A Győri Ítélőtábla Mf.30005/2020/6. számú határozata kártérítés (BALESETI kártérítés) tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 253. § (2) bek., (3) bek., 256/A. § (1) bek., 1993. évi XCIII. törvény (Mvt.) 49. § (1) bek., 50. §, 57. § (7) bek., 60. § (1) bek., 2012. évi I. törvény (Mt.) 9. § (1) bek., 166. § (1) bek., (2) bek., 171. § (1) bek., 294. § (1) bek., 2013. évi V. törvény (Ptk.) 2:42. §, 2:43. §, 2:44. §, 2:45. §, 2:46. §, 2:47. §, 2:48. §, 2:49. §, 2:50. §, 2:51. §, 2:52. § (1) bek., (2) bek., (3) bek., 2:53. §, 2:54. §, 33/1998. (VI. 24.) NM rendelet (Alkalmassági r.) 4. §, 16. §, 63/2012. (XII. 11.) BM rendelet 2. § (8) bek., 8. §] Bírók: Bartus Erika, Ferenczy Tamás, Szabó Péter

A Győri Ítélőtábla

Mf.V.30.005/2020/6.szám

A Győri Ítélőtábla, mint másodfokú bíróság Jogi_képviselő1

Gyurkovics Bence ügyvéd (cím4.) által képviselt felperes (cím3.) felperesnek dr.Kövér István ügyvéd (Helység1/3/5,) által képviselt alperes. (cím1.) alperessel szemben akinek pernyertessége érdekében alperesi oldalon beavatkozott a Zrt1. (Helység2/6,.) baleseti kártérítés megfizetése iránt indítotti perében a Győri Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 2019.október 10.napján kelt 7.M.490/2017/60. sorszámú ítéletével szemben felperes és alperes által 61, 62, és 63.sorszámú fellebbezések folytán a fellebbezés eljárásban - tárgyaláson kívül - meghozta a következő

ítéletet

:

A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét részben megváltoztatja, a felperest megillető sérelemdíj összegét 2.000.000 (kettőmillió) forintra emeli fel, ezt meghaladóan az elsőfokú bíróság ítéletét helyben hagyja.

A másodfokú bíróság kötelezi a felperest, hogy 15 nap alatt fizessen meg az alperesnek 120.000 (egyszázhúszezer) forint elsőfokú- és 60.000 (hatvanezer) forint másodfokú, a beavatkozónak 40.000 (negyvenezer) forint elsőfokú perköltséget. Felek egyéb költségeiket maguk viselik.

A másodfokú bíróság kötelezi a felperest, hogy a Győri Törvényszék Gazdasági Hivatala külön felhívására fizessen meg 258.520 (kettőszázötvennyolcezer-ötszázhúsz) forint az alperes 86.173 (nyolcvanhatezer-egyszázhetvenhárom) forint állam által előlegezett költséget.

A bíróság kötelezi a felperest, hogy a NAV Vas Megyei Adó- és Vámigazgatóság külön felhívására az állam javára fizessen meg 360.000 (háromszázhatvanezer) forint elsőfokú illetéket, valamint 480.000 (négyszáznyolcvanezer) forint feljegyzett fellebbezési eljárási illetéket.

A bíróság kötelezi az alperest, hogy a NAV Vas Megyei Adó- és Vámigazgatóság külön felhívására az állam javára fizessen meg 120.000 (egyszázhúszezer) forint elsőfokú illetéket, valamint 160.000 (egyszázhatvanezer) forint feljegyzett fellebbezési eljárási illetéket.

Az ítélettel szemben nincs helye fellebbezésnek.

I n d o k o l á s

A másodfokú bíróság irányadó tényállásként fogadta el az elsőfokú bíróság ítéletében megállapított tényállást, mely szerint néhai S.M. munkavállaló az alperessel állt munkaviszonyban 2015.február 18-tól betanított munkásként kéményseprő munkakörben. A néhai munkavállaló nem rendelkezett a munkatevékenységére érvényes orvosi alkalmassági vizsgálattal. A néhai munkavállaló 2016.március 3.napján D községben végzett munkát, és a P.szám alatti családi házas ingatlanban munkavégzés során kb. 11 óra 20 perckor baleset érte, az ingatlan tulajdonosa a baleset észlelését követően azonnal hívta a mentőket, akik a sérült munkavállalót kórházba szállították.

Néhai munkavállaló a kórházi kezelés ellenére a kórházban még 2016.március 3.napján elhunyt.

A felperes és a néhai munkavállaló testvérek voltak. A felperes Helység1/3/5-en él, gyermekei és unokái életvitelszerűen F.-ben élnek, férje is Ausztriában dolgozik. A felperes unokáira heti 3-4 napon szokott vigyázni, a hét többi napját Helység1/3/5-i lakásában tölti. A felperes és testvére közeli, szoros kapcsolatban voltak, hetente többször találkoztak személyesen és beszélgettek telefonon. A felperes mosta rendszeresen néhai testvére ruháját, főtt ételt készített neki, míg a felperes részére testvére segített a kerti munkában, a téli tüzelő bekészítésében, a fűnyírásban, kölcsönösen segítették egymást. A felperes testvérével rendszeresen járt közösen kirándulni, a családi ünnepeket közösen tartották meg. A felperes és néhai testvére között szoros érzelmi kötelék volt, közös testvérük elvesztését követően a perbeli időszakban más hozzátartozójuk már nem élt.

A néhai munkavállaló a 2016.március 3-ai munkavégzés során a kéményseprés előkészítési munkát egyedül végezte, a baleset bekövetkeztének időpontjában legalább közepes fokú (2,30 g/liter) alkoholos befolyásoltság alatt állt. A néhai munkavállaló szervezetében kimutatott véralkohol koncentráció szeszesital elfogyasztásából származott. A baleset bekövetkeztének szemtanúja nem volt, annak oka és bekövetkezésének körülményei az erre irányuló vizsgálat során is ismeretlenek maradtak.

A felperes a baleset napján délután telefon értesítést kapott arról, hogy testvére balesetet szenvedett, kórházba került. A felperes a kórházban szembesült azzal, hogy testvére súlyos koponyasérülést szenvedett és az orvosok tájékoztatása szerint nem tudnak segíteni rajta.

A felperes a kórházban találkozott testvérével, amikor a műtőből kihozták, de kommunikálni nem tudott vele.

A halálesetet követően felperes férje 1 hónap szabadságot vett ki, hogy folyamatosan a felperessel lehessen, elesett állapotában támogassa. Ezt követően a felperest lánya látogatta minden nap, és közös programokat szervezett vele, hogy gondolatait elterelje testvére elvesztéséről.

A felperes testvérének hirtelen elhalálozása következtében lelki traumát szenvedett, mert szoros érzelmi szálak kötötték hozzá, napi szinten tartották a kapcsolatot, kölcsönösen segítették egymást. A felperesnél normális gyászfolyamat zajlott le, krónikus pszichés állapot nem alakult ki. A felperes családja részben tudja pótolni a hiányt, amit a testvér elvesztése okozott számára.

Az alperes a perbeli balesetet üzemi balesetnek ismerte el. A néhai munkavállaló előzetes munkaköri orvosi alkalmassági vizsgálaton foglalkozásával összefüggésben nem vett részt, a Vas Megyei Kormányhivatal Foglalkoztatási Osztálya, mint munkavédelmi hatóság 2016. június 23-án kelt VA/FF03-01/418-23/2016.számú határozatával az alperesi munkáltatót figyelmeztetésben részesítette.

A felperes kereseti kérelmet terjesztett elő alperessel szemben, melyben kérte kötelezni az alperest 8.000.000 forint összegű sérelemdíj megfizetésére, és ezen összeg után 2016.március 4-étől számított késedelmi kamat és perköltsége megfizetésére. Kereseti kérelme jogalapjaként hivatkozott az 1993.évi XCIII.tv. (Mvt.)49.§./1/ bekezdés d/pontjára, 50.§-ára, a 33/1998./VI.24./NM.rendelet 4.§.a/pontjára, 16.§-ára, a 63/2012./XII.11./BM.rendelet 2.§., 8.§-ára, illetőleg a 2012.évi I.tv. (Mt) 166.§./1/ bekezdésére, illetve a 2013.évi V.tv. (Ptk.) 2:52.§. /1/ és /3/ bekezdésére.

Az alperes ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte és felperes perköltségben való marasztalását arra hivatkozva, hogy néhai munkavállaló balesetét saját elháríthatatlan magatartása, az ittassága okozta.