EH 2002.653 I. A bíróság a keresetlevelet idézés kibocsátása nélkül csak akkor utasíthatja el, ha a jogszabály valamely per megindítását csak meghatározott személyek számára teszi lehetővé és a pert e körön kívül eső személy indította meg. Ilyen jogszabályi rendelkezés hiányában, ha a követelés a felperest bármely okból nem illeti meg, azt a bíróságnak érdemben (ítélettel) kell elbírálnia [Pp. 48. §, 130. § (1) bek. g) pont, 157. § a) pont].

II. A felülvizsgálati eljárásban olyan új körülményre, amely nem volt a megelőző eljárás tárgya (amelyre vonatkozóan a fél - az első- és másodfokú eljárás során - nem hivatkozott, amelyre nézve bizonyítékait nem jelölte meg) nem lehet hivatkozni [Pp. 270. § (1) bek., 275. § (1) bek.].

Az irányadó tényállás szerint az I. r. felperes jogelődje az M. Bank Rt. az 1992. március 10-én kelt kölcsönszerződéssel a B., T. u. 36/a. számú ház előtt felállított elárusító pavilon tulajdon- és üzemeltetési joga 50%-ának megvásárlása céljából 3 500 000 Ft kölcsönt nyújtott az alperesnek 1997. december 1-jei lejáratra, a mindenkori jegybanki alapkamat 75%-a + 1% ügyleti kamat felszámítása mellett. Az adósnak a tőkét a szerződésben írt részletekben és időpontokban, az ügyleti kamatokat pedig negyedévenként utólag kellett megfizetnie. A kölcsön visszafizetéséért az O. GmbH Budapesti 1. számú Közvetlen Kereskedelmi Képviselete készfizető kezességet vállalt. A kezes nevében a kezességvállaló nyilatkozatot annak vezetője id. R. Gy. írta alá. Az alperes 1993. április 23­áig 432 181 Ft-ot fizetett vissza, azt követően a fizetéseit beszüntette. Az I. r. felperes 1994. január 26­án felhívta az addig lejárt 1 223 872 Ft tartozás visszafizetésére, de mert az alperes a fizetési kötelezettségének a megadott határidő alatt nem tett eleget, az I. r. felperes a kölcsönszerződést 1994. február 11-én felmondta. Az I. r. felperes a követelését 1995. április 10-én 4 250 006 Ft annak járulékai erejéig kibocsátott fizetési meghagyással id. R. Gy. mint készfizető kezes ellen érvényesítette. A fizetési meghagyás ellen nevezett ellentmondást nyújtott be, ezzel az eljárás perré alakult. Az M. Rt. az 1995. október 2-án érkeztetett 4. sorszámú előkészítő iratában a keresetét ifj. R. Gy. adósra is kiterjesztette és nevezettek egyetemleges marasztalását kérte.

Az R. Kft. II. r. felperes az 1995. december 21-én kelt levelében bejelentette, hogy a fizetési meghagyással érvényesített követelést az M. Rt.-vel 1995. július 27-én kötött engedményezési szerződéssel megszerezte és felperesként perbelépett. Ezt követően 1996. február 8-án keresetet nyújtott be, amelyben ifj. R. Gy.-t mint adóst és az O. Budapesti 1. számú Közvetlen Kereskedelmi Képviseletét mint kezest egyetemlegesen kérte kötelezni a 3 500 000 Ft tőke, valamint a lejárt késedelmi és ügyleti kamatok megfizetésére. Az R. Kft. a követelését az 1996. október 10-én kelt engedményezési szerződéssel a C. Rt.-re, a C. Rt. pedig az 1996. november 4-én kelt engedményezési szerződéssel a K. Kft.-re ruházta át, erről alperest mindketten értesítették. III. r. felperesként az új jogosult a perbe belépett. Az I-II. r. felperesek kérték a perből való elbocsátásukat, tekintve, hogy a követelés legújabb jogosultja a III. r. felperes, az alperes azonban a perből történő elbocsátásukhoz nem járult hozzá.

Az elsőfokú bíróság a II. r. alperessel szemben a pert megszüntette.

