EBD 2015.04.M10 A pedagógus munkakörben foglalkoztatott közalkalmazottat a törvény kógens rendelkezései alapján a betöltött munkakörére előírt legmagasabb iskolai végzettség alapján kell besorolni [2011. évi CXC. tv. (a továbbiakban: Nkt.) 64. § (4) bek.].

[1]A felperes keresetében munkáltatójának, vagyis az alperes B. Tankerületének 2013. szeptember 1. napján kelt, és számára ugyanezen hónap 20. napján kézbesített kinevezésmódosítás intézkedését támadta, sérelmezve, hogy a munkáltató őt tanár munkakörből tanító munkakörbe helyezte, egyúttal pedagógus I./09 fizetési kategóriába sorolta be. Kérte a bíróságot, hogy a nemzeti köznevelésről szóló 2011. évi CXC. törvény (a továbbiakban: Nkt.) 64. § (4) bekezdése alapján az ezen munkáltatói határozat szerinti munkaköri áthelyezést változtassa meg és korábbi tanári munkakörébe helyezze vissza, ezzel együtt garantált illetményét az egyetemi végzettségéhez igazodó illetményalapnak megfelelően 271 107 forintban határozza meg.

[2]Előadta, hogy 2012. június 15. napján a Szegedi Tudományegyetemen pedagógiai értékelés és mérés okleveles tanára egyetemi végzettséget szerzett, amelyet a munkája során hasznosít, egyrészt a tanítói feladatai ellátása során, hiszen a tanulási, tanítási folyamat mindennapos része mind a mérés, mind az értékelés, másrészt pedig az iskolában teljesített intézményi mérési koordinátori feladatok ellátásával, a mérés-értékelési folyamatok irányításával összefüggésben, amelyben ugyancsak részt vesz. Kifogásolta, hogy az egyetemi diplomáját mindezek ellenére a munkáltató nem ismerte el, amikor a korábbi tanári munkaköréből tanítói munkakörbe helyezte át.

[3]Nem vitatta, hogy az általa betöltött alsó tagozatos tanító pedagógus munkakörhöz szükséges szakképzettség a tanítói végzettség, hangsúlyozta azonban, hogy emellett - a fentiek szerint - az intézményi mérési koordinátori megbízás ellátása is a feladatai közé tartozik. Ezzel kapcsolatban rámutatott, hogy a munkaköri leírásában a mérés-értékelési koordinátori feladatok is szerepelnek.

[4]Az alperes ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte. Hangsúlyozta, hogy a felperest nem korábbi hibás besorolás miatt, hanem jogszabályi változásokra tekintettel kellett visszasorolni, a 2013. szeptember 1-jei kinevezés módosításnál már nem lehetett figyelembe venni az egyetemi végzettségét. A felperes kinevezésében a munkakör megnevezése "tanító", a munkaköri leírásában pedig nem szerepel a mérés-értékelés feladatkör.

[5]Az Nkt. 2013. szeptember 1-jén hatályba lépett szabályai értelmében a nevelési-oktatási intézményben pedagógus munkakörben foglalkoztatottak az előmenetel és az illetménymegállapítás tekintetében kikerültek a közalkalmazottak jogállásáról szóló 1992. évi XXXIII. törvény (a továbbiakban: Kjt.) hatálya alól. Mindez pedig azzal a következménnyel járt, hogy besorolásuknál a pedagógus munkakörön van a hangsúly, nem pedig a végzettségükön; az átsorolásoknál tehát a munkakörhöz kapcsolódóan kell a legmagasabb végzettséget megállapítani.

[6]A fentiekkel összefüggésben kifejtette, hogy az Nkt. 64. § (4) bekezdése és 3. melléklete a nevelő-oktató munka adott szakaszában, adott intézményben lehetséges munkakörökhöz rendel szükséges végzettséget. A besorolás ezért mindig a munkakörhöz és a munkakörhöz jogszabályban előírt végzettséghez és szakképzettséghez kötődik, következésképpen nem ismerhető el például a tanítói munkakörben foglalkoztatott pedagógus mesterdiplomája, hiszen e pedagógus alkalmazásához a tanító szakképzettséget írták elő.

