BH 2018.2.50 I. A vagyonjogi ügyekben kikötött illetékesség hatálya kiterjed a jogutódokra is, akár engedményezés, akár szerződésátruházás folytán következett be a szerződő felek személyében változás.

II. A perek észszerű időn belül való befejezése érdekében akkor jár el helyesen a bíróság, ha olyan fogyasztói szerződésekből eredő jogvita esetén, amelyekben az ÁSZF-ben kikötött kizárólagos illetékesség ellenére a felperes a fogyasztó lakóhelye szerinti általános illetékességgel rendelkező bíróság előtt terjesztette elő keresetlevelét, az illetékességi kikötés hivatalból észlelendő tisztességtelensége folytán saját illetékességének vizsgálata körében - azt megelőzően, hogy a keresetlevelet a kikötés szerinti kizárólagosan illetékes bírósághoz tenné át -, tájékoztatja a fogyasztót arról a jogáról, hogy nyilatkozatától függően sor kerülhet a per fogyasztó lakóhelye szerinti bíróság előtti érdemi tárgyalására [1952. évi III. tv. (Pp.) 41. § (3)-(5) bek., 45. §].

[1] A felperes eredménytelen egyezségi kísérletet követően keresetében kérte, hogy a bíróság kölcsöntartozás jogcímén marasztalja az alperest az általa részletezett összeg megfizetésében. Követelését a jogelődje mint hitelező és az alperes mint adós között 2006. október 5. napján létrejött gépjármű-vásárlási célú fogyasztói kölcsönszerződésre alapította. A kölcsönszerződés részét képező általános szerződési feltételek X.1. pontja értelmében a felek a 10 000 000 forint alatti perértékű ügyben felmerült jogvita esetére alávetették magukat a Budai Központi Kerületi Bíróság kizárólagos illetékességének. A felperes a jogutódlását a jogelőddel 2011. március 25. napján kötött engedményezési szerződésre alapította, melyben a jogelőd az alperessel szemben fennálló követelését annak járulékaival együtt a felperesre engedményezte.

[2] Az Sz.-i Járásbíróság végzésében illetékessége hiányát állapította meg és elrendelte a keresetlevél áttételét a kölcsönszerződésben kikötött Budai Központi Kerületi Bírósághoz. Jogalapként hivatkozott a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 43. § (1), (3) bekezdésében és 129. § (1) bekezdésében foglaltakra.

[3] A Budai Központi Kerületi Bíróság (a továbbiakban: BKKB) végzésében szintén megállapította illetékessége hiányát és az ügy iratait az eljáró bíróság kijelölése végett a Kúriához terjesztette fel. Határozatát azzal indokolta, hogy a felperes engedményesként érvényesít igényt az alperessel szemben. A Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: régi Ptk.) 328. § (1) bekezdése, illetve a 2013. évi V. törvény (a továbbiakban: új Ptk.) 6:193. § (1) bekezdése értelmében az engedményezés a szerződésben nem eredményez alanyváltozást, csupán a követelés jogosulti pozíciójában. Az engedményes nem válik a követelés alapjául szolgáló szerződés alanyává, nem lesz e szerződés alanyának jogutóda sem, csak a szerződésből eredő követelés jogosultja. Ebből következően a bíróság illetékességére vonatkozó szerződéses kikötés az engedményes és a kötelezett jogviszonyában nem alkalmazható. A jelen ügyben eljáró bíróság illetékességét a Pp. 29. § (1) bekezdésében foglalt általános illetékességi szabály alapítja meg. Az alperes m.-i lakóhelyére figyelemmel jelen per elbírálására az Sz.-i Járásbíróság lenne illetékes, amely azonban illetékessége hiányát már jogerősen megállapította. Ezért a bíróság az illetékességi összeütközésre figyelemmel terjesztette fel az ügy iratait a Kúriához az eljáró bíróság kijelölése végett, hivatkozva a Pp. 45. § (2) bekezdés c) pontjára.

