BH 2023.12.295 I. A terhelt nem ismeretlen, hanem ismert helyen, külföldön volt fogvatartásban. Ilyen körülmények között a Be. CI. Fejezete szerinti távollévő terhelt elleni külön eljárás lefolytatásának nincs helye. A távollétes eljárás szabályai szerint, de annak törvényi előfeltételei hiányában a terhelt távollétében megtartott tárgyalást úgy kell tekinteni, hogy azt olyan személy távollétében tartották meg, akinek jelenléte a törvény értelmében kötelező. Ez feltétlen hatályon kívül helyezést eredményező eljárási szabálysértés [Be. 649. § (2) bek. d) pont, 608. § (1) bek. d) pont].

II. A terhelt a tárgyaláson való jelenlét jogáról az eljárás során nem mondott le, kifejezetten ezzel ellentétes nyilatkozatot tett, ebből következően a tárgyalás a Be. 430. § (7) bekezdésében írt okból sem volt távollétében megtartható.

[1] A kerületi bíróság a 2020. június 24. napján kihirdetett ítéletével a terheltet 7 rendbeli csalás bűntette [Btk. 373. § (1) bek., (2) bek. b) pont bc) alpont, (4) bek. b) pont] miatt mint különös visszaesőt halmazati büntetésül 5 év szabadságvesztés büntetésre és 5 év közügyektől eltiltásra ítélte. A szabadságvesztés végrehajtási fokozatát börtönben állapította meg, és kimondta, hogy a terhelt nem bocsátható feltételes szabadságra. Elrendelte a városi bíróság ítéletével kiszabott 1 év 2 hónap felfüggesztett börtönbüntetés végrehajtását, és a kerületi bíróság ítéletével kiszabott 5 év 8 hónap börtönbüntetésből engedélyezett feltételes szabadságot megszüntette. Rendelkezett az előzetes fogvatartásban töltött idő beszámításáról, a polgári jogi igényekről és a bűnügyi költség viseléséről.

[2] A védelmi fellebbezés alapján eljárt törvényszék mint másodfokú bíróság a 2021. június 9. napján meghozott ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta, a terhelt terhére megállapított bűncselekmények törvényi megjelöléséből mellőzte a Btk. 373. § (2) bekezdés b) pontjának feltüntetését, és rendelkezett további polgári jogi igényekről. Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.

[3] A bíróság jogerős, a vádról rendelkező ügydöntő határozata ellen a terhelt védője terjesztett elő felülvizsgálati indítványt a Be. 649. § (1) bekezdés b) pont ba) alpontjára alapítottan a bűncselekmény törvénysértő minősítése miatt, elsődlegesen a megtámadott határozat hatályon kívül helyezése és az eljárt bíróság új eljárásra utasítása, másodlagosan a határozat megváltoztatása érdekében.

[4] Indokai szerint a bíróság megsértette az anyagi jog szabályait, amikor a terhelt terhére rótt cselekményt törvénysértő módon minősítette. Sérelmezte, hogy a terhelt vonatkozásában nem volt megállapítható, hogy már a szerződések megkötésekor sem állt szándékában azok teljesítése, szándéka nem fogta át a csalás törvényi tényállási elemeit. Cselekvősége legfeljebb a sikkasztás törvényi tényállása vonatkozásában állapítható meg. A helyes tényállás feltárása érdekében az eljárás során lefolytatott bizonyítástól lényegesen eltérő bizonyítási eljárásnak lett volna helye. Konkrét jogesetre hivatkozva kifejtette, hogy a tulajdonos mind a sikkasztás, mind a csalás esetén maga adja át a dolgot, de míg a csalásnál az elkövető megtévesztő magatartása eredményeként jut erre a döntésre, a sikkasztás esetén önszántából, saját elhatározásából teszi ezt. Közömbös, hogy az elkövetni szándékolt sikkasztás fondorlatos módon (trükkösen) előkészített, vagyis, ha a dolog eltulajdonításának leplezésére a tettes már előre megteremti a feltételeket. Ebben az esetben sikkasztás valósul meg, és nem csalás. Álláspontja szerint az, hogy a terhelt külföldről jó áron tud gépjárműveket beszerezni, és hogy a sértettek kifejezetten az ebben történő bizakodás reményében adtak át különböző pénzösszegeket a terheltnek, nem alapozza meg a csalás törvényi tényállásának megállapíthatóságát, mert a terhelt tényleges gazdasági tevékenységet végzett, amelynek keretében mindvégig úgy járt el, ahogy a valós gépjármű-behozatali ügyletek során szokás. A sértettek maguk bízták meg a terheltet azzal, hogy részükre külföldről gépjárműveket hozzon be, őket a terhelt nem ejtette tévedésbe, csupán a gépjármű behozatalának reményében átadott pénzzel nem tudott elszámolni.

