EH 2014.06.M12 Munkáltatói kötelezettség hiányában kizárólag a prémiumkiírás lehetőségének megfogalmazása alapján még a korábbi gyakorlat sem teremt jogalapot munkavállalói többletteljesítmény nélkül prémium követelésére. Önmagában nem valósít meg rendeltetésellenes joggyakorlást, ha az alapító tulajdonos a mérlegelési jogkörében eljárva akként dönt, hogy a munkavállaló részére nem tűz ki prémiumot [1992. évi XXII. törvény. 3. § (1) bekezdés, 4. § (1) bekezdés].

[1] A felperes 2003. november 1-jétől 2008. február 17-ig állt az alperessel munkaviszonyban, vezérigazgató munkakörben. A munkaviszonya az alperes 2007. június 15-én kelt rendes felmondásával szűnt meg, az alperes a munkavégzés alól a felmondási idő teljes tartamára mentesítette.

[2] A felperes keresetében 2006. évi prémium címén 4 320 000 Ft, 2007. évi prémium címén elsődlegesen a teljes évre 8 640 000 Ft, másodlagosan 2007. január 1-jétől július 17-ig terjedő időre 4 728 000 Ft, valamint átlagkereset különbözete címén 5 407 512 Ft és kamatai megfizetésére kérte kötelezni az alperest.

[3] A munkaügyi bíróság megismételt eljárásban meghozott ítéletével a felperes keresetét elutasította.

[4] A megállapított, a felülvizsgálati eljárás szempontjából irányadó tényállás szerint a felperes munkaszerződésének 1.5. pontja alapján a munkáltatói jogokat - a közgyűlés kizárólagos hatáskörébe tartozó jogok kivételével - az igazgatóság gyakorolta. A 4.2. pontja szerint a munkavállaló prémiumban részesülhetett. Az éves prémium feltételeit és mértékét a munkáltatói jogok gyakorlója volt jogosult megállapítani legkésőbb az üzleti tervet elfogadó közgyűlés napjáig, illetve kivételesen indokolt esetben azt követően. A prémiumfeltételek nem teljesülése esetén - az éves kiértékelést követően - a felvett prémiumelőleget a munkavállaló 15 napon belül volt köteles visszafizetni. A prémiumfeladatok kiértékelése és az elszámolása a tárgyévet lezáró éves beszámoló elfogadásakor történt és a prémiumfeladatok teljesítése esetén a prémiumot az éves beszámoló elfogadását követő 15 napon belül kellett a munkavállalónak kifizetni.

[5] Az alperesnél a perbeli időben hatályos Javadalmazási Szabályzat, Alapító Okirat szerint a közgyűlés kizárólagos hatáskörébe tartozott a vezérigazgató javadalmazásának megállapítása. Így a felek által nem vitatottan, a felperes prémiuma tekintetében a munkáltatói jogokat az alapítók közgyűlése gyakorolta.

[6] A 123/2006. (V. 25.) számú Alapítói Határozat tartalmazza a felperes 2006. évi prémiumfeladatait. A 2006. évi prémium az éves alapbér 80%-ában került meghatározásra. A 2007. június 14-én kelt 110/2007. (VI. 14.) Alapítói Határozatban az alapító megállapította, hogy a felperes a kitűzött prémiumfeladatokat csak részben teljesítette. Ennek alapján, továbbá arra figyelemmel, hogy a társaság a 2006. évben veszteséges volt, úgy döntött, hogy a felperest prémium jogcímén csupán az éves személyi alapbérének 15%-a illeti meg.

[7] A munkaügyi bíróság a bizonyítási eljárás eredményeként bizonyítottnak fogadta el, miszerint a felperes a 2006. évi prémiumkitűzésben foglaltakat nem teljesítette, az elfogadott üzleti tervhez képest mind az anyagjellegű, mind a személyi jellegű ráfordítások összege magasabb lett, amely kitétel a prémiumkitűzésben 70%-os súlyarányt képviselt. Mindemellett az alperesi társaság veszteséges volt.

