62010CJ0506[1]

A Bíróság (harmadik tanács) 2011. október 6-i ítélete. Rico Graf és Rudolf Engel kontra Landratsamt Waldshut. Előzetes döntéshozatal iránti kérelem: Amtsgericht Waldshut-Tiengen - Németország. Az egyrészről az Európai Közösség és tagállamai, másrészről a Svájci Államszövetség közötti, a személyek szabad mozgásáról szóló megállapodás - Egyenlő bánásmód - Határ menti ingázó önálló vállalkozók - Földhaszonbérleti szerződés - Agrárstruktúra - Tagállami szabályozás, amely lehetővé teszi kifogás emelését a szerződés tekintetében, amennyiben a határ menti ingázó svájci mezőgazdasági termelők által belföldön előállított termékeket Svájcba irányuló vámmentes exportra szánják. C-506/10. sz. ügy

C-506/10. sz. ügy

Rico Graf és Rudolf Engel

kontra

Landratsamt Waldshut

(az Amtsgericht Waldshut-Tiengen [Németország] által benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem)

"Az egyrészről az Európai Közösség és tagállamai, másrészről a Svájci Államszövetség közötti, a személyek szabad mozgásáról szóló megállapodás - Egyenlő bánásmód - Határ menti ingázó önálló vállalkozók - Földhaszonbérleti szerződés - Agrárstruktúra - Tagállami szabályozás, amely lehetővé teszi kifogás emelését a szerződés tekintetében, amennyiben a határ menti ingázó svájci mezőgazdasági termelők által belföldön előállított termékeket Svájcba irányuló vámmentes exportra szánják"

Az ítélet összefoglalása

Nemzetközi megállapodások - A személyek szabad mozgásáról szóló EK-Svájc-megállapodás - Egyenlő bánásmód - Önálló vállalkozói tevékenység lehetősége és annak folytatása - Határ menti ingázó önálló vállalkozók

(A személyek szabad mozgásáról szóló EK-Svájc-megállapodás, I. melléklet, 15. cikk, (1) bekezdés)

Az egyrészről az Európai Közösség és tagállamai, másrészről a Svájci Államszövetség közötti, a személyek szabad mozgásáról szóló megállapodás I. melléklete 15. cikkének (1) bekezdésében kimondott egyenlő bánásmód elvével ellentétes az olyan tagállami szabályozás, amely e tagállam illetékes hatóságának azon lehetőségéről rendelkezik, hogy kifogást emeljen az ugyanazon tagállam területének valamely meghatározott részén fekvő földterületre vonatkozó - az említett tagállamban lakóhellyel rendelkező személy és a másik Szerződő Fél területén lakóhellyel rendelkező, határ menti ingázónak minősülő személy között létrejött - földhaszonbérleti szerződéssel szemben annak alapján, hogy a földterület haszonbérlete olyan mezőgazdasági termékek előállítására szolgál, amelyeket az Európai Unió belső piacán kívülre irányuló vámmentes exportra szánnak, és amely szabályozás versenytorzulásokat eredményez, amennyiben e szabályozás - alkalmazása folytán - a másik Szerződő Fél állampolgárait jelentősen nagyobb számban érinti, mint azon tagállam állampolgárait, amelynek a területén e szabályozás alkalmazandó. A kérdést előterjesztő bíróság feladata annak vizsgálata, hogy fennáll-e az utóbbi körülmény.

(vö. 36. pont és a rendelkező rész)

A BÍRÓSÁG ÍTÉLETE (harmadik tanács)

2011. október 6.(*)

"Az egyrészről az Európai Közösség és tagállamai, másrészről a Svájci Államszövetség közötti, a személyek szabad mozgásáról szóló megállapodás - Egyenlő bánásmód - Határ menti ingázó önálló vállalkozók - Földhaszonbérleti szerződés - Agrárstruktúra - Tagállami szabályozás, amely lehetővé teszi kifogás emelését a szerződés tekintetében, amennyiben a határ menti ingázó svájci mezőgazdasági termelők által belföldön előállított termékeket Svájcba irányuló vámmentes exportra szánják"

