A Fővárosi Ítélőtábla Pf.21575/2013/3. számú határozata szerződés érvénytelenségének megállapítása tárgyában. [1959. évi IV. törvény (Ptk.) 209. §, 1996. évi CXII. törvény (Hpt.) 210. §, 18/1999. (II. 5.) Korm. rendelet 2. §] Bírók: Benedek Szabolcs, Czukorné dr. Farsang Judit, Magosi Szilvia

Fővárosi Ítélőtábla

5.Pf.21.575/2013/3.

A Fővárosi Ítélőtábla a dr. Léhmann György ügyvéd által képviselt I.rendű felperes neve (I. rendű felperes címe) I. rendű, II.rendű felperes neve (II. rendű felperes címe) II. rendű és III.rendű felperes neve (III. rendű felperes címe) III. rendű felperesnek - a jogtanácsos által képviselt alperes neve (alperes címe) alperes ellen szerződés érvénytelenségének megállapítása iránt indított perében a Fővárosi Törvényszék 2013. június 5. napján meghozott 22.G.40.390/2013/6. számú ítélete ellen a felperesek részéről 7. sorszám alatt előterjesztett fellebbezés folytán meghozta az alábbi

í t é l e t e t :

A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatja és megállapítja, hogy a felperesek és az alperes által 2008. március 25-én kötött kölcsönszerződés 3.5. pontjának az ügyleti kamat alperes általi egyoldalú módosítását lehetővé tevő kikötése érvénytelen.

Kötelezi az alperest, hogy fizessen meg 15 napon belül az egyetemlegesen jogosult felpereseknek 129.000 (egyszázhuszonkilencezer) forint együttes első- és másodfokú perköltséget.

Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye.

I n d o k o l á s

Az I-III. rendű felperesek keresetükben az alperessel 2008. március 25-én szabad felhasználású, deviza alapú kölcsönről kötött kölcsönszerződés 3.5 pontjában foglalt szerződési feltétel érvénytelenségének megállapítását kérték, annak tisztességtelensége okán. A keresetet a Ptk. 205/A. §-ára, 205/B. §-ára, 209. §-ára, 209/A. §-ára, az 1996. évi CXII. törvény (Hpt.) 210. §-ára, a 18/1999. (II. 5.) Korm. rendelet (a továbbiakban: Korm. rendelet) 2. § d) pontjára alapították. Hivatkozott továbbá a 93/13/EGK irányelvre (a továbbiakban: Irányelv), valamint az Európai Unió Bíróságának (a továbbiakban: Bíróság) C-472/10. és C-427/11. számú határozataira, valamint a Kúria 2/2012. (XII. 10.) PK véleményében (a továbbiakban: PK vélemény) foglaltakra.

A kölcsönszerződés 3.5 pontjának a felperesek által sérelmezett kikötése szerint a hitelező a kölcsön ügyleti kamatlábát az egyes kamatperiódusok fordulónapján jogosult egyoldalúan megváltoztatni, amennyiben az egybeesik a kamatperiódus váltással. A módosított kamatmérték meg kell egyezzen az érintett fordulónapokon érvényes, a hitelező lakossági jelzáloghitelek esetén alkalmazott kondíciókra vonatkozó hirdetményében jelen hiteltípus második, illetve további kamatperiódusaira közzétett mértékkel. A hitelező az ügyleti kamatnak az adós számára kedvezőtlen változtatására azonban kizárólag az alábbi feltételek valamelyikének beállta esetén jogosult: a tőke- és pénzpiaci kamatlábak emelkedése; a hitelező forrásköltségeinek a növekedése; az éven túli lejáratú állampapírok hozamának emelkedése; a jegybanki alapkamat emelkedése; a bankközi hitelkamatok emelkedése. A felperesek előadása szerint az alperes a szerződéskötéskor megállapított 6,6% mértékű ügyleti kamatlábat 2008. november 17-től 7,86%-ra, 2009. május 17-től 8,29%-ra, 2012.május 17-től 9,04%-ra, november 17-től 9,54%-ra módosította egyoldalúan.

A felperesek jogi álláspontja szerint amennyiben a kógens keretszabályt a felek rendelkezési joga tölti ki tartalommal, vagy ha a felek a diszpozitív jogszabályi rendelkezésektől eltérnek, az így meghatározott szerződési feltétel tisztességtelensége vizsgálható. Az egyoldalú szerződésmódosításra vonatkozó kikötés tisztességtelen, ha a szerződésmódosítás bekövetkezése esetére nem biztosítja a fogyasztó számára a felmondás jogát, márpedig a per tárgyát képező szerződésben az alperes ilyen felmondási jogot nem biztosított. Az üzletszabályzat tartalmának és érvényességének nincs jelentősége, mivel a felperesek az alperes üzletszabályzatát nem írták alá, nem is látták, így az nem lehet része a kölcsönszerződésnek, illetve abból nem keletkeznek a kölcsönszerződéssel kapcsolatosan jogok és kötelezettségek. Az alperes a szerződésben csak akkor háríthatta volna át a körülmények hátrányos megváltozását a fogyasztóra, ha ugyanezen körülmények kedvező változását figyelembe venni rendeli a javára, mely nem történt meg. A per tárgyát képező szerződési kikötés vonatkozásában sérült a szimmetria elve. A szerződési kikötés szövege az arányosság követelményét sem biztosítja, mivel általános jelleggel, differenciálás nélkül teszi lehetővé az ügyfél számára hátrányos módosítást. Nem biztosítja a szerződési kikötés a fogyasztó részére annak előreláthatóságát, hogy a szerződésben rögzített körülmények változása esetén milyen mértékben kerülhet sor a terhei növekedésére. Az egyoldalú szerződésmódosítás kikötött feltételei nem valósak, mivel a hitelező bankoknak a hitel nyújtásával nincs forráskiadásuk.

Az alperes ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte. Előadta, hogy a felperesek által támadott kikötés vonatkozásában a bank egyrészről kógens jogszabály [Hpt. 210. § (3) bekezdés] alapján járt el, másrészről pedig a támadott kikötés tárgya (szolgáltatás és ellenszolgáltatás aránya) sem teszi lehetővé a Ptk. 209. § (5) bekezdése szerint a tisztességtelenség címén történő vizsgálatot. Rámutatott arra, hogy az ügyleti kamat törvényi felhatalmazáson alapuló egyoldalú módosítási lehetősége a hosszabb távú jogviszonyokban szükséges olyan mechanizmus, amely biztosítja, hogy a szolgáltatás és ellenszolgáltatás valóban egyenértékű és a szerződés fennállása alatt folyamatosan fenntartható legyen. Önmagában az ügyleti kamat egyoldalú módosítása nem adhat alapot a támadott szerződési feltétel érvénytelenségének megállapítására, a kölcsönszerződés ugyanis külön pontban, meghatározott feltételek, illetve körülmények esetére, egyértelműen lehetővé tette az ügyleti kamat felperesek számára kedvezőtlen módosításának lehetőségét. A feltételek megfogalmazása egyértelmű, világos és érthető. A Kúria a szimmetria, átláthatóság körében a PK véleményben kifejtett álláspontot a perbeli szerződéskötést követően hozott jogszabályok figyelembevételével alakította ki, ezért az a perbeli jogvitára nem vonatkoztatható. Az alperes kiemelte továbbá, hogy a keresetben támadott szerződési kikötés a Hpt. 210. § (3) bekezdésének változása folytán csupán 2009. augusztus 1. napjáig volt hatályban. Ezen időpontot követően - a 153/2009. (VII. 23.) Korm. rendelet 3. §-ában foglaltakkal összhangban - nem az egyedi kölcsönszerződés, hanem a bank általános szerződési feltételei (ÁSZF) tartalmazzák az egyoldalú módosításra okot adó feltételek (az úgynevezett ok-lista) részletes leírását. Az ok-lista 2010. január 1-jétől ismételten megváltozott a Hpt. rendelkezésének módosítására, illetőleg a Magatartási Kódex elfogadására tekintettel. A Bíróság ítéletére és az Irányelvre történő felperesi hivatkozás nem megalapozott, mivel egyrészt az ítélet nem kölcsönjogviszonyokra vonatkozóan született, illetőleg a tárgya nem a fogyasztó és a szolgáltató közötti szerződésben rögzített valamely díj módosítása, hanem új díjtétel visszamenőleges bevezetése, másrészt az Irányelv az egyes tagállamok nemzeti bíróságai előtti ügyekben közvetlenül nem alkalmazható. Az alperes álláspontja szerint tehát a támadott szerződési feltétel tisztességtelensége nem áll fenn, illetőleg a felperesek sem jelöltek meg a Ptk. 209. § (1) bekezdése alapján olyan körülményeket, amelyek a keresetet megalapozhatnák. A Korm. rendelet 2. §-ában foglaltak kapcsán őt terhelő ellenbizonyítás körében az alperes a 275/2010. (XII. 15.) Korm. rendeletre hivatkozott, melyben szereplő ok-listát álláspontja szerint a szerződés is tartalmazza. Az éven túli lejáratú állampapír hozamok emelkedése ugyan további feltétel a szerződésben, de ez sem tisztességtelen, mert objektív, átlátható, az alperes által nem befolyásolható és a bank honlapján ellenőrizhető. A felek nem kötötték ki az ügyfél felmondásának jogát a kamatváltozás esetére, de a szerződés 5. pontja rendelkezik az előtörlesztésről, mely tulajdonképpen az egyoldalú felmondás lehetőségét biztosítja az ügyfélnek. Tény, hogy az előtörlesztésnek díja van, de az alperes a kölcsön forrását jelzáloglevelek általi finanszírozással biztosítja, ebből következően az előtörlesztés, vagy felmondás esetén költsége merül fel, melyet jogszerűen átháríthat az ügyfélre.