ÍH 2005.46 A FELSZÁMOLÁSI KIFOGÁS VIZSGÁLATÁNÁL IRÁNYADÓ SZEMPONTOK - ELKÉSETT KIFOGÁS - KIFOGÁS A FELSZÁMOLÓ JOGSZABÁLYSÉRTŐ INTÉZKEDÉSE ELLEN - FELSZÁMOLÁSI KÖLTSÉG BESOROLÁSA - TELJESÍTÉSI SEGÉD IGÉNYBEVÉTELE

A felszámolási eljárásban előterjesztett kifogás elbírálása során a bíróságnak először azt kell vizsgálnia, hogy az az arra jogosult hitelezőtől származik-e; benyújtása határidőben, a jogszabályi feltételekkel összhangban történt-e; és csak ezt követően kerülhet sor a kifogás érdemi elbírálására [1991. évi IL. tv. (Cstv.) 51. §].

A zárómérleg elkészítése kapcsán azokat a felszámolói intézkedéseket illetve mulasztásokat, amelyekre vonatkozó kifogást az érintettek kellő időben nem terjesztettek elő, már nem lehet kifogással támadni [Cstv. 56. § (1) bek., 57. § (1) bek. a) pontja].

Amennyiben a felszámoló a számára előírt feladatokat nem maga végzi el hanem azt másra bízza, és nem igazolja, hogy ellátásukhoz különleges szakértelemre volt szükség, az ezzel összefüggésben felmerült költségek felszámítására nincs törvényes lehetősége [Cstv. 57. § (2) bek.].

Az adós gazdálkodó szervezet ellen 1995. évben indult, majd a Cégközlöny 1995. november 9-i, 45. számában közzétett felszámolási eljárást az elsőfokú bíróság 80. sorszámú végzésével befejezte, s az adóst megszüntette. A felszámoló díjának megállapítását - annak kérelmére - mellőzte azzal, hogy a keletkezett költségek megtérültek, ugyanakkor megállapította azt is, hogy a felszámolási eljárás során felmerült költségek és a hitelezői igények, valamint az adós által fizetendő eljárási illeték megtérítésére fedezet nem keletkezett.

A határozat indokolása szerint a felszámoló a zárómérleget és vagyonfelosztási javaslatot a bíróság Kif. 100/2001/7. számú végzése, illetőleg az adóhatóság záró adóellenőrzése eredményeként módosította és 74. sorszám alatt csatolta. A zárójelentésből megállapítható, hogy a felszámolási eljárást végelszámolás előzte meg, melynek során 11 fő részére a végkielégítés nem került kifizetésre, ezt a felszámoló pótolta. Ezen túl az adós gépekből, eszközökből és ingatlanokból álló vagyonát értékesítette. A társaság bevétele 9 499 000 Ft volt, mely összeg kifizetésre került a felszámolási költségekre. A felszámoló az adó- és társadalombiztosítási járulék bevallási kötelezettségének eleget tett, de a befizetési kötelezettségét csak részben teljesítette. Az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal Megyei Igazgatósága Kif. 100/2001. szám alatt kifogást terjesztett elő, melyet a bíróság elutasított. A hitelező a kifogását a felszámoló 74. sorszám alatti módosított zárómérlege alapján ismételten előterjesztette. Sérelmezte, hogy a felszámolási költségek esedékességük szerint nem kerültek részletezésre, ennek elmaradása sérti az APEH hitelezői igényének kielégítését, amelyet az esetlegesen jogtalanul kifizetett bérek és költségek visszakövetelésével kiegyenlíteni kért. A megyei bíróság a felszámoló módosított zárójelentését elfogadta, az APEH megismételt kifogását, melyet az eredeti tartalommal nyújtott be, a Pp. 130. § (1) bekezdés d) pontja alapján elutasította.

A megyei bíróság a Kif. 100/2001/7. számú végzésével az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Igazgatósága első alkalommal benyújtott, 2001. április 23-án kelt kifogását elutasította. A kifogásolót tájékoztatta, hogy a végzés ellen külön fellebbezésnek nincs helye, azonban az ügy érdemét eldöntő határozat elleni fellebbezés során a végzést sérelmezni lehet.