[7]Az Nkt. 3. melléklete kizárólag két, mégpedig a kollégiumi nevelőtanári és a könyvtáros tanári/tanítói munkakör esetében teszi szükségessé az alkalmazáshoz valamely, kizárólag második tanári szakképzettségként felvehető speciális, pedagógiai jellegű mestertanári szakképzettséget; mivel azonban ezek a speciális diplomák más munkakör betöltésénél nem szerepelnek az alkalmazáshoz előírt képzettségek között, így csak az említett munkaköröknél vehetők figyelembe. A mesterdiploma elfogadása nem függhet annak szubjektív mérlegelésétől, hogy a pedagógus hasznosítja-e a képzésben megszerzett ismereteit.

[8]A kereset az alábbiak szerint nem alapos.

[9]A bíróság a peres felek írásbeli és személyes előadása, a rendelkezésre álló okiratok, valamint a per egyéb adatai alapján az alábbi tényállást állapította meg.

[10]A felperes 1992. október 16-a óta dolgozik az általános iskolában alsó tagozatos tanítónőként.

[11]2012. június 15. napján a Szegedi Tudományegyetemen mesterfokozatot és a pedagógiai értékelés és mérés okleveles tanára szakképzettséget szerzett. Ezt követően 2013. január 1-jei hatállyal átsorolták tanári munkakörbe, ám ezen időpontot követően is ténylegesen alsó tagozatos tanítóként dolgozott.

[12]Az alperes b.-i tankerületének igazgatója, mint a kinevezési jogkör gyakorlója a 2013. szeptember 1. napján kelt kinevezésmódosítással a felperes közalkalmazotti jogviszonyát az Nkt. 97. § (20) bekezdése, valamint a pedagógusok előmeneteli rendszeréről és a közalkalmazottak jogállásáról szóló 1992. évi XXXIII. törvény köznevelési intézményekben történő végrehajtásáról szóló 326/2013. (VIII. 30.) korm. rendelet alapján módosította és a felperest tanár munkakörből tanító munkakörbe helyezte, egyúttal a felperest, ugyancsak az Nkt. 97. § (20) bekezdése alapján 2013. szeptember 1. napjával pedagógus I./09 fizetési kategóriába sorolta be; illetményét az Nkt. 97. § (20a) bekezdésében meghatározott illetményalap, valamint az Nkt. 7. mellékletében rögzített garantált illetmény összegére figyelemmel mindösszesen 247 400 forintban állapította meg.

[13]A kereseti kérelemben kifejtettekre tekintettel a bíróságnak abban a kérdésben kellett állást foglalnia, hogy a felperes a Szegedi Tudományegyetemen megszerzett diplomájára, illetve e végzettségének a munkája során való hasznosítására, alkalmazására hivatkozással megalapozottan formál-e igényt a tanári munkakörbe való visszahelyezésére és az e munkakörhöz tartozó fizetési kategóriába való besorolásra.

[14]Az Nkt. irányadó 64. §-ának (4) bekezdése a következők szerint rendelkezik: a pedagógus munkakörben foglalkoztatott, az általa megszerzett legmagasabb, a munkakör ellátáshoz e törvényben előírt iskolai végzettség, valamint állam által elismert szakképesítés, szakképzettség, továbbá a nevelő, oktató munkája ellátásához közvetlenül kapcsolódó, azt közvetlenül segítő doktori cím, tudományos fokozat, valamint akadémiai tagság, szakmai gyakorlat, publikációs tevékenység, minősítő vizsga és a minősítési eljárás keretében elnyert minősítés alapján

a) Gyakornok,

b) Pedagógus I.,

c) Pedagógus II.,

d) Mesterpedagógus,

e) Kutatótanár,

fokozatokat érheti el.

[15]Az Nkt. ezen, eltérést nem tartalmazó rendelkezése értelmében tehát a pedagógus munkakörben foglalkoztatottak által elérhető fokozat az általuk betöltött munkakörhöz ugyanezen törvény által rendelt legmagasabb iskolai végzettség alapján határozandó meg.