[8] A 2007. év tekintetében a munkáltatói jogkörgyakorló - nem vitatottan - a felperes részére prémiumfeladatokat nem írt ki.

[9] Az ekként feltárt tényállás alapján a munkaügyi bíróság a felperes keresetét megalapozatlannak találta. Az elsőfokú ítélet indokolása szerint a felperes munkaszerződésének 4.2. pontja egyértelműen csak lehetőségként és nem kötelezettségként tartalmazza a munkavállalói prémiumot, egyben meghatározza a kifizetés feltételeit.

[10] A Javadalmazási Szabályzat és a prémiumkitűzés ugyancsak egyedi prémiummeghatározásról és korrekció lehetőségéről rendelkezik. Következésképp a korrekció alkalmazása a prémiumkitűzés és a Javadalmazási Szabályzat szerint is az alapító diszkrecio­nális hatásköre, lehetőség, de nem kötelezettség. Erre nézve az alperesnek jogszabályi, illetve szerződéses kötelezettsége tehát nem volt, a felperes pedig e körben az alperes rendeltetésellenes joggyakorlását, joggal való visszaélését nem bizonyította.

[11] A felperes fellebbezése folytán eljárt törvényszék ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.

[12] A másodfokú bíróság egyetértett az elsőfokú bíróság azon jogi álláspontjával, mely szerint a munkáltató jogszerűen határozhat meg olyan feltételeket a prémiumkitűzésben, amelyek teljesítése nem kizárólag a munkavállaló teljesítményétől függ, ez nem értékelhető joggal való visszaélésnek, illetve rendeltetésellenes joggyakorlásnak.

[13] A másodfokú bíróság osztotta az elsőfokú bíróság megállapítását abban a körben is, hogy az alapítónak nem volt kötelezettsége 2007. évben a prémium kitűzésére, mert a munkaszerződés azt csupán lehetőségként tartalmazta. A másodfokú bíróság megállapította továbbá, hogy az alapító nemcsak a 2006. évben, de az azt megelőző évek során is azonos módon járt el, a prémiumfeladatok teljesülésének értékelése is azonos terjedelemben történt, amely gyakorlatot a felperes a 2004. és 2005. években nem vitatta, így az rendeltetésellenes joggyakorlásnak nem minősül.

[14] A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, melyben annak hatályon kívül helyezését és keresete szerinti döntés hozatalát kérte.

[15] A felperes jogszabálysértésként az Mt. 3. § (1) bekezdésének és a 4. § (1) bekezdésének megsértésére hivatkozott.

[16] A felperes hangsúlyozta, miszerint az alperesi társaság kiemelten tartósan veszteségesen működő állami tulajdonban lévő gazdasági társaság volt, ezért nem hagyható figyelmen kívül a felek közötti korábbi munkakapcsolat, az, hogy milyen gyakorlatot alakított ki a prémium kitűzése, az értékelés és kifizetés körében a munkáltató és az alapító.

[17] A munkáltató a prémium kitűzésének és kifizetésének lehetőségét annak ellenére foglalta bele a munkaszerződésbe, hogy tisztában volt azzal, hogy veszteséges vállalkozásról volt szó. A munkaügyi bíróság ítéletében hivatkozott kormányhatározat is lehetőséget ad a veszteséges cégeknél a prémium kifizetésére, amivel a per tárgyát képező követelés kivételével minden esetben élt is a munkáltató.

[18] A felperes szerint egy üzletrész eladásával összefüggésben kifejtett véleménye, majd az akkor már elhatározott elbocsátása és az igazgatóság tagjainak az alapító általi visszahívása voltak azok a körülmények, amelyek nemcsak a rendeltetésellenes joggyakorlást, hanem az Mt. 4. § (1) bekezdésébe ütköző joggal való visszaélést is alátámasztják.

