ellen a felperesek terjesztettek elő fellebbezést, kérve az elsőfokú ítélet megváltoztatása útján a kereseti kérelemnek történő helyt adást.

A Hpt. 213. § (1) bekezdés c), d) és e) pontjai szerinti érvénytelenség kapcsán az alábbiakat fogalmazták meg. Téves az árfolyamrés számítási módként való definiálása. A középárfolyamtól való eltérést kizárólag a hitelintézet határozza meg üzletpolitikájának alárendelten, lényegében ez az alperes kereskedelmi haszna, amely abból adódik, hogy a devizát drágábban adja el, mint ahogyan beszerzi. A különbözetet az adós minden esetben megfizeti, tehát költségként merül fel. Utalt a Kúria Gfv..../2013/14. számú közbenső ítéletében e tárgyban kifejtettekre. Az árfolyamrést a THM-ben figyelembe kellett venni, s annak éves százalékos mértékét kötelező tartalmi elemként a szerződésben fel kellett tüntetni. A szerződés nem tartalmazza azon körülmények és feltételek részletes meghatározását sem, amelyek mentén a hiteldíj megváltoztatható vagy ha ez nem lehetséges, az erről szóló tájékoztatást. Azt sem jelöli meg a szerződés, hogy az egyes napi árfolyamok közül melyik irányadó az elszámolás során, illetve hogy a türelmi idő elteltét követően az adós milyen összegű törlesztőrészletet fizet.

Az I-II.r. alperesek fellebbezési ellenkérelme az elsőfokú ítélet helybenhagyására irányult, magukévá téve az elsőfokú ítélet jogi indokolását.