BH 1998.5.223 Szolgáltatás megelőlegezésének a személyazonosságot igazoló okmány biztosítékként való letétbe helyezésétől függővé tétele önmagában nem sért személyiségi jogokat [Ptk. 75-76. §, 147/1993. (X. 26.) Korm. r. 15. § (2) bek.].

A felperes 1995. június 4-én szerződést kötött az alperessel, amely szerződés alapján az alperes idegenforgalmi rt. kötelezettséget vállalt arra, hogy a felperes részére a B. V. C. kempingben 1995 július 31-e és augusztus 6-a között helyet biztosít.

A helyfoglalást követően az alperes a felperestől elkérte személyi igazolványát, majd az annak visszaadására irányuló kérelemre azt a tájékoztatást adta, hogy a számla kifizetéséig a személyi igazolványt vagy más érvényes igazolványt a kempingre vonatkozó előírás alapján letétben kell tartania. A felperes ezt sérelmezte, ezért a szerződést azonnali hatállyal felmondta, és az alperes másik kempingjébe távozott, ahol a díjat előre kifizette és a kemping szolgáltatásait eredeti elképzelésének megfelelő időtartamban igénybe is vette.

A felperes keresetében annak megállapítását kérte, hogy az alperes a személyhez fűződő jogait megsértette azzal, hogy a kempingben való tartózkodásának időtartamáig a személyi igazolványa letétbe helyezését kérte. Az erre vonatkozó utasításával ugyanis azt feltételezte, hogy a vele szerződő fél - így a felperes is - fizetés nélkül fog távozni, azaz tisztességtelen, becstelen magatartást fog tanúsítani. Miután olyan igazolvány letétbe helyezésére tartott igényt, amely (az igazolványra vonatkozó speciális előírások szerint) csak hatóságnak adható át, és felszólításra azt a (rendőr)hatóság előtt fel is kell mutatni, az alperes őt szabad mozgásában, tehát személyi szabadságában is korlátozni kívánta. Ezzel alkotmányos alapjogát is megsértette. Ezért kérte, hogy a bíróság az alperest a jövőre nézve tiltsa el attól, hogy vele szemben hasonló magatartást (ugyanilyen szerződési kikötést) tanúsítson, és kötelezze arra, hogy megfelelő nyilvánosság mellett adjon a számára elégtételt, és kötelezze az alperest 300.000 forint nem vagyoni kártérítés megfizetésére is.

A jogerős ítélet - az elsőfokú ítéletet megváltoztatva - a felperes keresetét elutasította. Álláspontja szerint az alperes magatartása a felperes becsületét, emberi méltóságát nem sértette meg. Az ugyanis, hogy mi a becsület, illetve az emberi méltóság, a társadalomnak az adott korhoz, helyhez és időhöz kötött értékítéletétől függ. Ugyanúgy a társadalom értékítéletétől függ az is, hogy egy magatartás sérti-e a becsületet és az emberi méltóságot. A társadalom által elfogadott magatartás ezért személyiségvédelmet nem alapoz meg. A jogerős ítélet álláspontja szerint az alperes által folytatott gyakorlat - a szerződéses jogviszony idejére valamilyen igazolvány letétbe helyeztetése - a társadalom által elfogadott, az európai szokásoknak is megfelel. Az alperes ezt a gyakorlatot nemcsak a felperessel, hanem minden szerződéses partnerével szemben alkalmazta, az tehát nem jelenti a felperes hátrányos megkülönböztetését, és nem sérti a felperes becsületét, emberi méltóságát sem. Ezért a felperes keresete alaptalan volt.

A jogerős ítélet részbeni hatályon kívül helyezése, a jogsértés megállapítása, az alperesnek jövőre nézve a jogsértő magatartástól való eltiltása és nyilvános elégtétel adásra kötelezése, másodlagosan pedig az elsőfokú bíróság új eljárásra utasítása érdekében a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet. Álláspontja szerint a jogerős ítélet sérti a Ptk. 76. §-ának és a 84. §-a (1) bekezdésének, valamint a Pp. 6. §-a (1) bekezdése utolsó fordulatának, a 163. §-a (1) bekezdésének és a 206. §-a (1) bekezdésének rendelkezéseit. A jogerős ítélet ugyanis megalapozatlanul, más országok vagy szállodák pontos megjelölése nélkül hivatkozott arra, hogy az európai szokásoknak megfelelő magatartást tanúsított az alperes akkor, amikor a szerződéses jogviszony idejére biztosítékként valamely igazolvány letétbe helyezéséhez ragaszkodott. Az általa csatolt nyilatkozatokból ugyanakkor megállapítható, hogy nincs ilyen európai szokás, ezért a másodfokú bíróság ezt megalapozatlanul állapította meg.

Azzal is érvelt, hogy egy konkrét kérdésben annak kimondása, hogy mi a társadalom értékítélete, gyakorlatilag lehetetlen. Egyes társadalmi rétegek értékítélete ugyanis más és más. A társadalom értékítéletét pedig általánosságban a jogszabályok tükrözik, az alapvető jogokat és kötelességeket pedig (a társadalom értékítéletének megfelelően) az alkotmány rögzíti. Alkotmányos alapjog a szabadsághoz, a szabad mozgáshoz, a jó hírnévhez való jog és az a tilalom is, amely az állampolgárok bármilyen hátrányos megkülönböztetésére vonatkozik. Ezen jogok megsértésére az alkotmány értelmében bíróság előtt is hivatkozni lehet, ezért törvénysértően jutott a jogerős ítélet arra a következtetésre, hogy az alperesnek - az alapjogok megsértésében is megnyilvánuló - magatartása a társadalom értékítéletének megfelel.

Hivatkozott arra is, hogy az alperes által üzemeltetett kemping bekerített, azon lakókocsijával csak a sorompóval lezárt bejárati úton tud kihajtani. Emiatt az alperes a díj kifizetését megfelelően ellenőrizni tudja, ezért indokolatlan is az igazolvány letétbe helyezésére vonatkozó szerződési feltétele. Miután a 147/1993. (X. 26.) Korm. rendelet 15. §-a értelmében a személyi igazolványt minden állampolgárnak magánál kell tartania, gépjármű vezetése esetén a jogosítványát is, ezért ezeknek az igazolványoknak a letétbe helyezésével kapcsolatos szerződési feltétel teljesítése a kemping szolgáltatásait igénybe vevőt a személyes szabadságában is korlátozza, és jogellenes magatartásra kényszeríti.

Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában való fenntartását kérte.

A jogerős ítéletnek a felülvizsgálati kérelemmel támadott rendelkezései nem törvénysértők.