BH+ 2012.1.22 Az ügyész pert indíthat a fogyasztók védelme érdekében a fogyasztóknak jelentős hátrányt okozó gyártó ellen [1997. évi CLV. tv. 39. § (1) bek.].

A Nemzeti Fogyasztóvédelmi Hatóság Észak-magyarországi Regionális Felügyelősége 2009-ben ellenőrzést végzett illetékességi területén az alkoholtartalmú italok reklámozására vonatkozó szabályok betartásával kapcsolatban. Ennek eredményeképp 2009. október 2-től 2010. január 5-ig 15 000 forinttól 100 000 forintig terjedő fogyasztóvédelmi bírságot szabott ki a söripari termékek gyártásával és nagykereskedelmével foglalkozó alperessel szemben. A határozatok ellen az alperes nem élt jogorvoslattal.

A felperes kereseti kérelmében a fogyasztóvédelemről szóló 1997. évi CLV. törvény (Fgytv.) 39. §-a alapján a fogyasztói érdekek védelme érdekében annak megállapítását kérte, hogy az alperes jogszabálysértést követett el alkoholtartalmú termékei reklámozása során. Kérte az alperes eltiltását a jogszabálysértő reklámozás gyakorlásától, és feljogosítását arra, hogy az alperes költségére a jogerős ítélet rendelkező részét a Magyar Hírlapban közzétegye.

Az elsőfokú bíróság ítéletével megállapította, hogy az alperes 2009. augusztus 5. és 2009. október 13. napja között tíz közoktatási, továbbá két egészségügyi intézmény közelében, azok bejáratától légvonalban mért 200 m távolságon belül az alkoholtartalmú ital szabadtéri reklámja elhelyezésével jogszabálysértést követett el. Feljogosította a felperest, hogy az alperes költségére a jogerős ítélet rendelkező részét a Magyar Hírlap című országos napilapban közzétegye. A felperes ezt meghaladó keresetét elutasította. Kötelezte az alperest, hogy fizessen meg az államnak külön felhívásra 21 000 forint le nem rótt eljárási illetéket.

A közigazgatási eljárás iratanyaga alapján tényként rögzítette, hogy 2009-ben az alperessel szemben a fogyasztóvédelmi hatóság alkoholtartalmú italok jogszabálysértő reklámozása miatt több alkalommal pénzbírságot szabott ki.

Az elsőfokú bíróság az Fgytv. 39. § (1) bekezdése alapján megállapította, hogy az alperes tevékenységével a fogyasztóknak jelentős nagyságú hátrányt okozott. Döntése meghozatalánál jelentőséget tulajdonított annak, hogy a gazdasági reklámtevékenység alapvető feltételeiről és egyes korlátairól szóló 2008. évi XLVIII. törvény (Grtv.) 18. § (2) bekezdés d) pontjában meghatározott, fokozott védelem alatt álló intézmények 200 méteres légvonalban mért körzetében történt az alkoholtartalmú termékek reklámozása, ami a Grtv. 8. §-át megsértette.

Az m.-i Szent László Gimnázium esetében külön értékelte, hogy az intézmény két vendéglátóipari egységgel, illetve az ott elhelyezett szabadtéri reklámokkal érintett volt, ezért a felperes által hivatkozott jelentős hátrány még nagyobb mértékben valószínűsíthető.

Értékelte azt is, hogy egyes közoktatási intézmények nemcsak általános iskola, hanem középiskola, gimnázium, szakközépiskola, diákotthon, gyermekotthon nevet viselnek, ami feltételezi, hogy több korosztály nagy számban tartózkodik az intézményben. Olyan rendezvényekre is sor kerül a közoktatási intézmények jellegéből adódóan, ami az általános élettapasztalatok szerint növeli az érintett korosztály létszámlát. Az egészségügyi intézmények esetében nyilvánvalóan a védendő korosztály, a 18. életévét még be nem töltött személyek, továbbá az állapotuknál, betegségüknél fogva kiszolgáltatottabb személyek védelmét szolgálja a jogszabályi rendelkezés. A Grtv. többször is utal arra, hogy kiemelt jelentőséget tulajdonít a jogalkotó a fiatalkorúak egészsége védelmének. A közoktatási intézményekben és az egészségügyi intézményekben megforduló személyek számára pontos adatot nem lehet nyerni, azonban a jelentős nagyságú hátrány a 18. életévüket be nem töltött személyek esetében a személyek kis számára tekintettel is megállapítható.

Miután a per nem kártérítés megfizetésére irányul, nem bírt jelentőséggel a jogvita elbírálásánál, hogy a közigazgatási határozatok alapján az alperes a pénzbírságot megfizette, illetve, hogy a jogsértő reklámok eltávolítására sor került. Nem értékelhető az alperes javára a hatósági szerződésre irányuló indítványa, illetve az az előadás, hogy partnereivel szerződésben rögzíti a vendéglátóipari egység távolságát az esetleges védett intézménytől. Mindezek alapján az Fgytv. 39. § (1) és (3) bekezdése szerint megállapította az alperes jogsértését, és a felperest feljogosította a jogsértés megállapításának közzétételére.

A jövőbeni jogsértésektől való eltiltásra irányuló keresetet elutasította, mivel azt az Fgytv. nem teszi lehetővé.

Az alperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletének fellebbezéssel nem támadott részét nem érintette, fellebbezett részét helybenhagyta. Úgy rendelkezett, hogy másodfokú költségeiket a felek maguk viselik.

A másodfokú bíróság osztotta az elsőfokú bíróság álláspontját, amely szerint a keresetindítási jog fennáll abban az esetben is, ha a jogsértő magatartás a keresetlevél benyújtásakor már megszűnt. Az alperes által hangsúlyozott közigazgatási eljárás lefolytatása a közigazgatási eljárásban kiszabott szankció, a speciális megelőzés körébe tartozik. Emellett azonban érvényesülnie kell az általános generális prevenciónak is, ezért az elsőfokú bíróság helyesen elfoglalt jogi álláspontja szerint ez azzal érvényesül, hogy a felperes a bírósági határozat rendelkező részét közzéteszi az országos napilapban.

A jogerős ítélet ellen az alperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, amelyben annak hatályon kívül helyezését és a felperes keresetének elutasítását kérte.

Fenntartotta, hogy a felperes nem rendelkezett keresetindítási joggal, mivel az Fgytv. 39. § (1) bekezdésében meghatározott feltételek egyike sem nyert bizonyítást az eljárás során.