[19] A jogos érdekeit súlyosan sértő alapítói döntés a prémium mértékéről és a 2007. évi prémiumkitűzés mellőzéséről a felperes szerint nem a mérlegelési joggal való élés, illetve a szabályozási háttér változása volt, hanem a rendeltetésellenes joggyakorlás következményeinek ráhárítása, a munkáltató joggal való visszaélése.

[20] A felperes állítása szerint a korábbi évekhez ha­sonlóan, megfelelő színvonalon teljesítette a kitűzött feladatokat, az alperes értékelése, illetve a prémium összegének megállapításában akkor változott meg az alperes álláspontja, amikor a hivatkozott üzletrész kapcsán a tulajdonosok álláspontjával ellentétes álláspontra helyezkedett az igazgatóság, közte ő is. Ekkor döntötte el az alperes, hogy kicseréli az igazgatóság tagjait és megszünteti a munkaviszonyát.

[21] A felperes további érvelése szerint az üzleti terv vonatkozásában korrekcióra lehetőség lett volna. A joggal való visszaélés abban is megnyilvánult, hogy bár indokolt lett volna, nem élt ezzel a jogával az alapító. Az alapító jogaival rendellenesen élt, amikor a gazdálkodásra olyan befolyást gyakorolt, amelyet figyelembe kellett volna venni a prémiumfeltételek teljesítésének értékelésekor.

[22] Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában való fenntartását kérte.

[23] A felülvizsgálati kérelem nem alapos.

[24] A felperes pontosított keresete 2006. évi és 2007. évi prémium és annak függvényében - az átlagkereset változása miatt - bérkülönbözet megfizetésére irányult.

[25] A Kúria a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (2) bekezdése értelmében kizárólag a felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálta. Az irányadó, nem vitatott tényállás szerint, a felperes által a felülvizsgálati kérelmében is elismerten, a 2006. évi prémiumfeladatokat - a munkáltatói jogkörgyakorló alapító által elfogadottakat meghaladóan - nem teljesítette, 2007. évre pedig prémiumkiírás részére nem is történt.

[26] A felülvizsgálati eljárásban az sem volt vitatott, miszerint a munkaszerződés és az alperesi határozatok is csupán lehetőséget adtak prémium kitűzésére, az üzleti terv korrekciójára. Erre nézve az alperesnek jogszabályi, illetve szerződéses kötelezettsége nem volt.

[27] Az előbbi, lényeges körülményekkel szemben hivatkozott a felperes az alperes rendeltetésellenes joggyakorlására és joggal való visszaélésére, azt állítva, hogy az üzleti terv korrekciója, illetve a 2007. évi prémiumkiírás azért maradt el, mert egy üzletrész értékesítése tekintetében az igazgatóság és a tulajdonos eltérő álláspontra helyezkedett, melyre nézve a perbeli adatok alapján nem lehet következtetést levonni és a bizonyítottság hiánya a Pp. 164. § (1) bekezdés szerinti bizonyítási teher szabálya alapján a felperes terhére esik.

[28] Ettől függetlenül munkáltatói kötelezettség hiányában - pusztán a prémiumkiírás lehetőségének megfogalmazása alapján - még a korábbi gyakorlat sem teremt jogalapot munkavállalói többletteljesítmény hiányában prémium követelésére.

[29] Helytállóan fejtették ki az eljárt bíróságok, mely szerint a munkáltató jogszerűen határozhat meg olyan feltételeket a prémiumkitűzésben, melynek teljesítése nem kizárólag a munkavállaló teljesítményétől függ, az üzleti terv korrekciója pedig a prémiumfeltételek eredményes teljesítésének megállapíthatósága érdekében még akkor sem kényszeríthető ki, ha a munkavállaló teljesítményét tőle független okok is befolyásolják.