A C-506/10. sz. ügyben,

az EUMSZ 267. cikk alapján benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem tárgyában, amelyet az Amtsgericht Waldshut-Tiengen (Németország) a Bírósághoz 2010. október 21-én érkezett, 2010. szeptember 22-i határozatával terjesztett elő az előtte

Rico Graf,

Rudolf Engel

és

a Landratsamt Waldshut

között folyamatban lévő eljárásban,

A BÍRÓSÁG (harmadik tanács),

tagjai: K. Lenaerts tanácselnök, D. Šváby, R. Silva de Lapuerta, Juhász E. (előadó) és J. Malenovský bírák,

főtanácsnok: N. Jääskinen,

hivatalvezető: A. Calot Escobar,

tekintettel az írásbeli szakaszra,

figyelembe véve a következők által előterjesztett észrevételeket:

- R. Engel képviseletében H. Hanschmann Rechtsanwalt,

- a Landratsamt Waldshut képviseletében M. Núñez-Müller Rechtsanwalt,

- az Európai Bizottság képviseletében F. Erlbacher és S. Pardo Quintillán, meghatalmazotti minőségben,

tekintettel a főtanácsnok meghallgatását követően hozott határozatra, miszerint az ügy elbírálására a főtanácsnok indítványa nélkül kerül sor,

meghozta a következő

Ítéletet

1 Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem az egyrészről az Európai Közösség és tagállamai, másrészről a Svájci Államszövetség közötti, a személyek szabad mozgásáról szóló, 1999. június 21-én Luxemburgban aláírt megállapodás (HL 2002. L 114., 6. o.; a továbbiakban: megállapodás) vonatkozó rendelkezéseinek értelmezésére vonatkozik.

2 E kérelmet R. Graf svájci állampolgár és R. Engel német állampolgár, valamint a Landratsamt Waldshut között annak tárgyában folyamatban lévő eljárásban terjesztették elő, hogy az utóbbi megtagadta az előbbiek által kötött földhaszonbérleti szerződésnek az alkalmazandó szabályozással összhangban történő jóváhagyását.

Jogi háttér

A megállapodás

3 A megállapodás 1. cikkének a) és d) pontja szerint a megállapodás célja többek között a belépés, a tartózkodás, a nem önálló munkavállalás, az önálló vállalkozóként való letelepedés és a Szerződő Felek felségterületén való tartózkodás jogának biztosítása, valamint a saját állampolgáraiknak nyújtottakkal azonos élet-, foglalkoztatási- és munkavállalási feltételek biztosítása az Európai Közösség tagállamai és Svájc állampolgárai számára.

4 "A diszkrimináció tilalma" című 2. cikk az alábbiak szerint rendelkezik:

"Valamely Szerződő Félnek egy másik Szerződő Fél területén jogszerűen tartózkodó állampolgárai, e megállapodás I., II. és III. melléklete rendelkezéseinek alkalmazása során és azoknak megfelelően, nem különböztethetők meg az állampolgárságuk szerint." [nem hivatalos fordítás]

5 Az "Egyéb jogok" című 7. cikk értelmében:

"A Szerződő Felek az I. mellékletnek megfelelően különösen a személyek szabad mozgásával kapcsolatos alábbi jogokról rendelkeznek:

a) az élet-, foglalkoztatási és munkafeltételek, a gazdasági tevékenységben való részvétel lehetőségére és annak folytatására vonatkozóan a saját állampolgárokkal való egyenlő bánásmód joga;

[...]"[nem hivatalos fordítás]

6 A "Standstill" című 13. cikk az alábbiak szerint rendelkezik:

"A Szerződő Felek vállalják, hogy az e megállapodás hatálya alá tartozó területeken egymás állampolgáraival szemben nem fogadnak el további korlátozó intézkedéseket." [nem hivatalos fordítás]

7 A megállapodás "Hivatkozás a közösségi jogra" című 16. cikkének szövege a következő:

"(1) Az e megállapodás által kitűzött célok elérése érdekében a Szerződő Felek meghoznak minden szükséges intézkedést, hogy az Európai Közösség hivatkozott jogi aktusaiban foglaltakkal egyenértékű jogokat és kötelezettségeket alkalmazzanak a közöttük fennálló kapcsolatokban.

