A Fővárosi Ítélőtábla Mf.31109/2022/4. számú határozata. [2012. évi I. törvény (Mt.) 29. § (3) bek., 228. § (6) bek., 2013. évi V. törvény (Ptk.) 6:8. § (1) bek., 6:86. § (1) bek., 6:107. § (2) bek.] Bírók: Kovács Edit, Kulisity Mária, Vajas Sándor

A határozat elvi tartalma:

Ha megállapítható, hogy a szerződés egyoldalúan, a munkavállalóra rendkívüli mértékben hátrányosan határozta meg a tiltott tevékenységi kört, lényegében a munkáltató egyoldalú mérlegelési jogába utalva azt, hogy egy adott munkáltatónál való elhelyezkedés megvalósítja-e a versenytilalmi megállapodás sérelmét, továbbá megakadályozva a megfelelőség vizsgálatát, a versenytilalmi megállapodás érvénytelen.

Kapcsolódó határozatok:

Fővárosi Törvényszék M.71137/2020/27., *Fővárosi Ítélőtábla Mf.31109/2022/4.* (ÍH 2022.135), Kúria Mfv.10141/2022/4.

***********

Fővárosi Ítélőtábla

mint másodfokú bíróság

1.Mf.31.109/2022/4.

A Fővárosi Ítélőtábla mint másodfokú bíróság a dr. Fekete-Gyüre Klaudia kamarai jogtanácsos által képviselt Felperes1 (felperes címe) felperesnek az alperesi képviselő (jogi képviselő címe, ügyintéző: dr. Illés Tibor ügyvéd) által képviselt Alperes1 (alperes címe) alperes ellen versenytilalmi megállapodás megsértésének jogkövetkezménye iránt indított perében a Fővárosi Törvényszék 16.M.71.137/2020/27. számú ítélete ellen a felperes által 28. sorszámon előterjesztett fellebbezés folytán - tárgyaláson kívül - meghozta az alábbi

í t é l e t e t:

A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja.

Kötelezi a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperesnek 26.100.- (huszonhatezer-egyszáz) forint és ÁFA másodfokú perköltséget.

Az ítélet ellen nincs helye fellebbezésnek.

I n d o k o l á s

Ítéleti tényállás

[1] A felperes fő tevékenységi köre magánegészségi szolgáltatóként szakorvosi járóbeteg ellátás. Az elsőfokú bíróság által megállapított ítéleti tényállás szerint az alperes 2017. szeptember 4-től állt határozatlan idejű munkaviszonyban a felperessel toborzási specialista, később toborzási és kiválasztási csoportvezető munkakörben. A felek által megkötött munkaszerződés versenytilalmi megállapodást is tartalmazott. E szerint "munkavállaló a versenytilalmi megállapodás keretében kötelezettséget vállal arra, hogy a munkaviszonya megszűnését követő 1,5 éven belül (versenysemlegességi időszak) nem létesít munkaviszonyt, munkavégzésre irányuló egyéb jogviszonyt, illetve polgári jogviszonyt a munkáltatóval hasonló tevékenységet folytató külföldi vagy belföldi gazdálkodó szervezetben, a munkáltató versenytársánál, vagy olyan más gazdálkodó szervezetben, amely ilyen gazdálkodó szervezetben részesedéssel (ideértve az üzletrészt, részvényt, vagy más tagsági jogokat) rendelkezik vagy ilyen gazdálkodó szervezettel üzleti kapcsolatban áll, valamint nem keresi meg az ügyfélkör azon tagjait, akik a munkavállaló munkaszerződésének megszűnését megelőző egy évben a munkáltató ügyfelei, vevői voltak, és nem keres, nem ajánlhat a munkáltatótól olyan munkavállalót, aki a megszűnés időpontját megelőzően legalább három hónapig a munkáltatóval munkaviszonyban áll.

Ezen bekezdés alkalmazásakor hasonló tevékenység alatt kell érteni különösen a versenyszférában működő egészségügyi szolgáltató, fogászati egészségügyi szolgáltató, egészségbiztosító, egészségbiztosítást értékesítő biztosító, biztosításközvetítő, egészségpénztár tevékenységét.

A jelen pontban írt kötelezettség ellenértéke a munkavállalónak a munkaviszony megszűnésekor számított hat havi alapbére. Az ellenérték fele a munkaviszonyban töltött utolsó napot követő 60 napon belül, a másik fele pedig a versenysemlegességi időszak végén esedékes, kivéve, ha a munkavállaló megszegi a versenysemlegességi szabályok bármelyikét. Amennyiben a munkavállaló e pontban foglalt kötelezettségének nem tesz eleget, a munkavállaló köteles az előző bekezdésben meghatározott és már megfizetett ellenérték kétszeresét a munkáltató részére megfizetni, beleértve a személyi jövedelemadót, minden társadalombiztosítási és egyéb, a munkavállaló által fizetendő foglalkoztatással kapcsolatos hozzájárulást, valamint minden vonatkozó társadalombiztosítási és egyéb, a munkáltató által a versenysemlegességi díjon túlmenően fizetendő, foglalkoztatással kapcsolatos hozzájárulást és adót, amelyet a munkáltató az adó vagy más hatóságoknak fizet be és amelyet nem tud visszaigényelni.

