BH 2001.5.235 A káros légszennyezés folytán bekövetkező környezeti veszélyeztetés elbírálása körében irányadó szempontok [Ptk. 341. § (1) bek., 1995. évi LIII. tv (Ktv.) 4. §, 6. § (1) bek. b) és c) pont, 22. § (1) bek., 88. § (2) bek., 109. § (2) bek., 10. § (6) bek., 21/1986. (VI. 2.) MT r. 4. § (1) bek., 5. §, 6. § és 16. § c) pont, 22/1998. (VI. 26.) KTM r. 3. § (1) bek., 8. § (2) bek., 4/1986. (VI. 2.) OKTH rendelkezés].

Az alperest az általa működtetett O.-i Erőmű és B.-i Erőmű káros légszennyező anyag kibocsátása miatt a környezetvédelmi hatóság évek óta növekvő összegű légszennyezési bírság megfizetésére kötelezte. A bírság 1997. évben az O.-i Erőmű káros légszennyezése miatt 304 145 000 Ft, a B.-i Erőmű káros légszennyezése miatt pedig 42 990 000 Ft összegű volt. A megyei főügyészség mint felperes keresetében a káros légszennyezéstől mint környezetveszélyeztető tevékenységtől való eltiltásra kérte az alperest kötelezni.

Az alperes nem vitatta, hogy az általa üzemeltetett erőművek tevékenysége káros légszennyezést eredményez. A kereset elutasítását azért kérte, mert álláspontja szerint a peres eljárás megindítását követően hatályba lépett 22/1998. (VI. 26.) KTM rendelet 3. §-a (1) bekezdésében meghatározott technológiai kibocsátási határértékekre az 5. §-ának (5) bekezdésében, és 10. §-ának (2) bekezdésében 2005. január 1-jéig moratóriumot adott. Erre tekintettel az erőművek működtetésére vonatkozó jogosultságát a környezetvédelmi törvény szabályai alapján nem lehet elvonni.

Az elsőfokú bíróság ítéletével a felperes keresetét elutasította. Megállapította, hogy az alperes tevékenysége káros légszennyezést eredményez. Az alperes védekezését elfogadva azonban azt állapította meg, hogy a 22/1998. (VI. 26.) KTM rendelet kényszerűségi, és gazdaságossági szempontok alapján haladékot adott a működő erőművek számára, ezért az alperes nem tiltható el a környezetveszélyeztető tevékenységtől.

A felperes fellebbezése folytán eljáró másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a per főtárgya tekintetében helybenhagyta. Rámutatott arra, hogy a 22/1998. (VI. 26.) KTM rendelet 6. számú mellékletében 2000. január 1-jétől 2005. január 5-ig évenként egyre csökkenő mértékben határozta meg a jogszabály hatálya alá tartozó tüzelőberendezések által kibocsátott légszennyezés mértékét. A rendelet 8. §-ának (2) bekezdése értelmében ezeket a határértékeket a környezetvédelmi hatóság első ízben 1999. június 30-ig állapítja meg. E rendelkezésre figyelemmel a bíróság a felperes keresetét annak ellenére is alaptalannak találta, hogy az alperes magatartásával a légszennyezést elkövette.

A jogerős ítélet ellen előterjesztett felülvizsgálati kérelmében a felperes a másodfokú bíróság ítéletét az 1995. évi LIII. tv (Ktv.) 4. §-ába, 6. §-a (1) bekezdésének b) és c) pontjába, a 22. § (1) bekezdésébe, továbbá a 21/1986. (VI. 2.) MT rendelet 16. §-ának c) pontjába, 4. §-ának (1) bekezdésébe, 5. §-ába, és 6. §-ába ütközése miatt tartotta jogsértőnek. Kifejtette, hogy az a 22/1998. (VI. 26.) KTM rendelet téves értelmezésén alapul. E jogszabály sem ad lehetőséget arra, hogy a hatóság által előírt határértékeket az erőművek üzemeltetője ne tartsa be. Álláspontja szerint téves a jogerős ítéletnek a KTM rendelet 8. §-ának (2) bekezdésére való hivatkozása, mert a másodfokú ítélet meghozatalának idején a környezetvédelmi hatóság még nem hozott határozatot, ezért a légszennyező anyag kibocsátási határértékeire továbbra is a korábban megállapított értékek irányadóak.

A Legfőbb Ügyészség a felperes felülvizsgálati kérelmét fenntartotta. Indokait azzal egészítette ki, hogy a levegő tisztaságának védelméről szóló 21/1986. (VI. 2.) MT rendelet 4. §-ának (4) bekezdése, és 5. §-ának (2) bekezdése értelmében az alperes, mint a légszennyező forrás üzemeltetője a technológiai és területi határértéktől különböző egyedi kibocsátási határérték megállapítását kérhette volna a környezetvédelmi hatóságtól.

Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában való fenntartását kérte, az előző eljárásokban kifejtett érvei alapján. A kiegészített felülvizsgálati kérelem kapcsán bejelentette, hogy egyedi határérték megállapítása iránti kérelmet azért nem terjesztett elő, mert az a területi határértéknél szigorúbb szabályozást tartalmaz.

A felülvizsgálat kérelem az alábbiak szerint alapos.