BH+ 2001.3.138 A társadalombiztosítási eljárásban nem alkalmazható az a rendelkezés, amely jóhiszemű jogszerzés és gyakorlás esetén a határozat visszavonását (megváltoztatását) tilalmazza, amennyiben a társadalombiztosítási anyagi jogszabály értelmében a jogalap nélkül felvett ellátás visszafizetésére kötelezésnek van helye [1957. évi IV. tv. 61. § (3) és (5) bek., 1975. évi II. tv. 106. § (1) és (2) bek.].

A felperes részére 1984. decemberében rokkantsági nyugdíjat állapítottak meg. Az alperes 1993. december 30. napjától a megelőző időben elért harminchat havi átlagkeresete után újból megállapította a felperes rokkantsági nyugdíját. Ezt a határozatát az alperes 1995. január 6. napján hatályon kívül helyezte a korábbi, rokkantsági nyugdíjat megállapító határozatának fenntartása mellett és a felperest a jogalap nélkül felvett különbözet visszafizetésére kötelezte az összegszerűség meghatározása nélkül, mert a felperes figyelembe venni kért foglalkoztatása után a nyugdíjjárulékot utólag, a cserére vonatkozó kérelem előterjesztését követően vonták le.

A felperesnek a határozat ellen benyújtott fellebbezését az alperes igazgatója elutasította.

A felperes a másodfokú határozat felülvizsgálatát kérte a bíróságtól arra hivatkozással, hogy az 1975. évi II. tv. (továbbiakban: T.) 46. §-a nem tartalmaz olyan rendelkezést, amely a munkáltató határidőn túli befizetése miatt kizárná a rokkantsági nyugdíj újbóli megállapítását. Hivatkozott arra is, hogy az egyik munkaviszonya után éppen az alperes érvényesített a volt munkáltatójával szemben járulékigényt, ez is a jogszabályi feltétel teljesítésére utal. Az alperes a határozat egy év utáni módosításával a jóhiszeműen szerzett és gyakorolt jogait sértette meg, ami ellentétes a társadalombiztosítási ügyekben is alkalmazandó 1957. évi IV. tv. (Áe.) 61. §-ának (5) bekezdésében foglaltakkal.

A bíróság az ítéletével a felperes keresetét elutasította. A bíróság álláspontja szerint társadalombiztosítási ügyekben az Áe. hivatkozott rendelkezése nem alkalmazható, mert a T. 106. §-a kifejezetten előírja a határozat módosítását, ha az ellátás helytelen megállapítása miatt került sor túlfizetésre. A nyugdíjjárulék befizetése határidőhöz kötött, annak egyösszegű, utólagos befizetése a felperes igényét nem alapozza meg. A felperesnek a jogszabály hatályba lépését követően nyilatkoznia kellett volna a nyugdíjjárulék fizetésének vállalásáról, azt nem tehette függővé attól, hogy az egészségi állapotára tekintettel le tudja-e dolgozni a 36 hónapot.

Az ítélet ellen a felperes fellebbezett.

A másodfokú bíróság az ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. A fellebbezéssel kapcsolatban rámutatott arra, hogy a felperes a körülményekből ítélve nem volt jóhiszemű, mert a harminchat hónap ledolgozásától tette függővé a járulék befizetését.

Az ítélet hatályon kívül helyezése iránt a felperes felülvizsgálati kérelmet nyújtott be az Áe. 61. §-ának megsértése és a T. 46. §-a (3) bekezdésében foglaltak téves értelmezése miatt. Lényegében megismételte a perben előadott álláspontját, külön is rámutatva arra, hogy maga az alperes kötelezte jogerős határozatával az egyik volt munkáltatóját a le nem vont járulék késedelmi pótlékkal és rendbírsággal növelt megfizetésére. Az érintett munkáltatóknál ő végezte a járulék-befizetési teendőket, de a jogszabályok esetleges hiányosságaiért, ellentmondásaiért az államigazgatási eljárásban részt vevő ügyfelet nem lehet rosszhiszeműnek minősíteni.

Az alperes ellenkérelme a jogerős ítélet hatályban tartására irányult annak megjegyzésével, hogy nem kötelezte visszafizetésre a felperest.

A felülvizsgálati kérelem nem alapos.

A perben azt kellett elbírálni, hogy a felperes jogszerűen igényelhette-e a rokkantsági nyugdíjának újbóli megállapítását, illetőleg ha erre nem volt jogosult, az alperes visszavonhatta-e a korábbi határozatát.

A T.-nek a perben alkalmazandó 108/B. §-ának (8) bekezdése szerint a saját jogú nyugdíjas, baleseti rokkantsági nyugdíjas biztosított a nyugdíj újbóli megállapítása (46. §) céljából vállalhatja a hatszázalékos mértékű nyugdíjjárulék fizetését. Egyértelmű, hogy a vállalás nem utólagos megfizetést, a járuléknak megfelelő összeg befizetése ellenében történő biztosítási idő-vásárlást jelent, hanem előzetes döntést: a nyugdíjas a jövőre nézve önként nyugdíjjárulékot fizet abban bízva, hogy a feltételeket teljesíti és ezáltal jogot szerez a nyugdíjának újbóli megállapítására. Az előzetes vállalás szempontjából nincs jelentősége, hogy a nem vagy késedelmesen fizetett járulék behajtható.