BH 2017.8.273 A Kúria az Alkotmánybíróságnál kezdeményezte a 168/1997. (X. 6.) Korm. rendelet (Tnyvhr.) 93. § (1) bekezdése alaptörvény-ellenességének megállapítását, a rendelkezés megsemmisítését és alkalmazásának kizárását [2011. évi CLI. tv. 25. §].

[1] A felperes 2014. április 7-i igénybejelentése alapján eljárt elsőfokú társadalombiztosítási szerv a 2015. március 11-én kelt határozatában 2014. április 1-jétől öregségi nyugdíjat állapított meg a felperes részére. A felperes fellebbezésében kérte, hogy az ellátás összegét a nyugdíjazását megelőzően betöltött vendéglátó tevékenységet ellátó részegység vezető FEOR 1332 számú munkakörre irányadó kereset átlaga alapján állapítsák meg. Az elsőfokú határozatot a másodfokú szerv helybenhagyta. Az indokolás szerint az Ukrajnából áttelepült felperes az áttelepülés után nem dolgozott tovább, ellátása összegét a Magyar Népköztársaság és a Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetsége között a szociális ellátás területén való együttműködés tárgyában Budapesten, az 1962. december 20-án kötött egyezmény kihirdetéséről szóló 1963. évi 16. törvényerejű rendelet (Egyezmény) 9. cikk (1)-(3) bekezdése és társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény (Tny.) végrehajtásáról szóló 168/1997. (X. 6.) Korm. rendelet (Tnyvhr.) 14. § (10) bekezdése alapján állapították meg. A Tnyvhr. 14. § (10) bekezdése szakmai átlagkereset alkalmazása esetén a nyugdíjigénylő által leghosszabb ideig betöltött, szolgálati időként figyelembevételre kerülő munkakör alkalmazását írja elő, a rendelkezést a 2015. január 1-jén első fokon le nem zárt ügyekben is alkalmazni kell. A felperes ügye az elsőfokú hatóságnál 2015. január 1-jén folyamatban volt, a megváltozott jogszabály alapján a FEOR 1332 munkakör nem alkalmazható, mert a felperes által leghosszabb ideig betöltött munkakör bolti eladó volt.

[2] A felperes a társadalombiztosítási határozat bírósági felülvizsgálatát azért kérte, mert az ellátást - Tny. 64. § (2) bekezdése és a Tnyvhr. 2014. április 1-jén hatályos 14. § (10) bekezdése alkalmazásával - az általa betöltött utolsó munkakörre irányadó szakmai átlagkereset alapulvételével, magasabb összegben kellett volna megállapítani. Hivatkozott arra is, hogy az eljárt szervek megszegték a Tny. 1. §-át és a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény 1-5. §-aiban, 50. § (1) bekezdésében írt kötelezettségeiket, kérte az Alkotmánybíróság eljárásának kezdeményezését.

[3] A munkaügyi bíróság a keresetet elutasította. Eljárási szabálysértést nem állapított meg, a Tnyvhr. 2015. január 1-től hatályos 14. § (10) bekezdése alkalmazását nem ítélte jogszabálysértőnek, a felperes által megjelölt jogszabályokkal kapcsolatban az Alkotmánybíróság eljárásának kezdeményezésére alapot adó aggálya nem merült fel.

[4] A felperes felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését, a keresetének helyt adó határozat meghozatalát és az Alkotmánybíróság eljárásának kezdeményezését kérte, mert a Tnyvhr. 93. § (1) bekezdése, amely rendelkezés alapján alacsonyabb összegű ellátást állapítottak meg számára, ellentétes az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdésével, XIII. cikk (1) bekezdésével és 15. cikk (3)-(4) bekezdéseivel.

[5] A felek között folyamatban lévő perben vita tárgyát képezi, hogy az öregségi nyugdíj összegét a Tnyvhr. 14. § (10) bekezdésének az ellátás megállapítása, vagyis a jogosultság fennállása kezdő időpontjában, azaz 2014. április 1-jén, vagy az elsőfokú határozat meghozatala, azaz 2015. március 11-én hatályos rendelkezése alkalmazásával kell-e kiszámítani.

[6] A perben vitás kérdés elbírálása szempontjából releváns jogszabályi rendelkezések a következők.

[7] Egyezmény 9. cikk (3) bekezdés: azoknak az állampolgároknak a részére, akik az egyik Szerződő Fél területéről a másik Szerződő Fél területére költöztek, azonban az átköltözés után nem dolgoztak tovább, a nyugellátás összegét a megfelelő képzettséggel rendelkező és a nyugellátás megállapítása időpontjában a fogadó állam hasonló tevékenységet folytató dolgozója szakmai átlagkeresete alapján kell kiszámítani.

[8] Tny. VII. fejezet "Igényérvényesítési és eljárási szabályok" cím alatti 64. § (2) bekezdés: az igényt visszamenőleg legfeljebb hat hónapra lehet érvényesíteni, az ellátást a jogosultsági feltételek fennállása esetén legkorábban az igénybejelentés időpontját megelőző hatodik hónap első napjától lehet megállapítani. Az igényt az ellátás megállapításának kezdő időpontjában hatályos jogszabályok alapján kell elbírálni. Tny. 69. § (1) bekezdés: a nyugellátás attól a naptól állapítható meg, amely napon a jogosultsághoz szükséges feltételek bekövetkeztek.

[9] Tnyvhr. 2014. április 1-jén hatályos 14. § (10) bekezdés: ha nemzetközi egyezmény szakmai átlagkereset figyelembevételét írja elő, akkor ennek összegét a nyugdíjigénylő nyugdíjazását megelőzően betöltött munkakörében, illetőleg ahhoz hasonló munkakörben a nyugellátás megállapításának időpontja szerinti - a Nemzeti Munkaügyi Hivatal által közölt - kereset országos átlaga alapján, de a 2013. január 1-jét megelőző időszakra legfeljebb a nyugdíjjárulék-fizetési felső határ összegének figyelembevételével kell meghatározni.

[10] Tnyvhr. 2015. január 1-jétől hatályos 14. § (10) bekezdés: ha nemzetközi egyezmény szakmai átlagkereset figyelembevételét írja elő, akkor ennek összegét a nyugdíjigénylő által leghosszabb ideig betöltött, szolgálati időként figyelembevételre kerülő munkakörben, ennek hiányában ahhoz hasonló munkakörben a nyugellátás megállapításának időpontja szerinti - a foglalkoztatáspolitikáért felelős miniszter által közölt - kereset országos átlaga alapján, de a 2013. január 1-jét megelőző időszakra legfeljebb a nyugdíjjárulék-fizetési felső határ összegének figyelembevételével kell meghatározni.

[11] Tnyvhr. 93. § (1) bekezdés: az egyes szociális és gyermekvédelmi tárgyú kormányrendeletek módosításáról szóló 353/2014. (XII. 29.) Korm. rendelettel módosított 14. § (10) bekezdését a 2015. január 1-jén első fokon le nem zárt ügyekben is alkalmazni kell.

[12] A Kúria az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (Abtv.) 25. §-a alapján azért kezdeményezi az Alkotmánybíróság eljárását, mert az előtte folyamatban lévő ügyben alkalmazandó fenti rendelkezések közül a Tnyvhr.-nek - az egyes szociális és gyermekvédelmi tárgyú kormányrendeletek módosításáról szóló 353/2014. (XII. 29.) Korm. rendelet (Kr.) 24. §-ával módosított - 93. § (1) bekezdését az Alaptörvény 15. cikk (4) bekezdésébe és a B) cikk (1) bekezdésébe ütközőnek tartja.

[13] Az Alaptörvény 15. cikk (4) bekezdésének sérelme. A felperes jogosultságát a Tny. 64. § (2) bekezdés második mondata az ellátás megállapításának kezdő időpontjában hatályos jogszabályok alapján rendeli elbírálni, ennek alapján a felperes ügyében a Tnyvhr. 2014. április 1-jén hatályos 14. § (10) bekezdése az alkalmazandó szabály. A Tny. 64. § (2) bekezdéséhez képest a végrehajtási szabály, vagyis a Tnyvhr. 93. § (1) bekezdése eltérő rendelkezést fogalmaz meg azzal, hogy a Tnyvhr. Kr.-rel módosított 14. § (10) bekezdését a 2015. január 1-jén első fokon le nem zárt ügyekben is alkalmazni rendeli, amelynek alapján a felperes ügyében a Tnyvhr. 2015. január 1-jétől hatályos 14. § (10) bekezdése alkalmazandó.