[5] Mindezekre tekintettel indítványozta, hogy a Kúria a másodfokú bíróság ítéletét helyezze hatályon kívül, és a bíróságot utasítsa új eljárás lefolytatására, illetve a megtámadott határozatot változtassa meg, és hozzon a törvénynek megfelelő döntést.

[6] A Legfőbb Ügyészség átiratában a felülvizsgálati indítványt alaptalannak tartotta.

[7] Kifejtette, hogy a csalás elkövetési magatartása a tévedésbe ejtés és a tévedésben tartás. Tévedésbe ejtés az az elkövetési magatartás, amikor a tévedést a tettes aktív, erre irányuló tevékenysége idézi elő, míg a tévedésben tartás esetén a tévedés a tettesen kívül álló okból keletkezett, de azt a tettes felismerte, és azt felhasználva okozott kárt. Álláspontja szerint az irányadó tényállás - szemben a védői állásponttal - a terhelt sértetteket tévedésbe ejtő magatartása mibenlétére és az elkövetéskori tudattartalmára vonatkozó tényeket hiánytalanul rögzíti, és a terhelt terhére rótt cselekmények minősítése is törvényes.

[8] Mindezek alapján indítványozta, hogy a Kúria a támadott határozatot hatályában tartsa fenn.

[9] A terhelt védőjének felülvizsgálati indítványa - eltérő okból - alapos.

[10] A felülvizsgálat rendkívüli jogorvoslat, a jogerős, a vádról rendelkező ügydöntő határozattal szembeni jogi - nem pedig ténybeli - kifogás lehetőségét biztosítja. Kizárólag a Be. 649. §-ában megjelölt anyagi és eljárásjogi okokból vehető igénybe, a felülvizsgálati okok törvényi köre nem bővíthető.

[11] A Be. 659. § (6) bekezdése értelmében a Kúria a megtámadott határozatot a Be. 649. § (2) bekezdése alapján akkor is felülbírálja, ha az indítványt nem ebből az okból nyújtották be.

[12] A Be. 649. § (2) bekezdés d) pontja szerint felülvizsgálatnak van helye eljárási szabálysértés miatt, ha a bíróság a határozatát a 608. § (1) bekezdésében meghatározott eljárási szabálysértéssel hozta meg, így e törvényhely d) pontja szerint, ha a tárgyalást olyan személy távollétében tartották meg, akinek a jelenléte a törvény értelmében kötelező.

[13] Az iratokból alapján megállapítható, hogy

- az elsőfokú bíróság által 2019. szeptember 26. napján megtartott előkészítő ülésen a terhelt a terhére rótt bűncselekmények elkövetését nem ismerte el, a vonatkozó figyelmeztetéseket követően egyértelműen akként nyilatkozott, hogy "szeretnék jelen lenni a tárgyalásokon";

- a 2019. november 26. napjára kitűzött tárgyalást megelőzően a terhelt 2019. november 20. napján kelt, a bírósághoz 2019. november 21. napján érkezett e-mail üzenetében a tárgyalás elhalasztását kérte arra hivatkozva, hogy Németországban tartózkodik, a munkáltatójánál próbaidejét tölti, és a kitűzött időpontban nincs lehetősége hazautazni. Annak érdekében, hogy a későbbiekben rendelkezésre tudjon állni, a tárgyalás elnapolását kérte;

- az elsőfokú bíróság a terhelt beadványát igazolási kérelemnek tekintette, és azt - mert a terhelt a tárgyalást önhibájából mulasztotta el - a 2019. november 26. napjára kitűzött tárgyaláson elutasította. Az ügyben a tárgyalást a terhelt távollétében megkezdte, a megjelent tanúk kihallgatását követően azt 2020. január hónap 28. napjának 11 órájára napolta el azzal, hogy a terhelt részére "kézbesíti az igazolási kérelmet elutasító végzést, majd idézi";