(2) Amennyiben e megállapodás alkalmazása a közösségi jog fogalmait érinti, figyelembe kell venni az Európai Közösségek Bíróságának a megállapodás aláírásának időpontját megelőzően keletkezett, vonatkozó ítélkezési gyakorlatát. Az aláírás utáni ítélkezési gyakorlatról Svájc tájékoztatást kap. A megállapodás megfelelő működésének biztosítása érdekében a vegyesbizottság bármely Szerződő Fél kérésére meghatározza ezen ítélkezési gyakorlat következményeit." [nem hivatalos fordítás]

8 A megállapodás I. melléklete a személyek szabad mozgásával foglalkozik. "Tartózkodás és gazdasági tevékenység" című 2. cikke értelmében:

"(1) Az átmeneti időszakra, az e megállapodás 10. cikkében és az e melléklet VII. fejezetében megállapított rendelkezések sérelme nélkül, az egyik Szerződő Fél állampolgárai a II-IV. fejezetben meghatározott eljárás szerint jogosultak a másik Szerződő Fél felségterületén tartózkodni és gazdasági tevékenységet folytatni. E jogot a tartózkodási engedély vagy a határ menti ingázók számára kiadott különleges engedély igazolja.

[...]"[nem hivatalos fordítás]

9 Az említett melléklet "Közrend" című 5. cikkének (1) bekezdése az alábbiak szerint rendelkezik:

"Az e megállapodás rendelkezései által biztosított jogokat csak a közrendre, a közbiztonságra vagy a közegészségügyre hivatkozással lehet korlátozni." [nem hivatalos fordítás]

10 Az említett melléklet III. fejezete az "önálló vállalkozókra" vonatkozó rendelkezéseket tartalmazza, akik az e fejezet 12. cikkének (1) bekezdésében szereplő fogalommeghatározás szerint bármelyik Szerződő Fél állampolgárai, akik önálló vállalkozói tevékenység végzése céljából le kívánnak telepedni egy másik Szerződő Fél területén.

11 Az említett fejezet "Határ menti ingázó önálló vállalkozók" című 13. cikkének (1) bekezdése előírja:

"A határ menti ingázó önálló vállalkozó az egyik Szerződő Fél olyan állampolgára, akinek a lakóhelye az egyik Szerződő Fél felségterületén van, és aki önálló vállalkozói tevékenységet végez a másik Szerződő Fél felségterületén, a lakóhelyére főszabály szerint naponta vagy hetente legalább egyszer rendszeresen visszatérve." [nem hivatalos fordítás]

12 Ugyanazon fejezet "Egyenlő bánásmód" című 15. cikkének (1) bekezdése az alábbiak szerint rendelkezik:

"Az önálló vállalkozói tevékenység lehetősége és annak folytatása tekintetében az önálló vállalkozót nem lehet a fogadó országban a saját állampolgároknak biztosítotthoz képest kevésbé kedvező bánásmódban részesíteni." [nem hivatalos fordítás]

13 A megállapodás I. melléklete VI. fejezetének egyetlen cikkét alkotó, "Ingatlan vásárlása" című 25. cikk (3) bekezdése az alábbiak szerint rendelkezik:

"A gazdasági tevékenységükhöz szükséges és második lakás céljára szolgáló ingatlan vásárlása tekintetében a határ menti ingázók ugyanolyan jogokat élveznek, mint a fogadó állam állampolgárai. A fogadó állam elhagyása nem vonja maga után az ilyen tulajdon elidegenítésének kötelezettségét. A határ menti ingázó nyaraló vásárlására is engedélyt kaphat. Az állampolgárok e csoportja tekintetében e megállapodás nem érinti a fogadó tagállamnak a puszta tőkebefektetésre, valamint az építési telkek és lakások kereskedelmére vonatkozó hatályos szabályait." [nem hivatalos fordítás]