A III. r. felperes a módosított keresetében 4 126 249 Ft tőke, ennek 1994. február 11. napjától a kifizetés napjáig járó évi 17,5%-os ügyleti, ezen felül a mindenkori jegybanki alapkamat kétszeresét kitevő késedelmi kamata és a perköltségek megfizetésére kérte az alperest kötelezni. A 4 126 249 Ft követelés 3 500 000 Ft lejárt tőketartozásból, az 1994. február 11. napjáig felmerült és az alperes befizetéseiből nem fedezett 522 396 Ft lejárt ügyleti kamatból, a tőke után 1993. június 30-ától 1994. február 11-éig felszámított évi 6%-os mértékű, összegszerűen 26 266 Ft késedelmi kamatból és az ügyleti kamat után ugyanezen időszakra a mindenkori jegybanki alapkamat kétszeresével számított, összegszerűen 77 587 Ft késedelmi kamatból tevődik össze. A tőkekövetelés tekintetében kérte az ítélet előzetes végrehajthatóságának kimondását.

Az alperes elsősorban a per megszüntetését kérte arra hivatkozással, hogy az I. r. felperes a vele szemben álló követelésnek a II. r. felperesre történő engedményezése után nyújtotta be a fizetési meghagyás kibocsátása iránti kérelmet, ezért az I. r. felperesnek a Pp. 48. §-a szerint nem volt kereshetősége. Érdemben elismerte a kölcsönszerződés létrejöttét és a felperesek által előterjesztett elszámolást, továbbá, hogy a visszafizetési kötelezettségének nem tett eleget. Előadása szerint azonban az összeggel a felperesek egyikének sem tartozik, tekintve, hogy az I. és a II. r. felperesek igénye a bankkonszolidáció keretében kielégítést nyert. Hivatkozott még a 2065/1996. (II. 20.) Korm. határozatra, amely szerint a Kormány készfizető kezességet vállalt a II. r. felperes által kibocsátott kötvényekre, így a perbeli követelés az állami garanciavállalás kapcsán is megtérülhetett.

Az első fokon eljárt bíróság a ítéletében az I. és II. r. felperesek keresetét elutasította. A III. r. felperes keresetének részben helyt adott, és kötelezte az alperest 3 500 000 Ft tőkének, ennek 1994. február 11-től a kifizetés napjáig járó évi 23,5% (17,5 + 6) késedelmi kamatának, az 1994. február 11-éig lejárt 522 396 Ft ügyleti kamatnak, ennek 1994. február 11-étől a kifizetés napjáig járó évi 6% késedelmi kamatának, valamint 37 194 Ft lejárt késedelmi kamatnak a III. r. felperes javára történő megfizetésére, míg ezt meghaladóan a III. r. felperes keresetét elutasította. Kötelezte az alperest, hogy fizessen meg a II. r. felperesnek 10 000 Ft, a III. r. felperesnek pedig 341 340 Ft perköltséget. Az ítéletet a 3 500 000 Ft tőke tekintetében előzetesen végrehajthatónak nyilvánította.

Az elsőfokú bíróság nem találta alaposnak az alperesnek a Pp. 48. §-ára alapított, a per megszüntetése iránti kérelmét. Kifejtette, hogy az I. r. felperes mint jogi személy a polgári jog szabályai szerint perbeli jog és cselekvőképességgel rendelkezik, ezért e címen a per megszüntetésének helye nem volt. Az I. r. felperes keresetének tárgyában a bíróságnak érdemben kellett döntenie.

Alaptalannak ítélte az alperes arra történő hivatkozását is, hogy az I. r. felperes a fizetési meghagyás kibocsátása iránti kérelmet a perbeli követelés engedményezése után nyújtotta be.

Érdemben alaptalannak találta az alperesnek a bankkonszolidációra, valamint a 2065/1996. (II. 20.) Korm. határozatra történő hivatkozását is. Megítélése szerint sem a bankkonszolidáció, sem a II. r. felperes által történt kötvénykibocsátáshoz kapcsolódó állami kezességvállalás nem érintette az alperes perbeli tartozását. Az adóskonszolidáció pedig azért nem hatott ki a követelésre, mert az alperes a reorganizációs terv benyújtásának elmulasztásával kizárta magát az adós- konszolidációban való részvételből. Az alperes tartozása tehát fennáll, annak jogosultja a Ptk. 328. § (1) bekezdése szerint a III. r. felperes, ezért az alperest a fizetési kötelezettség a III. r. felperessel szemben terheli.

A másodfokú bíróság az alperes fellebbezése folytán hozott ítéletében az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 254. § (3) bekezdése szerint, annak helytálló indokai alapján helybenhagyta.