[30] Önmagában nem valósít meg rendeltetésellenes joggyakorlást, ha az alapító tulajdonos a mérlegelési jogkörében eljárva akként dönt, hogy a munkavállaló részére nem tűz ki prémiumot. A munkáltató gazdasági döntését, e körben az eredményét a munkaügyi bíróság nem vizsgálhatja.

[31] Az a körülmény pedig, hogy az alperes a folyamatosan fennálló veszteség ellenére a magas átlagkeresettel rendelkező vezérigazgató részére évekig prémiumfeltételeket írt ki és prémiumot fizetett, nyilvánvalóan nem alapozza meg a feltételek hiányában a felperes igényét, így a perbeli tényállás alapján a prémium fizetés hiánya az alperes részéről rendeltetésellenes joggyakorlásnak, illetve joggal való visszaélésnek megalapozottan nem minősíthető.

[32] Mindezekre tekintettel a Kúria a jogerős ítéletet - jogszabálysértés hiányában - a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.

(Kúria Mfv. II. 10.177/2013.)

* * *

TELJES HATÁROZAT

A Kúria a dr. Koczka Éva ügyvéd által képviselt dr. Ny. I. felperesnek - a dr. Kratochwill György ügyvéd által képviselt M. Zrt. alperes ellen elmaradt prémium és munkabér-különbözet megfizetése iránt a Fővárosi Munkaügyi Bíróságon 36. M. 775/2011. szám alatt megindított és másodfokon a Fővárosi Törvényszék 55. Mf. 641.923/2011/4. számú ítéletével jogerősen befejezett perében az említett másodfokú határozat ellen a felperes által előterjesztett felülvizsgálati kérelem folytán - a 2014. január 15. napján megtartott nyilvános tárgyalás alapján - meghozta a következő

í t é l e t e t:

A Kúria a Fővárosi Törvényszék 55. Mf. 641.923/2011/4. számú ítéletét hatályában fenntartja.

Kötelezi a felperest, hogy 15 nap alatt fizessen meg az alperesnek 80.000,- Ft (Nyolcvanezer forint) és 21.600,- Ft (Huszonegyezer-hatszáz forint) áfa felülvizsgálati eljárási költséget.

A felülvizsgálati eljárás illetékét az állam viseli.

I n d o k o l á s

A felperes 2003. november 1-től 2008. február 17-ig állt az alperessel munkaviszonyban, vezérigazgató munkakörben. A munkaviszonya az alperes 2007. június 15-én kelt rendes felmondásával szűnt meg, az alperes a munkavégzés alól a felmondási idő teljes tartamára mentesítette.

A felperes keresetében 2006. évi prémium címén 4.320.000,- Ft, 2007. évi prémium címén elsődlegesen a teljes évre 8.640.000,- Ft, másodlagosan 2007. január 1-től július 17-ig terjedő időre 4.728.000,- Ft, valamint átlagkereset különbözete címén 5.407.512,- Ft és kamatai megfizetésére kérte kötelezni az alperest.

A Fővárosi Munkaügyi Bíróság megismételt eljárásban meghozott ítéletével a felperes keresetét elutasította.

A megállapított, a felülvizsgálati eljárás szempontjából irányadó tényállás szerint a felperes munkaszerződésének 1.5. pontja alapján a munkáltatói jogokat - a közgyűlés kizárólagos hatáskörébe tartozó jogok kivételével - az igazgatóság gyakorolta. A 4.2. pontja szerint a munkavállaló prémiumban részesülhetett. Az éves prémium feltételeit és mértékét a munkáltatói jogok gyakorlója volt jogosult megállapítani legkésőbb az üzleti tervet elfogadó közgyűlés napjáig, illetve kivételesen indokolt esetben azt követően. A prémiumfeltételek nem teljesülése esetén - az éves kiértékelést követően - a felvett prémiumelőleget a munkavállaló 15 napon belül volt köteles visszafizetni. A prémiumfeladatok kiértékelése és az elszámolása a tárgyévet lezáró éves beszámoló elfogadásakor történt és a prémiumfeladatok teljesítése esetén a prémiumot az éves beszámoló elfogadását követő 15 napon belül kellett a munkavállalónak kifizetni.

