31986R4055[1]

A Tanács 4055/86/EGK Rendelete (1986. december 22.) a tagállamok közötti, illetve a tagállamok és harmadik országok közötti tengeri szállításban a szolgáltatásnyújtás szabadsága elvének alkalmazásáról

A TANÁCS 4055/86/EGK RENDELETE

(1986. december 22.)

a tagállamok közötti, illetve a tagállamok és harmadik országok közötti tengeri szállításban a szolgáltatásnyújtás szabadsága elvének alkalmazásáról

AZ EURÓPAI KÖZÖSSÉGEK TANÁCSA,

tekintettel az Európai Gazdasági Közösséget létrehozó szerződésre és különösen annak 84. cikke (2) bekezdésére,

tekintettel a Bizottság által benyújtott rendelettervezetre,

tekintettel az Európai Parlament véleményére ( 1 ),

tekintettel a Gazdasági és Szociális Bizottság véleményére ( 2 ),

mivel a Szerződés 3. cikke értelmében a Közösség egyik tevékenysége a szolgáltatások tagállamok közötti szabad mozgását gátló akadályok eltörlése;

mivel a Szerződés 61. cikkével összhangban, a tengeri szállításban a szolgáltatásnyújtás szabadságára a közlekedésre vonatkozó cím rendelkezései az irányadók;

mivel ennek az elvnek a Közösségen belüli alkalmazása szükséges feltétele egy olyan politika érvényesítésének harmadik országok vonatkozásában, amelynek célja a kereskedelmi elvek folyamatos alkalmazásának biztosítása a hajózásban;

mivel a 954/79/EGK tanácsi rendelet ( 3 ) megőrzi - többek között - a konferenciák keretei között a versenyképes hozzáférést a vonalhajózásnak ahhoz a részéhez, amely nem tartozik a vonalhajózási konferenciák magatartási kódexéről szóló ENSZ-egyezmény alapján a harmadik országok nemzeti hajózási társaságai által vállalt kötelezettségek hatálya alá, amennyiben a tagállamok azt megerősítették;

mivel figyelembe véve azt, hogy a magatartási kódexet még nem minden tagállam erősítette meg, és hogy egyes harmadik országok valószínűleg nem fogják megerősíteni, a kódexet nem alkalmazzák a Közösség összes kereskedelmi ügyletére, és valószínűleg a jövőben sem lesz alkalmazható egyes kereskedelmi ügyletekre;

mivel a magatartási kódex csak a vonalhajózási konferenciákra és a tagjaik által fuvarozott rakományokra vonatkozik, és nem érinti a független hajózási társaságokat, illetve az ömlesztettáru-szállítás vagy a szabadhajózás területén működő hajózási társaságokat, ahol a Közösség célja a tisztességes és szabad verseny rendszerének fenntartása;

mivel a Közösség teljes mértékben támogatja a vonalhajózási konferenciák magatartási kódexével foglalkozó meghatalmazottak ENSZ-konferenciáján elfogadott 2. határozatot, amely leszögezi, hogy a vonalhajózási szolgáltatások stabil fejlődése érdekében a konferencián kívüli vonalhajók tevékenységét nem szabad akadályozni mindaddig, amíg ezek betartják a kereskedelmi alapokon érvényesülő tisztességes verseny elvét;

mivel a tagállamok megerősítik a szabad versenykörnyezet iránti elkötelezettségüket, amely lényeges eleme a száraz és folyékony ömlesztett áruk kereskedelmének, és meg vannak győződve arról, hogy a rakománymegosztás bevezetése ebben a kereskedelemben a szállítási költségek lényeges növekedése folytán komoly hatással lesz valamennyi ország kereskedelmi érdekeire;

mivel a közösségi hajótulajdonosoknak egyre inkább szembe kell nézniük a harmadik országok által bevezetett, saját országaikban, más tagállamokban vagy az érintett harmadik országokban székhellyel rendelkező feladókra vonatkozó, a tengeri szállítás területén a szolgáltatásnyújtás szabadságát befolyásoló új korlátozásokkal, amelyeknek káros hatásai lehetnek a közösségi kereskedelem egészére;

mivel a fent említett korlátozások közül néhány belekerült harmadik országok és egyes tagállamok között létrejött kétoldalú megállapodásokba, míg más korlátozások megtalálhatók egyes tagállamok jogszabályainak hasonló rendelkezéseiben vagy azok közigazgatási gyakorlatában;

mivel a szolgáltatásnyújtás szabadságának elvét kell alkalmazni a tagállamok közötti, illetve a tagállamok és harmadik országok közötti tengeri szállításban annak érdekében, hogy fokozatosan eltöröljék a meglévő korlátozásokat és megelőzzék új korlátozások bevezetését;

mivel a Közösség hajózási ágazatának szerkezete olyan, hogy lehetővé teszi, hogy e rendelet rendelkezései kiterjedjenek a tagállamoknak a Közösség területén kívül letelepedett állampolgáraira és a Közösségen kívül székhellyel rendelkező és egy tagállam állampolgárainak ellenőrzése alatt álló hajózási társaságaira, amennyiben ezek hajói az adott tagállamban annak jogszabályaival összhangban vannak bejegyezve;

mivel az érintett közlekedéstípus jellegével összhangban rendelkezni kell ésszerű átmeneti időszakokról,