A jogerős ítélet ellen az alperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, amelyben - tartalma szerint - mindkét fokú ítélet hatályon kívül helyezését és a per megszüntetését kérte. A felülvizsgálati kérelmében ismételten arra hivatkozott, hogy az I. r. felperes 1995. október 2-án olyan időpontban nyújtott be a per jelen alperese ifj. R. Gy. ellen a fizetési meghagyás kibocsátása iránti kérelmet, amikor a követelésnek az 1995. július 27­én történt engedményezés következtében már nem volt a tulajdonosa. Álláspontja szerint ezért az eljáró bíróságok akkor jártak volna el jogszerűen, ha a pert az I. r. felperes és az alperes között a Pp. 157. § a) pontja, valamint a 130. §-a

(1) bekezdésének g) pontja alapján megszünteti. Az elsőfokú bíróság e vonatkozásban a tényállást iratellenesen állapította meg és ezzel megsértette a Pp. 206. §-ában írt rendelkezéseket is. Utalt még rá, hogy az ítélet meghozatalakor 1999. május 20-án már egyik felperes sem volt a követelés jogosultja, tekintve, hogy a III. r. felperes azt 1999. február 18-án dr. B. Ö. ügyvédre engedményezte. Ehhez képest mind az első-, mind a másodfokú bíróság jogosult hiányában hozott a perben az alperest marasztaló határozatot.

A felülvizsgálati eljárásban az alperes személyesen is felülvizsgálati kérelmet nyújtott be, amelyben arra hivatkozott, hogy a felperesek vele szemben olyan követelést érvényesítenek, amely a bankkonszolidáció keretében korábban már kielégítést nyert, ezért a kereset érdemben is alaptalan.

Az I. r. felperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályban tartására irányult. Előadta, hogy a fizetési meghagyás kibocsátása iránti kérelmet a követelés engedményezését megelőzően 1994. szeptember 13-án nyújtotta be, az áttétel folytán került az elsőfokú bírósághoz. A Pp. 129. § (3) bekezdése értelmében azt úgy kellett tekinteni, mintha a fizetési meghagyás iránti kérelmet eredetileg is az elsőfokú bíróságnál terjesztették volna elő. Végezetül előadta, hogy a követelés tovább engedményezésére az alperes sem az első-, sem a másodfokú eljárásban nem hivatkozott, azt új elemként terjesztette elő.

A felülvizsgálati kérelem nem alapos.

A Pp. 270. § (1) bekezdése szerint jogerős ítélet felülvizsgálatát jogszabálysértésre hivatkozással lehet kérni. Az eljárt bíróságok az alperes által felhozott jogszabálysértéseket nem követték el. A Legfelsőbb Bíróság elsősorban arra mutat rá, hogy a Pp. 73/A. § a) pontja szerint a Legfelsőbb Bíróság előtt a felülvizsgálati eljárásban a felülvizsgálati kérelmet benyújtó fél számára a jogi képviselet kötelező, ezért a Legfelsőbb Bíróság érdemben kizárólag a jogi képviselő által benyújtott felülvizsgálati kérelemmel foglalkozhatott.

A teljesség kedvéért csupán rámutat, hogy a bankkonszolidáció az egyes adósok fizetési kötelezettségét nem érintette, ezáltal kizárólag a követelés jogosultjának személyében következett be változás.

A II. r. felperes kötvény kibocsátásával kapcsolatos állami garancia nem hatott ki az alperesnek, mint adósnak az I. r. felperessel fennálló, kölcsönszerződésből eredő tartozására. A perbeli követelés ugyanis nem a II. r. felperes által kibocsátott kötvénnyel kapcsolatban keletkezett. Helytállóan állapította meg az elsőfokú bíróság, hogy az adóskonszolidációból az alperes maga zárta ki magát, mert a szükséges reorganizációs tervet nem nyújtotta be.

A jogi képviselő az általa benyújtott felülvizsgálati kérelemben kizárólag eljárási szabálysértésre hivatkozott, és azt sérelmezte, hogy az eljárt bíróságok a felek között folyamatban lévő pert nem szüntették meg, holott annak a Pp. 137. § a) pontja [helyesen 157. § a) pontja], valamint a 130. §-a (1) bekezdésének g) pontja alapján helye lett volna, ehelyett az ügyben érdemi határozatot hoztak. Másodsorban arra hivatkozott, hogy az ítélethozatal időpontjában már egyik felperes sem volt a követelés jogosultja, tekintve, hogy azt a III. r. felperes is elidegenítette. Ehhez képest tényleges jogosult hiányában hoztak az eljárt bíróságok az ügyben érdemi határozatot.

