A Debreceni Törvényszék Pf.20002/2019/5. számú határozata birtokba adás (INGATLAN birtokba adása) tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 78. §, 217. §, 253. §, 2013. évi CCXII. törvény (Fétv.) 60. §, 2013. évi CLXXVII. törvény (Ptké.) 53/C. §, 2013. évi V. törvény (Ptk.) 6:58. §, 6:211. §, 6:340. §, 6:341. §, 6:355. §, 6:356. §, 32/2003. (VIII. 22.) IM rendelet (Ükr.) 3. §]

... TÖRVÉNYSZÉK

... szám

A ... Törvényszék mint másodfokú bíróság a ....(..... ....) egyéni ügyvéd által képviselt felperes (.....) felperesnek ...ügyvéd ügyintézése mellett a ... Ügyvédi Iroda (....) által képviselt alperes (....hrsz.) alperes ellen ingatlan birtokba adása iránt indított perében a .....Járásbíróság .... számú ítélete ellen az alperes által ... sorszám alatt előterjesztett fellebbezés folytán meghozta a következő

í t é l e t e t:

A törvényszék az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja.

Kötelezi az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 15 (tizenöt) nap alatt 50.857 (ötvenezer- nyolcszázötvenhét) forint fellebbezési eljárási költséget.

Az ítélet ellen nincs helye fellebbezésnek.

I n d o k o l á s

Az elsőfokú bíróság ítéletével kötelezte az alperest, hogy 2018. december 31. napjáig bocsássa a felperes birtokába a .... külterületi ....helyrajzi számú, az ... külterületi ... helyrajzi számú és az ... .... helyrajzi számú ingatlanokat, továbbá, hogy tizenöt nap alatt fizessen meg a felperesnek 223.770 forint perköltséget.

Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás szerint a per tárgyát képező ingatlanok a felperes kizárólagos tulajdonában vannak. A földrészletek korábban a ...tulajdonában, és - az 1992. november 5-én kötött haszonbérleti szerződés alapján - az alperes használatában álltak. A haszonbérleti szerződés időtartamát a felek 50 évben határozták meg. 1999. október 15-én a felek a szerződésüket a haszonbér tekintetében módosították. Ezt követően, 2014. június 27-én "Módosított és egységes szerkezetbe foglalt mezőgazdasági földhaszonbérleti szerződés" megjelöléssel szerződést kötöttek, melyben rögzítették, hogy a haszonbérleti szerződés 1993. január 1. napjától 2042. december 31. napjáig szól.

A felperes a .... és a jelen perben nem álló személyek közötti adásvételi szerződésekre vonatkozó elővásárlási jogával élve, 2016. május 17-én tett elfogadó nyilatkozatával szerezte meg a perbeli földrészletek tulajdonjogát. Az adásvételi szerződések 1. pontja tartalmazza, hogy az ingatlanok 2042. december 31. napjáig haszonbérleti joggal terheltek. A felperes tulajdonjogának a bejegyzésére az ...ingatlanok tekintetében 2016. december 16-i, a ... földrészletre vonatkozóan 2017. május 19-i hatállyal került sor.

A felperes a 2017. augusztus 9-én kelt, az alperes részére 2017. augusztus 14-én kézbesített levelében a perbeli ingatlanok tekintetében a haszonbérleti szerződést a 2017. gazdasági év végére felmondta.

Az alperes a felmondást nem fogadta el, az ingatlanokat továbbra is birtokában tartotta.

A felperes a kereseti kérelmében a három földrészlet birtokba bocsátására kérte kötelezni az alperest. Hivatkozott arra, hogy felmondása jogszerű volt, figyelemmel a mező- és erdőgazdasági földek forgalmáról szóló 2013. évi CXXII. törvénnyel összefüggő egyes rendelkezésekről és átmeneti szabályokról szóló 2013. évi CCXII. törvény (Fétv.) 60. § (5) bekezdésére.

