BH 2020.11.335 Ha a perben az előzményi perhez képest sem a felek személyében, sem a tényállásban, sem az érvényesített jogban eltérés nem áll fenn, anyagi jogerő áll fenn, a pert meg kell szüntetni [1952. évi III. tv. (rPp.) 130. § (1) bek. d) pont, 157. § a) pont, 229. §].

A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás

[1] 2008. augusztus 8-án a felperesek a bankkal svájci frank alapú kölcsönszerződést kötöttek. A felperesek a kölcsönszerződésből eredő tartozásukat a hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról szóló 1996. évi CXII. törvény (a továbbiakban: rHpt.) 200/B. §-a alapján rögzített devizaárfolyamon végtörleszteni akarták. Erre irányuló kérelmüket a bank tudomásul vette azzal, hogy 2012. február 5-i előtörlesztési dátummal zárja le a jogviszonyt. Tájékoztatta a felpereseket arról, hogy a jogszabályban meghatározott árfolyamon elszámolva a végtörlesztéshez 12 831 666 Ft-nak kell a fenti időpontban a bank folyószámláján rendelkezésre állni. A II. rendű felperesnek az alperes jogelődjénél vezetett folyószámláján 8 831 666 Ft önerő állt rendelkezésére, a végtörlesztéshez hiányzó részre 2012. január 27-én a felperesek az alperes jogelődjével kölcsönszerződést kötöttek 4 000 000 Ft összegre. Az ebből a kölcsönszerződésből eredő felperesi egyoldalú kötelezettségvállaló nyilatkozatot 2012. január 27-én közjegyzői okiratba foglalták, amelynek díjaként a felperesek 34 850 Ft-ot fizettek meg.

[2] 2012. február 2-án a bank arról tájékoztatta a felpereseket, hogy a kedvezményes árfolyamú végtörlesztés eredménytelenül zárult, mivel 2012. január 30-ig a felperesi önerő nem került átutalásra a bank számára.

[3] 2012. március 14-én a felperesek 17 311 923 Ft megfizetésével végtörlesztették a bank felé fennálló tartozásukat. Ez 4 374 357 Ft-tal volt magasabb összeg, mint amennyi az rHpt. 200/B. §-a alapján rögzített devizaárfolyamon lett volna.

[4] A felperesek jelen per előzményeként a Szegedi Járásbírósághoz benyújtott keresetükben 1 100 000 Ft és járulékai megfizetésére kérték kötelezni az alperest kártérítés jogcímén. Arra hivatkoztak, hogy az alperes a végtörlesztés érdekében megkötött kölcsönszerződés teljesítése körében megszegte az együttműködési és tájékoztatási kötelezettségét, amelynek következtében a kedvezményes végtörlesztés lehetőségével nem tudtak élni. Az alperes mulasztásának eredményeként a devizaalapú kölcsön teljes kiegyenlítéséhez 4 374 357 Ft-tal kellett többet fizetniük. Őket ez az összegű kár érte, amelyből az előzményi perben csak 1 100 000 Ft igényt kívántak érvényesíteni.

[5] Az előzményi perben a Szegedi Járásbíróság 5.P.21.037/2016/41. számú ítéletével az alperest 1 100 000 Ft és járulékai megfizetésére kötelezte. Az alperes fellebbezése folytán eljárt Szegedi Törvényszék 2.Pf.20.739/2017/4. számú ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét fellebbezett részében helybenhagyta. Megítélése szerint az alperes jogelődje nem tájékoztatta a felpereseket 2012. január 30-át megelőzően arról, hogy az rHpt. 200/B. § (2) bekezdés f) pontjának módosult rendelkezései miatt a végtörlesztéshez 2012. január 30-ig az önerőt a devizahitelt folyósító pénzintézethez be kell fizetni, illetve át kell utalni. Az alperes ezen szerződésszegő magatartása miatt nem tudtak a felperesek a kedvezményes végtörlesztés lehetőségével élni.

