ÍH 2022.135 VERSENYTILALMI MEGÁLLAPODÁS ÉRVÉNYTELENSÉGE

Ha megállapítható, hogy a szerződés egyoldalúan, a munkavállalóra rendkívüli mértékben hátrányosan határozza meg a tiltott tevékenységi kört, lényegében a munkáltató egyoldalú mérlegelési jogába utalva azt, hogy egy adott munkáltatónál való elhelyezkedés megvalósítja-e a versenytilalmi megállapodás sérelmét, továbbá megakadályozva a megfelelőség vizsgálatát, a versenytilalmi megállapodás érvénytelen. [2012. évi I. törvény 228. §, 29. §, 2013. évi V. törvény 6:107. § (2), 6:8. §, 6:86. § (1)]

A felperes fő tevékenységi köre magánegészségi szolgáltatóként szakorvosi járóbeteg ellátás. Az elsőfokú bíróság által megállapított ítéleti tényállás szerint az alperes 2017. szeptember 4-től állt határozatlan idejű munkaviszonyban a felperessel toborzási specialista, később toborzási és kiválasztási csoportvezető munkakörben. A felek által megkötött munkaszerződés versenytilalmi megállapodást is tartalmazott. E szerint a munkavállaló a versenytilalmi megállapodás keretében kötelezettséget vállal arra, hogy a munkaviszonya megszűnését követő 1,5 éven belül (versenysemlegességi időszak) nem létesít munkaviszonyt, munkavégzésre irányuló egyéb jogviszonyt, illetve polgári jogviszonyt a munkáltatóval hasonló tevékenységet folytató külföldi vagy belföldi gazdálkodó szervezetben, a munkáltató versenytársánál, vagy olyan más gazdálkodó szervezetben, amely ilyen gazdálkodó szervezetben részesedéssel ideértve az üzletrészt, részvényt, vagy más tagsági jogokat rendelkezik vagy ilyen gazdálkodó szervezettel üzleti kapcsolatban áll, valamint nem keresi meg az ügyfélkör azon tagjait, akik a munkavállaló munkaszerződésének megszűnését megelőző egy évben a munkáltató ügyfelei, vevői voltak, és nem keres, nem ajánlhat a munkáltatótól olyan munkavállalót, aki a megszűnés időpontját megelőzően legalább három hónapig a munkáltatóval munkaviszonyban áll. A bekezdés alkalmazásakor hasonló tevékenység alatt kell érteni különösen a versenyszférában működő egészségügyi szolgáltató, fogászati egészségügyi szolgáltató, egészségbiztosító, egészségbiztosítást értékesítő biztosító, biztosításközvetítő, egészségpénztár tevékenységét. A kötelezettség ellenértéke a munkavállalónak a munkaviszony megszűnésekor számított hat havi alapbére. Az ellenérték fele a munkaviszonyban töltött utolsó napot követő 60 napon belül, a másik fele pedig a versenysemlegességi időszak végén esedékes, kivéve, ha a munkavállaló megszegi a versenysemlegességi szabályok bármelyikét. Amennyiben a munkavállaló kötelezettségének nem tesz eleget, köteles a már megfizetett ellenérték kétszeresét a munkáltató részére megfizetni.

A felek megállapodtak, hogy a munkáltató a versenykorlátozó megállapodástól munkáltatói felmondás esetén a felmondást közlő iratban, vagy a munkaviszony megszűnéséig; munkavállalói felmondás esetében a munkaviszony megszűnéséig; közös megegyezés esetén a közös megegyezést tartalmazó iratban vagy a munkaviszony megszűnésének napjáig a munkavállaló hozzájárulása nélkül, egyoldalú írásbeli nyilatkozat útján teljesen vagy részben elállhat. Munkáltatói elállás esetén a munkavállaló nem részesül ellenértékben.

Az alperes 2020. február 4-én kelt felmondással a munkaviszonyát 2020. március 5. napjával megszüntette. A felperes 2020. március 5. napján közölte az alperessel, hogy a versenytilalmi megállapodásban kikötött versenysemlegességi időszak utolsó 14 hónapja tekintetében eláll a versenytilalmi megállapodástól, így a versenysemlegességi időszak a munkaviszony megszűnésétől számított 4 hónapra csökken, valamint tájékoztatta az alperest arról is, hogy ezzel arányosan a kötelezettség ellenértéke 6 havi munkabér helyett 1,33 havi alapbér összegére csökkenti, mely bruttó 736.000.- forint.

