BH 1982.2.44 I. Ha a tervező a megrendelő külön kikötése nélkül alakította is ki a szabadalmi megoldásnak megfelelő terveket és ha erről a megrendelőt nem is tájékoztatta, mégsem lehet a tervezőt a szabadalom hasznosítójának tekinteni. A szabadalom megvalósítását nem tervek elkészítése, hanem magának a berendezésnek az elkészítése és üzembe helyezése jelenti. De nem hasznosító a kivitelező sem.

II. Ha más szabadalmának hasznosítása - a bitorlás esetén kívül - szerződéskötés és díjfizetés nélkül történik, a hasznosító a szabadalmas rovására jogalap nélkül jut vagyoni előnyhöz. Köteles ezért ennek az előnynek a megtérítése fejében - külön kikötés nélkül - a szabadalmas részére olyan összegű hasznosítási dijat fizetni, amelyet a hasznosítási szerződésben kiköthetett volna.

III. A szabadalmast a hasznosítóval szemben - akár szerződés alapján, akár szerződéskötés nélkül - megillető szabadalom-hasznosítási díj nem azonos a szolgálati találmány feltalálóját a szabadalmas munkáltatóval szemben megillető találmányi díjjal. A hasznosítási díj a szabadalom hasznosításának az ellenértéke, ezzel szemben a találmányi díj a feltaláló alkotó munkájának az ösztönző célú anyagi elismerése [Ptk. 86. §, 1969. évi II. tv. 11. § (1) bek., 17. § (1) bek., Ptk. 361. §].

I. A felperes a "Szivattyúberendezés" elnevezésű találmány feltalálója és " szabadalmasa. A találmány egyszerű eszközökkel lehetővé teszi a hasonló elven működő, szívólégtartályt alkalmazó, folyamatos üzemű szivattyúberendezések esetleges üzemzavarának a kiküszöbölését. Megakadályozza a szívólégtartály depressziójának a csökkenését, gátolja, hogy a felszívott vízben elnyelt gáz, gőz, levegő a szívólégtartályban kiváljék. Pót-szívó hatásra is képes, amellyel elérhető, hogy kisebb tömítetlenségek ellenére szivattyúzás alatt a depresszió mértéke ne csökkenjen. A találmány 1. igényponti jellemzője, hogy szívócsöve a szivattyú szívócsonkjával, valamint a szívótartály felső terével közlekedő depressziót fenntartó szerkezettel van ellátva.

A garantáltan folyamatos üzemet a találmány szerinti szivattyú alkalmazásától függetlenül el lehet érni ún. önfelszívóval és ráfolyásos szivattyú elrendezéssel, amelynél a szivattyút mélyebben - aknában - kell elhelyezni. A találmány által érintett témakör a találmány elsőbbségi időpontjában sok vonatkozásban ismert volt, a felismerés lényege - az alapul szolgáló rendszer önfelszívóképessége - sem tekinthető abszolút újnak, az elv gyakorlati alkalmazása jelenti a találmány újdonságát. Műszaki-szellemi színvonala ezért átlagos.

Az alperes beruházásában épülő autóbusz forgalmi telep mosóvíz-visszaforgató berendezéséhez szivattyúkra volt szükség. A terveket az alperessel kötött szerződés alapján egy tervező vállalat készítette. A szivattyú berendezések tervei a felperes szabadalmának megfelelően készültek. A tervező ezt nem közölte az alperessel, a találmány felhasználása ellenében nem fizetett hasznosítási díjat a felperesnek, és nem is számított fel az alperest terhelő tervezési díjban a szabadalom hasznosítása címén külön költséget. Az alperes megrendelése alapján és az általa szolgáltatott tervek felhasználásával a kivitelezést egy építőipari vállalat végezte. A találmány hasznosításával kapcsolatban sem a tervező, sem a kivitelező, sem a beruházó alperes nem állapodott meg a szabadalmas felperessel és nem fizetett a részére a szabadalom hasznosítása fejében díjat. A felperes a szabadalom hasznosítását nem kifogásolta, felhívta azonban az alperest hasznosítási díj fizetésére. Az alperes ezt megtagadta.

A szabadalom szerinti szivattyúberendezés alkalmazása az alperes részére 291 000 forinttal kisebb költséget eredményezett, mint ha aknás rendszerű árfolyásos szivattyút alkalmaztak volna.