A felperesek keresete és az alperes védekezése

[6] A felperesek módosított keresetükben 3 315 457 Ft és járulékai megfizetésére kérték kötelezni az alperest. Arra hivatkoztak, hogy a bankkal kötött devizaalapú kölcsönszerződésük kedvezményes végtörlesztése az alperesnek felróható okból hiúsult meg, a későbbiekben csak magasabb árfolyamon tudták kiegyenlíteni a szerződésből eredően fennálló tartozásukat. Az ebből keletkező 4 374 357 Ft többletfizetési kötelezettségükből 1 100 000 Ft-ot az előzményi perben megszületett jogerős ítélet alapján már nem érvényesítenek, a különbözeti 3 274 357 Ft, valamint a tartozáselismerő nyilatkozat közjegyzői okiratba foglalásának 34 850 Ft-os költségét és a hiteles tulajdoni lap beszerzésének 6250 Ft-os költségének megfizetésére is kérték kötelezni az alperest.

[7] Az alperes érdemi ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte. Arra hivatkozott, hogy az előzményi perben meghozott bírósági ítélet anyagi jogereje kizárja a felperesek újabb perbeli követelésének elbírálását.

Az első- és a másodfokú határozat

[8] Az elsőfokú bíróság ítéletével 3 149 684 Ft és járulékai megfizetésére kötelezte az alperest, ezt meghaladóan a keresetet elutasította. Megítélése szerint a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: rPp.) 229. § (1) bekezdése alapján az előzményi perben meghozott jogerős ítélet anyagi jogereje nem terjed ki a jelen perben érvényesített követelésre. Az érvényesített jog azonossága fennáll, a kereset alapjául megjelölt tények azonban nem egyeznek meg, a felperesek a jelen perben a korábbi perben nem érvényesített összeg megfizetését kérték. A felpereseknek a közjegyzői díj és a tulajdoni lap beszerzésének költsége iránti keresetét nem találta alaposnak.

[9] Az alperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletének fellebbezett rendelkezéseit helybenhagyta. A fellebbezés indokaira tekintettel azt állapította meg: a polgári eljárásjog nem ismeri a jogfenntartás intézményét, azonban a polgári anyagi jog alapján a jogosult állíthatja, hogy az érvényesített követelésen kívül további kárigényének megtérítésére is igényt tart. Abban az esetben, amikor a jogosult az anyagi jog szerint őt megillető követelésének csak egy részét érvényesíti, a követelésnek a keresettel nem érvényesített részére az ítélet anyagi jogereje nem terjed ki, mivel az érvényesített jog ugyan alapvetően azonos, de a kereseti követelés és az azt megalapozó tények nem. A másodfokú bíróság e körben hivatkozott a Civilisztikai Kollégiumvezetők 2017. november 20-21. napján tartott Országos Tanácskozásáról készült emlékeztető (a továbbiakban: CKOT emlékeztető) III. pontjában kifejtettekre is.

A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem

[10] Az alperes felülvizsgálati kérelemében a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és a keresetet elutasító határozat meghozatalát kérte.

[11] Arra hivatkozott, hogy a jogerős ítélet az rPp. 229. § (1) bekezdésébe ütköző módon jogszabálysértő. Az előzményi perben meghozott ítélet jogereje kizárja a felperesek kártérítési igényének újbóli elbírálást. Álláspontja szerint a vonatkozó bírósági gyakorlatból, a felperesek által is hivatkozott BH 2015.230. számú határozat jogértelmezéséből is ez következik. A felperesek kezdettől fogva, már az előzményi per során is ismerték azt a pontos összeget, amelyet a jogalap fennállásának megállapítása esetén érvényesíthettek. A felperesek számára valamennyi adat ismert volt, semmilyen új bizonyíték nem merült fel az előző eljárás befejezését követően, ami indokolttá tette volna, hogy a felperesek újból keresetet indítsanak az alperessel szemben. Az igényérvényesítésnek ez a módja a jogbiztonság elvét sérti.

[12] A felperesek felülvizsgálati ellenkérelmükben a jogerős ítélet hatályában fenntartását kérték.