BH 2001.4.202 A lakóházban létesített gazdasági tevékenységet szolgáló épületrészekhez arányosan tartozó lábazat, tető és egyéb épületrész után az általános forgalmi adó visszaigényelhető [1992. évi LXXIV. tv. 33. §].

A felperesi társaság beltagja: Sz.-né S. Enikő és kültagja: Szikszai Lajos tulajdonában áll a Ny., L. út 18. szám alatti ingatlan, melyre a felperesi társaság és annak tagjai építési engedélyt kaptak az ingatlanon üzlethelyiség és lakóépület felépítésére. A jogerős építési engedély alapján a felperesi társaság és a társaság tagjai megkezdték az építkezést. A felperes az 1995. III. negyedévre vonatkozó adóbevallásában az építkezés után 749 000 Ft általános forgalmi adó visszatérítését kérte. Az adó-visszaigénylés kapcsán az APEH megyei igazgatósága a felperesi társaságnál ellenőrzést folytatott le, és az 1996. február 21. napján kelt határozatában a felperes terhére 244 000 Ft általános forgalmi adó jogosulatlan visszaigénylése után 97 000 Ft adóbírságot szabott ki.

A fellebbezés folytán eljárt alperes az 1996. április 22-én kelt határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta. A határozatok indokolása szerint a felperes olyan számlák alapján igényelt vissza általános forgalmi adót, melyek nem az adóalanyiságot eredményező gazdasági tevékenységét szolgálták. A felperesi társaság tagjainak tulajdonát képező ingatlanon műszakilag el nem különített lakóház és üzlethelyiség épül. Az általános forgalmi adóról szóló 1992. évi LXXIV. törvény (a továbbiakban: Áfa-tv) 33. §-a (1) bekezdésének a) pontja alapján nem vonható le az előzetesen felszámított adó, ha az adóalany a terméket és a szolgáltatást egészben vagy részben nem az adóalanyiságot eredményező gazdasági tevékenységéhez használja fel. A perbeli számlák a tető fedésével és az épület vakolásával összefüggésben merültek fel. Így egyaránt szolgálják mind a lakóépület, mind az üzlethelyiség rendeltetésszerű használatát.

Az alperes határozatának felülvizsgálata iránt a felperes keresetet nyújtott be. Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét megalapozottnak ítélte a visszaigénylés jogalapja tekintetében. Ítéletében kifejtette, hogy az Áfa-tv 33. §-a (1) bekezdésének a) pontjában írt rendelkezés az adó levonását lehetővé teszi a részben a gazdasági tevékenységhez felhasznált termékek, szolgáltatások tekintetében. Így álláspontja szerint a felperest olyan épületszerkezetek, építési munkák után megilleti az adólevonási jog, melyek mind az üzlethelyiség, mind a tetőtéri magánlakás megvalósítását szolgálják. Kifejtette az elsőfokú bíróság, hogy az alperes a téves jogszabály-értelmezése miatt nem vizsgálta, hogy a felperes adó-visszaigénylési kérelméhez csatolt számlák az érintett épületszerkezetek, építési munkák összes anyag- és munkadíj-szükséglete a lakás és üzlethelyiség arányában megfelelően lett-e megbontva. Mindezek alapján az elsőfokú bíróság az alperes határozatát az elsőfokú határozatra is kiterjedően hatályon kívül helyezte és az elsőfokú közigazgatási szervet új eljárásra kötelezte.

Az alperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta, és a felperes keresetét elutasította. Ítélete indokolása szerint az elsőfokú bíróság tévesen értelmezte az Áfa-törvény 33. §-a (1) bekezdésének a) pontját, az elsőfokú bíróság jogértelmezése sérti az Alkotmány 70/1. §-ában foglalt jogelvet. Álláspontja szerint az alperes jogszerű határozatot hozott, a felperes csak az üzlet célját szolgáló belső helyiségcsoportok elkészítésével és használhatóságával összefüggő termékek és szolgáltatások után igényelheti vissza az általános forgalmi adót, ezen túlmenő termékek, szolgáltatások után őt az adólevonás joga nem illeti meg. A jogerős ítélet hivatkozott az Alkotmány 70/A. §-ában foglalt jogegyenlőség alkotmányos követelményének megsértésére is.

A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet a jogerős ítélet és a közigazgatási határozatok hatályon kívül helyezése iránt. Hivatkozott arra, hogy a jogerős ítélet törvénysértő, tévesen értelmezte az Áfa-törvény 33. §-a (1) bekezdésének a) pontját, mivel az üzlethelyiség létrehozásához is szükséges olyan építményrészek kivitelezése - tető, lábazat, vakolás, kémény -, melyek nélkül az üzlethelyiség nem építhető meg, nem használható rendeltetésszerűen. Ezen építési munkák után az adóalanyiságot eredményező gazdasági tevékenységhez történő felhasználás arányában az építési munkákat költségeiben megosztották. Álláspontja szerint jogszerűen jártak el, amikor a számlákat megbontották, az üzlethelyiség és a lakáshoz tartozó költségek arányában.

A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati kérelmet a Pp. 274. §-ának (1) bekezdése alapján tárgyaláson kívül bírálta el.