BH+ 2011.5.199 Az érintett hozzájárulása nélkül készített fényképek szabálysértési eljárásban bizonyítás céljából történő felhasználása az igazság kiderítése érdekében, közérdekből történik, ezért személyiségi jogsértés megállapítását nem eredményezi [Ptk. 80. §, 83. §].

Az elsőfokú bíróság ítéletével a felperesek személyhez fűződő jog megsértésének megállapítása és járulékai iránt előterjesztett keresetét elutasította, és kötelezte a felpereseket, hogy fizessenek meg az államnak az APEH felhívására 21 000-21 000 forint le nem rótt eljárási illetéket.

Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás szerint az I. r. felperes és az I. r. alperes szomszédok, a II-IV. r. alperesek az I. r. alperes hozzátartozói. 2006. június 22-én az I. r. felperes ingatlanának udvarán vegyes hulladékot égetett. Ekkor az I. r. alperes kérésére a II. r. alperes mobiltelefonjával fényképet és hangfelvételt készített az I. r. felperesről. Ezt követően az I. r. alperes feljelentést tett az I. r. felperessel szemben a szabálysértési hatóságnál, feljelentéséhez két fényképfelvételt csatolt az esetről. A Megyei Jogú Város Jegyzője 2380-5/2006. Sz. - a városi bíróság 26. Szk.117/2007/2. sz. végzésével jogerőre emelkedett - határozatával az I. r. felperest környezetvédelmi szabálysértés miatt 10 000 forint pénzbírsággal sújtotta. A városi bíróság - az I. r. felperes tárgyalás tartása iránti kérelme folytán - a 2.Szt.1243/2007/9. sz. végzésével a városi bíróság korábbi végzését hatályában fenntartotta.

Az I. r. felperes keresetében annak megállapítását kérte, hogy az alperesek a kép- és hangfelvételek hozzájárulása nélküli készítésével és hatósági eljárásban való felhasználásával megsértették személyiségi jogait. A jogsértés miatt kérte az alperesek további jogsértéstől eltiltását és kártérítésre kötelezését.

A II. r. felperes a szabálysértési eljárások során történt tanúmeghallgatások miatt kérte személyiségi jogai megsértésének megállapítását, és az alperesek kártérítésre kötelezését.

Az elsőfokú bíróság megállapította, hogy az I. r. felperesről a II. r. alperes által készített fényképfelvételeknek a közigazgatási eljárás során ügydöntő bizonyíték szerepe volt, ezen fényképfelvételekre hivatkozott a városi bíróság határozatában, melyben fenntartotta az I. r. felperessel szemben kiszabott bírságot. Az elsőfokú bíróság hivatkozott a Legfelsőbb Bíróság 1985. évi 57. számú eseti döntésében foglaltakra, amely szerint amennyiben a kép- vagy hangfelvétel kizárólag bizonyítási célból kerül felhasználásra, azt nem lehet visszaélésnek tekinteni. Mivel a közigazgatási eljárásban a fényképfelvétel felhasználására az igazság kiderítése végett, tehát közérdekből került sor, ez a visszaélésszerű joggyakorlást kizárja. Ezért az I. r. felperes ezzel kapcsolatban érvényesített személyiségi jogi igénye alaptalan. Hangsúlyozta azt is: azért, mert a közigazgatási eljárásban hozott döntés az I. r. felperes számára nem kedvező, nem jelenti azt, hogy emiatt az I. r. alperes terhére személyiségi jogsértést meg lehetne állapítani.

A II. r. felperes igénye tekintetében az elsőfokú bíróság kifejtette: önmagában az a tény, hogy ha valakinek hatóság előtt, tanúként kell megjelennie, az nem lehet személyiségi jogot sértő, mert ez állampolgári kötelezettség.

A III-IV. r. alperes tekintetében a felperesek azt sem tudták bizonyítani, hogy bármelyikük fényképfelvételt vagy hangfelvételt készített volna, illetve azt felhasználta.

A felperesek fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta, és kötelezte a felpereseket, hogy személyenként fizessenek meg az I-II-III. és IV. r. alperesnek, külön-külön 10 000-10 000 forint másodfokú perköltséget. Kötelezte továbbá a felpereseket, hogy a Magyar Államnak 24 000-24 000 forint másodfokú eljárási illetéket fizessenek meg az illetékes állami adóhatóság külön felhívására. Megállapította, hogy a felpereseket képviselő pártfogó ügyvéd díja a felpereseket terheli.

