A Szolnoki Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság K.27039/2017/4. számú határozata közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata (ADÓÜGYBEN hozott közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata) tárgyában. [2010. évi XC. törvény (Egp. tv.) 12/D. §] Bíró: Serestyén Katalin

Szolnoki Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság

5.K.27.039/2017/4. szám

A Szolnoki Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság I.rendű felperes neve felperesnek - dr. Hernádi Zoltán jogtanácsos által képviselt Nemzeti Adó- és Vámhivatal Fellebbviteli Igazgatósága nevében eljáró Észak-alföldi Kihelyezett Hatósági Főosztály ( (4034 Debrecen, Vágóhíd u. 2. szám) alperes ellen - adóügyben hozott közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata iránt indított perében meghozta a következő

í t é l e t e t :

A bíróság a felperes keresetét elutasítja.

Kötelezi a bíróság a felperest, hogy 15 nap alatt fizessen meg az alperesnek 30 000,- (harmincezer) elsőfokú és felülvizsgálati eljárásban felmerült perköltséget.

Kötelezi a bíróság a felperest, hogy az Államnak felhívásra térítsen meg 15 000,- (tizenötezer) forint eljárási illetéket.

Az ítélet ellen nincs helye fellebbezésnek.

I n d o k o l á s :

A bíróság a felperes keresetlevele, személyes nyilatkozata, az alperes ellenkérelme, a becsatolt iratok és a per egyéb adatai alapján a következő tényállást állapította meg:

A felperes 1987-től az Adóhatóság dolgozója volt. ....-tól ....-ig az APEH Észak-alföldi Regionális Igazgatósága .....-ként dolgozott. Ebben a munkakörben ......, és....... és megye szakmai vezetője volt. 2011. augusztus 15. napján jogviszonya a NAV Hajdú-Bihar Megyei Adóigazgatóságánál felmentéssel megszűnt. A jogviszony megszűnésekor a felperes végkielégítésének 3 millió forintot meghaladó részéből a munkáltató 98%-os mértékű különadót vont le a 2010. évi XC. törvény (Egptv.) 10. §-a alapján.

A felperes a 2012. május 17. napján elektronikus úton benyújtott 2011. évre vonatkozó személyi jövedelemadó bevallásában 7.434.859 forint munkaviszonyból származó bérjövedelmet, 439.830 forint önálló tevékenységből származó jövedelmet, valamint 672.408 forint egyéb jogcímen kapott jövedelmet tüntetett fel, továbbá a magánszemélyek különadója tekintetében 1.422.647 forint adóalaphoz tartozó 1.394.194 forint különadó fizetési kötelezettséget szerepeltetett.

Az Alkotmánybíróság 2014. február 24. napján meghozott 6/2014. (II.26.) AB határozatában a 2010. évi XC. törvény (Egptv.) 2013. december 31. napjáig hatályos 98%-os mértékű különadót megállapító 10. §-át nemzetközi szerződésbe ütközőnek nyilvánította és annak alkalmazását megtiltotta bármely bíróság előtt folyamatban lévő ügyben.

A felperes ezt követően 2014. április 12. napján a 2011. évre vonatkozó személyi jövedelemadó bevallását önellenőrzéssel helyesbítette és a korábban bevallott és megfizetett 1.394.194 forint összegű különadót kötelezettségcsökkenésként szerepeltette és kérte annak kiutalását. A felperes az önellenőrzés mellékletét képező 1153-16/03. számú lapon az önellenőrzés jogalapjaként az AB határozatot jelölte meg és hivatkozott arra is, hogy az Egptv. 10. §-ának bírósági eljárásban történő jogalkalmazási tilalma a közigazgatási eljárásra is vonatkozik.

A NAV Hajdú-Bihar Megyei Adóigazgatósága mint elsőfokú hatóság eljárása során az adó-visszatérítésről nem határozott, ezért a felperes 2014. június 5. napján intézkedés iránti kérelmet terjesztett elő. Ezt követően az elsőfokú adóhatóság igazgatója 2014. június 26. napján az ügy elintézéséből történő kizárását kérte arra hivatkozással, hogy a felperes több éven át az adóigazgatóság vezető beosztású alkalmazottja volt. A NAV Észak-alföldi Regionális Adó Főigazgatója a 2014. július 4. napján kelt 2051950561. számú végzésében a kizárási indítványnak helyt adott és az eljárás lefolytatására a NAV Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Adóigazgatóságát jelölte ki. A felperes részére a végzést meghozatalát követően nem kézbesítették.