[4] A felmerült illetékességi összeütközés tárgyában a Kúria álláspontja a következő:

Az e tekintetben nem vitás tényállás szerint a felperes a perbeli követelést 2011. március 25-én kelt engedményezési szerződés alapján szerezte meg, ezért arra a régi Ptk. szabályait kell alkalmazni, ahogy azt a BKKB is helytállóan megállapította. A régi Ptk. 328. § (1) bekezdése értelmében a jogosult követelését szerződéssel másra átruházhatja (engedményezés). A BKKB végzésében helytállóan fejtette ki, hogy az engedményezés eredményeként alanyváltozás következik be a kötelem hitelezői (jogosulti) oldalán. Ez azt jelenti, hogy az eredeti jogosult (engedményező) helyébe belép az engedményes. A kötelem az alanycsere ellenére egyebekben változatlan formában fennmarad (singuláris jogutódlás). A Pp. azonban eljárásjogi szempontból nem tesz különbséget az általános és a singularis jogutódlás között. Ahogy azt a Kúria több - köztük a Pkk.V.25.093/2016/3. számú - végzésében is kifejtette, a hatályos Pp. az alávetés személyi hatálya körébe vonta az egyetemes jogutódot, és azt is, akire a jogviszonyból eredő követelést engedményezték (Nagykommentár a Polgári Perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvényhez, Complex Jogtár, a Pp. 41. §-ához fűzött kommentár). Ez összhangban van a Pp. 41. §-ának a 2000. évi CX. törvény 3. §-a által történt módosításával, amelyet megelőzően az alávetéses illetékesség az alperes egyoldalú nyilatkozatával keletkezett - a jogutódra is kiterjedő hatállyal -, a módosítás következtében pedig 2001. május 1. napjától a felek kikötése, azaz szerződéses nyilatkozata által jön létre a jogutódokra is kiterjedő hatállyal. Ezáltal önmagában az engedményezés mint singularis jogutódlás egyik fél helyzetében sem idéz elő hátrányt az eljáró bíróság illetékessége szempontjából, tekintettel arra, hogy az alávetéses illetékesség a felek közös akaratának eredményeként jön létre, az engedményes ennek ismeretében válik jogutóddá, az ellenérdekű fél oldalán pedig az illetékesség szempontjából nem következik be változás. A BKKB ezzel ellentétes álláspontja téves.

[5] A rendelkezésre álló peradatok szerint a Pp. 41. § (3), (4) bekezdései alapján a BKKB kizárólagos illetékessége áll fenn. A kifejtett indokokra tekintettel a Kúria az illetékességi összeütközést a Pp. 45. § (2) bekezdés c) pontja alapján a Budai Központi Kerületi Bíróság kijelölésével szüntette meg, és erről az Sz.-i Járásbíróság értesíti.

[6] Megjegyzi azonban a Kúria, hogy a per adataiból kétséget kizáróan megállapítható, a perbeli szerződés fogyasztói kölcsönszerződés. A Legfelsőbb Bíróság Polgári Kollégiuma a fogyasztói szerződés érvényességével kapcsolatos egyes kérdésekről szóló 2/2011 PK vélemény 5. pontjában az alábbiakat fejtette ki:

5. a) Fogyasztói szerződésben a fogyasztóval szerződő fél lakóhelye vagy székhelye szerinti bíróság illetékességének - általános szerződési feltételen, vagy egyedileg meg nem tárgyalt feltételen alapuló - kikötése tisztességtelen. A kikötésben megjelölt bíróság saját illetékességének vizsgálata körében a kikötés tisztességtelenségét hivatalból köteles észlelni, de az általános illetékességgel rendelkező bírósághoz csak akkor teheti át a keresetlevelet, ha a fogyasztó - a bíróság felhívására - az illetékességi kikötés tisztességtelenségére hivatkozik.

b) Amennyiben a felperes - ilyen illetékességi kikötés ellenére - a keresetlevelet nem a fogyasztóval szerződő fél lakóhelye vagy székhelye szerinti bírósághoz nyújtja be, e bíróságnak is - saját illetékességének vizsgálata körében - fel kell hívnia a fogyasztónak minősülő felet, hogy az illetékességi kikötés tisztességtelenségére kíván-e hivatkozni. A bíróságnak ezen nyilatkozat tartalmának megfelelően kell rendelkeznie a keresetlevél áttételéről, vagy a kereseti kérelem érdemi tárgyalásáról.