1267/D/1997. AB végzés
alkotmányjogi panasz visszautasításáról
Az Alkotmánybíróság alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő
végzést:
Az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panaszt visszautasítja.
INDOKOLÁS
Az indítványozó az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény (a továbbiakban: Itv.) 5. § (1) bekezdés a) pontjára hivatkozással - mely szerint teljes személyes illetékmentességben részesül a Magyar Állam - nyújtotta be indítványát, és azt sérelmezte, hogy őt, mint állami funkciót ellátó önálló bírósági végrehajtót a jogalkalmazó szervek nem tekintették olyannak, akit az Itv. 5. § (1) bekezdés a) pontja alapján a teljes személyes illetékmentesség megillet. Az indítványozó az Alkotmánybíróság indítványkiegészítésre felszólító végzésének eleget téve alkotmányjogi panaszának tárgyát úgy jelölte meg, hogy az "az Illetéktörvénynek az 1996. évi LXXXV. törvénnyel bekövetkezett, 1997. január 1-jén hatályba lépett módosítás előtti szövege, nevezetesen a személyi költségmentességről szóló Itv. 5. §. (1) bekezdés a) pontjának az ügyben eljárt bíróságok (Kecskeméti Városi Bíróság 4.P.23640/1196/5. sz. ítélete és a Bács-Kiskun Megyei Bíróság Kecskemét 3.Pf.20911/1997/3. sz. ítélete) által adott értelmezése". Az indítványozó szerint "a hivatkozott határozatok a Magyar Állam illetékmentességéről rendelkező törvényhelynek azt az értelmet adták, hogy e rendelkezés az állami feladatot (bírósági végrehajtás) hivatalos személyként törvényi szabályok szerint végző önálló bírósági végrehajtót e tevékenységének gyakorlása során nem érinti, tehát őt ezen a címen - az Állam illetékmentességére tekintettel - illetékmentességben részesíteni nem lehet".
Az indítványozó szerint "a hivatkozott törvényi rendelkezésnek az ügyben eljárt bíróságok által adott értelmezése az Alkotmány 70/A. §-ába ütközik, mely tiltja a hátrányos megkülönböztetést", ezért a "bírósági ítéletek indokolásában kifejtett törvényértelmezést alkotmánysértőnek" tartja.
Az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 48. § (1) bekezdése szerint az Alkotmányban biztosított jogainak megsértése miatt alkotmányjogi panasszal fordulhat az Alkotmánybírósághoz az, akinek a jogsérelme az alkotmányellenes jogszabály alkalmazása folytán következett be, és egyéb jogorvoslati lehetőségeit már kimerítette, illetőleg más jogorvoslati lehetőség nincs számára biztosítva. A (2) bekezdés kimondja, hogy az alkotmányjogi panaszt a jogerős határozat kézbesítésétől számított hatvan napon belül lehet írásban benyújtani.
Az indítványozó az eljárás során tájékoztatta az Alkotmánybíróságot arról, hogy a másodfokú bíróság (Bács-Kiskun Megyei Bíróság) 3.Pf.20.911/1997/3. számú ítéletét meghatalmazott jogi képviselője 1997. október 1-jén vette kézhez, alkotmányjogi panaszát pedig a rendelkezésére álló 60 napon belül, 1997. november 27-én adta postára. Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az alkotmányjogi panasz - az Abtv.-ben megállapított határidőn belül - 1997. december 1-jén érkezett az Alkotmánybíróságra. Az indítványozó egyben arról is tájékoztatta az Alkotmánybíróságot, hogy az alkotmányjogi panasz benyújtásával egy időben a jogerős ítélet ellen jogszabálysértés miatt felülvizsgálati kérelmet nyújtott be a Legfelsőbb Bírósághoz.
Az 57/1991. (XI. 8.) AB határozatában az Alkotmánybíróság kimondta, hogy "az Alkotmánybíróságnak nem a normaszöveget önmagában, hanem az érvényesülő, a hatályosuló és megvalósuló normát, azaz az »élő jogot« kell az Alkotmány rendelkezéseinek tartalmával és az alkotmányos elvekkel összevetnie". (ABH 1991, 277.) Miután az önálló bírósági végrehajtó intézményét az 1994. szeptember 1-jén hatályba lépett, a bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvény vezette be, az önálló bírósági végrehajtók illetékmentességének tekintetében még nem alakult ki "élő jog", így nem vizsgálható a joggyakorlat sem.
Az Alkotmánybíróság az 57/1991. (XI. 8.) AB határozatában azt is megállapította, hogy "az Alkotmánybíróságnak az Abtv. szerint a bírói, jogalkalmazási gyakorlat alkotmányosságának a vizsgálatára nincs hatásköre". (ABH 1991, 277.)
Az Alkotmánybíróság számos határozatában rámutatott arra is, hogy a jogszabályok önálló értelmezése, illetőleg a jogalkalmazás során felmerülő nehézségek feloldása, az egységes jogalkalmazói gyakorlat kialakítása nem az Alkotmánybíróság, hanem a rendes bíróságok hatáskörébe tartozik. (35/1991. (VI. 20.) AB határozat, ABH 1991, 175-176.; 1115/B/1993. AB határozat, ABH 1994, 644.)
Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az indítványozó az alkotmányjogi panaszában az ügyében eljárt rendes bíróságok ítéletei indokolásában kifejtett törvényértelmezés alkotmányosságának vizsgálatát, a bíróságok jogértelmezésének, döntéseinek felülvizsgálatát kérte. A jogalkalmazási gyakorlat azonban erre vonatkozó hatáskör hiányában nem lehet tárgya az Alkotmánybíróság eljárásának.
Mindezekre tekintettel az Alkotmánybíróság az indítványt hatáskör hiánya miatt visszautasította.
Budapest, 1998. április 14.
Dr. Sólyom László s. k.,
az Alkotmánybíróság elnöke
Dr. Ádám Antal s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Erdei Árpád s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Kilényi Géza s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Lábady Tamás s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Bagi István s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Holló András s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Kiss László s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Németh János s. k.,
előadó alkotmánybíró
Dr. Tersztyánszky Ödön s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Vörös Imre s. k.,
alkotmánybíró