Az alperesnél a perbeli időben hatályos Javadalmazási Szabályzat, Alapító Okirat szerint a közgyűlés kizárólagos hatáskörébe tartozott a vezérigazgató javadalmazásának megállapítása. Így a felek által nem vitatottan a felperes prémiuma tekintetében a munkáltatói jogokat az alapítók közgyűlése gyakorolta.

A 123/2006. (V. 25.) számú Alapítói Határozat tartalmazza a felperes 2006. évi prémiumfeladatait. A 2006. évi prémium az éves alapbér 80 %-ában került meghatározásra. A 2007. június 14-én kelt 110/2007. (VI. 14.) Alapítói Határozatban az alapító Á. Zrt. megállapította, hogy a felperes a kitűzött prémiumfeladatokat csak részben teljesítette. Ennek alapján, továbbá arra figyelemmel, hogy a társaság a 2006. évben veszteséges volt, úgy döntött, hogy a felperest prémium jogcímén csupán az éves személyi alapbérének 15 %-a illeti meg.

A munkaügyi bíróság a bizonyítási eljárás eredményeként bizonyítottnak fogadta el, miszerint a felperes a 2006. évi prémiumkitűzésben foglaltakat nem teljesítette, az elfogadott üzleti tervhez képest mind az anyagjellegű, mind a személyi jellegű ráfordítások összege magasabb lett, amely kitétel a prémiumkitűzésben 70 %-os súlyarányt képviselt. Mindemellett az alperesi társaság veszteséges volt. (A 2006. évi beszámoló és üzleti jelentés szerint a veszteség mértéke 102.568 eFt volt.)

A 2007. év tekintetében a munkáltatói jogkör gyakorló - nem vitatottan - a felperes részére prémiumfeladatokat nem írt ki.

Az ekként feltárt tényállás alapján a munkaügyi bíróság a felperes keresetét megalapozatlannak találta. Az elsőfokú ítélet indokolása szerint a felperes munkaszerződésének 4.2. pontja egyértelműen csak lehetőségként és nem kötelezettségként tartalmazza a munkavállalói prémiumot, egyben meghatározza a kifizetés feltételeit. A Javadalmazási Szabályzat és a prémiumkitűzés ugyancsak egyedi prémiummeghatározásról és korrekció lehetőségéről rendelkezik. Következésképp a korrekció alkalmazása a prémiumkitűzés és a Javadalmazási Szabályzat szerint is az alapító diszkrecionális hatásköre, lehetőség, de nem kötelezettség. Erre nézve az alperesnek jogszabályi, illetve szerződéses kötelezettsége tehát nem volt, a felperes pedig e körben az alperes rendeltetésellenes joggyakorlását, joggal való visszaélését nem bizonyította. A felperes csupán állította, hogy a P. értékesítés kapcsán keletkező konfliktusok miatt nem fizettek részére prémiumot, de e vonatkozásban bizonyítékot nem adott elő, mi több, bizonyítási indítványt sem terjesztett elő.

A felperes fellebbezése folytán eljárt törvényszék ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét a keresetet elutasító rendelkezés és a perköltség tekintetében helyes indokainál fogva helybenhagyta, míg az illeték viselése tárgyában az elsőfokú ítéletet megváltoztatta és megállapította, hogy az eljárás illetéke az állam terhén marad.