[16]Az Nkt. 3. melléklete (a nevelési-oktatási intézményekben pedagógus munkakörben alkalmazottak végzettségi és szakképzettségi követelményeit rögzítő) értelmében pedig az alsó tagozatban pedagógus munkakört betöltő tanító alkalmazásához tanítói szakképzettség szükséges.

[17]A fentiek alapján a felperes alaptalanul sérelmezte, hogy 2013. szeptember 1-jétől kezdődően nem tanárként, hanem - az általa ténylegesen betöltött munkakörben való alkalmazáshoz szükséges szakképzettségnek megfelelően - tanítói munkakörben foglalkoztatták tovább.

[18]Az Nkt. 97. § (20) bekezdése értelmében a nevelési, oktatási intézményben, és a pedagógiai szakszolgálati intézményben pedagógus munkakörben foglalkoztatott, továbbá a 65. § (9) bekezdésében meghatározott alkalmazott, aki 2013. szeptember 1-jén már legalább 2 éves szakmai gyakorlattal rendelkezik, első minősítéséig a Pedagógus I. fokozatba és a Kjt. alapján közalkalmazotti jogviszonyban töltött időnek minősülő, továbbá a fizetési fokozat megállapításánál beszámítandó idő szerinti kategóriába, aki 2 évnél kevesebb szakmai gyakorlattal rendelkezik, Gyakornok fokozatba kerül besorolásra.

[19]A kinevezésijogkör-gyakorló a fentiek alapján jogszerűen sorolta be a felperest a Pedagógus I. kategóriába és ezen belül a felperes 1989. augusztus 16-a óta fennálló jogviszonyaira tekintettel az Nkt. 7. melléklete alapján helytállóan határozta meg a 9. fizetési kategóriát is. A felperes ezért a kinevezés módosítást eredményesen e részében sem támadhatja.

[20]A felperes a fentiekből kifolyólag, vagyis az általa betöltött munkakörhöz rendelt tanítói szakképzettségre tekintettel megalapozottan nem kérheti garantált illetményének az egyetemi végzettséghez igazodó illetményalapból kiindulva történő meghatározását sem.

[21]Mindezek alapján a bíróság a keresetet elutasította.

(Székesfehérvári Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 6. M. 418/2013.)

* * *

TELJES HATÁROZAT

A Székesfehérvári Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság felperesnek a Bodnár és Társa Ügyvédi Iroda által képviselt Klebelsberg Intézményfenntartó Központ alperes ellen kinevezés módosítása tárgyában indított munkaügyi perében a 2014. március 14. napján 8.10 órakor megtartott nyilvános tárgyaláson meghozta és nyilvánosan kihirdette az alábbi

í t é l e t e t :

a keresetet elutasítja.

Az ítélet ellen a kézbesítéstől számított 15 napon belül a Székesfehérvári Törvényszékhez címzett, de jelen bíróságnál 3 példányban benyújtandó fellebbezésnek van helye.

A másodfokú bíróság a fellebbezést tárgyaláson kívül bírálhatja el, ha az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 251. §-ában, illetve a 252. § (1) és (2) bekezdésében meghatározott okból kell hatályon kívül helyezni, ha a fellebbezés csak a perköltség viselésére, vagy összegére vonatkozik, ha a fellebbezés csak az ítélet indokolása ellen irányul, ha a felek a fellebbezési határidő lejárta előtt azt közösen kérik, illetve ha a másodfokú bíróság megítélése szerint az ügy eldöntése tárgyaláson kívül is lehetséges.

I n d o k o l á s

A felperes keresetében munkáltatójának, vagyis az alperes B. Tankerületének 2013. szeptember 1. napján kelt, és számára ugyanezen hónap 20. napján kézbesített kinevezés módosítás intézkedését támadta, sérelmezve, hogy a munkáltató őt tanár munkakörből tanító munkakörbe helyezte, egyúttal pedagógus I./09 fizetési kategóriába sorolta be. Kérte a bíróságot, hogy a nemzeti köznevelésről szóló 2011. évi CXC. törvény (a továbbiakban: Nkt.) 64. § (4) bekezdése alapján az ezen munkáltatói határozat szerinti munkaköri áthelyezést változtassa meg és korábbi tanári munkakörébe helyezze vissza, ezzel együtt garantált illetményét az egyetemi végzettségéhez igazodó illetményalapnak megfelelően 271 107 forintban határozza meg.