Az alperes a kereset elutasítását kérte. Álláspontja az volt, hogy a felperes 2016. december 19-én, illetve 2017. május 19-én történt tulajdonszerzésével új haszonbérleti szerződés jött létre a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (Ptk.) hatálybalépésével összefüggő átmeneti és felhatalmazó rendelkezésekről szóló 2013. évi CLXXVII. törvény (Ptké.) 53/C. § (2) bekezdése alapján, így a szerződéskötés időpontja nem 1994. július 27-e előtti, ezért a felperest nem illette meg a Fétv. 60. § (5) bekezdésében biztosított felmondás joga.

Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét alaposnak találta.

Ítéletének jogi indokolásában kifejtette, hogy a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvényhez (régi Ptk.-hoz) képest a Ptk. életre hívta a szerződésátruházás intézményét, ezzel megteremtette annak a lehetőségét, hogy az egyik szerződő fél a szerződéses pozícióját átruházza egy harmadik személyre. A szerződéses pozíció átszállására nemcsak szerződésátruházással, hanem jogszabály alapján is sor kerülhet, ilyen a bérleti, illetve haszonbérleti szerződésre vonatkozó azon szabály, hogy a szerződés tárgyának átruházása esetén a bérleti, haszonbérleti szerződés is átszáll a vevőre. Ehhez kapcsolódóan a járásbíróság idézte a Ptk. 6:211. §-át, mely szerint ha valakinek egy szerződésből származó valamennyi joga és kötelezettsége jogszabály rendelkezése alapján száll át másra, a szerződésátruházás szabályait kell megfelelően alkalmazni.

Az elsőfokú bíróság ezt követően idézte a Ptké. 53/C. §-ának (1)-(2) bekezdéseit, a Ptk. szerződésátruházásra vonatkozó részletszabályait (6:208-210. §), majd kitért a Fétv. 60. §-ának (5) bekezdésében foglaltakra, az e jogszabályhelyen alapuló felmondás szabályaira. E jogszabályi rendelkezések alapján arra a következtetésre jutott, hogy az ingatlanok tulajdonátruházással a felperes tulajdonába kerültek, ezzel a haszonbérleti szerződés bérbeadói pozíciójában változás következett be, a bérleti szerződésből fakadó jogok és kötelezettségek tekintetében a felperes lépett a bérbeadó helyébe. Erre azonban nem a felperes szerződéses kötelezettségvállalása, hanem törvényi rendelkezés (tudniillik a haszonbérleti szerződés Ptk. szerinti szabálya) alapján került sor. Bérbeadói kötelezettségeit jogszabály keletkeztette, részben a korábbi szerződéses tartalomnak megfelelően, részben azonban a mező- és erdőgazdasági földek forgalmáról szóló 2013. évi CXXII. törvény (Földforgalmi tv.) által megengedett keretek között, értve ez utóbbi alatt a haszonbérleti szerződés maximális időtartamára vonatkozó törvényi korlátot. A korábbi szerződésből eredő valamennyi jog és kötelezettség tehát nem szállhatott át a felperesre, ebből pedig a járásbíróság szerint az következik, hogy a szerződésátruházásra vonatkozó szabályok alkalmazásának nincs helye, a bérbeadói pozícióban történt alanyváltozással a peres felek között új haszonbérleti szerződés nem jött létre. Ezért a szerződést 1994. július 27-e előtt kötöttnek kell tekinteni, a felperest tehát megillette a Fétv. 60. §-ának (5) bekezdése szerinti felmondási jog.

A járásbíróság az okiratokból megállapította, az alperes egyebekben nem vitatta, hogy a felmondás részletszabályait a felperes betartotta, mindezekre tekintettel az elsőfokú bíróság a felmondást érvényesnek találta és a Ptk. 6:341. § (2) bekezdése és 6:355. §-a alapján az ingatlanok birtokba adására kötelezte az alperest.

Az ítélet ellen az alperes élt fellebbezéssel. Elsődlegesen az elsőfokú ítélet megváltoztatását és a kereset elutasítását, másodlagosan annak hatályon kívül helyezését kérte.