A másodfokú bíróság egyetértett az elsőfokú bíróság azon jogi álláspontjával, mely szerint a munkáltató jogszerűen határozhat meg olyan feltételeket a prémiumkitűzésben, amelyek teljesítése nem kizárólag a munkavállaló teljesítményétől függ, ez nem értékelhető joggal való visszaélésnek, illetve rendeltetésellenes joggyakorlásnak. A másodfokú bíróság osztotta az elsőfokú bíróság megállapítását abban a körben is, hogy az alapítónak nem volt kötelezettsége 2007. évben a prémium kitűzésére, mert a munkaszerződés azt csupán lehetőségként tartalmazta. A másodfokú bíróság megállapította továbbá, hogy az alapító nemcsak a 2006. évben, de az azt megelőző évek során is azonos módon járt el, a prémiumfeladatok teljesülésének értékelése is azonos terjedelemben történt, amely gyakorlatot a felperes a 2004. és 2005. években nem vitatta, így az rendeltetésellenes joggyakorlásnak nem minősül.

A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, melyben annak hatályon kívül helyezését és alperes kötelezését kérte 2006. évi prémium címén 4.320.000,- Ft, 2007. évi prémium címén 4.728.000,- Ft, bérkülönbözet címén 2.703.756,- Ft, mindösszesen 11.751.756,- Ft, valamint kamatai megfizetésére.

A felperes jogszabálysértésként az Mt. 3. § (1) bekezdésének és a 4. § (1) bekezdésének megsértésére hivatkozott.

A felperes hangsúlyozta, miszerint az alperesi társaság kiemelten tartósan veszteségesen működő állami tulajdonban lévő gazdasági társaság volt, ezért nem hagyható figyelmen kívül a felek közötti korábbi munkakapcsolat, az, hogy milyen gyakorlatot alakított ki a prémium kitűzése, az értékelés és kifizetés körében a munkáltató és az alapító. A munkáltató a prémium kitűzésének és kifizetésének lehetőségét annak ellenére foglalta bele a munkaszerződésbe, hogy tisztában volt azzal, hogy veszteséges vállalkozásról volt szó. A munkaügyi bíróság ítéletében hivatkozott kormányhatározat is lehetőséget ad a veszteséges cégeknél a prémium kifizetésére, amivel a per tárgyát képező követelés kivételével minden esetben élt is a munkáltató.

A felperes szerint az úgynevezett P. Kft. üzletrészével kapcsolatos véleménye, majd az akkor már elhatározott elbocsátása és az igazgatóság tagjainak az alapító általi visszahívása voltak azok a körülmények, amelyek nemcsak a rendeltetésellenes joggyakorlást, hanem az Mt. 4. § (1) bekezdésébe ütköző joggal való visszaélést is alátámasztják. A jogos érdekeit súlyosan sértő alapítói döntés a prémium mértékéről és a 2007. évi prémiumkitűzés mellőzéséről felperes szerint nem a mérlegelési joggal való élés, illetve a szabályozási háttér változása volt, hanem a rendeltetésellenes joggyakorlás következményeinek ráhárítása, a munkáltató joggal való visszaélése. A felperes állítása szerint a korábbi évekhez hasonlóan megfelelő színvonalon teljesítette a kitűzött feladatokat, az alperes értékelése, illetve a prémium összegének megállapításában akkor változott meg az alperes álláspontja, amikor a P. üzletrész kapcsán a tulajdonosok álláspontjával ellentétes álláspontra helyezkedett az igazgatóság, közte ő is. Ekkor döntötte el az alperes, hogy kicseréli az igazgatóság tagjait és megszünteti a munkaviszonyát.

A felperes további érvelése szerint az üzleti terv vonatkozásában korrekcióra lehetőség lett volna. A joggal való visszaélés abban is megnyilvánult, hogy bár indokolt lett volna, nem élt ezzel a jogával az alapító. Az alapító jogaival rendellenesen élt, amikor a gazdálkodásra olyan befolyást gyakorolt, amelyet figyelembe kellett volna venni a prémiumfeltételek teljesítésének értékelésekor.

Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában való fenntartását kérte.

A felülvizsgálati kérelem nem alapos.