A határozat indokolásában a kifogás felszámolási költségek mértékét sérelmező részével kapcsolatban megállapította, hogy jogszerűtlen kifizetés nem volt, a felszámoló saját részére felszámolói díjat nem is számlázott. A bíróság nem látott lehetőséget arra, hogy a hitelező 737 000 Ft összegű, a) kategóriában fennálló és ki nem fizetett hitelezői követelésének fedezetére a jogszabályszerűen kifizetett követelések visszaigényelhetők lennének. A felszámoló által kifizetett költségek jogszerűek voltak, az adóhatósági revizori vizsgálat nem állapított meg szabálytalanságot, ami azt jelenti, hogy valamennyi költség ténylegesen felmerült, mert bizonylattal alátámasztott volt. Ezek a költségek a felszámolás időpontjában már esedékes, bérjellegű kifizetések voltak, továbbá a felszámolási eljárás technikai lebonyolításának költségei.

Megállapította továbbá, hogy a felszámoló nem vitásan, jogszabálysértően járt el akkor, amikor az 1996. évben kifizetett 1 179 020 Ft végkielégítés után nem fizette meg annak adó- és járulékvonzatait. A felszámoló a tőketartozást (737 000 Ft) a) kategóriában elfogadta és a zárómérlegbe besorolta. A kapcsolódó 845 000 Ft késedelmi pótlékot és 368 000 Ft bírságot előbb a), majd g) kategóriába sorolta a bíróság álláspontja szerint helytállóan.

Megállapította még, hogy a mintegy hat évig tartó eljárást három évig tartó végelszámolás előzte meg, melynek ideje alatt semmilyen könyvelési tevékenységet nem végeztek. A felszámolás megkezdésekor a tevékenységet lezáró mérleget is a felszámoló készítette, amelyhez jelentős mennyiségű rendezetlen iratot kellett feldolgoznia. A könyvelési díj a teljes felszámolási eljárás idejére vonatkozott. Jelentős munkája keletkezett a felszámolónak abból is, hogy a korábbi szövetkezet három kisebb szövetkezetre vált szét, és azoknak a terhe valamint rendezetlen iratai a felszámolóra maradtak. Ezek feldolgozása és rendezése tetemes összeget igényelt, amely a felszámoló szerint indokolt volt.

Az elsőfokú bíróságnak az ügy érdemét eldöntő végzésével szemben - beleértve a kifogást elutasító végzést is - a hitelező terjesztett elő fellebbezést. Kérte a 80. sorszámú végzés hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság új eljárásra és újabb határozat hozatalra utasítását.

A fellebbezési álláspont szerint tévedett az elsőfokú bíróság, amikor a 61. sorszámú végzés mellékleteként csatolt zárójelentéssel és vagyonfelosztási javaslattal kapcsolatban 2001. április 23-án előterjesztett kifogást a Kif. 100/2001/7. számú végzésével elutasította. Előadta, hogy e beadványában kifogásolta a felszámoló által elért összes bevételt kimerítő kiadásokat, többek között a könyvelési díj, szakértői díj címén kifizetett tételeket. Hivatkozott a 167/1993. (XI. 30.) Korm. rendelet 2. § (3) bekezdésére, melyből következően a felszámoló szervezetnek rendelkeznie kell olyan saját személyi apparátussal, amellyel a jogi és könyvelési szolgáltatásokat el tudja látni. Ezen jogcímen kifizetett kiadások kizárólag a felszámolói díj terhére számolhatók el, kivéve ha különleges szakértelmet igénylő feladatok ellátása miatt volt szükség rájuk. A felszámoló által előterjesztett zárójelentésből nem állapítható meg, hogy e feladatok ellátásához különleges szakértelemre volt szükség, ezért a felszámoló a kifogásolt kiadásokat nem számolhatta volna el az adós szövetkezet vagyonának terhére. Az elsőfokú bíróságnak ezért a felszámoló intézkedését a Csődtörvény 51. § (3) bekezdése alapján meg kellett volna semmisíteni és a felszámolót az eredeti állapot helyreállítására kötelezni.

Csatolta: a 2001. április 23-án kelt kifogást, a bíróság Kif. 100/2001/7. számú végzését, valamint az ügyben hozott felszámoló által pontosított zárómérleget és annak mellékleteit.