A Kúria Pfv.21920/2012/3. számú precedensképes határozata. [1959. évi IV. törvény (Ptk.) 324. §, 326. §, 582. §]

A határozat elvi tartalma:

Az ajándék visszakövetelése kötelmi igénynek minősül akkor is, ha az ajándékozó nem az általa lakásvásárlás céljára adott készpénz ajándékot követeli vissza, hanem az annak felhasználásával szerzett ingatlan tulajdonjogára tart igényt, ezért az általános elévülési szabály vonatkozik rá.

Kapcsolódó határozatok:

Esztergomi Járásbíróság P.21414/2010/28., Tatabányai Törvényszék Pf.20039/2012/5., *Kúria Pfv.21920/2012/3.* (BH 2014.7.211)

***********

Pfv.II.21.920/2012/3.

A Kúria a felperesnek az alperes ellen az Esztergomi Városi Bíróságnál 8.P.21.414/2010. számon megindított és a Tatabányai Törvényszék 1.Pf.20.039/2012/5. számú ítéletével befejezett perében az említett számú másodfokú határozat ellen a felperes által 35. sorszámon előterjesztett felülvizsgálati kérelem folytán az alulírott napon - tárgyaláson kívül - meghozta az alábbi

í t é l e t e t :

A Kúria a jogerős ítéletet hatályában fenntartja.

Megállapítja, hogy a felperes személyes költségmentessége folytán le nem rótt felülvizsgálati eljárási illetéket az állam,

a felperes pártfogó ügyvédjének a felülvizsgálati eljárásban felmerült díját pedig egészében a felperes köteles viselni.

Ez ellen az ítélet ellen felülvizsgálatnak nincs helye.

I n d o k o l á s:

A jogerős ítélet alapjául szolgáló tényállás szerint az alperes 1/1 arányú tulajdonát képezi a D., 590/A/33. hrsz. alatt nyilvántartott, a természetben D., B. G. lakótelep 22. II/6. szám alatti öröklakás ingatlan. Az ingatlan korábban D. Város Önkormányzatának tulajdonát képezte és abban az alperes, mint bérlő lakott.

A peres felek 2004. novemberében ismerkedtek meg egymással, közöttük baráti viszony alakult ki, kapcsolatuk rendszeres volt.

D. Város Önkormányzata 2004. őszén a tulajdonát képező, az alperes által bérelt ingatlant vételre ajánlotta fel az alperesnek és a 252/2004.11.26. számú képviselő testületi határozattal döntött az ingatlan alperes részére történő értékesítéséről. Az önkormányzat az ingatlan forgalmi értékét 3.600.000 forintban határozta meg azzal, hogy az ingatlan vételára - egy összegű teljesítés esetén - 2.304.000 forint.

Miután az alperes a vételár teljesítéséhez szükséges anyagi fedezettel nem rendelkezett, első ízben a gyermekeihez fordult anyagi segítségért. A gyermekei elutasítása folytán az alperes a felperest tájékoztatta az ingatlan megvásárlásának lehetőségéről.

Az ingatlan megvásárlásához szükséges 2.304.000 forintot a felperes saját vagyonából biztosította az alperes részére azzal a céllal, hogy az alperes az ingatlant megvásárolja, majd utóbb az ingatlan tulajdonjogát rá átruházza.

Az ingatlan 2.304.000 forint vételárát a felperes teljesítette 2005. január 4. napján postai átutalással. 2005. január 5. napján az alperes, mint bérlő vételi jogának gyakorlására irányuló jognyilatkozatot tett. Nyilatkozott arra nézve, hogy az ingatlant saját részére vásárolja meg, s a vételárat a szerződéskötéskor egy összegben teljesíti. D. Város Önkormányzatának megbízásából eljárt U. Kft. és az alperes között 2005. január 26. napján írásba foglalt adás-vételi szerződés jött létre. Az adás-vételi szerződésben a felek rögzítették, hogy az ingatlan megállapított vételára 2.880.000 forint, amelyből a vevőt 20 % kedvezmény illeti meg, így 2.304.000 forint vételár teljesítésére köteles.

A szerződésben az eladó nyilatkozott arra nézve, hogy a vételárat a vevő megfizette.