A felperes pontosított keresete 2006. évi és 2007. évi prémium és annak függvényében - az átlagkereset változása miatt - bérkülönbözet megfizetésére irányult.

A Kúria a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (2) bekezdése értelmében kizárólag a felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálta. Az irányadó, nem vitatott tényállás szerint, a felperes által a felülvizsgálati kérelmében is elismerten a 2006. évi prémiumfeladatokat - a munkáltatói jogkörgyakorló alapító által elfogadottakat meghaladóan - nem teljesítette, 2007. évre pedig prémiumkiírás részére nem is történt. A felülvizsgálati eljárásban az sem volt vitatott, miszerint a munkaszerződés és az alperesi határozatok is csupán lehetőséget adtak prémium kitűzésére, az üzleti terv korrekciójára. Erre nézve az alperesnek jogszabályi, illetve szerződéses kötelezettsége nem volt.

Az előbbi, lényeges körülményekkel szemben hivatkozott a felperes az alperes rendeltetésellenes joggyakorlására és joggal való visszaélésére, azt állítva, hogy az üzleti terv korrekciója, illetve a 2007. évi prémiumkiírás azért maradt el, mert egy üzletrész értékesítése tekintetében az igazgatóság és a tulajdonos eltérő álláspontra helyezkedett, melyre nézve a perbeli adatok alapján nem lehet következtetést levonni és a bizonyítottság hiánya a Pp. 164. § (1) bekezdés szerinti bizonyítási teher szabálya alapján a felperes terhére esik. Ettől függetlenül munkáltatói kötelezettség hiányában - pusztán a prémiumkiírás lehetőségének megfogalmazása alapján - még a korábbi gyakorlat sem teremt jogalapot munkavállalói többletteljesítmény hiányában prémium követelésére. Helytállóan fejtették ki az eljárt bíróságok, mely szerint a munkáltató jogszerűen határozhat meg olyan feltételeket a prémiumkitűzésben, melynek teljesítése nem kizárólag a munkavállaló teljesítményétől függ, az üzleti terv korrekciója pedig a prémiumfeltételek eredményes teljesítésének megállapíthatósága érdekében még akkor sem kényszeríthető ki, ha a munkavállaló teljesítményét tőle független okok is befolyásolják. Önmagában nem valósít meg rendeltetésellenes joggyakorlást, ha az alapító tulajdonos a mérlegelési jogkörében eljárva akként dönt, hogy a munkavállaló részére nem tűz ki prémiumot. A munkáltató gazdasági döntését, e körben az eredményét a munkaügyi bíróság nem vizsgálhatja. Az a körülmény pedig, hogy az alperes a folyamatosan fennálló veszteség ellenére a magas átlagkeresettel rendelkező vezérigazgató részére évekig prémiumfeltételeket írt ki és prémiumot fizetett, nyilvánvalóan nem alapozza meg a feltételek hiányában a felperes igényét, így a perbeli tényállás lapján a prémium fizetés hiánya az alperes részéről rendeltetésellenes joggyakorlásnak, illetve joggal való visszaélésnek megalapozottan nem minősíthető.

Mindezekre tekintettel a Kúria a jogerős ítéletet - jogszabálysértés hiányában - a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.

A pervesztes felperest kötelezte a Pp. 78. § (1) bekezdése alapján az alperes felülvizsgálati eljárásban felmerült költsége megfizetésére.

A per tárgyi költségmentes, ezért a 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet 14. §-a értelmében a felülvizsgálati eljárás illetékét az állam viseli.

Budapest, 2014. január 15.

Dr. Tálné Dr. Molnár Erika s.k. a tanács elnöke, Dr. Stark Marianna s.k. előadó bíró, Szolnokiné Dr. Csernay Krisztina s.k. bíró

(Kúria Mfv. II. 10.177/2013.)

Rendezés: -
Rendezés: -
Kapcsolódó dokumentumok IKONJAI látszódjanak:

Visszaugrás

Ugrás az oldal tetejére