A felek megállapodnak, hogy a munkáltató jelen pontban foglalt versenykorlátozó megállapodástól:

a) munkáltatói felmondás esetén a felmondást közlő iratban, vagy a munkaviszony megszűnéséig,

b) munkavállalói felmondás esetében a munkaviszony megszűnéséig,

c) közös megegyezés esetén a közös megegyezést tartalmazó iratban, vagy a munkaviszony megszűnésének napjáig a munkavállaló hozzájárulása nélkül, egyoldalú írásbeli nyilatkozat útján teljesen vagy részben elállhat. Munkáltatói elállás esetén a munkavállaló értelemszerűen nem részesül a jelen pontban rögzített ellenértékben.

A jelen pontban foglalt megállapodásra egyebekben a polgári jog szabályai az irányadók".

[2] Az alperes 2020. február 4-én kelt felmondással a munkaviszonyát 2020. március 5. napjával megszüntette. A felperes 2020. március 5. napján közölte az alperessel, hogy a versenytilalmi megállapodásban kikötött versenysemlegességi időszak utolsó 14 hónapja tekintetében eláll a versenytilalmi megállapodástól, így a versenysemlegességi időszak a munkaviszony megszűnésétől számított 4 hónapra csökken, valamint tájékoztatta az alperest arról is, hogy ezzel arányosan a kötelezettség ellenértéke 6 havi munkabér helyett 1,33 havi alapbér összegére csökkenti, mely bruttó 736.000.- forint.

[3] Az alperes 2020. március 10-én kelt levélben közölte a felperessel, hogy a versenytilalmi megállapodás ellenértékéről lemond, a megállapodást semmisnek tekinti, mert az nagymértékben korlátozza a munkavégzését, ugyanis nincs területi hatálya, ellenben kiterjed nemcsak a versenytársakra, hanem a felperes ügyfélkörére, valamint azon gazdálkodó szervezetekre is, amelyek üzleti kapcsolatban állnak a versenytársakkal. A versenytilalmi korlátozások széles köre miatt a díj nincs összhangban a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (a továbbiakban: Mt.) rendelkezéseivel. Hivatkozott arra is, hogy az Mt. a részleges elállás fogalmát nem ismeri.

[4] Az alperes 2020. március 17-én elhelyezkedett a felperes versenytársánál, amely szintén egészségügyi szolgáltatási tevékenységet végez, projektkoordinátor munkakörben. Miután erről a felperes tudomást szerzett, a versenytilalmi megállapodás ellenértékét nem fizette meg az alperesnek.

[5] tanú3 és tanú2 ápoló munkakörben dolgozott a felperesnél, 2020. május 26-án felmondással szüntették meg a munkaviszonyukat 2020. június 25-ével, majd ezt követően az alperes munkahelyén helyezkedtek el.

Kereset és ellenkérelem

[6] A felperes módosított kereseti kérelmében elsődlegesen 736.000.- forint kötbér és 308.008.- forint kártérítés, valamint ezen összegek után járó késedelmi kamatok megfizetésére kérte kötelezni az alperest. Hivatkozásképpen előadta, hogy az alperes megsértette a versenytilalmi megállapodásban foglaltakat, amikor a felperes versenytársánál helyezkedett el. Ezen túlmenően az alperes aktívan közreműködött abban, hogy Tanú3 és tanú2 munkaviszonyát megszüntesse a felperesnél és elhelyezkedjen a felperes versenytársánál. Az alperes elfogadta a versenytilalmi megállapodástól való részleges elállást. Ugyan a felperes nem fizette meg a versenytilalmi megállapodásban foglalt díjat, de azért, mert ekkor már tudta, hogy az alperes megszegte a versenytilalmi megállapodást. Ez nem eredményez mentesülést, legfeljebb késedelembe esést. Ugyan a megállapodásban nevesítve nincs a kötbér, de tartalma szerint a kikötés annak minősül. A megállapított díj arányban áll a korlátozásokkal figyelemmel az alperes több képzettségére és korábbi munkahelyeire is, az ellenérték tisztességesnek tekinthető. Állította, hogy a munkaszerződés tartalmát, így a versenytilalmi megállapodást is átbeszélték az alperessel. Hivatkozott arra is, hogy a felperes maga is adott át olyan munkaszerződést, amelynek része volt a versenytilalmi megállapodás.