A nemzeti szabályozás

14 A Bírósághoz benyújtott iratokból következik, hogy a földhaszonbérletek vonatkozásában a bejelentési kötelezettségről és a kifogásolási jogról szóló, 1985. november 8-i szövetségi törvény (Gesetz über die Anzeige und Beanstandung von Landpachtverträgen) (BGBl. I, 2075. o., a továbbiakban: Landpachtverkehrsgesetz) 2. §-a alapján a földhaszonbérleti szerződés megkötését egy hónapos határidőn belül be kell jelenteni az illetékes hatóságként eljáró Landratsamtnál. E hatóság csak abban az esetben emelhet kifogást az említett törvény 4. §-a (1) bekezdésének megfelelően bejelentett földhaszonbérleti szerződéssel szemben, ha a haszonbérbe adás a földhasználat "nem megfelelő" elosztásához vagy a használatukra tekintettel nem megtérülő elosztáshoz vezet, vagy pedig ha a haszonbérleti díj aránytalan a terméshez képest. Az említett törvény 4. §-a (6) bekezdésének megfelelően a Landok területük bizonyos részei vonatkozásában egyéb kifogásra okot adó indokokról rendelkezhetnek, amennyiben ez feltétlenül szükséges az agrárszerkezet súlyos veszélyeztetésének megelőzéséhez.

15 Mivel Baden-Württemberg Land élt a fenti lehetőséggel, elfogadta az ingatlanforgalomról szóló [szövetségi] törvény és a fölhaszonbérletről szóló [szövetségi] törvény végrehajtásáról szóló törvényt (Baden-Württembergisches Ausführungsgesetz zum Grundstücksverkehrsgesetz und zum Landpachtverkehrgesetz), amely 2006. február 21-i változata (Gesetzblatt, 85. o., a továbbiakban: Ausführungsgesetz) 6. §-a (1a) bekezdésének szövege a következő:

"A Land érintett részére vonatkozó földhaszonbérleti szerződéssel szemben az agrárszerkezet súlyos veszélyeztetésének megelőzése céljából a [Landpachtverkehrsgesetz] 4. §-ában meghatározott okokon kívül akkor is kifogás emelhető, ha a haszonbérbe adott földterület olyan mezőgazdasági termékek előállítását szolgálja, amelyeket vámmentesen exportálnak a közös piacon kívülre, ami a verseny torzulását eredményezi."

16 2010. július 1-jétől az Ausführungsgesetz helyébe az agrárszerkezet Baden-Württemberg Landban történő javítására irányuló intézkedésekről szóló, 2009. november 10-i törvény (Gesetz über Maßnahmen zur Verbesserung der Agrarstruktur in Baden-Württenberg) (Gesetzblatt, 645. o.) lépett, amely 13. §-a (3) bekezdése második mondatának tartalma megegyezik az Ausführungsgesetz 6. §-a (1a) bekezdésének tartalmával.

Az alapeljárás és az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdés

17 R. Graf, svájci mezőgazdasági termelő, akinek termelési központja Svájcban, a német határ mentén található és R. Engel, aki Baden-Württemberg Landban fekvő mezőgazdasági földterületek tulajdonosa, 2010. április 22-én egy 2006. február 26-án aláírt földhaszonbérleti szerződést terjesztettek a Landratsamt Waldshut elé jóváhagyás végett. E szerződés értelmében R. Engel a haszonbérleti szerződésben 369 ár nagyságú, a svájci határ mentén fekvő termőföldet ad haszonbérbe R. Graf részére, 1200 euró éves bérleti díj ellenében. Az e földterületen előállított termékeket R. Graf Svájcba kívánja exportálni.

18 A Landratsamt Waldshut a 2010. június 17-i határozatával kifogást emelt e földhaszonbérleti szerződéssel szemben, és felhívta az érintetteket, hogy azt haladéktalanul szüntessék meg. Jóllehet a Landratsamt Waldshut kifejtette, hogy a jóváhagyási eljárás során a svájci mezőgazdasági termelők határ menti ingázó önálló vállalkozókként a Landpachtverkehrsgesetz alapján a német mezőgazdasági termelőkkel azonos módon kezelendők, a haszonbérleti szerződés jóváhagyásának megtagadását az Ausführungsgesetz 6. §-a (1a) bekezdésére alapította. A Landratsamt Waldshut kifejtette, hogy versenytorzulás áll fenn, és hogy olyan német mezőgazdasági termelők, akiknek kis méretű földterületük növelésére lenne szükségük, jelezték a földterületnek a helyben szokásos bérleti díj fejében történő haszonbérbe vételéhez fűződő érdeküket. A földterületek és telkek elosztása tehát nem megfelelő.

