BH 1996.11.607 Nincs helye a fizetésképtelenség megállapításának, ha az adós a tartozását a felszámolási eljárás kezdeményezéséről történt értesítését megelőzően írásban nem vitatta ugyan, de egyéb módon bizonyítani tudja, hogy a követelést vitássá tette [1991. évi IL. tv. (Cstv.) 27. § (2) és (4) bek., 6. § (2) bek.].

Az első fokon eljárt bíróság végzésével - a többször módosított 1991. évi IL. törvény 27. §-ának (4) bekezdése alapján - az adós elleni, a hitelező 1995. január 9-én előterjesztett kérelmére indult felszámolási eljárást megszüntette. Kötelezte a hitelezőt, hogy fizessen meg az adósnak - jogi képviselője részére - 6250 Ft eljárási költséget, valamint az államnak - külön felhívásra - 15 000 Ft eljárási illetéket.

Döntését azzal indokolta, hogy a lefolytatott bizonyítási eljárás - a felek előadása, a csatolt iratok s a tanúk vallomásai - alapján megállapította: az adós a hitelező felszámolási kérelmének alapjául szolgáló 217 725 Ft összegű számlatartozást már a hitelező felszámolási eljárást megindító kérelmét megelőzően érdemben vitatta a hitelező mint vállalkozó hibás teljesítésére utalással. Erre figyelemmel elégítette ki csupán részben a hitelező követelését, és tartotta vissza a kérelemben megjelölt vállalkozói díjat. Mivel a felek között a szerződés teljesítése körében írásban ugyan nem dokumentáltan, de mindkét, a szerződés teljesítésében közreműködő fél képviselője részéről elismerten jogvita alakult ki, a hitelező követelése nem tekinthető az adós részéről nem vitatottnak. Az adós vonatkozásában a többször módosított 1991. évi IL. törvény 27. §-ának (2) bekezdésében meghatározott egyik fizetésképtelenségi ok fennállása sem nyert bizonyítást, ezért rendelkezett a bíróság az eljárás soron kívüli megszüntetése iránt.

Az eljárási költség viseléséről a bíróság a többször módosított 1991. évi IL. törvény 6. §-ának (2) bekezdése értelmében alkalmazandó Pp. 78. §-ának (1) bekezdése, illetve a többször módosított 1990. évi XCIII. törvény 65. §-a folytán alkalmazásra kerülő 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet 13. §-ának (2) bekezdése alapján határozott.

Az elsőfokú bíróság határozata ellen a kérelmező hitelező nyújtott be fellebbezést, amelyben a végzés megváltoztatásával az adós fizetésképtelenségét kimondó és a felszámolását elrendelő határozat hozatalát kérte, s költségigénnyel is élt. Fellebbezése indokolásául arra hivatkozott, hogy álláspontja szerint az adós nem tudta bizonyítani a hitelezői követelés vitatott voltát. Kijelentette, hogy minden vonatkozásban fenntartja az első fokú eljárásban általa már előadottakat. Az első fokon eljárt bíróság tévesen állapította meg a vitatottság tényét abból következően, hogy a felek között a számla benyújtását megelőzően a szerződés teljesítésével összefüggésben különféle tárgyalások folytak. Az adós három felszólításra sem reagált semmilyen formában, így a hitelező követelése nem tekinthető vitatottnak.

Az adós gazdálkodó szervezet a fellebbezésre nem tett észrevételt.