BH 1995.3.157 Ajándék visszakövetelése iránti igény elbírálásánál a feltevés meghiúsulásának, illetve a "szokásos mérték" meghatározásának szempontjai [Ptk. 582. § (3) és (5) bek., PK 76. sz.].

Az elsőfokú bíróság ítéletével a keresetet és a viszontkeresetet elutasította. Megállapította, hogy az II. rendű felperes 1989. február 20-án 22 450 nyugatnémet márkát ajándékozott az alperesnek egy AUDI 80 típusú személygépkocsi vásárlására. A gépkocsit az alperes az ajándékozási szerződés alapján Magyarországra hozta, és vámkezeltette majd rövid idő után eladta. A felperesek az alperes tagadásával szemben nem tudták bizonyítani, hogy az ajándékozás színlelt volt, amely kölcsönszerződést leplezett, ezért az elsőfokú bíróság az ajándékozási szerződést érvényesnek tekintette.

Az ajándék visszakövetelésének pedig a Ptk. 582. §-ában megkívánt feltételei nem álltak fenn: nem volt ugyanis megállapítható: az ajándékozás abban a feltevésben történt, hogy a felperesek a jövőben az alperessel közös gazdasági tevékenységet fognak folytatni. A felperesek "esetleges elképzelései és reményei nem azonosítható a jogszabályban rögzített feltevéssel".

Az ajándékozási szerződés a Ptk. 200. §-ának (2) bekezdésére figyelemmel sem tekinthető semmisnek, mert nem minősül jó erkölcsbe ütköző szerződésnek. Valójában az ajándékozás az I. rendű felperes és az alperes közti baráti viszonyra tekintettel történt, és az alperes által adott ajándékokra is tekintettel szokásos mértékű ajándéknak minősül. Ezért a bíróság a felpereseknek a gépkocsi, illetőleg az ajándékozott nyugatnémet márka forintértéke megfizetésére irányuló kereseti kérelmét elutasította.

Nem találta azonban megalapozottnak az alperes viszontkeresetét sem, amelyben a felpereseknek adott összesen 303 000 forint értékű ajándék visszaadására és az I. rendű felperes édesanyja lakásának felújítási költsége, valamint az IKV-térítés - összesen 587 643 forint - megfizetésére kérte a felperesek kötelezését. A felek viszonyában az alperes által adott ajándékok is szokásos mértékű ajándéknak tekintendők, míg az I. rendű felperes édesanyjának lakásán végzett felújítási munkákkal kapcsolatos igény tekintetében a felek nem állnak jogviszonyban.

A másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú ítélet viszontkeresetet elutasító, nem fellebbezett részét nem érintette, fellebbezett rendelkezéseit megváltoztatta, és kötelezte az alperest, hogy 15 nap alatt fizessen meg a felpereseknek 600 000 forintot, és ennek 1990. augusztus 1-jétől a kifizetésig járó 20% kamatát.

A másodfokú bíróság megállapította, hogy az ajándékozási szerződés a felperesek és az alperes között jött létre, mert a gépkocsivásárláshoz szükséges pénzt a felperesek házastársi közös vagyonukból ajándékozták. Egyetértett az elsőfokú bíróság álláspontjával abban, hogy az ajándékozás nem volt színlelt, a felek akarata a Ptk. 579. §-ának (1) bekezdése szerinti ajándékozási szerződés megkötésére irányult. Nem állapítható meg az sem, hogy ez a szerződés a jó erkölcsbe ütközik. Önmagában az a tény, hogy az alperes ajándékot fogadott el, és nem teljesítette a felperesek elvárásait, ennek megállapítására nem ad alapot. Tényként állapította meg azonban a másodfokú bíróság, hogy az ajándékozás feltevéssel történt: a felperesek azt feltételezték, hogy az alperes kapcsolatai révén jelentős hasznot hozó piacra vagy beszerzési forrásra fognak szert tenni Magyarországon, és ezzel kapcsolatban kiemelte: a felek közti viszonyra, illetőleg az ajándék értékére figyelemmel a gépkocsi semmiképpen nem tekinthető szokásos mértékű ajándéknak. A feltevés azonban végleg meghiúsult, a felek kapcsolata 1990 nyarán megszakadt, közös tevékenység folytatására azóta sem nyílt lehetőség.

A PK 76. számú állásfoglalás V. pontja értelmében az alperest terhelte volna annak bizonyítása, hogy a feltevés a felperesek felróható magatartása miatt hiúsult meg, ennek azonban nem tett eleget. Ezért a felperesek alappal követelik vissza az ajándékot, illetőleg a helyébe lépett értéket. Az ajándék értékét a másodfokú bíróság az alperes állítása szerinti eladási árat, a gépkocsi forgalmi értékét, valamint a DEM hivatalos vételi árfolyamát is értékelve mérlegeléssel a felperes által érvényesített 600 000 forintban reálisnak találta, és megállapította, hogy legalább ez az összeg lépett az ajándék helyébe.

A jogerős ítélet ellen az alperes felülvizsgálati kérelmet nyújtott be, és törvénysértésre, továbbá megalapozatlanságra hivatkozva a másodfokú ítélet hatályon kívül helyezésével az elsőfokú ítélet helybenhagyását kérte. Álláspontja szerint helytállóan állapították meg az eljárt bíróságok, hogy a gépkocsi tekintetében ajándékozási szerződés jött létre közöttük, de megalapozatlan a másodfokú bíróságnak az a megállapítása, hogy az ajándékozás feltevéssel történt. A Ptk. 210. §-ának (1) bekezdése szerinti tévedést a felperesek nem tudták bizonyítani és nem bizonyították a Ptk. 582. §-ának (3) bekezdésében foglalt és az ajándék visszakövetelésére alapot adó feltevés fennállását sem. A felperesek esetleges elképzelései és reményei pedig ilyen feltevésnek nem tekinthetők. Még kevésbe állapítható meg, hogy a felperesek feltevése az alperes magatartására visszavezethető okból hiúsult meg. Megalapozatlan a másodfokú bíróságnak az a megállapítása is, hogy a gépkocsi vásárlására adott készpénz a felek közti kapcsolatra és az alperes által adott ajándékok mértékére figyelemmel nem tekinthető szokásos mértékű ajándéknak. Végül hivatkozik a Ptk. 4. §-ának (4) bekezdésében foglalt alapelvre.

A felperesek ellenkérelme a jogerős ítélet hatályban tartására irányult.