19 R. Graf és R. Engel megtámadták e határozatot az Amtsgericht Waldshut-Tiengen (waldshut-tiengeni járásbíróság) előtt, különösen arra hivatkozva, hogy az Ausführungsgesetz 6. §-ának (1a) bekezdése ellentétes a megállapodással

20 A kérdést előterjesztő bíróság rámutat, hogy versenytorzulás áll fenn, mivel R. Graf a Németországban termelt termékeinek Svájcban való eladásakor jelentősen magasabb árat kap, mint amilyet Németországban kapna. E bíróság szerint a szerződéssel szemben a Landratsamt Waldshut által emelt kifogás akkor lenne érvényes, ha az Ausführungsgesetz 6. §-ának (1a) bekezdése összeegyeztethető lenne a megállapodással.

21 A fenti megállapításra tekintettel az Amtsgericht Waldshut-Tiengen az eljárás felfüggesztéséről határozott, és előzetes döntéshozatal céljából a következő kérdést terjesztette a Bíróság elé:

"Összeegyeztethető-e a[z Ausführungsgesetz] 6. §-ának (1a) bekezdése a [...] megállapodással?"

Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésről

22 Rá kell mutatni, hogy az a mezőgazdasági termelő, aki határ menti ingázó önálló vállalkozó, és aki az egyik Szerződő Fél területén telepedett le, és egy másik Szerződő Fél területén található mezőgazdasági földterületet vesz földhaszonbérbe, a megállapodás hatálya alá tartozik függetlenül azon gazdasági tevékenység céljától, amelyre a földhaszonbérleti szerződés irányul.

23 Ezt követően emlékeztetni kell arra, hogy az ítélkezési gyakorlatból az következik, miszerint a megállapodás I. melléklete 15. cikkének (1) bekezdésében kimondott, az önálló vállalkozói tevékenység lehetőségére és folytatására vonatkozó egyenlő bánásmód elve nem csupán az említett melléklet 12. cikke (1) bekezdésének értelmében vett "önálló vállalkozók"-ra vonatkozik, hanem az említett melléklet 13. cikke (1) bekezdésének értelmében vett olyan "határ menti ingázó önálló vállalkozók"-ra is, mint például a svájci határ menti ingázó mezőgazdasági termelők (lásd a C-13/08. sz., Stamm és Hauser ügyben 2008. december 22-én hozott ítélet [EBHT 2008., I-11087. o.] 47-49. pontját és a rendelkező részt).

24 Következésképen meg kell vizsgálni, hogy a megállapodás I. melléklete 15. cikkének (1) bekezdésében kimondott, a határ menti ingázó önálló vállalkozókat érintő, az önálló vállalkozói tevékenység lehetőségére és folytatására vonatkozó egyenlő bánásmód elvével ellentétes-e az olyan szabályozás, mint amely az alapeljárás tárgyát képezi.

25 Meg kell állapítani, hogy az alapeljárás tárgyát képező szabályozás - a szövegét tekintve - nem vezet be állampolgárságon alapuló közvetlen hátrányos megkülönböztetést, mivel az illetékes közigazgatási szerv a szerződő felek állampolgárságától függetlenül kifogást emelhet a földhaszonbérleti szerződésekkel szemben, amennyiben teljesülnek az említett szabályozásban előírt feltételek.