Az alperes 2020. március 10-én kelt levélben közölte a felperessel, hogy a versenytilalmi megállapodás ellenértékéről lemond, a megállapodást semmisnek tekinti, mert az nagymértékben korlátozza a munkavégzését, ugyanis nincs területi hatálya, ellenben kiterjed nemcsak a versenytársakra, hanem a felperes ügyfélkörére, valamint azon gazdálkodó szervezetekre is, amelyek üzleti kapcsolatban állnak a versenytársakkal. A versenytilalmi korlátozások széles köre miatt a díj nincs összhangban a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (a továbbiakban: Mt.) rendelkezéseivel. Hivatkozott arra is, hogy az Mt. a részleges elállás fogalmát nem ismeri.

Az alperes 2020. március 17-én elhelyezkedett a felperes versenytársánál, amely szintén egészségügyi szolgáltatási tevékenységet végez, projektkoordinátor munkakörben. Miután erről a felperes tudomást szerzett, a versenytilalmi megállapodás ellenértékét nem fizette meg az alperesnek.

V.E. és B.T. ápoló munkakörben dolgozott a felperesnél, 2020. május 26-án felmondással szüntették meg a munkaviszonyukat 2020. június 25-ével, majd ezt követően az alperes munkahelyén helyezkedtek el.

A felperes módosított kereseti kérelmében elsődlegesen 736.000.- forint kötbér és 308.008.- forint kártérítés, valamint ezen összegek után járó késedelmi kamatok megfizetésére kérte kötelezni az alperest. Hivatkozásképpen előadta, hogy az alperes megsértette a versenytilalmi megállapodásban foglaltakat, amikor a felperes versenytársánál helyezkedett el. Ezen túlmenően az alperes aktívan közreműködött abban, hogy V.E. és B.T. munkaviszonyát megszüntesse a felperesnél és elhelyezkedjen a felperes versenytársánál. Az alperes elfogadta a versenytilalmi megállapodástól való részleges elállást. Ugyan a felperes nem fizette meg a versenytilalmi megállapodásban foglalt díjat, de azért, mert ekkor már tudta, hogy az alperes megszegte a versenytilalmi megállapodást. Ez nem eredményez mentesülést, legfeljebb késedelembe esést. Ugyan a megállapodásban nevesítve nincs a kötbér, de tartalma szerint a kikötés annak minősül. A megállapított díj arányban áll a korlátozásokkal figyelemmel az alperes több képzettségére és korábbi munkahelyeire is, az ellenérték tisztességesnek tekinthető. Állította, hogy a munkaszerződés tartalmát, így a versenytilalmi megállapodást is átbeszélték az alperessel. Hivatkozott arra is, hogy a felperes maga is adott át olyan munkaszerződést, amelynek része volt a versenytilalmi megállapodás.

Előadta, hogy az alperes jól ismerte a nevezett munkavállalókat, aktívan közreműködött a két munkavállaló kiválasztásában a felperesnél való munkaviszony létesítése során. Azzal, hogy az alperes megszegte a versenytilalmi megállapodásban foglaltakat, a kár is bekövetkezett. Kárként érvényesítette más munkavállalók bérköltségét, mert addig, amíg a munkavállalók pótlása iránt intézkedtek, más munkafolyamatokat láthattak volna el.

Az alperes ellenkérelme a kereset elutasítására irányult. Hivatkozásképpen előadta, hogy a versenytilalmi megállapodás korlátozása mind földrajzi értelemben, mind a tevékenységi kör tekintetében méltánytalan és aránytalan. A versenytilalmi megállapodás kifejezett kötbérkikötést nem tartalmaz, és a meghatározott összeg tartalmában sem tekinthető annak. Az ellenértékre vonatkozó rendelkezések is jogsértőek, mert nem felelnek meg a megfelelőségi kritériumnak. Kifogásolta, hogy a versenytilalmi megállapodás díjának megfizetése nem megfelelően került meghatározásra: a díjazás jövedelmet pótol, ezért vagy havonta fizetendő, vagy egy összegben előre jár. Az utólagos teljesítésre vonatkozó kikötéssel a díj nem tölti be a szerepét, így érvénytelen és nem áll arányban a kikötött tilalmakkal. Állította, hogy a felperessel nem értelmezték közösen a szerződéses rendelkezéseket.