BH 2021.9.249 A jogerős felmentő ítéletben leírt (a váddal egyező) kijelentés múltbeli tevékenységre, történésre vonatkozik, arra, hogy a sértett kivel, hol, mit csinált. Ekként azt a tényállítást tartalmazza, hogy "az ú.-i rendőrkapitány az é.-i közmunkásokkal fogkefével súroltatta le a rendőrség lépcsőjét".

Ez a közlés a sértettet a rendőri hivatásánál fogva közhatalmat gyakorló és utasítást kiadó, azonban mint ebbéli hatalmával visszaélő, hatalmaskodó személyt tüntette fel, aki a közmunkásokat megalázva súroltatta fel fogkefével a rendőrség lépcsőjét. E kijelentés valósága esetén alkalmas a sértett felelősségre vonására.

Ekként a jogerős tényállás tartalmaz olyan közlést, amely önmagában becsület csorbítására alkalmas [Btk. 226. § (1) bek., (2) bek. b) pont].

[1] A járásbíróság - megismételt eljárásban - a 2018. október 17. napján kihirdetett ítéletével az I. r. és a II. r. terheltet az ellenük rágalmazás vétsége [Btk. 226. § (1) bek., (2) bek. b) pont] miatt emelt vád alól felmentette, megállapította, hogy a bűnügyi költséget az állam viseli.

[2] A törvényszék mint másodfokú bíróság a 2019. november 28. napján meghozott végzésével az elsőfokú ítéletet helybenhagyta.

[3] A bíróság jogerős ügydöntő határozata ellen a megyei főügyészség terjesztett elő felülvizsgálati indítványt, a Be. 649. § (1) bekezdés a) pont ac) alpontja alapján, az I. r. és a II. r. terhelt terhére.

[4] Indokai szerint a sértett, mint az Ú.-i Rendőrőrs parancsnoka, rendvédelmi szervezet hivatásos állományú tagjaként közhatalmat gyakorló személy volt, aki a szolgálati tevékenységét az irányadó jogszabályok alapján végezte. Az állandó bírói gyakorlat a közhatalom gyakorlásában részt vevő személyekkel szemben magasabb tűrési kötelezettséget fogalmaz meg, a vonatkozásukban megnyilvánuló véleménynyilvánítás és kritika esetén azonban az alkotmányos védelem nem vonatkozhat a tények meghamisítására, a szabad véleménynyilvánítás csak felelősséggel gyakorolható. Nem élveznek védelmet az olyan tényállítások, amelyek valóságuk esetén alkalmasak a közszereplő ellen büntetőeljárás indítására, ez meghaladja a szabad véleménynyilvánítás alkotmányos határait. A másodfokú bíróságnak az értékítélet és a tényállítás elhatárolására vonatkozó hivatkozásai helytállóak, azonban tévesen minősítette a törvényszék a tényállásban foglaltakat tényállítás helyett értékítéletnek. Az interjúban elhangzott tényállítások ugyanis alkalmasak voltak arra, hogy a sértett társadalmi megítélését kedvezőtlen irányba befolyásolják, és valóságuk esetén ellene büntetőeljárás megindításának alapjául szolgáljanak.

[5] Iratellenesen állapította meg a másodfokú bíróság, hogy nem vette senki szó szerint a kérdéses kijelentéseket, illetve a sorkatonai szolgálathoz kapcsolódó "legendával" történő érvelés a másodfokú bíróság téves következtetése.

[6] Az irányadó tényállás szerint a sértett, illetve a hatóság sajtószóvivője korábban már jelezte a tanulmányban, illetve az interjúban írtak valótlanságát, a kérdéses interjú pedig a jogerős tényállás szerinti tartalommal az internetes honlapon megjelent, és meghatározott időtartamra hozzáférhető volt.

[7] Erre tekintettel a bíróság a terhelteket a büntető anyagi jog szabályainak megsértésével mentette fel, ezért indítványozta, hogy a Kúria a törvényszék végzését helyezze hatályon kívül, és a másodfokú bíróságot utasítsa új eljárásra.