ELFOGADTA EZT A RENDELETET:

1. cikk

(1) A tagállamok közötti, valamint a tagállamok és harmadik országok közötti tengeri szállításban a szolgáltatásnyújtás szabadságát kell alkalmazni a tagállamok összes olyan állampolgára tekintetében, akik egy olyan tagállamban telepedtek le, amely nem azonos a szolgáltatásokat igénybe vevő személy tagállamával.

(2) E rendelet rendelkezései vonatkoznak továbbá a tagállamoknak a Közösség területén kívül letelepedett állampolgáraira és a Közösségen kívül székhellyel rendelkező, és egy tagállam állampolgárainak ellenőrzése alatt álló hajózási társaságaira, amennyiben ezek hajói az adott tagállamban annak jogszabályaival összhangban vannak bejegyezve.

(3) A szerződés 55-58. és 62. cikkének rendelkezései az e rendelet hatálya alá tartozó ügyekre is vonatkoznak.

(4) E rendelet alkalmazásában a következők minősülnek "a tagállamok közötti, illetve a tagállamok és harmadik országok közötti tengeri szállítási szolgáltatásoknak", amelyeket általában díjazás ellenében nyújtanak:

a) Közösségen belüli hajózási szolgáltatások:

tengeri személy- vagy áruszállítás egy tagállam valamely kikötője és egy másik tagállam valamely kikötője vagy tengeri létesítménye között;

b) harmadik országgal lebonyolított forgalom:

tengeri személy- vagy áruszállítás egy tagállam kikötői és egy harmadik ország kikötői vagy tengeri létesítményei között.

2. cikk

Az 1. cikktől eltérve a teljesen vagy részben a nemzeti lobogó alatt közlekedő hajók számára fenntartott bizonyos áruk fuvarozására vonatkozó, 1986. július 1. előtt létező egyoldalú nemzeti korlátozásokat legkésőbb a következő ütemtervvel összhangban kell felszámolni:

3. cikk

A tagállamok által harmadik országokkal kötött, meglévő kétoldalú megállapodásokban szereplő, rakománymegosztásra vonatkozó rendelkezéseket a 4. cikk rendelkezéseivel összhangban kell felszámolni vagy kiigazítani.

4. cikk

(1) A 3. cikkel összhangban fel nem számolt rakománymegosztásra vonatkozó rendelkezéseket a Közösség jogszabályaival összhangban kell kiigazítani, különösen a következő esetekben:

a) ha a vonalhajózási konferenciák ENSZ magatartási kódexének hatálya alá tartozó kereskedelmi tevékenységekről van szó, ezeknek meg kell felelniük e kódexnek és a tagállamokra vonatkozó 954/79/EGK rendelet szerinti kötelezettségeknek;

b) ha a vonalhajózási konferenciák ENSZ magatartási kódexének hatálya alá nem tartozó kereskedelmi tevékenységekről van szó, a megállapodást a lehető legrövidebb időn belül, de minden esetben 1993. január 1. előtt kell korrigálni oly módon, hogy a Közösség valamennyi állampolgára számára - az 1. cikkben meghatározottak szerint - lehetővé váljék a tisztességes, szabad és megkülönböztetéstől mentes hozzáférés az adott tagállamokra vonatkozó részrakományi lehetőségekhez.

A volt Német Demokratikus Köztársaság által kötött megállapodásokat a lehető legrövidebb időn belül, de minden esetben legkésőbb 1995. január 1-jéig módosítani kell.

(2) Az (1) bekezdés alapján meghozott nemzeti intézkedésekről haladéktalanul tájékoztatni kell a tagállamokat és a Bizottságot. A 77/587/EGK tanácsi határozattal létrehozott konzultációs eljárást kell alkalmazni.

(3) A tagállamok kezdetben hathavonta, később évenként jelentést nyújtanak be a Bizottságnak az (1) bekezdés b) pontjában említett kiigazítások terén történt előrelépésekről.

(4) Ha nehézségek merülnek fel a megállapodásoknak az (1) bekezdés b) pontjának való megfelelés érdekében történő kiigazítása során, az érintett tagállam erről tájékoztatja a Tanácsot és a Bizottságot. Az olyan esetekben, ahol a megállapodások összeférhetetlenek az (1) bekezdés b) pontjával, és ha az érintett tagállam ezt kéri, a Tanács a Bizottság javaslata alapján megteszi a megfelelő intézkedéseket.