A jogerős ítélet kifejtette, hogy a II. r. alperes nem vitatottan az I. r. felperes hozzájárulása nélkül készített a személyéről felvételt, amit az I. r. alperes a szabálysértési eljárásban becsatolt, ez pedig felhasználásnak minősül. Azonban a felvétel készítése és felhasználása abból a célból történt, hogy az I. r. alperes igazolni tudja a szabálysértés I. r. felperes általi elkövetését. A bírói gyakorlat szerint az igazság érvényesülésének biztosítása a bíróság vagy más hatóság előtt folyó eljárásban közérdek, a bizonyítás pedig ezt a célt szolgálja. Emellett az alpereseknek jogos magánérdeke is fűződött ahhoz, hogy a feljelentésükben leírt, szabálysértést megvalósító felperesi magatartást igazolni tudják, mivel az akadályozta őket ingatlanuk zavartalan használatában és tarthattak a felperesi cselekmények ismétlődésétől is. A közérdek és az alperesi jogos magánérdek védelméhez képest a perbeli felvétel készítése és annak kizárólag a hatóság előtti eljárásban bizonyítékként történt felhasználása nem okozott aránytalan sérelmet a felpereseknek, az nem ütközik a rendeltetésszerű joggyakorlás követelményeibe, tehát nem visszaélésszerű, így nem jogsértő. Arra nézve adat nem merült fel a perben, hogy a szabálysértési eljáráson túl más módon is felhasználásra kerültek a felvételek. A jogsértés megállapíthatóságának hiányában az I. r. felperes által követelt egyéb jogkövetkezmények alkalmazhatósága is kizárt.

Álláspontja szerint a Pp. 164. § (1) bekezdése alapján az I. r. felperesnek kellett bizonyítania azt, hogy az alperesek állításával szemben a felvételeket tartalmazó adathordozó megsemmisült.

A III-IV. r. alperesek terhére a jogsértés, még az I-II. r. alperesekkel szemben érvényesített igény megalapozottsága esetén sem lenne megállapítható.

A II. r. felperesnek a jóhírnévhez fűződő jogának megsértésén túl a képmáshoz és hangfelvételhez fűződő személyiségi joga megsértésére alapítottan előadott igény tekintetében megállapította, hogy az új keresetnek minősül, amelynek előterjesztésére a Pp. 247. § (1) bekezdése alapján nincsen mód. A II. r. felperes jóhírnévhez fűződő személyiségi joga megállapítására irányuló kereset alaptalan volt a másodfokú bíróság megítélése szerint, az ugyanis, hogy a szabálysértési eljárásban hatóságok előtt tanúként kellett megjelennie, nem alkalmas ennek megállapítására.

A perköltség viseléséről a Pp. 78. § (1) bekezdés szerint határozott.

A jogerős ítélet ellen az I. r. felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, amelyben annak hatályon kívül helyezését kérte az elsőfokú ítéletre is kiterjedően Kérte, hogy a jogsértés megállapítását, továbbá az alperesek egyetemleges kötelezését 150 000 forint nem vagyoni kártérítés és késedelmi kamata valamint 31 000 forint vagyoni kártérítés megfizetésére.

Álláspontja szerint az eljárt bíróságok a Pp. 206. § (1) bekezdését, illetve a Ptk. 80. § (1) és (2) bekezdését, továbbá a személyes adatok védelméről és a közérdekű adatok nyilvánosságáról szóló 1992. évi LXIII. törvény (Avtv.) 3. § (1) bekezdésében foglaltakat sértették meg. Nem tette vitássá, hogy felhasználásra kerültek az elkészült felvételek a szabálysértési eljárásban, azonban a II. r. alperes a képeket bármikor történő felhasználás érdekében készítette el, azokat az I. r. alperes meg is őrizte a számítógépén, ami túlmutat a célhoz kötött felhasználáson. Vitatta, hogy a felvételek megsemmisülésének tényét neki kellene bizonyítania. A Ptk. 80. § (1) és (2) bekezdésében szabályozott személyiségi jogok sérelme nem jelentheti a jogellenesség hiányát a célhoz kötött felhasználásra történő hivatkozással. Érvelése szerint nem csupán a tényleges felhasználás a jogsértő, hanem maga az adatrögzítés és őrzés is. Kifogásolta, hogy az elsőfokú eljárás során nem engedélyeztek számára személyes költségmentességet, holott a rászorultságát igazolta.