[8] A Legfőbb Ügyészség a felülvizsgálati indítványt fenntartotta. Kifejtette továbbá, hogy az irányadó tényállás alapján a másodfokú bíróság téves jogi értékelésével hagyta helyben a két terheltet felmentő elsőfokú ítéletet. A másodfokú bíróság álláspontjával szemben a tényállásban foglalt kijelentések tényállítások. A kérdéses két kijelentés eseményre, múltban lezajlott történésre vonatkozik azt tudatva, hogy a rendőrkapitány kivel, hol, mit csinált. A másodfokú bíróság az ügy bizonyításának eredményét nem ismertette, nem értékelte, csupán azt állapította meg, hogy az elhangzottakat senki nem vette komolyan. Kérdéses, és ismeretlen a komolytalanságra utaló másodfokú bírói megállapítás alapja, az irányadó tényállás szerint viszont a két terhelt tudomást szerzett a kijelentésekben foglaltak valótlanságáról. Figyelmen kívül hagyta azt is a bíróság, hogy a tényállásban írt közlés a sértettet foglalkozásánál, hivatásánál fogva emelte ki, a rendőri hivatás pedig azért bír különös jelentőséggel, mert a sértettet az utasítást kiadó személyként tüntette fel a közmunkások megalázásakor, illetve olyan személy társaságába és olyan helyszínre helyezte, aki/amely a cigányokkal szembeni erőszakos magatartásáról vált hírhedtté.

[9] Az I. r. terhelt védője észrevételében rámutatott arra, hogy a kérdéses mű egy néprajzi gyűjtemény része, amely elkészítése néprajzkutatói, tudományos, kutatási tevékenység volt. A mű a sértett jelzése alapján lábjegyzetet kapott a rá vonatkozó részek kapcsán, rögzítve az ellenvéleményét. Az újságcikknek pedig az I. r. terhelt riportalanya volt, nem szerkesztője, így az, hogy a műből mi került átemelésre és mi maradt el, nem az ő felelőssége. A sérelmezettek nem tényállítások, nem merítik ki a rágalmazás törvényi tényállását. Egyrészt a sejtetés nem elkövetési magatartása a rágalmazás bűncselekményének, másrészt a lépcső letisztítására vonatkozó közlés nem szó szerint értelmezendő, hanem a közhatalmi pozíciót betöltő személy hozzáállására utal, bizonyítás lefolytatása e tényre nem indokolt.

[10] Emellett az egyik portálon megjelent cikkben nem találhatók meg a sérelmezett közlések, az eredeti cikk elérhetőségének kérdését a bizonyítás nem tisztázta, a jogerős ítélet erre vonatkozó megállapítása iratellenes.

[11] Kifejtette a védő, hogy amennyiben az ügy alapjául szolgáló, az adatközlők által tett sérelmezett kijelentések megjelenítése egy tudományos munkában büntetőjogi jogkövetkezménnyel járna, az a tudományos kutatásnak az Alaptörvény X. cikk (1) bekezdésében biztosított szabadságának aránytalan korlátozását jelentené. Indítványában több alkotmánybírósági határozatra is hivatkozott, melyek lényege, hogy "tágabb értelemben a tudomány szabadsága általánosságban is a véleménynyilvánítási szabadsághoz tartozik, az a véleménynyilvánítás szabadságából eredő külön nevesített alanyi jogokkal azonos alkotmányos védelemben részesül az állami beavatkozások és korlátozások ellen".

[12] Az ügyben idézett szövegek tudományos kutatás eredményei, a társadalomtudományok belső, szakmai szabályainak megfelelő tevékenység eredményeként születtek. A tudományos kutatást végző szerzőnek joga van ahhoz, hogy tudományos teljesítményének eredményeit a közvélemény elé tárja.

[13] Az alkotmánybírósági gyakorlatra hivatkozva kifejtette, hogy a szólásszabadságot korlátozó szabályokra vonatkozó szűkítő értelmezés követelménye kell, hogy irányadó legyen a jelen ügyben is. Az adatközlők interpretációját lejegyző kutatónak nem feladata, hogy kétséget kizáróan ellenőrizze az adatközlő által előadottak helyességét. A kutató jogainak korlátozása a szükségességi-arányossági mérlegelés szempontjait figyelembe véve aránytalan lenne. Összességében rögzítette, hogy a tudományos kutatás szabadságához való alapvető jog korlátozása aránytalan korlátozás alá esne, amennyiben a közlés büntetőjogi jogkövetkezménnyel járna.