BH 1993.7.417 A visszatérítésnek helye van a terhelt tulajdonában volt azokra a vagyontárgyakra nézve is, amelyeket a terhelt letartóztatása és családtagjai ugyanakkor történt kitelepítése időpontjában a hatóság lefoglalt, majd elszállított; megalapozatlan a bíróság határozata, ha nem derítette fel, hogy mely vagyontárgyak voltak a terhelt, illetőleg a hozzátartozói tulajdonában [Be. 386. §, 66/1991. (XII. 21.) AB hat.].

A terheltet az állam elleni bűntettek miatt az 1950. évben történt törvénysértő elítélésével kapcsolatos vádak alól a bíróság részben az 1954. évben, majd teljes egészében 1990. évben felmentette. Erre figyelemmel gyermeke kártalanítási igényt és visszatérítési kérelmet terjesztett elő. Az elsőfokú bíróság katonai tanácsa végzésével a kártalanítási igényt és a visszatérítés megállapítását elutasította. A végzés ellen a védő útján a kérelmező fellebbezett az elutasítása miatt, részletesen megindokolva álláspontját, amely szerint mind a kártalanításnak, mind a visszatérítésnek helye van.

A Legfelsőbb Bíróság a fellebbezést a kártalanítási igényt illetően alaptalannak, míg a visszatérítés vonatkozásában megalapozottnak találta.

A kártalanítási igény elutasításánál a katonai tanács a Be. hatályos kártalanítási szabályainak megfelelően járt el. Az általa helyesen felhívott jogi indokok alapján okszerűen fejtette ki, hogy kártalanítás megállapítására nem kerülhet sor.

Tévedett azonban a visszatérítést illetően. A Be. 386. §-a szerinti visszatérítés tekintetében a Legfelsőbb Bíróság már több határozatában is rámutatott - és az Alkotmánybíróság is arra az álláspontra helyezkedett [66/1991. (XII. 21.) AB határozat] -, hogy a visszatérítés és az ahhoz kapcsolódó pénzbeli juttatás azt a tulajdoni joghátrányt hivatott a büntetőeljárás eszközeivel kiküszöbölni, amely az állam vagyonelkobzáson alapuló és később törvénytelennek bizonyult tulajdonszerzése folytán következett be. Éppen ezért a visszatérítés iránti eljárásnak a lefolytatás indokoltságára utaló adatok esetén hivatalból is helye van [Be. 356. § (2) bek. a) pont].

A visszatérítés vonatkozásában a katonai tanács figyelmen kívül hagyta, hogy a bizonyítás adatai arra utalnak, a terhelt letartóztatása után a családját kitelepítették, és ezzel összefüggően a lakásukban levő összes ingóságot lefoglalták. Ez akkor sem kétséges, ha a korabeli iratok ma már nem találhatók fel. A Legfelsőbb Bíróság határozatában már korábban rámutatott, hogy a kitelepítés foganatosításával - a 6000/1948. (V. 16.) Korm. rendelet előírásai szerint - a kitelepítendők által lakásukban kötelezően visszahagyott vagyontárgyak a kitelepítést foganatosító állami szerv megőrzésébe kerültek, ám azokon az állam a kitelepítéssel tulajdonjogot nem szerezhetett.