1115/B/1993. AB határozat
az időlegesen állami tulajdonban levő vagyon értékesítéséről, hasznosításáról és védelméről szóló 1992. évi LIV. törvény egyes rendelkezései alkotmányellenességének vizsgálatáról
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányosságának utólagos vizsgálatára benyújtott indítvány tárgyában meghozta a következő
határozatot:
Az Alkotmánybíróság az időlegesen állami tulajdonban levő vagyon értékesítéséről, hasznosításáról és védelméről szóló 1992. évi LIV. törvény 32. § (1) bekezdés, 35. § (9) bekezdés, 40. § (4) bekezdés és 41. § alkotmányellenességének megállapítására és a rendelkezések megsemmisítésére irányuló indítványt elutasítja.
INDOKOLÁS
I.
Az időlegesen állami tulajdonban levő vagyon értékesítéséről, hasznosításáról és védelméről szóló 1992. évi LIV. törvénynek (továbbiakban: ITv.) az indítvánnyal támadott rendelkezései a következők:
32.§ (1) A Vt. szerinti alapítói jogokat a Vagyonügynökség gyakorolja.
35. § (9) Tilos a vagyon értékét a könyvvizsgáló által megállapított értéknél magasabb értékben meghatározni.
40. § (4) Az átalakulással létrejövő gazdasági társaság cégbejegyzését megelőzően a Vagyonügynökség jogosult a vállalati vagyonmérleg szerinti vagyon tekintetében a tagsági (részvényesi) jogok gyakorlására és e jogok értékesítésére.
41. § Az átalakuló vállalat köteles a 35. § (3) bekezdése szerint elkészített vagyonmérleg tervezetében szereplő belterületi föld értékéről a föld fekvése szerint illetékes települési, fővárosban a kerületi önkormányzatot tájékoztatni. Az önkormányzat a föld értékével kapcsolatos véleményét a tájékoztatás kézhezvételétől számított 30 napon belül közölheti a Vagyonügynökséggel.
Az indítványozó álláspontja szerint ezek a törvényi rendelkezések ellentétesek az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében, a 9. §-ban, a 12. § (2) bekezdésében, valamint a 44/A. § (1) bekezdés b) pontjában és 70/A. §-ában foglaltakkal. Ezt az álláspontját az indítványozó arra alapozza, hogy az önkormányzat az ÁVÜ átalakítást elhatározó, írásba foglalt döntésétől kezdve - törvény erejénél fogva - résztulajdonosa az érintett vállalati vagyonnak, ennélfogva a tulajdon védelmét tartalmazó és a tulajdoni formák közötti diszkriminációt tiltó alkotmányos rendelkezéseket sértő az önkormányzati vagyonrész feletti rendelkezési jognak az ÁVÜ részére történő kiszolgáltatása. Erre tekintettel kérte az idézett törvényhelyek alkotmányellenességének megállapítását és megsemmisítését.
Az indítvánnyal szemben foglalt állást a pénzügyminiszter és a privatizációért felelős tárca nélküli miniszter is.
II.
Az indítványozó okfejtését arra alapozza, hogy az önkormányzat tulajdonosa (résztulajdonosa) a privatizálásra kerülő vagyonnak, ennélfogva részesülnie kell az önkormányzatnak a diszkriminációtól mentes tulajdonosi jogosítványokban és védelemben. Ez a kiindulási alap az ITv. 42. § (1) bek. szövegének értelmezésén alapul, mely szerint: "A föld fekvése szerinti önkormányzat az átalakuló vállalat vagyonmérlegében szereplő belterületi föld után a föld értékének a vállalati vagyonmérleg főösszegéhez viszonyított arányában részesedik a saját tőkéből. A részesedést, ennek értékesítését követően - a (2) bekezdésben foglaltak szerint -pénzben kell kiadni, azonban a Vagyonügynökség és az önkormányzat megállapodása alapján üzletrész (részvény) vagy a vállalat más vagyontárgya is kiadható. Ha az önkormányzat és a Vagyonügynökség megállapodása alapján a belterületi föld után üzletrész (részvény) kiadására kerül sor, a társasági szerződést (alapító okiratot) az önkormányzat is mint alapító írja alá."
Az 1992. évi LIV. törvény az időlegesen állami tulajdonban levő vagyon értékesítéséről, hasznosításáról és védelméről szól, így már címéből is következik, hogy nem teremt új tulajdont, hanem a meglevő korábbi jogszabályokon alapuló állami vagyon értékesítésének, hasznosításának és védelmének szabályait kívánja összefoglalni. Abból, hogy a törvény 41. §-a értelmében az átalakuló vállalat a vagyonmérleg tervezetében szereplő belterületi föld értékéről a fekvése szerinti illetékes önkormányzatot tájékoztatni köteles és ezt az önkormányzat véleményezheti, ugyanúgy nem vezethető le, hogy az önkormányzatot erre a földre tulajdonjog illeti meg, mint a 42. § (1) bekezdéséből, amely a föld értékének arányában pénzbeli részesedést ad az önkormányzat részére. Ez a szabályozási mód beletartozik abba a körbe, amellyel kapcsolatban az Alkotmánybíróság a 33/1993. (V. 28.) AB határozatban is kifejtette, hogy az állam gazdaságpolitikájának meghatározása terén - az Alkotmány 9. §-ának korlátai között - igen nagy a jogalkotó szabadsága, az Alkotmánybíróság kompetenciája pedig igen korlátozott.
Az önkormányzatok tulajdona korábbi törvények, elsősorban az 1991. évi XXXIII. törvény alapján keletkezett. E rendelkezések vagy a törvény erejénél (ex lege) fogva, vagy egyedi intézkedéssel (hatósági határozattal) adtak vagyontárgyakat az önkormányzatok tulajdonába. Az így megszerzett tulajdon az, amire az Alkotmány tulajdonvédő rendelkezése vonatkozik.
Hogy milyen módon és körben jut az önkormányzat tulajdonhoz, az Alkotmánybíróság 4/1993. (II. 12.) AB határozata, ill. annak IV. 2. pontjában idézett több előző AB határozatában foglaltak szerint kiesik az alapjogi vizsgálat köréből. Nem alkotmányossági kérdés az sem, hogy a vizsgált jogszabály várományt vagy tulajdont juttat-e az önkormányzatnak, hanem bírói mérlegelésé.
Az Alkotmánybíróságról szóló, 1989. évi XXXII. törvény 1. §-a, továbbá az Alkotmánybíróság hatáskörét megállapító egyéb törvényi rendelkezések alapján az Alkotmánybíróságnak sem jogalkotási, sem alkotmányossági szemponttól független jogszabályértelmezési eljárásra hatásköre nincs. A panaszos viszont azt várja az Alkotmánybíróságtól, hogy az ITv. 42. § (1) bekezdés szövegével kapcsolatos értelmezésének adjon kötelező érvényt. Erre perben a rendes bíróságnak lehet hatásköre. Az indítvány az Alkotmánybíróság 26/1992. (IV. 30.) AB határozatára hivatkozással értelmes és világos, a jogalkalmazás során felismerhető normatartalom hiányát is állította ugyan, de az alkotmányellenesség egyik támadott törvénnyel kapcsolatban sem volt megállapítható. Az Alkotmánybíróság ezért az indítványt elutasította.
Budapest, 1994. február 1.
Dr. Sólyom László s. k.,
az Alkotmánybíróság elnöke
Dr. Ádám Antal s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Kilényi Géza s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Lábady Tamás s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Schmidt Péter s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Szabó András s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Tersztyánszky Ödön s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Vörös Imre s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Zlinszky János s. k.,
előadó alkotmánybíró