A peres felek kapcsolata 2005. februárjában megromlott, majd megszűnt. Az alperes ezt követően a felperessel való kapcsolatfelvételt elhárította.

A felperes már 2005. év tavaszától szorgalmazta, hogy az alperes az adás-vétel jogcímén megszerzett ingatlan tulajdonjogát ruházza át a részére. A felperes kérését az alperes kezdettől fogva elutasította.

A felperes 2010. november 25. napján keresetet nyújtott be az Esztergomi Városi Bírósághoz az alperessel szemben, s kérte, hogy az elsőfokú bíróság kötelezze az alperest, jogalap nélküli gazdagodás jogcímén 2.340.000 forint tőke és 2006. január 1. napjától számított a Ptk. 301.§ szerinti késedelmi kamatának megfizetésére.

A kereseti tényelőadása szerint az alperes elhitette vele, hogy az ingatlan az ő részére kerül megvásárlásra, de csupán utóbb, amikor az ingatlant hasznosítani kívánta, szerzett tudomást arról, hogy az ingatlan tulajdonjogát nem szerezte meg. Keresetében utalt arra is, hogy az alperes mindvégig az ingatlanban lakott, az jelenleg is a használatában áll.

A bírósági tárgyaláson tett személyes előadásában azt állította, hogy a takarékból és a postán elhelyezett megtakarításából kifizetett pénzösszeget nem kívánta ajándékban adni az alperesnek, abban bízott, hogy a lakás tulajdonjogát az alperes neki átengedi. Tudomása volt arról, hogy az ingatlanra az alperes rendelkezik elővásárlási joggal és az eladó részéről eljárt személy arról tájékoztatta őt, hogy kizárólag az alperes lehet az ingatlan vevője.

A felperes a 2011. augusztus 9. napján benyújtott előkészítő iratában keresetének jogcímét módosította és vagylagosan a Ptk. 582. § (2) és (3) bekezdéseire alapítva kérte, hogy ajándék visszakövetelése jogcímén az elsőfokú bíróság a tulajdonjogát 65/100 arányban jegyezze be a perbeli ingatlanra.

Módosított keresetében előadta, hogy az alperessel 2004. őszétől állt fenn a kapcsolata, bízott az alperesben, köztük élettársi kapcsolat alakult ki. Előadta továbbá, bízott abban, hogy az ingatlant saját nevére, a húga használati jogának biztosítása érdekében megveheti, így ajándékba adott az alperesnek 2.304.000 forintot. Várakozása azonban meghiúsult, mert az alperes magatartása miatt nem szerezte meg az ingatlant. Kapcsolatuk 2005. februárjában megszakadt, az alperes elutasította a tulajdonjog átruházására irányuló kérését.

Előadása szerint a húga 2010. évben halt meg, ekkor kívánta hasznosítani az ingatlant, s ekkor szembesült azzal, hogy az nem az ő tulajdona. Állította, hogy a pénzösszeget nem adta volna az alperesnek, ha tudja, hogy az ingatlanon nem szerez tulajdont.

A felperes a Legfelsőbb Bíróság BH 2006/6/198. száma alatt közzétett eseti döntésére utalással kifejtette, hogy a lakás megvásárlásához adott készpénz esetén az ajándék tárgya a készpénzen vásárolt - a vételár és az egy összegű teljesítésre figyelemmel nyújtott kedvezmény arányában számított - ingatlan hányad. Számítása szerint a 3.600.000 forint forgalmi értékű ingatlan 2.880.000 forint vételárából az alperes 20 % kedvezményt kapott, így a 2.304.000 forint megfizetett vételár a teljes vételár 65 %-a, tehát a perbeli ingatlanon őt 65/100 tulajdoni hányad illeti meg ajándék visszakövetelése jogcímén.

A felperes utóbb kizárólag az ajándék visszakövetelése iránti igényét tartotta fenn, s arra is hivatkozott, hogy az alperes vele szemben súlyos jogsértést követett el, mert bár azzal a céllal vette át a felperestől a vételárhoz szükséges pénzösszeget, hogy utóbb a felperes tulajdonába kerül az ingatlan, de ez nem valósult meg, mert a felperes kérését az alperes elhárította.