Előadta, hogy 2012. június 15. napján a Szegedi Tudományegyetemen pedagógiai értékelés és mérés okleveles tanára egyetemi végzettséget szerzett, amelyet a munkája során hasznosít, egyrészt a tanítói feladatai ellátása során, hiszen a tanulási, tanítási folyamat mindennapos része mind a mérés, mind az értékelés, másrészt pedig az iskolában teljesített intézményi mérési koordinátori feladatok ellátásával, a mérés-értékelési folyamatok irányításával összefüggésben, amelyben ugyancsak részt vesz. Kifogásolta, hogy az egyetemi diplomáját mindezek ellenére a munkáltató nem ismerte el, amikor a korábbi tanári munkaköréből tanítói munkakörbe helyezte át.

Nem vitatta, hogy az általa betöltött alsó tagozatos tanító pedagógus munkakörhöz szükséges szakképzettség a tanítói végzettség, hangsúlyozta azonban, hogy emellett - a fentiek szerint - az intézményi mérési koordinátori megbízás ellátása is a feladatai közé tartozik. Ezzel kapcsolatban rámutatott, hogy a munkaköri leírásában a mérés-értékelési koordinátori feladatok is szerepelnek.

Az Nkt. 64. § (4) bekezdésével összefüggésben diszkriminatívnak értékelte azt, hogy a tanítók esetében a mesterszakos diplomát nem fogadja el a jogalkotó; kétségbe vonta, hogy egy felső tagozatos tanár, amennyiben egyetemi diplomával rendelkezik, azt nagyobb mértékben használná fel a munkavégzése során, mint egy tanító.

Az alperes ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte.

Mindenekelőtt hangsúlyozta, hogy a felperest nem korábbi hibás besorolás miatt, hanem jogszabályi változásokra tekintettel kellett visszasorolni, pontosabban a 2013. szeptember 1-jei kinevezés módosításnál már nem lehetett figyelembe venni az egyetemi végzettségét.

Utalt rá, hogy a felperes kinevezésében a munkakör megnevezése "tanító", a munkaköri leírásában pedig nem szerepel a mérés-értékelés feladatkör.

Rámutatott, hogy az Nkt. 2013. szeptember 1-jén hatályba lépett szabályai értelmében a nevelési-oktatási intézményben pedagógus munkakörben foglalkoztatottak az előmenetel és az illetmény megállapítás tekintetében kikerültek a közalkalmazottak jogállásáról szóló 1992. évi XXXIII. törvény (a továbbiakban: Kjt.) hatálya alól. Mindez pedig azzal a következménnyel járt, hogy besorolásuknál a pedagógus munkakörön van a hangsúly, nem pedig a végzettségükön; az átsorolásoknál tehát a munkakörhöz kapcsolódóan kell a legmagasabb végzettséget megállapítani.

A fentiekkel összefüggésben kifejtette, hogy az Nkt. 64. § (4) bekezdése és 3. melléklete a nevelő-oktató munka adott szakaszában, adott intézményben lehetséges munkakörökhöz rendel szükséges végzettséget. A besorolás ezért mindig a munkakörhöz és a munkakörhöz jogszabályban előírt végzettséghez és szakképzettséghez kötődik, következésképpen nem ismerhető el például a tanítói munkakörben foglalkoztatott pedagógus mesterdiplomája, hiszen e pedagógus alkalmazásához a tanító szakképzettséget írták elő.

Megjegyezte továbbá, hogy az Nkt. 3. melléklete kizárólag kettő, mégpedig a kollégiumi nevelőtanári és a könyvtáros tanári/tanítói munkakör esetében teszi szükségessé az alkalmazáshoz valamely, kizárólag második tanári szakképzettségként felvehető speciális, pedagógiai jellegű mestertanári szakképzettséget; mivel azonban ezek a speciális diplomák más munkakör betöltésénél nem szerepelnek az alkalmazáshoz előírt képzettségek között, így csak az említett munkaköröknél vehetők figyelembe.

