ÍH 2006.135 CSTV. 40. § SZERINTI PERINDÍTÁSRA IRÁNYADÓ SZABÁLYOK - JOGVESZTŐ ÉS ELÉVÜLÉSI ANYAGI JOGI HATÁRIDŐ - KERESETLEVÉL IDÉZÉS KIBOCSÁTÁSA NÉLKÜLI ELUTASÍTÁSA

I. A 2004. évi XXVII. törvény 53. §-ának rendelkezése nem alkalmazható, ha a Cstv. 40. §-a alapján indított perben a keresetlevél ugyan 2004. május 1-je után érkezett az elsőfokú bíróságra, viszont a felszámolási eljárás lefolytatása iránti kérelem elsőfokú bíróságra érkezése ezen időpont előtti [1991. évi XLIX. törvény (Cstv.) 40. §; 2004. évi XXVII. törvény 53. §, 73. §].

II. A Cstv. 40. § (1) és (4) bekezdésében megjelölt határidő elmulasztása esetén nincs helye a keresetlevél idézés kibocsátása nélküli elutasításának [4/2003. Polgári jogegységi határozat; Cstv. 40. § (1)-(2) bekezdés].

III. A Cstv. 40. §-ának (4) bekezdésében meghatározott 15 napos határidő azon hitelező keresetindítására vonatkozik, aki a felszámoló értesítéséből szerez tudomást az (1) bekezdés a) vagy b) pontjai szerinti jogügyletről, s nem alkalmazható olyan hitelező esetében, aki már a felszámoló értesítését megelőzően is tudott erről.

Az elsőfokú bíróság 8. sorszámú végzésével a keresetlevelet a Pp. 130. § (1) bekezdés h) pontja alapján idézés kibocsátása nélkül elutasította.

Végzése indokolásában megállapította, hogy a felperes a 2005. július 21. napján előterjesztett keresetlevelében eredetileg az alperesek között létrejött opciós, valamint jelzálogszerződés Ptk. 227. § (2) bekezdése szerinti semmisségének [234. § (1) bekezdés], illetve a Cstv. 40. § (1) bekezdés a), b) és c) pontja szerinti, a hitelezőkkel szembeni hatálytalanságának, továbbá annak megállapítását kérte, hogy a II. rendű alperes jogellenesen emelt le a felperes bankszámlájáról 139 136 614 forintot, illetve, hogy a II. rendű alperes által "bejelentett beszámítás érvénytelen volt", s kérte a II. rendű alperest ezen összeg visszafizetésére kötelezni a Cstv. 38. §-ának (3) bekezdése értelmében.

Rögzítette: a felperes kereseti kérelmét 2005. szeptember 22-én akként módosította, hogy keresetét csak a Cstv. 40. § (1) bekezdésére alapított hatálytalanság megállapítása vonatkozásában tartotta fenn.

Az elsőfokú bíróság jogi álláspontja szerint a Cstv. 40. §-ának (1) bekezdése alapján a tudomásszerzéstől számított 90 napon, de legfeljebb a felszámolást elrendelő végzés közzétételének időpontjától számított 180 napon belül lehet az a), b) és c) pontokban meghatározott szerződéseket vagy jognyilatkozatokat megtámadni, s a felszámolás elrendelésének közzétételéhez (2004. november 11.) képest a keresetindításra nyitva álló 180 napos határidő 2005. május 10. napján eltelt; ehhez képest a felperes keresetét 2005. július 21-én, elkésetten terjesztette elő, ezért annak idézés kibocsátása nélküli elutasítása volt indokolt.

A felperes fellebbezése az elsőfokú bíróság végzésének hatályon kívül helyezésére és az elsőfokú bíróság per tárgyalására, valamint az I. rendű alperes perköltség viselése kötelezésére irányult.

Fellebbezésének indokolása szerint, mivel a felszámoló csak 2005. július 6-án közölte a felperessel, hogy a szóban forgó opciós szerződést a Cstv. 40. §-ába ütköző ügyletnek tartja és azt megtámadta, a Cstv. 40. §-ában írt keresetindítási határidő a felperes számára "ismételten megnyílt", ezért a keresetlevél benyújtására határidőben került sor. Arra is hivatkozott, hogy a Cstv. 40. §-ának (5) bekezdésében meghatározott keresetindítási határidőt megtartotta, s hogy az elsőfokú bíróság e törvényhelyre való hivatkozását jogszabálysértően hagyta figyelmen kívül, illetve annak mellőzését nem indokolta.

Az I. rendű alperes a fellebbezésre nem tett észrevételt.

A II. rendű alperes a fellebbezésre tett észrevételében az elsőfokú bíróság végzésének helybenhagyását kérte.

Fellebbezése indokolásában előadta: a felperest az I. rendű alperes 2004. szeptember 8-án tájékoztatta a 2004. augusztus 19-én megkötött opciós szerződésről, tovább az I. rendű alperes a keresetlevélre tett ellenkérelmében maga hivatkozott arra, hogy a 2005. február 18-án tartott hitelezői választmány alakuló ülésén maga a felperes adta át a szóban forgó szerződéseket a felszámoló részére; eszerint a felperes igazoltan, mindkét megtámadott szerződésről tudott. A felperes jogi képviselője útján 2005. március 7-én tájékoztatta a II. rendű alperest arról, hogy az opciós szerződést semmisnek tekinti, s hogy erre az akkor már folyamatban lévő eljárásokban is hivatkozni fog. Állította: nem felel meg a valóságnak, hogy a felperes a szóban forgó szerződésekről 2005. július 6-án szerzett tudomást. Jogi álláspontja szerint a Cstv. 40. §-ának (1) bekezdésében meghatározott 180 napos határidő jogvesztő határidőnek minősül, s hogy adott esetben nem alkalmazható a Cstv. 40. §-ának (5) bekezdésében foglalt szabály, mivel annak célja, hogy az a hitelező, aki nem bír tudomással valamely jogügyletről, a tudomásszerzéstől számított 15 napon belül támadhassa azt meg akkor is, ha időközben az (1) bekezdés szerinti határidő már lejárt. Utalt arra, hogy e határidő egyébként szubjektív jellegű határidő, mely a tudomásszerzéssel kezdődik, azonban a felperes már 2004. szeptember 8-án tudott az opciós szerződésről, illetve a 2005. február 18-ai választmányt alakító ülésnek éppen a felperes eljárása folytán tárgya volt e szerződések megtámadása, illetve a felperes 2005. március 7-én írásban is nyilatkozott arról, hogy az opciós szerződést semmisnek tartja, ebből következik, hogy a tudomásszerzéstől számított 15 napos határidőt is elmulasztotta a felperes.

A fellebbezés az alábbiak szerint alapos.