A NAV Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Adóigazgatósága 2014. július 22. napján értesítette a felperest arról, hogy az önellenőrzésben foglalt adatok helyességét az adóhatóság bevallások utólagos ellenőrzésére irányuló eljárás szabályai szerint fogja ellenőrizni.

Az elsőfokú adóhatóság az ellenőrzést lezáró, 2014. szeptember 29. napján kézbesített jegyzőkönyvében a felperes terhére 1.394.194 forint jogosulatlan adó-visszaigénylésnek is minősülő adókülönbözetet állapított meg arra hivatkozással, hogy az önellenőrzés alapját képező AB határozat nem semmisítette meg a 98%-os különadó-kötelezettséget előíró jogszabályi rendelkezéseket és nem tiltotta meg annak adóhatósági eljárásban történő alkalmazását.

Ezt követően az elsőfokú adóhatóság a 2015. január 20. napján meghozott 1932660474. számú határozatában az Egptv. 2014. szeptember 30. napján hatályba lépett 12/D § (3) bekezdésére figyelemmel a 98%-os különadót törölte és helyette az 1.422.647 forint adóalap után 15%-os adómértékkel számolva 213.397 forint átalányközterhet állapított meg. A különadó alapjának minősülő 1.422.647 forintot adókülönbözet alapjának minősítette és a 15%-os átalányközterhet adókülönbözetként állapította meg a felperes terhére. Ezen túlmenően a 98%-os különadó illetve a 15%-os átalányközteher közötti 1.180.797 forint különbözetnek a határozat jogerőre emelkedését követő kiutalását rendelte el.

A határozat ellen a felperes 2015. február 5. napján az 1.394.194 forint különadó kiutalása iránti és az első fokú határozat saját hatáskörben történő módosítására irányuló kérelmet terjesztett elő, amelyben vitatta az adóhatósági eljárás jogszerűségét. Hivatkozott arra, hogy az adóhatóság nem közölte vele szabályosan a NAV szolnoki szervezeti egységének kijelölését elrendelő végzését, és álláspontja szerint ameddig a végzést vele nem közlik, az vele szemben nem hatályosul. Előadta, hogy az adóhatóság tévedett akkor is, amikor határozatában elrendelte az 1.394.194 forint különadó 2012. május 21. napjától történő törlését, mivel az önellenőrzésében 2014. április 12-től ezt már maga törölte, annak kétszeres törlésére pedig nincs szükség. Tévedett az adóhatóság akkor is, amikor a 213.397 forint átalányközterhet adókülönbözetként állapította meg a terhére, mert ilyen adónemben nem állt fenn bevallási kötelezettsége, így azt nem is lehetett általa bevallani, elmulasztott adónak minősíteni.

Az elsőfokú hatóság határozatát a felperes beadványa alapján a 1932835164. számú határozatával módosította, és a határozat egyéb rendelkezéseinek változatlanul hagyása mellett törölte az 1.422.647 forint jövedelem adókülönbözet alapjaként, illetve a 213.397 forint átalányközteher adókülönbözetként történő megállapítására vonatkozó rendelkezéseit.

A felperes az első fokú határozat ellen 2015. február 19. napján nyújtott be fellebbezést, melyben eljárásjogi jogszabálysértésekre, valamint az eljáró adóhatóság illetékességének hiányára hivatkozva kérte az első fokú határozat megsemmisítését és az önellenőrzésben visszaigényelt 1.394.194 forint különadó kiutalását.

Hivatkozott arra, hogy a NAV Észak-alföldi Regionális Adó Főigazgatója által 2014. július 7. napján kelt végzést részére 2014. augusztus 12-én másolatban kézbesítették és a végzés közlés hiányában a Ket. 78. § (2) bekezdése alapján nem emelkedett jogerőre, valamint a Ket. 73/A § (1) bekezdés c) pontja és (3) bekezdéseire tekintettel nem végrehajtható. Ily módon a NAV Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Adóigazgatósága illetékesség hiányában az ügyében nem járhatott volna el, az ellenőrzést jogszerűtlenül folytatta le. Kifogásolta, a végzésben a kizárás indokaként megjelölt okokat is.