26 A Bíróság állandó ítélkezési gyakorlata szerint azonban az egyenlő bánásmód elve, amely az uniós jog egyik fogalma, nemcsak az állampolgárság alapján történő nyilvánvaló hátrányos megkülönböztetést tiltja, de minden rejtett módon való hátrányos megkülönböztetést is, amelyek egyéb megkülönböztető kritériumok alkalmazása által végül ténylegesen ugyanarra az eredményre vezetnek (lásd például a C-278/94. sz., Bizottság kontra Belgium ügyben 1996. szeptember 12-én hozott ítélet [EBHT 1996., I-4307. o.] 27. pontját és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot). Ez, a megállapodás aláírásának időpontjában már meglévő ítélkezési gyakorlat az említett megállapodás 16. cikkének (2) bekezdése értelmében az utóbbi alkalmazására is érvényes.

27 Azon kérdést illetően, hogy az alapügyben szóban forgó szabályozásban valamely földhaszonbérleti szerződés megtiltása céljából előírt feltételek valójában közvetett hátrányos megkülönböztetést valósítanak-e meg, elegendő megállapítani, hogy amennyiben a Svájcban letelepedett és németországi mezőgazdasági földterületeket művelő határ menti ingázók jelentősen nagyobb számban svájci, mint német állampolgárok, az ilyen közvetett hátrányos megkülönböztetés megvalósul (lásd ebben az értelemben a C-107/94. sz. Asscher-ügyben 1996. június 27-én hozott ítélet [EBHT 1996., I-3089. o.] 37. és 38. pontját).

28 Az alapügyben szóban forgó szabályozásban szereplő feltételek ugyanis főként a svájci mezőgazdasági termelők számára jelentenek hátrányt.

29 Az ilyen hátrányos megkülönböztetés megállapítása esetén meg kell vizsgálni, hogy az nem igazolható-e a megállapodásban szabályozott valamelyik indokkal.

30 Először is hangsúlyozni kell, hogy a Landratsamt Waldshut szerint arra tekintettel megvalósuló versenytorzulás, hogy az olyan svájci határ menti ingázó mezőgazdasági termelők, mint például R. Graf, a Németországban előállított termékeik Svájcban történő eladása folytán jelentősen magasabb ellenértéket kapnak annál, mint amekkorát akkor kapnának, ha azokat Németországban értékesítenék, nem minősül a megállapodás I. melléklete 5. cikkének (1) bekezdésében szereplő olyan oknak, amelyre az e megállapodás rendelkezéseiben biztosított jogok korlátozása érdekében hivatkozni lehet.

31 A Landratsamt Waldshut a megállapodás I. melléklete 5. cikkének (1) bekezdése értelmében vett közrendi indokként a területrendezés céljára is hivatkozik.

32 E rendelkezés értelmében a közrend olyan indok, amely korlátozhatja a megállapodásban biztosított jogokat. Bár a megállapodásban részes tagállamok lényegében - tagállamonként és időszakonként változó nemzeti igényeiknek megfelelően - szabadon határozhatják meg a közrend követelményeit, annak tartalmát az egyes tagállamok nem határozhatják meg egyoldalúan a Bíróság ellenőrzése nélkül (lásd ebben az értelemben a C-33/07. sz. Jipa-ügyben 2008. július 10-én hozott ítélet [EBHT 2008., I-5157. o.] 23. pontját és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot). E megállapítást figyelembe véve a "közrend" fogalmát a megállapodás összefüggésében és az általa követett célokkal összhangban kell vizsgálni és értelmezni.

33 Rá kell mutatni, hogy a megállapodás az Európai Unió és a Svájci Államszövetség közötti kapcsolatok általánosabb keretébe illeszkedik, mely utóbbi, még ha nem is döntött az Európai Gazdasági Térségben és az Unió belső piacában való részvétel mellett, mégis számos, kiterjedt területeket, illetve olyan különös jogokat és kötelezettségeket lefedő megállapodással kötődik az Unióhoz, amelyek bizonyos szempontokból a Szerződésben meghatározott jogok és kötelezettségek megfelelői. E megállapodások - köztük az alapeljárásban szóban forgó megállapodás - általános célja az Unió és a Svájci Államszövetség közötti gazdasági kapcsolatok szorosabbra fűzése. Következésképpen a megállapodás I. melléklete 5. cikkének (1) bekezdésében - a megállapodás alapvető szabályaitól, például az egyenlő bánásmód elvétől való eltérés igazolásaként - kimerítően felsorolt indokokat szigorúan kell értelmezni.

