BH 2014.4.118 A csődegyezség célja az adós gazdasági helyzetének a hitelezőivel való egyezségkötés útján történő újjászervezése, a tevékenységének folytatása érdekében. A bíróság a felek által megkötött egyezséget csak akkor hagyhatja jóvá, ha az eljárás adataiból megállapíthatóan az adós folytatni kívánja a tevékenységét [1991. évi XLIX. törvény (a továbbiakban: Cstv.) 17. § (1) bek., 19. § (1) bek., 21/A. § (3) bek.; Ptk. 5. § (1) bek.].

Pertörténet:

Debreceni Ítélőtábla Cspkf.30418/2013/2., Kúria Gfv.30339/2013. (*BH 2014.4.118*)

***********

Az adós 2013. április 18-án benyújtott kérelmére az elsőfokú bíróság 2013. április 19-én a csődeljárást megindította.

Az adós 2013. június 24-én bejelentette, hogy a hitelezőkkel egyezséget kötött, ezért kérte a csődeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló 1991. évi XLIX. törvény (a továbbiakban: Cstv.) 21/A. § (3) bekezdése alapján a csődegyezség jóváhagyását.

Az M. N. V. Zrt. hitelező az elsőfokú bírósághoz benyújtott beadványában - egyebek mellett - előadta, hogy a létrejött megállapodás olyan egyoldalú előnyöket biztosít az adós részére, melyet egyezségként nem lehet értelmezni. Az adós ugyanis a bejelentett hitelezői igények 1%-át vállalta megfizetni, ez az 1% lényegében a hitelezői igény bejelentésével megfizetett nyilvántartásba vételi díj összegének felel meg, vagyis az egyezség alapján a hitelezők követeléséből szinte semmi sem térül meg. Az adós reorganizációs programot nem dolgozott ki. Állította, hogy az adós rendkívül előnytelen ajánlata felvetheti a Cstv. által a csődegyezség kapcsán biztosított jogok visszaélésszerű gyakorlását is, figyelemmel arra, hogy az egyezséget elfogadó hitelezők az adós tulajdonosai, illetve olyanok, amelyekben az adós tulajdonosai rendelkeznek üzletrésszel. Az egyezség a jogszabályoknak [Cstv. 44. § (1b) bekezdése, Alaptörvény 28. cikke] nem felel meg.

Az adós arra hivatkozott, hogy valamennyi hitelező és a vagyonfelügyelő előtt is ismertté vált, az adós vagyonnal nem rendelkezik, a piaci viszonyok folytán a működése ellehetetlenült, amelyre tekintettel a tagok több alkalommal nyújtottak tagi kölcsönt a társaság működésének fenntartása érdekében. Álláspontja szerint az egyezség megfelel a jogszabályoknak, a hitelezők érdekeit szem előtt tartva biztosítja a hitelezők lehető legmagasabb összegű kielégítését és az adós további működését is.

Az elsőfokú bíróság végzésével a csődeljárást megszüntette.

Az adós fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság végzését helybenhagyta. A másodfokú bíróság egyetértett az elsőfokú bíróságnak azzal a megállapításával, hogy az egyezségi megállapodás nem tartalmazta a Cstv. 21. § (1) bekezdésének b) pontjában megjelölt, a hitelezők által elfogadott adósságrendezési és újjászervezési programot, a végrehajtás és ellenőrzés módját, holott az kötelező tartalmi eleme az egyezségi megállapodásnak.

A csődeljárás célja az adós gazdasági helyzetének helyreállítása a hitelezőivel való egyezségkötés eredményeként. Kiemelte, a Cstv. 2009-es módosítására azért került sor, hogy a csődegyezségek megkötésével a vállalkozások megtartsák a munkahelyeket. Álláspontja szerint helyesen hivatkozott a hitelező az Alaptörvény 28. cikkében foglaltakra, s ennek szem előtt tartásával egyetértett az elsőfokú bírósággal abban, hogy az egyezségből nem állapítható meg, az adós reorganizációja megvalósulhat-e. Az pedig önmagában nem lehet cél, hogy az adós - a hitelezői igények csekély kielégítése mellett - ne felszámolási eljárással, hanem egyéb más módon szűnjön meg.