II. A felperes keresetében az alperest előbb 31 120 forint, majd a szakértő által kimutatott hasznos eredmény után 8%-os díj kulcs alkalmazásával 23 300 forint szabadalom-hasznosítási díj megfizetésére kérte kötelezni.

Az alperes védekezésében kérte a kereset elutasítását, illetve a követeltnél kisebb összeg megállapítását. Védekezése szerint nem tekinthető megvalósítónak. Egyébként is a berendezés, illetve terveinek az ellenértékét megfizette a tervező, illetve a kivitelező részére. Arra is hivatkozott, hogy a szivattyú kialakításánál a felperes korábbi szabadalmát is felhasználták, ami már közkincs, mert oltalmi ideje lejárt. A perbeli szabadalom alkalmazásából az alperesnek csak azon az alapon származhat előnye, hogy a berendezés műszakilag jobb, mint a korábbi hasonló berendezések. Ezért csak eszmei díj megállapítása lehet indokolt. Kifogásolta a beruházási megtakarítás számítását is, mert a szivattyúházra szükség volt, csak kevés költségkülönbözet ered abból, hogy a szivattyúházat nem a padlószint alatt helyezték el.

Az első fokú bíróság ítéletében az alperest 17 460 forint, és ennek 1977 január 1. napjától számított évi 5%-os kamata, valamint 2500 forint részperköltség megfizetésére kötelezte. Megállapította, hogy a feljegyzett illeték az államot terheli. Ezt meghaladóan a keresetet elutasította. Az indokolás lényege szerint a felperes szabadalma megvalósult az alperes szivattyúberendezésének a kialakításánál és elrendelésénél. Ezért az alperes köteles díjat fizetni. A szolgálati találmányok díjazására vonatkozó rendelkezések analóg alkalmazásával a díjat a hasznos eredmény 6%-ában határozta meg. Hasznos eredményként azt a megtakarítást vette figyelembe, amely abból eredt, hogy nem kellett a szivattyúhoz padlószint alatti aknát létesíteni.

Az első fokú ítélet ellen mindkét fél fellebbezett.

III. Mindkét fellebbezés részben alapos.

1. Elsősorban azt a kérdést kellett vizsgálni, hogy a perbeli szivattyúépítéssel kapcsolatban ki hasznosította a találmányt. A szabadalom szerinti megoldásnak megfelelő terveket a tervező vállalat készítette, a tervezési díjat az alperes kifizette a részére, és a tervező az alperes külön kikötése nélkül alakította ki a szabadalmi megoldásnak megfelelő terveket, erről az alperest nem is tájékoztatta. Mégsem lehet a szabadalom hasznosítójának a tervezőt tekinteni. A szabadalom nem tervekre, hanem berendezésre vonatkozik. Ezért a szabadalom megvalósítását nem a tervek elkészítése, hanem magának a berendezésnek az elkészítése és üzembe helyezése jelenti.

De nem hasznosító a kivitelező sem. A berendezést az alperes megrendelésére, az alperes részére, érdekében és az alperes által rendelkezésre bocsátott tervek szerint valósította meg. Ezért megvalósítónak, hasznosítónak az alperest kell tekinteni.

Valamely beruházás során történt megvalósítást nem lehet azonosítani azzal az esettel, amikor valaki a közforgalomban vásárol olyan berendezést, amelyet szabadalom véd. Az utóbbi esetben a vevőt valóban nem lehet a vételáron felül szabadalom-hasznosítási díjjal is megterhelni.

2. Az 1969. évi II. törvény (Szt.) 17. §-ának (1) bekezdése szerint a szabadalom-hasznosítási díjfizetési kötelezettség alapja a hasznosítási szerződés. Az adott esetben az alperes szerződéskötés nélkül állította elő és használja rendszeresen a találmány tárgyát gazdasági tevékenység körében, azaz hasznosította a találmányt [Szt. 11. § (1) bek.]. Bitorlást az alperes terhére mégsem lehet megállapítani, mert a felperes nem kifogásolta szabadalmának a hasznosítását. Ráutaló magatartással a hasznosításhoz - utólag - hozzájárult, hasznosítási díjra azonban igényt jelentett be.