34 E megközelítésben azt a következtést kell levonni, hogy jóllehet a területrendezés és a mezőgazdasági földterületek ésszerű elosztása bizonyos körülmények között "közérdekű" célnak minősülhet, az olyan - mezőgazdasági földterületek haszonbérletére vonatkozó - szabályok, mint amelyek az alapügy tárgyát képezik, semmi esetre sem tartozhatnak a megállapodás I. melléklete 5. cikkének (1) bekezdése értelmében vett "közrend" fogalmába, és nem korlátozhatják a megállapodásban biztosított jogokat.

35 Hozzá kell tenni, hogy amennyiben az olyan tagállami szabályozás, mint amelyről az alapügyben szó van, hátrányosan megkülönböztető, új korlátozó intézkedésként a megállapodás 13. cikkében szereplő "standstill" klauzula megsértésének is minősül.

36 A fenti megállapításokra tekintettel az előterjesztett kérdésre azt a választ kell adni, hogy a megállapodás I. melléklete 15. cikkének (1) bekezdésében kimondott egyenlő bánásmód elvével ellentétes az olyan tagállami szabályozás, mint amelyről az alapügyben szó van, és amely e tagállam illetékes hatóságának azon lehetőségéről rendelkezik, hogy kifogást emeljen az ugyanazon tagállam területének valamely meghatározott részén fekvő földterületre vonatkozó - az említett tagállamban lakóhellyel rendelkező személy és a másik Szerződő Fél területén lakóhellyel rendelkező, határ menti ingázónak minősülő személy között létrejött - földhaszonbérleti szerződéssel szemben annak alapján, hogy a földterület haszonbérlete olyan mezőgazdasági termékek előállítására szolgál, amelyeket az Unió belső piacán kívülre irányuló vámmentes exportra szánnak, és amely szabályozás versenytorzulásokat eredményez, amennyiben e szabályozás - alkalmazása folytán - a másik Szerződő Fél állampolgárait jelentősen nagyobb számban érinti, mint azon tagállam állampolgárait, amelynek a területén e szabályozás alkalmazandó. A kérdést előterjesztő bíróság feladata annak vizsgálata, hogy fennáll-e az utóbbi körülmény.

A költségekről

37 Mivel ez az eljárás az alapeljárásban részt vevő felek számára a kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévő eljárás egy szakaszát képezi, ez a bíróság dönt a költségekről. Az észrevételeknek a Bíróság elé terjesztésével kapcsolatban felmerült költségek, az említett felek költségeinek kivételével, nem téríthetők meg.

A fenti indokok alapján a Bíróság (harmadik tanács) a következőképpen határozott:

Az egyrészről az Európai Közösség és tagállamai, másrészről a Svájci Államszövetség közötti, a személyek szabad mozgásáról szóló, 1999. június 21-én Luxemburgban aláírt megállapodás I. melléklete 15. cikkének (1) bekezdésében kimondott egyenlő bánásmód elvével ellentétes az olyan tagállami szabályozás, mint amelyről az alapügyben szó van, és amely e tagállam illetékes hatóságának azon lehetőségéről rendelkezik, hogy kifogást emeljen az ugyanazon tagállam területének valamely meghatározott részén fekvő földterületre vonatkozó - az említett tagállamban lakóhellyel rendelkező személy és a másik Szerződő Fél területén lakóhellyel rendelkező, határ menti ingázónak minősülő személy között létrejött - földhaszonbérleti szerződéssel szemben annak alapján, hogy a földterület haszonbérlete olyan mezőgazdasági termékek előállítására szolgál, amelyeket az Unió belső piacán kívülre irányuló vámmentes exportra szánnak, és amely szabályozás versenytorzulásokat eredményez, amennyiben e szabályozás - alkalmazása folytán - a másik Szerződő Fél állampolgárait jelentősen nagyobb számban érinti, mint azon tagállam állampolgárait, amelynek a területén e szabályozás alkalmazandó. A kérdést előterjesztő bíróság feladata annak vizsgálata, hogy fennáll-e az utóbbi körülmény.

Aláírások

* Az eljárás nyelve: német.