A Legfelsőbb Bíróság Bhar.504/2010/7. számú határozata hűtlen kezelés bűntette (KÜLÖNÖSEN NAGY vagyoni hátrányt okozó hűtlen kezelés bűntette) tárgyában. [1979. évi 5. törvényerejű rendelet (Btké.) 27/A. § (2) bek.] Bírók: Csere Katalin, Molnár Gábor, Schäfer Annamária

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG LEGFELSŐBB BÍRÓSÁGA

Bhar.II.504/2010/7.szám

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

A Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága Budapesten, a 2010. év szeptember hó 16. napján tartott nyilvános ülésen meghozta a következő

í t é l e t e t :

A különösen nagy vagyoni hátrányt okozó hűtlen kezelés bűntette miatt folyamatban volt büntetőügyben a II. rendű vádlott és védője, a III. rendű vádlott és védője, a IV. rendű vádlott és védője, valamint az V. rendű vádlott és védője által benyújtott másodfellebbezést elbírálva, a Fővárosi Ítélőtábla 3.Bf.6/2009/17. számú ítéletét a vádlottak cselekményét minősítő részében megváltoztatja.

A II. rendű, III. rendű, IV. rendű és V. rendű vádlott cselekményét társtettesként elkövetett hűtlen kezelés bűntettének [Btk. 319. § (1) bekezdés, (3) bekezdés c) pont] minősíti.

Egyebekben a Fővárosi Ítélőtábla ítéletét a II. rendű, III. rendű, IV. rendű és V. rendű vádlottra vonatkozó részében helybenhagyja.

A harmadfokú eljárásban bűnügyi költség nem merült fel.

Ez ellen az ítélet ellen további fellebbezésnek helye nincs.

I n d o k o l á s

A Fővárosi Bíróság a hatályon kívül helyezést követően lefolytatott megismételt eljárásban a 2008. november 5. napján kihirdetett 12.B.802/2005/77. számú ítéletével II. r., III. r., IV. r. és V. r. vádlottat ez ellene bűnsegédként elkövetett hűtlen kezelés bűntette [Btk. 319. § (1) bek. (3) bek. c) pontja] miatt emelt vád alól - bűncselekmény hiányában - felmentette, továbbá az I. r. vádlottal szemben sikkasztás bűntette [Btk. 317. § (1) bek. (6) bek. a) pontja] miatt indított büntetőeljárást elévülése okán megszüntette. Megállapította, hogy az eljárás során felmerült 804.560 forint bűnügyi költséget az állam viseli.

Az elsőfokú bíróság ítélete ellen az ügyész jelentett be fellebbezést II. r., III. r., IV. r. és V. r. vádlott terhére, a bűnösség megállapítása és büntetés kiszabása végett.

A másodfokon eljárt Pécsi Fellebbviteli Főügyészség az ügyészi fellebbezést fenntartotta.

A másodfokú bíróságként eljáró Fővárosi Ítélőtábla a 2009. november 19. és 25. napján megtartott nyilvános ülések alapján meghozott és 2009. november 26. napján kihirdetett 3.Bf.6/2009/17. számú ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta:

A II. r., III. r., IV. r. és V. r. vádlottat bűnösnek mondta ki bűnsegédként elkövetett csalás bűntettében [Btk. 318. § (1) bek., (6) bek. a) pontja]. Ezért a bíróság e vádlottakat egyaránt 180 napi tétel (1000 forint egy napi tétel összegű) összesen 180.000 forint pénzbüntetésre ítélte.

Az eljárásban felmerült 1.141.223 forint bűnügyi költségből II. r., III. r., IV. r. és V. r. vádlottakat külön-külön 90.589 forint bűnügyi költség megfizetésére kötelezte azzal, hogy a fennmaradó 778.867 forint bűnügyi költséget az állam viseli.

A másodfokú bíróság a 2009. november 19. napján megtartott (első) nyilvános ülésen megállapította, hogy a vádlottak cselekménye a vádtól eltérően a Btk. 318. §-ának (1) bekezdésében meghatározott, a (6) bekezdésének a) pontja szerinti különösen nagy kárt okozó csalás bűntettének is minősülhet, és - a védői indítványoknak megfelelően - a nyilvános ülést félbeszakította. A másodfokú bíróság hat nap múlva megtartott következő nyilvános ülésén az érintettek már az eltérő minősülés lehetőségének ismeretében tették meg nyilatkozataikat.