Az adós egyezségi ajánlata szerint az adós 2009-től csak veszteségesen tudott működni, és 2011-ben a hitelezői érdekek védelmében már be is kellett zárnia az általa üzemeltetett ruházati kiskereskedelmi üzletét, amelyet nem is tudott újra megnyitni. A csődeljárás megindítására pedig azért került sor, mert az adóst egy perben kötelezték fellebbezési illeték és másodfokú perköltség megfizetésére.

Az adós 2013. március 31-én 849 000 Ft követeléssel és 287 000 Ft pénzeszközzel rendelkezett, saját tőkéje mínusz 27 570 000 Ft volt. Az adós az egyezségi megállapodásban nem utalt arra, hogy újra kívánná kezdeni a tevékenységét, az egyezségi megállapodásra vonatkozó tájékoztatója ennek az ellenkezőjére utalt. Mindezek alapján a bíróságnak az egyezség jóváhagyhatósága körében azt is vizsgálnia kellett, hogy az adósságrendezési és újjászervezési program összhangban áll-e a csődeljárás céljával. A másodfokú bíróság megállapította, hogy a csődegyezség tényleges célja nem az adós működésének újjászervezése volt.

Megjegyezte, hogy a Cstv. 33/A. §-ában és 40. §-ában foglalt perek sem indíthatók meg a csődegyezség jóváhagyását követően, márpedig ezek elkerülése nem lehet a csődeljárás célja. A mérlegadatok alapján a gazdasági társaságokról szóló 2006. évi V. törvény (a továbbiakban: Gt.) 143. § (2) bekezdésének a) és b) pontjaiban foglaltak a csődegyezség megkötése után is fennállnának, és a tagokat a (3) bekezdés szerinti kötelezettség terhelné.

A csődeljárás új szabályai nem értelmezhetők úgy, hogy a feltételek formális teljesítése elegendő az egyezség bíróság általi jóváhagyásához. Az egyezségi megállapodás reorganizációs programra vonatkozó tartalmának a Ptk. 5. § (1) bekezdése szerinti joggal való visszaélés tilalma határt szab, a tételes jog elvárásával és céljával nyilvánvalóan szembehelyezkedő joggyakorlás joggal való visszaélésnek minősül.

Az adós nyújtott be felülvizsgálati kérelmet a jogerős végzés ellen és kérte annak hatályon kívül helyezését, a csődegyezség jóváhagyását és a csődeljárás befejezetté nyilvánítását.

Másodlagosan kérte a jogerős végzés hatályon kívül helyezését és a másodfokú bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára utasítását. Harmadlagosan kérte a jogerős végzés hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára való utasítását.

Állította, hogy a jogerős végzés sérti a Cstv. 21. § (1) bekezdésének b) pontját, 21/A. § (3) bekezdését, a 19. § (1) bekezdését, 20. § (1) bekezdését, 21/A. §-át és 21/B. §-át.

A Kúria a jogerős végzést a felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálta felül a Cstv. 6. § (3) bekezdése szerint alkalmazott Pp. 275. § (2) bekezdése értelmében és azt a felhozott okokból nem találta jogszabálysértőnek.

Az eljárás adatai alapján az nem volt vitás, hogy a vagyonfelügyelő által nyilvántartásba vett hitelezők többsége megszavazta az adós által előterjesztett csődegyezséget.

A felülvizsgálati eljárásban eldöntendő kérdés az, hogy a bíróság a Cstv. 21/A. § (3) bekezdése alapján milyen vizsgálatot végezhet el, illetve kell elvégeznie az egyezség tartalma tekintetében. Hogyan kell értelmeznie azt a törvényi rendelkezést, hogy a bíróság akkor hagyja jóvá az egyezséget, ha az megfelel a jogszabályoknak.

Az adós hivatkozott az EBH 2011.2332. számú elvi bírósági határozatban foglaltakra. E végzésben a Legfelsőbb Bíróság - amellett, hogy kifejtette, az adós és a hitelezők közötti egyezség tartalmának kialakításába a bíróság nem avatkozik be, azt nem vizsgálhatja - azt is megállapította: "a másodfokú bíróság helytállóan jutott arra a jogi következtetésre, hogy a bíróság feladata a csődeljárás során a törvényesség ellenőrzése, ezen belül annak biztosítása, hogy a Cstv. szabályai érvényesültek-e az eljárás során."