Hangsúlyozta, hogy a mesterdiploma elfogadása nem függhet annak szubjektív mérlegelésétől, hogy a pedagógus hasznosítja-e a képzésben megszerzett ismereteit.

A keresetet annak összegszerűsége tekintetében is vitatta.

A kereset az alábbiak szerint nem alapos.

A bíróság a peres felek írásbeli és személyes előadása, a rendelkezésre álló okiratok, valamint a per egyéb adatai alapján az alábbi tényállást állapította meg.

A felperes 1992. október 16-a óta dolgozik a … Általános Iskolában alsó tagozatos tanítónőként.

2012. június 15. napján a Szegedi Tudományegyetemen mesterfokozatot és a pedagógiai értékelés és mérés okleveles tanára szakképzettséget szerzett. Ezt követően 2013. január 1-jei hatállyal átsorolták tanári munkakörbe, ám ezen időpontot követően is ténylegesen alsó tagozatos tanítóként dolgozott.

Az alperes ... tankerületének igazgatója, mint a kinevezési jogkör gyakorlója a 2013. szeptember 1. napján kelt 139/2013 ügyiratszámú kinevezés módosítással a felperes közalkalmazotti jogviszonyát az Nkt. 97. § (20) bekezdése, valamint a pedagógusok előmeneteli rendszeréről és a közalkalmazottak jogállásáról szóló 1992. évi XXXIII. törvény köznevelési intézményekben történő végrehajtásáról szóló 326/2013. (VIII. 30.) Korm. rendelet alapján módosította és a felperest tanár munkakörből tanító munkakörbe helyezte, egyúttal a felperest, ugyancsak az Nkt. 97. § (20) bekezdése alapján 2013. szeptember 1. napjával pedagógus I./09 fizetési kategóriába sorolta be; illetményét az Nkt. 97. § (20a) bekezdésében meghatározott illetményalap, valamint az Nkt. 7. mellékletében rögzített garantált illetmény összegére figyelemmel mindösszesen 247 400 forintban állapította meg.

Jelen perben a kereseti kérelemben kifejtettekre tekintettel a bíróságnak abban a kérdésben kellett állást foglalnia, hogy a felperes a Szegedi Tudományegyetemen megszerzett diplomájára, illetve e végzettségének a munkája során való hasznosítására, alkalmazására hivatkozással megalapozottan formál-e igényt a tanári munkakörbe való visszahelyezésére és az e munkakörhöz tartozó fizetési kategóriába való besorolásra.

Az Nkt. irányadó 64. §-ának (4) bekezdése a következők szerint rendelkezik: a pedagógus munkakörben foglalkoztatott, az általa megszerzett legmagasabb, a munkakör ellátáshoz e törvényben előírt iskolai végzettség, valamint állam által elismert szakképesítés, szakképzettség, továbbá a nevelő, oktató munkája ellátásához közvetlenül kapcsolódó, azt közvetlenül segítő doktori cím, tudományos fokozat, valamint akadémiai tagság, szakmai gyakorlat, publikációs tevékenység, minősítő vizsga és a minősítési eljárás keretében elnyert minősítés alapján

a) Gyakornok,

b) Pedagógus I.,

c) Pedagógus II.,

d) Mesterpedagógus,

e) Kutatótanár,

fokozatokat érheti el.

Az Nkt. ezen, eltérést nem tartalmazó rendelkezése értelmében tehát a pedagógus munkakörben foglalkoztatottak által elérhető fokozat az általuk betöltött munkakörhöz ugyanezen törvény által rendelt legmagasabb iskolai végzettség alapján határozandó meg.

Az Nkt. 3. melléklete (a nevelési-oktatási intézményekben pedagógus munkakörben alkalmazottak végzettségi és szakképzettségi követelményeit rögzítő) értelmében pedig az alsó tagozatban pedagógus munkakört betöltő tanító alkalmazásához tanítói szakképzettség szükséges.

A fentiek alapján tehát a felperes alaptalanul sérelmezte, hogy 2013. szeptember 1-től kezdődően nem tanárként, hanem - az általa ténylegesen betöltött munkakörben való alkalmazáshoz szükséges szakképzettségnek megfelelően - tanítói munkakörben foglalkoztatták tovább.