Az alperes arra, hogy a követelés már nincs a III. r. felperes tulajdonában, sem az első-, sem a másodfokú eljárásban nem hivatkozott, erre nézve bizonyítékokat nem jelölt meg. A Pp. 275. § (1) bekezdése értelmében a felülvizsgálati eljárásban bizonyítás felvételének nincsen helye, a Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati kérelem elbírálása során a rendelkezésre álló iratok alapján dönt. A felülvizsgálati kérelem benyújtását megelőzően csatolt iratokban és jegyzőkönyvekben nincs utalása arra, hogy a III. r. felperes a követelésnek már nem jogosultja, ezért az alperes ezt a fizetési kötelezettsége alóli mentesítése érdekében a felülvizsgálati eljárásban nem hozhatja fel, bizonyítást e vonatkozásban nem ajánlhat fel, ezzel a kérdéssel a Legfelsőbb Bíróság érdemben nem foglalkozhat. Amennyiben a III. r. alperes a másodfokú ítélet meghozatalakor már valóban nem volt a perbeli követelés tulajdonosa, úgy ez alapon - amennyiben annak egyéb feltételei fennállnak - perújításnak lehet helye.

Alaptalanul kérte az alperes a per megszüntetését is. A felülvizsgálati kérelemben írt a Pp. 137. § a) [helyesen a Pp. 157. § a) pontja] pontja szerint a bíróság a pert megszünteti, ha a keresetlevelet már a Pp. 130. §-a (1) bekezdésének a)-h) pontja alapján idézés kibocsátása nélkül el kellett volna utasítani. A Pp. 130. §-a (1) bekezdésének g) pontja értelmében a bíróság a keresetlevelet idézés kibocsátása nélkül elutasítja, ha megállapítható, hogy a pert nem a jogszabályban erre feljogosított személy indította.

A Pp. 130. §-a (1) bekezdésének g) pontja szerint tehát a bíróság a keresetlevelet idézés kibocsátása nélkül csak akkor utasíthatja el, ha a jogszabály valamely per megindítását csak meghatározott személyek számára teszi lehetővé, és a pert az e körön kívül eső személy indította meg. Ilyen perek például az egyes személyállapotra vonatkozó perek, így az apasági és házasság felbontása iránt indított perek. Az engedményezett kölcsönszerződésből eredő követelések iránti perekre nézve jogszabály a perindításra jogosult személyi kört nem határoz meg, ezért az engedményező korábbi jogosult által indított keresetet a bíróságnak érdemben kell elbírálnia. Azt, hogy a követelés a felperest bármely okból nem illeti meg, az eljárás eredményeként, érdemben lehet megállapítani.

Az tény, hogy az I. r. felperes eredetileg az azóta már perben nem álló id. R. Gy. ellen kérte 1994. szeptember 13­án a perbeli követelés tekintetében a fizetési meghagyás kibocsátását. A per jelenlegi alperese ellen a keresetet 1995. október 2-án terjesztette ki, akkor amikor a követelés jogosultja már kétséget kizáróan a II. r. felperes volt. A két alperes ellen indított, illetőleg kiterjesztett per megszüntetésének azonban a Pp. 130. §-a (1) bekezdésének g) pontja alapján a már kifejtettek szerint nem volt helye, az I. r. felperes által benyújtott keresetet az elsőfokú bíróságnak mindkét alperessel szemben érdemben kellett volna elbírálnia. Ekkor az alperesek még nem hivatkoztak arra, hogy a követelésnek más a tulajdonosa. Az érdemi döntés meghozatalát megelőzően az 1995. december 21-én kelt előkészítő irat benyújtása mellett jelentkezett a követelésnek a Ptk. 328. § (1) bekezdése és 329. § (1) bekezdése szerinti tulajdonosa. Az alanyváltozás megtörténtét igazolta és 6. sorszám alatt 1996. január 21-i keltezéssel maga nyújtott be keresetet a per jelenlegi alperese ellen a fennálló tartozás megfizetése iránt. Az elsőfokú bíróság a II. r. felperes jogutódi minőségét a 15. sorszámú végzésével jogerősen megállapította. Az alperes először a 30. sorszám alatt csatolt előkészítő iratában kérte a per megszüntetését olyan időpontban, amikor a perben már a II. r. felperes is részt vett, ezért a per megszüntetésének az általa kért jogcímen ez okból sem volt helye.

Az eljárt bíróságok tehát nem követtek el jogsértést azzal, hogy az I. r. felperes és az alperes között folyamatban lévő pert a Pp. 157. § a) pontja és 130. §-a (1) bekezdésének g) pontja alapján nem szüntették meg.

A kifejtettekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság jogerős ítéletét a Pp. 275/A. § (1) bekezdése szerint hatályában fenntartotta. (Legf. Bír. Gfv. I. 31.343/2000. sz.)