A Kúria Pfv.20975/2012/5. számú precedensképes határozata öröklési igény tárgyában. [1959. évi IV. törvény (Ptk.) 94. §, 636. §, 637. §, 641. §] Bírók: Csentericsné dr. Ágh Bíró Ágnes, Kiss Gábor, Orosz Árpád

A határozat elvi tartalma:

A végrendeletben az örökhagyó által használt helytelen jogi kifejezéseket az örökhagyó akaratának megfelelően kell értelmezni; nem az örökhagyó szóhasználatából kell kiindulni, hanem a végrendelet tartalmát egészében, a megítélésénél szerepet játszó valamennyi körülmény feltárásával, az örökhagyónak a végintézkedését követően, az alakszerűségi követelmények nélkül megtett nyilatkozatának figyelembevételével kell értelmezni. 1959. IV. Tv. 94. § (1), 1959. IV. Tv. 94. § (2), 1959. IV. Tv. 636. §, 1959. IV. Tv. 637. §, 1959. IV. Tv. 641. § (1)

Kapcsolódó határozatok:

Pesti Központi Kerületi Bíróság P.89008/2011., Fővárosi Törvényszék Pf.630919/2012/3., *Kúria Pfv.20975/2012/5.* (BH 2013.3.67)

***********

Pfv.I.20.975/2012/5. szám

A Kúria a dr. Bárdos Gyöngyi Anna ügyvéd által képviselt felperesnek a dr. Gulyás Péter ügyvéd által képviselt Magyar Nemzeti Vagyonkezelő Zrt. által képviselt Magyar Állam alperes ellen öröklési igény iránt a Pesti Központi Kerületi Bíróságon 44.P.89.008/2011. számon megindított, majd a Fővárosi Törvényszék 43.Pf.630.919/2012/3. számú jogerős ítéletével befejezett perében, az említett számú másodfokú határozat ellen az alperes által 22. sorszám alatt benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán -tárgyaláson kívül - meghozta az alábbi

í t é l e t e t:

A Kúria a Fővárosi Törvényszék 43.Pf.630.919/2012/3. számú jogerős ítéletét hatályon kívül helyezi és az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja.

Kötelezi az alperest, hogy 15 nap alatt fizessen meg a felperesnek 200.000 (Kettőszázezer) forint együttes fellebbezési és felülvizsgálati eljárási költséget.

A le nem rótt 186.600 (Egyszáznyolcvanhatezer-hatszáz) forint fellebbezési és a 311.000 (Háromszáztizenegyezer) forint felülvizsgálati eljárási illetéket az állam viseli.

Az ítélet ellen felülvizsgálatnak nincs helye.

I n d o k o l á s

Az örökhagyó 2009. június 29-én végintézkedés hátrahagyása mellett hunyt el. A 2003. január 22. napján keltezett írásbeli magánvégrendeletében úgy rendelkezett, hogy az általa birtokolt lakásban meglévő valamennyi ingóságát keresztlánya, a felperes örökölje. Az örökségét képező ingóságokból két kivételt tett: egy portrét és a könyvtárának a hegymászó témájú könyveit a perben nem álló személyekre hagyta. Az örökhagyó 2003. október 6. napján egy "Függelék a Végrendelethez" elnevezésű - a perben az alábbiak szerint nem szó szerint hivatkozott - okiratot írt alá, amelyben a temetéséről rendelkezett, továbbá az eltemetése után az átutalási bankszámláján megmaradt összeget a végrendeletében megnevezett felperesnek kérte átadni.

A közjegyző a hagyatéki eljárásban az örökhagyó hagyatékába tartozó, a Takarékszövetkezet által vezetett lakossági folyószámlán nyilvántartott 3.110.830 forintot és kamatait ideiglenes hatállyal az alperesnek adta át törvényes öröklés jogcímén. A végzés indokolása szerint a "Függelék" megnevezésű okirat alakilag hibás írásbeli magánvégrendelet, így az ezzel az okirattal érintett hagyatékot a törvényes öröklés rendje szerint adta át.

A felperes keresetében kérte annak megállapítását, hogy a hagyatékátadó végzésben feltüntetett folyószámla-követelés végrendeleti örököse és kérte a feljogosítását arra, hogy annak összegét felvegye.

Az alperesnek a kereset elutasítására irányuló ellenkérelmében foglaltak szerint a végrendelet egyértelműen kizárólag a lakásban található ingóságokra terjed ki, ezért a folyószámla-követelésre nem.

Az elsőfokú bíróság ítéletével megállapította, hogy az örökhagyó hagyatékához tartozó Takarékszövetkezet által vezetett lakossági folyószámla-követelés végrendeleti örököse a felperes. Ezt meghaladóan a keresetet elutasította. Indokolásának jogi okfejtése szerint a "Függelék a végrendelethez elnevezésű okirat" az írásbeli magánvégrendelet alaki követelményének nem felel meg, ugyanakkor ebből az okiratból következtetni lehet az örökhagyó 2003. január 22. napján kelt végrendeletében kifejezésre juttatott szándékára, valódi akaratára. Figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság PK 82. számú állásfoglalásában rögzített jogelvekre is, a végrendelet tartalma, valamint a "függelék alapján" a végrendelkező örökhagyó végakaratát vizsgálva egyértelműen megállapíthatónak tartotta, hogy az örökhagyó 2003. január 22-én kelt írásbeli magánvégrendeletében a végrendelkezés idején meglévő teljes vagyonáról kívánt végrendelkezni, amelybe beletartozik a folyószámla-követelés is.

Az alperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletének fellebbezett rendelkezését megváltoztatta és a keresetet elutasította.