A másodfokú bíróság a tényállás Be. 351. § (2) bekezdésének b) pontja szerinti - a tényállás hiányos megállapításában megmutatkozó - megalapozatlanságát - a Be. 352. §-a (1) bekezdésének alkalmazásával - az iratok tartalma alapján 10 pontba foglalva kiegészítette.

Megállapította (az ítélet 15. oldalán 9. pont alatt), hogy dr. Cs. Z. 141.605.000 forint kárt okozott az I. Rt-nek, amely abból adódott, hogy az I. Rt. által az I. Kft-nek 1992 március 5. napján nyújtott 58.925.000 forint, valamint az 1992. március 15. napján nyújtott 17.140.000 forint kölcsönt sem az I. Kft. sem dr. Cs. Z. nem fizette meg. Ezt meghaladóan az I. Kft. korábbi hitelének (49.350.000 forint tőke és 16.190.000 forint kamat) az 1992. július 2. napján történt megfizetésével keletkezett kár, amely tartozást az I. Rt. teljesítette az I2 Rt-nek, noha ennek ellentételét - a részvényeket - dr. Cs. Z. szerezte meg. A kár tehát nem a dr. Cs. Z. által megszerzett részvények aktuális értékéből adódik, hanem az az összeg, amit az I. Rt-nek kellett megfizetni azért, hogy dr. Cs. Z. a részvények tulajdonjogát mindennemű ellentételezés nélkül megszerezhesse. E kárt dr. Cs. Z. a

II. r., III. r., IV. r. és V. r. vádlott közreműködésével okozta és az nem is térült meg.

A vádlottak cselekményének csalás bűntetteként való étékelése az irányadó bírósági gyakorlat (BH 2006/278.) szerint akadályba nem ütközött.

Megállapította továbbá az Ítélőtábla, hogy a II-V. r. vádlottak tényállásban leírt cselekménye társtettesi magatartás megállapítására is alkalmas lehetne, mivel az ott leírt módon valamennyien közreműködtek a részvényvásárlásokban és az Igazgatósági, valamint felügyelő bizottsági ülések anyagainak az előkészítésében; ezeken alkalmanként részt is vettek. Figyelemmel azonban arra, hogy a kiegészített ítéleti tényállás szerint nem bizonyítható, hogy a csalás tényállás elemének - a tévedésbe ejtésnek, tartásnak - a megvalósításakor már tudomásuk lett volna dr. Cs. Z. hitel visszanemfizetési szándékáról a büntetőjogi felelősségük csak az 1992. április 30-án történt egyesülés, illetve részvény-átforgatás napjától állapítható meg. Ekkor ugyanis már minden kétséget kizáróan átlátták, hogy dr. Cs. Z. a részvényekért nem fizetett és az Rt-t kár éri. A kár bekövetkeztét ennek ellenére nem akadályozták meg. Dr. Cs. Z. jogtalan haszonszerzését hallgatólagosan támogatták, őt ezzel kapcsolatban még kérdőre sem vonták. Pszichikai bűnsegélyt nyújtottak ahhoz, hogy dr. Cs. Z. megtévesztésének következtében és eredményeként a 141.605.000 forint kár ténylegesen be is következzen.

A 141.605.000 forint összegű kár az I. Rt. által az I. Kft-nek 1992. március 5. napján nyújtott 58.925.000 forint és az 1992. március 15.napján nyújtott 17.140.000 forint kölcsönök összegéből, a beolvadt I. Kft. korábbi - 49.350.000 forint tőke és 16.190.000 forint kamat- hitelének az 1992. július 2. napján történt megfizetéséből adódott össze. Ez az az összeg, amelyet az I. Rt-nek azért kellett megfizetnie, hogy dr. Cs. Z. a részvények tulajdonjogát mindennemű ellentételezés nélkül megszerezhesse.

A cselekmény elkövetése óta eltelt 17 évre és a büntetőeljárás elhúzódására figyelemmel a törvény által biztosított enyhítési lehetőségek maximális kihasználásával alacsonyabb tételszámú pénzbüntetést szabott ki és számot adott ítéletének egyéb rendelkezéseiről is.

II.

A másodfokú bíróság ítélete ellen II. r., III. r., IV. r. és V. r. vádlott és védője a bűnösség megállapítása miatt, felmentés érdekében jelentett be fellebbezést.