Az Nkt. 97. § (20) bekezdése értelmében a nevelési, oktatási intézményben, és a pedagógiai szakszolgálati intézményben pedagógus munkakörben foglalkoztatott, továbbá a 65. § (9) bekezdésében meghatározott alkalmazott, aki 2013. szeptember 1-jén már legalább 2 éves szakmai gyakorlattal rendelkezik, első minősítéséig a Pedagógus I. fokozatba és a Kjt. alapján közalkalmazotti jogviszonyban töltött időnek minősülő, továbbá a fizetési fokozat megállapításánál beszámítandó idő szerinti kategóriába, aki 2 évnél kevesebb szakmai gyakorlattal rendelkezik, Gyakornok fokozatba kerül besorolásra.

A kinevezési jogkor gyakorló a fentiek alapján jogszerűen sorolta be a felperest a Pedagógus I. kategóriába és ezen belül a felperes 1989. augusztus 16-a óta fennálló jogviszonyaira (1. sorszámú keresetlevél 1-3 számú melléklet 1. oldal) tekintettel az Nkt. 7. melléklete alapján helytállóan határozta meg a 9. fizetési kategóriát is. A felperes ezért a kinevezés módosítást eredményesen e részében sem támadhatja.

A felperes a fentiekből kifolyólag, vagyis az általa betöltött munkakörhöz rendelt tanítói szakképzettségre tekintettel megalapozottan nem kérheti garantált illetményének az egyetemi végzettséghez igazodó illetményalapból kiindulva történő meghatározását sem.

Megjegyzendő még, hogy az irányadó jogszabályi rendelkezések felperes által vélt diszkriminatív, igazságtalan volta a jelen jogvita elbírálása körében nem bír relevanciával. A bíróság ugyanis ítélkező tevékenysége során nem minősítheti, értékelheti a jogszabályoknak, illetve azok egyes rendelkezéseinek igazságosságát, vagy egyéb szempontok szerinti helytállóságát, mivel - a hatalmi ágak megosztásának alkotmányos elvéből fakadóan - feladata a jogalkalmazás, vagyis a meglévő hatályos jogszabályok előírásainak gyakorlatban - tehát az előtte folyó per keretében - való érvényre juttatása. Mindez egyértelműen következik a bíróságok szervezetéről és igazgatásáról szóló 2011. évi CLXI. törvény 2. §-ának (2) bekezdéséből is, amely kimondja, hogy a bíróságok a jogalkalmazási tevékenységük során biztosítják a jogszabályok érvényesülését.

Erre tekintettel a bíróságnak jelen esetben sem volt lehetősége arra, hogy a felperes által kifogásolt jogszabályi rendelkezésekben kifejezésre jutó jogalkotói akaratot felülírva a kereseti kérelemnek - akár méltányosságból, akár szubjektív igazságérzete alapján - mégis helyt adjon.

Mindezek alapján a bíróság összességében úgy ítélte meg, hogy kereset nem alapos, ezért azt elutasította.

Mivel a pernyertes alperesnek nem volt perköltségigénye, e kérdésben nem kellett döntést hozni.

Jelen per a költségmentesség alkalmazásáról szóló 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet 3. § (1) bekezdésének f) pontja értelmében tárgyi költségfeljegyzési jogos. Az emiatt feljegyzett eljárási illeték összege a Pp. 24. § (1) bekezdés b) pontja, valamint az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény (a továbbiakban: tv.) 42. § (1) bekezdés a) pontja értelmében 17 000 forint (vagyis a felperes által igényelt és a tényleges illetménye egy évi különbözetének, 284 124 forintnak a 6%-a). A pervesztes felperes ezen összegű illetéket a 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet 13. § (2) bekezdése alapján köteles lenne viselni; figyelemmel azonban arra, hogy a bíróság részére munkavállalói költségkedvezményre jogosultságot állapított meg az illeték teljes egészében az állam terhén marad.

Székesfehérvár, 2014. március 14.

Az aláírásban akadályozott Tislér Józsefné és Igari Imre ülnökök helyett is:

Dr. Karászi Gábor s. k a tanács elnöke

(Székesfehérvári Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 6.M.418/2013.)