5. cikk

(1) A harmadik országokkal a jövőben létrehozandó megállapodásokban tiltottak a rakománymegosztásra vonatkozó rendelkezések, kivéve azokat a rendkívüli körülményeket, amelyekben a Közösség vonalhajózási társaságai ellenkező esetben nem rendelkeznének valós lehetőségekkel az adott harmadik országgal folytatott kereskedelemben. Ilyen körülmények között ezek a megállapodások a 6. cikk rendelkezéseivel összhangban engedélyezhetők.

(2) Olyan esetekben, amikor egy harmadik ország rakománymegosztásra vonatkozó rendelkezéseket igyekszik érvényesíteni a tagállamokkal szemben a folyékony vagy száraz ömlesztett áruk kereskedelmének területén, a Tanács megteszi a megfelelő intézkedéseket az óceánokon zajló kereskedelemben a rakományokhoz való szabad hozzáférés biztosítását szolgáló összehangolt intézkedésekről szóló 4058/86/EGK rendelettel ( 4 ) összhangban.

6. cikk

(1) Amennyiben egy tagállam állampolgárai vagy hajózási társaságai - az 1. cikk (1) és (2) bekezdésében meghatározottak szerint - olyan helyzetbe kerülnek vagy olyan helyzet kialakulása fenyeget, hogy valós lehetőségek hiányában nem képesek kereskedelmi tevékenységet folytatni egy harmadik országgal, az érintett tagállam a lehető legkorábban tájékoztatja erről a többi tagállamot és a Bizottságot.

(2) A Tanács a Bizottság javaslata alapján minősített többséggel eljárva határoz a szükséges intézkedésekről. Ezen intézkedések közé tartozhat - az 5. cikk (1) bekezdésében említett körülmények között - a rakománymegosztásra vonatkozó rendelkezésekről szóló tárgyalás és ilyen megállapodás megkötése.

(3) Amennyiben a tagállam által az (1) bekezdés alapján történt információnyújtástól számított hat hónapon belül a Tanács nem határoz, az érintett tagállam megteheti a mindenkori szükséges intézkedéseket annak érdekében, hogy az 5. cikk (1) bekezdésével összhangban megőrizze a kereskedelmi tevékenység folytatásának valós lehetőségét.

(4) A (3) bekezdés alapján hozott intézkedéseket a közösségi jogszabályokkal összhangban kell meghozni, és rendelkezni kell arról, hogy az állampolgárok vagy a Közösség hajózási társaságai - az 1. cikk (1) és (2) bekezdésében meghatározottak szerint - tisztességes, szabad és megkülönböztetéstől mentes módon hozzáférhessenek a vonatkozó részrakományokhoz.

(5) Az (3) bekezdés alapján meghozott nemzeti intézkedésekről haladéktalanul tájékoztatni kell a tagállamokat és a Bizottságot. A 77/587/EGK tanácsi határozattal létrehozott konzultációs eljárást kell alkalmazni.

7. cikk

A Tanács a Szerződésben megállapított feltételekkel összhangban kiterjesztheti e rendelet rendelkezéseit egy harmadik ország azon állampolgáraira, akik tengeri szállítási szolgáltatásokat nyújtanak és a Közösségben rendelkeznek székhellyel.

8. cikk

A Szerződés letelepedési jogra vonatkozó rendelkezéseinek sérelme nélkül egy tengeri szállítási szolgáltatás nyújtásával foglalkozó személy ennek megvalósítása érdekében ideiglenesen végezheti tevékenységét abban a tagállamban, ahol a szolgáltatást nyújtják, ugyanolyan feltételek mellett, mint amelyek az adott állam saját állampolgáraira érvényesek.

9. cikk

Amennyiben a szolgáltatásnyújtás szabadságára vonatkozó korlátozásokat nem törölték el, minden egyes tagállamnak úgy kell alkalmaznia ezeket a korlátozásokat, hogy ne tegyen különbséget az 1. cikk (1) és (2) bekezdésének értelmében a szolgáltatást nyújtó személyek állampolgársága vagy lakóhelye alapján.

10. cikk

Az e rendelet végrehajtását szolgáló törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezések elfogadása előtt a tagállamok konzultációt folytatnak a Bizottsággal, és közlik vele az ily módon elfogadott valamennyi intézkedést.

11. cikk

A Tanács a Szerződésben megállapított rendelkezésekkel összhangban eljárva 1995. január 1. előtt felülvizsgálja ezt a rendeletet.

12. cikk

Ez a rendelet az Európai Közösségek Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő napon lép hatályba.

Ez a rendelet teljes egészében kötelező és közvetlenül alkalmazandó valamennyi tagállamban.

( 1 ) HL C 255., 1986.10.13., 169. o.

( 2 ) HL C 172., 1984.7.2., 178. o.

( 3 ) HL L 121., 1979.5.17., 1. o.

( 4 ) HL L 378., 1986.12.31., 21. o.