BH 1979.11.391 Családi ház teljes felépítését "órabér" ellenében elvállaló kontár vállalkozó és az építtető között munkaviszony akkor sem jön létre, ha az építtető a társadalom biztosítási bejelentésre is kötelezettséget vállalt és ennek eleget tett [Mt. 22. §]

A peres felek 1975. őszén szóban megállapodtak, hogy a kőműves szakmunkás, de iparengedéllyel nem rendelkező alperes egy segédmunkással lebontja a felperesek házasingatlana egy részét, a két helyiségből álló belvizei épületet. Az alperes ezt a feladatot 1975. november végéig végrehajtotta és a felperesektől előlegként 1975. november 4-én 5000 forintot kapott.

Ezt követően a peres felek szóban abban állapodtak meg, hogy az alperes segédmunkás közreműködésével családi házat épít a felperesnek az általuk adott építési anyagból Ny. I. műszaki ellenőr irányítása mellett, 15 forintos szakmunkás és 13 forintos segédmunkás órabérrel.

A felperesek vállalták, hogy az alperest és az általa foglalkoztatott munkásokat a társadalombiztosítási szervhez bejelentik és munkabérük után a társadalombiztosítási járulékot kifizetik. Ezt a megállapodást a felek 1976 február 23-án írásba foglalták. Eszerint az alperes vállalta a családi ház építésének összes kőműves-, szigetelő-, burkoló-, beton-, vasbeton-, ács-, tetőfedő, föld-és tereprendezési munkáit, míg a felperesek azt, hogy a kőműves részére 15 a segédmunkás részére 13 forintos órabért fizetnek minden pénteken. Ha pedig a családi ház a kitűzött határidőre - 1976. október 15-ére - elkészül, a felperesek jutalmat is kilátásba helyeztek. Az alperes a vállalt határidőre a munkálatokkal nem készült el, a munkát abbahagyta és azt tovább nem is folytatta.

A felperesek az alperes részére 60 100 forint bért és 5565 forint társadalombiztosítási járulékot fizettek ki. 1977. augusztus 25-én G. L. tervezővel felmérették a családi házukon végzett munkát, aki azt állapította meg, hogy az alperest és a segédmunkást csak 28 384 forint illette volna meg.

Ezt követően a felperesek a keresetükben kérték, hogy a járásbíróság kötelezze az alperest 35 000 forint alaptalanul felvett munkabér visszafizetésére

A járásbíróság az ítéletével a keresetnek részben helyt adott és kötelezte az alperest, hogy a felpereseknek 15 nap alatt 11 060 forintot fizessen vissza

A járásbíróság a döntését arra alapította, hogy a peres felek között nem vállalkozási szerződés jött létre. A felperesek az alperest és a segédmunkást kivitelezésre alkalmazták. A perben kirendelt szakértő véleménye szerint az alperest az építkezésért 41 060 forint, a bontásért pedig 8000 forint, összesei 49 060 forint illette meg, így a peres felek között létrejött szerződés 49 06( forint erejéig volt érvényes, az ezt meghaladó összeget az alperes köteles meg fizetni.

A peres felek fellebbezése folytán eljárt megyei bíróság a végzésével a pert megszüntette, az első fokú bíróság ítéletét teljes egészében hatályon kívül helyezte és elrendelte az iratoknak a járási közös munkaügyi döntőbizottsághoz való áttételét.