BH 2014.7.206 I. Az életveszélyt okozó testi sértés bűntettének és az azzal egy eljárásban elbírált vétségének a halmazati büntetési tételkeret nagyságában megmutatkozó magasabb fokú társadalomra veszélyessége önmagában nem indokolja a már húsz hónapja e kényszerintézkedés hatálya alatt álló fiatal felnőtt terhelt előzetes letartóztatásának szökés-elrejtőzés veszélye címén való fenntartását, főként, ha családi, megélhetési körülményei rendezettek. Nem elégséges indok a bűnismétlés veszélyében rejlő előzetes letartóztatási ok megállapításához az sem, hogy a terhelt ellen több évvel korábban rongálás vétsége miatt a vádemelést elhalasztották [Be. 129. § (2) bek. b), d) pont; 1978. évi IV. tv. 170. § (6) bek.].

II. Az előzetes letartóztatás indokoltságának időszakos felülvizsgálata során behatóan vizsgálni kell, hogy az előzetes letartóztatással elérni kívánt célok enyhébb személyi szabadságot korlátozó kényszerintézkedéssel (lakhelyelhagyási tilalommal, házi őrizettel) elérhetők-e [Be. 132. §, 137. §, 138. §].

[1] A 2012. augusztus 8. napjától előzetes fogvatartásban lévő vádlottal szemben testi sértés bűntette [1978. évi IV. tv. 170. § (1) és (6) bek. I. fordulata], garázdaság vétsége [1978. évi IV. tv. 271. § (1) bek.] és testi sértés vétsége [1978. évi IV. tv. 170. § (1) bek.] miatt a törvényszéken folyik büntetőeljárás.

[2] Az illetékes ítélőtábla a 2014. február 28-án kelt végzésével a vádlott előzetes letartóztatásának indokoltságát a Be. 132. § (1) bekezdés b) pontja szerint eljárva felülvizsgálta, és azt a Be. 129. § (2) bekezdés b) és d) pontjában írt okokból továbbra is fenntartotta.

[3] Döntését részint arra alapozta, hogy az életveszélyt okozó testi sértés bűntettének kiemelkedő tárgyi súlyára, magas büntetési tételére, valamint az iratok között rendelkezésre álló pszichológus-szakértői véleményre tekintettel - amely szerint a vádlott családi kötődése "alacsony hőfokú" - fennáll a szökés, elrejtőzés veszélye. Emellett utalt arra is, hogy a vádlott munkahellyel, jövedelemmel nem rendelkezik.

[4] A bűnismétlés veszélye pedig az ítélőtábla álláspontja szerint azért áll fenn, mert a vádlottal szemben korábban - 2009-ben - az ügyészség rongálás vétsége miatt a vádemelést elhalasztotta.

[5] A végzés ellen a vádlott a kézbesítési íven jelentett be fellebbezést.

[6] A Legfőbb Ügyészség a fellebbezést alaptalannak tartva a végzés helybenhagyását indítványozta.

[7] A fellebbezés alapos.

[8] A Kúria álláspontja szerint a vádlottal szemben az előzetes letartóztatásnak sem a Be. 129. §-ának (2) bekezdés b) pontjában, sem a d) pontjában írt feltétele a továbbiakban már nem áll fenn.

[9] Az előzetes letartóztatás fenntartásának azon okból, amely szerint a vádlott szökésétől, elrejtőzésétől kell tartani, konkrét tényeken kell nyugodnia. Az ítélőtábla végzése azonban - a vád tárgyává tett személy elleni bűncselekmény büntetési tételében megnyilvánuló absztrakt veszélyen túlmenően - nem tartalmaz olyan tényt, amelyből a fenti előzetes letartóztatási ok fennállására megalapozottan lehetne következtetni.

[10] Az előzetes letartóztatás szükségességét mindig a Be. szerinti különös okok és a konkrét ügy speciális jellemzőinek egybevetésével kell vizsgálni.

[11] A bűncselekmény - büntetési tételben kifejeződő - tárgyi súlya önmagában az előzetes letartóztatásban töltött idő tartamához hasonlóan nem elegendő érv, csupán egy szempont (BH 2007.403.).

[12] Az ügyben nem szerepel olyan adat, amely szerint a vádlott elfogását megelőzően megkísérelt a hatóság elől megszökni, elrejtőzni. Bár munkahelye, jövedelme letartóztatása előtt nem volt, de családi háttere a felterjesztett résziratokból megállapíthatóan viszonylag rendezett, és megélhetését a szülei biztosították.

[13] Ezekből a körülményekből így nem lehet arra megalapozottan következtetni, hogy jelenléte az eljárási cselekményeknél csak előzetes letartóztatással biztosítható.

[14] A bűnismétlés veszélyére sem vonható le megalapozott következtetés csupán abból a tényből, hogy a vád tárgyává tett cselekmények elkövetését megelőzően a vádlottal szemben társtettesként elkövetett rongálás vétsége miatt az ügyészség a vádemelést egyszer már elhalasztotta.

[15] Nem tekinthető a nyomozás során előterjesztett pszichológus-szakértői véleményben szereplő megállapítás sem olyannak, ami akár a szökés, elrejtőzés, akár a bűnismétlés veszélyét alátámasztaná.

[16] Kétségtelen, hogy a vád tárgyát képező életveszélyt okozó testi sértés bűntettét a törvény két évtől nyolc évig terjedő szabadságvesztéssel rendeli büntetni, így a halmazati büntetés szabályaira is tekintettel a kiszabható szabadságvesztés felső határa jelentős. Azonban a fiatal felnőttnek minősülő és immár húsz hónapja előzetes fogvatartásban lévő vádlottal szemben önmagában ez a körülmény a terhelt személyi, családi körülményeire is figyelemmel nem indokolja a legsúlyosabb kényszerintézkedés további fenntartását. Az elérni kívánt cél - a vádlott jelenléte az eljárási cselekményeknél - enyhébb kényszerintézkedéssel, lakhelyelhagyási tilalommal is biztosítható.

[17] Ezért a Kúria a Be. 372. §-ának (1) bekezdése alapján - a Be. 384. §-a szerinti tanácsülésen eljárva - az ítélőtábla fellebbezéssel támadott végzését megváltoztatta, a vádlott előzetes letartóztatását megszüntette, és a szabadlábra helyezés mellett vele szemben a Be. 137. §-ának (1) és (2) bekezdése alapján lakhelyelhagyási tilalmat rendelt el.

[18] A Be. 137. §-ának (5) bekezdés II. fordulata alapján az eljárás jelenlegi szakaszában a lakhelyelhagyási tilalom az elsőfokú bíróság ügydöntő határozatának kihirdetéséig tart.

[19] A felhívott törvényhely (1) bekezdése alapján a Kúria a kényszerintézkedéssel érintett területként a terhelt lakóhelyét jelölte meg. A vádlott ennek területét engedély nélkül nem hagyhatja el, tartózkodási helyét, illetve lakóhelyét nem változtathatja meg, és a Kúria a Be. 137. §-ának (3) bekezdése alapján a vád tárgyává tett bűncselekmény jellegére figyelemmel előírta azt is, hogy a vádlott minden héten köteles jelentkezni a lakóhelye szerint illetékes rendőrkapitányságon.

(Kúria Bpkf. I. 447/2014.)

* * *

TELJES HATÁROZAT

A Kúria Budapesten, a 2014. év április hó 3. napján tartott tanácsülésen meghozta a következő

v é g z é s t: