3246/2024. (VII. 5.) AB végzés

alkotmányjogi panasz visszautasításáról

Az Alkotmánybíróság tanácsa alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő

végzést:

Az Alkotmánybíróság a Kúria mint felülvizsgálati bíróság Kfv.V.37.845/2022/2. számú végzése alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt visszautasítja.

Indokolás

[1] 1. A jogi képviselővel (dr. Kardos Norbert ügyvéd) eljáró indítványozó az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 27. §-a alapján alkotmányjogi panasszal fordult az Alkotmánybírósághoz, melyben a Kúria mint felülvizsgálati bíróság Kfv.V.37.845/2022/2. számú végzése alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését kérte, a Debreceni Törvényszék 1.K.702.653/2020/36. számú ítéletére is kiterjedő hatállyal.

[2] 1.1. Az alkotmányjogi panasz alapjául szolgáló eljárásban megállapított tényállás szerint az 1973-ban született, cselekvőképességet kizáró gondnokság alatt álló indítványozó születésétől fogva pszichiátriai megbetegedésben szenved, munkaképesség-csökkenését 2013. novemberéig 100%-ban véleményezte az orvosi bizottság, melyre tekintettel az indítványozó rokkantsági járadékban részesült. A 2013. január 31. napján kelt szakvélemény szerint a 2008. január 1-től hatályos jogszabályok alapján az indítványozó 100%-os munkaképesség-csökkenése 85%-os össz-szervezeti egészségkárosodással lett egyenértékű. Az indítványozó össz-szervezeti egészségkárosodása egy újabb szakvélemény szerint 2014. február 17. napjától kezdődően már csak 63%-os mértékű volt, így az eljáró hatóság az indítványozó részére korábban folyósított rokkantsági járadék folyósítását 2014. május 1. napjától megszüntette. Az indítványozó keresete alapján eljáró Nyíregyházi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 2016. február 23. napján kelt 2.M.464/2014/41. számú ítéletében ugyancsak azt állapította meg, hogy az indítványozó össz-szervezeti egészségkárosodása 63%-os mértékű, egészségi állapota pedig 37%.

[3] Az indítványozó össz-szervezeti egészségkárosodása 2018. június 7. napjától 73%-ra változott. Az indítványozó ezt követően (gondnoka által) 2019. december 16. napján rokkantsági járadék megállapítása iránti kérelmet terjesztett elő, a rokkantsági járadékról szóló 83/1987. (XII. 27.) MT rendelet (a továbbiakban: MT rendelet) alapján. Az indítványozó kérelmét a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Kormányhivatal Nyíregyházi Járási Hivatala 2020. február 3. napján kelt SZ-10/L519/6637-6/2019. számú határozatával elutasította. Az indítványozó fellebbezése nyomán másodfokon eljáró Budapest Főváros Kormányhivatala 2020. július 15. napján kelt BP/L556/376-6/2020. számú határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta. A hatóságok döntésüket arra alapították, hogy az MT rendelet 1. § (1) bekezdése értelmében rokkantsági járadékra az a személy jogosult, akinek a 25. életéve előtt bekövetkezett egészségkárosodása legalább 70%-os mértékű, azonban, figyelemmel a Nyíregyházi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 2.M.464/2014/41. számú ítéletében foglaltakra (az indítványozó 63%-os össz-szervezeti egészségkárosodására), az eljáró hatóságok arra a következtetésre jutottak, hogy az indítványozó legalább 70%-os mértékű egészségkárosodása nem a 25. életévének betöltését megelőzően keletkezett.

[4] 1.2. A másodfokú határozattal szemben az indítványozó keresetet terjesztett elő, melyben a másodfokú határozat elsőfokú határozatra is kiterjedő megsemmisítését kérte. A Debreceni Törvényszék 1.K.702.653/2020/36. számú, 2022. szeptember 6. napján kelt ítéletével az indítványozó keresetét elutasította. Az eljárás során a Debreceni Törvényszék igazságügyi orvosszakértőt rendelt ki (pszichiátriai szakterületű, illetve elmeorvosszakértő bevonásával) az indítványozó össz-szervezeti egészségkárosodásának vizsgálatára. Az eljáró igazságügyi orvosszakértő megállapítása szerint az indítványozó össz-szervezeti egészségkárosodása ugyan a vizsgálat időpontjában valóban 73%-os, azonban 25. életévének betöltése előtt az össz-szervezeti egészségkárosodás mértéke a 70%-ot nem haladta meg, tekintettel a 2014. évi szakvélemény megállapításaira.

[5] 1.3. A jogerős ítélettel szemben az indítványozó felülvizsgálati kérelmet terjesztett elő, melynek befogadását a Kúria Kfv.V.37.845/2022/2. számú, 2023. január 19. napján kelt végzésével megtagadta. A Kúria álláspontja szerint a bíróságok joggyakorlata a szakvélemények rokkantsági ellátások megállapítása érdekében történő értékelése kérdésében egységes, a Kúria pedig sem az attól való eltérésre, sem annak továbbfejlesztésére nem látott jelen ügyben indokot. Azáltal pedig, hogy az indítványozó felülvizsgálati kérelmében nem jelölte meg konkrétan, hogy a Debreceni Törvényszék ítélete a Kúria közzétett döntéseinek mely részével ellentétes, a felülvizsgálati kérelem befogadására a Kúria közzétett határozatától jogkérdésben való eltérés miatt sem kerülhetett sor.

[6] 1.4. Az indítványozó ezt követően terjesztette elő az Abtv. 27. §-a szerinti alkotmányjogi panaszát, melyben a Kúria mint felülvizsgálati bíróság Kfv.V.37.845/2022/2. számú végzése alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését kérte, a Debreceni Törvényszék 1.K.702.653/2020/36. számú ítéletére is kiterjedő hatállyal. Az alkotmányjogi panasz szerint a támadott bírói döntések sértik az Alaptörvény 28. cikkét és XXVIII. cikk (1) bekezdését, az alábbiak szerint.

[7] Az indítványozó álláspontja szerint a Kúria felülvizsgálati kérelem befogadását megtagadó végzése azért alaptörvény-ellenes, mert a Kúria a felülvizsgálati kérelem befogadásának megtagadása során valójában mellőzte az indítványozó által a felülvizsgálati kérelemben megjelölt jogszabálysértés vizsgálatát, arra érdemi választ nem adott, és a megjelölt jogszabálysértés vizsgálatának elmaradását sem indokolta meg. A Debreceni Törvényszék ítélete pedig az alkotmányjogi panasz szerint azért alaptörvény-ellenes, mert a Debreceni Törvényszék eljárása során több szakvélemény közül egyet önkényesen kiragadott, annak alapján pedig szakkérdésben maga vont le következtetéseket, ami azonban különleges szakértelmet követelt volna, azaz az eljáró bíróság jelen esetben gyakorlatilag orvosszakértőként járt el, ráadásul ezen eljárásának következményeként az indítványozó bizonyítási indítványait mellőzte.

[8] 2. Az Alkotmánybíróság az Abtv. 56. § (1) bekezdésében meghatározottak szerint elsőként az alkotmányjogi panasz befogadhatósága törvényi feltételeinek fennállását vizsgálta meg.

[9] 2.1. Az Abtv. 30. § (1) bekezdése alapján az Abtv. 27. §-a szerinti alkotmányjogi panaszt a sérelmezett döntés kézbesítésétől számított hatvan napon belül lehet írásban benyújtani. Az indítványozó jogi képviselője a Kúria végzését 2023. február 2. napján vette át, mely végzés átvételéhez képest az alkotmányjogi panasz határidőben, 2023. április 3. napján került előterjesztésre. Az indítványozó jogosultnak és érintettnek is tekinthető, mivel saját egyedi ügyével összefüggésben terjesztette elő alkotmányjogi panaszát. Az indítványozó jogi képviselője a meghatalmazását csatolta.

[10] 2.2. A Kúria Kfv.V.37.845/2022/2. számú végzésével a felülvizsgálati kérelem befogadását mérlegelési jogkörében eljárva tagadta meg. Az Ügyrend 32. § (5) bekezdése értelmében "az Alkotmánybíróság a Kúriának a felülvizsgálati eljárásban hozott nem érdemi döntésén keresztül csak akkor vizsgálja az alapügyben hozott bírói döntést, ha a Kúria az alkotmányjogi panaszban sérelmezett, nem érdemi döntését mérlegelési jogkörben hozta meg." Az Alkotmánybíróság ennek megfelelően megállapította, hogy jelen esetben a Kúria végzésén keresztül az alapügyben hozott jogerős döntés vizsgálata is elvégezhető.

[11] 2.3. Az Alkotmánybíróság következetes gyakorlata szerint az Alaptörvény 28. cikke nem tartalmaz az alkotmányjogi panaszok elbírálása szempontjából Alaptörvényben biztosított jogot (lásd például: 3393/2023. (VII. 27.) AB végzés, Indokolás [13]). Az alkotmányjogi panasz ezért ebben az elemében nem teljesíti az Abtv. 27. § (1) bekezdés a) pontja törvényi követelményét.

[12] Az alkotmányjogi panasz az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdése állított sérelmével összefüggésben a határozott kérelem Abtv. 52. § (1b) bekezdése követelményének ugyanakkor megfelel.

[13] 2.4. Az Abtv. 29. §-a értelmében az alkotmányjogi panasz a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség kételye, vagy alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdés esetén fogadható be. Az Alkotmánybíróság következetes gyakorlata szerint e befogadhatósági feltételek vagylagos jellegűek, így azok fennállását az Alkotmánybíróság külön-külön vizsgálja (3/2013. (II. 14.) AB határozat, Indokolás [30]).

[14] Az alkotmányjogi panasz (figyelemmel a panasz tartalmára, valamint az Alkotmánybíróság tisztességes bírósági eljáráshoz való joggal kapcsolatos, jelen alkotmányjogi panasz elbírálása szempontjából releváns gyakorlatára) alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdést nem vet fel.

[15] Az Alkotmánybíróság következetes gyakorlata szerint annak megítélése, hogy a felülvizsgálati kérelem érdemi elbírálásának előfeltételei fennállnak-e vagy sem, illetőleg a felülvizsgálati kérelem érdemi elbírálásra alkalmas-e vagy sem, alapvetően nem az Alkotmánybíróság hatáskörébe tartozó alkotmányossági, hanem az Alkotmánybíróság hatáskörén kívül eső szakjogi-törvényértelmezési kérdés (lásd például: 3068/2023. (II. 16.) AB végzés, Indokolás [21]), mindaddig, amíg a Kúria a döntésének meghozatala során az Alaptörvény által biztosított értelmezési tartomány keretein belül maradva hozza meg döntését. Jelen esetben az indítványozó alkotmányjogi panaszában a Kúria felülvizsgálati kérelem befogadhatósága körében hozott jogértelmezését vitatta, anélkül azonban, hogy alkotmányjogi (és nem pedig szakjogi) érveléssel támasztotta volna alá, hogy a Kúria ezen, az indítványozóra nézve hátrányos jogértelmezése miért vált egyben alaptörvény-ellenessé is. Önmagában azonban az a tény, hogy az indítványozó valamely kérdésben (jelen esetben a felülvizsgálati kérelem befogadhatóságának kérdésében) nem osztja az ügyben eljáró bíróságok indokolt jogi álláspontját, az Alkotmánybíróság következetes gyakorlata szerint még nem veti fel a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség kételyét (lásd például: 3275/2022. (VI. 3.) AB végzés, Indokolás [21]).

[16] Az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdése szerinti tisztességes bírósági eljáráshoz való jog részét képező indokolási kötelezettség alkotmányos követelményéből ugyanakkor az fakad, hogy a bíróság döntésének indokairól az eljárási törvényeknek megfelelően köteles számot adni (lásd például: 3370/2023. (VII. 19.) AB végzés, Indokolás [27]). Jelen esetben a Kúria végzésében részletes indokát adta annak, hogy az indítványozó felülvizsgálati kérelme befogadásának feltételei miért nem állnak fenn: a közigazgatási perrendtartásról szóló 2017. évi I. törvény 118 § (1) bekezdés a) pontja értelmében ugyanis az ügy érdemére kiható jogszabálysértés vizsgálatára a Kúriának csak akkor van lehetősége, ha a 118. § (1) bekezdés aa)-ad) alpontjaiban szereplő, a felülvizsgálati kérelemben kellő részletességgel megjelölt feltételek valamelyike fennáll, mely feltétel azonban a Kúria megítélése szerint jelen esetben nem teljesült (Kúria végzése, különösen Indokolás [18]).

[17] A Debreceni Törvényszék ítéletének állított alaptörvény-ellenességével összefüggésben az Alkotmánybíróság kiemeli, hogy következetes gyakorlata szerint a tényállás megállapítása, a bizonyítékok értékelése, illetve a jogszabályok értelmezése a bíróságok hatáskörébe tartozó feladat, melyet az Alkotmánybíróság nem vonhat magához, csak az értelmezési tartomány alkotmányos kereteit jelölheti ki, ellenkező esetben egyfajta "szuperbíróságként", a meglévők melletti újabb hagyományos jogorvoslati fórumként járna el (lásd például: 3370/2023. (VII. 19.) AB végzés, Indokolás [26]). Annak megítélése, hogy az ügyben felhasznált szakvélemények alapján megállapítható-e az indítványozó legalább 70%-os mértékű össz-szervezeti egészségkárosodásának folyamatos fennállta vagy sem, olyan tényállás-megállapítási, illetőleg bizonyíték-értékelési kérdés, mely a fentiek szerint az Alkotmánybíróság hatáskörén kívül esik. A Debreceni Törvényszék ugyanakkor ítéletében részletesen, az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdéséből fakadó követelményeknek megfelelően indokolta, hogy miért és mennyiben használja fel a korábbi, bírósági eljárás keretében is felülvizsgált szakvéleményt (Debreceni Törvényszék ítélete, különösen Indokolás [84]-[85]), melynek felhasználásából következett az indítványozó bizonyítási indítványainak elutasítása is, amit a Debreceni Törvényszék ítéletében ugyancsak kellő részletességgel indokolt (Debreceni Törvényszék ítélete, különösen Indokolás [94]-[95]). Önmagában az a tény pedig, hogy az indítványozó az eljáró bíróság jogértelmezését, jogi álláspontját nem osztja, illetőleg a tényállás megállapítását, vagy a bizonyítékok értékelését vitatja, alapvetően nem az Alkotmánybíróság hatáskörébe tartozó alkotmányjogi, hanem szakjogi-törvényértelmezési kérdés. E körben az Alkotmánybíróság azt is figyelembe vette, hogy a 2014. évi eljárásban az indítványozó számára biztosított volt a szakvélemény megállapításainak bírósági felülvizsgálata.

[18] Az Alkotmánybíróság ezért arra a következtetésre jutott, hogy az alkotmányjogi panasz nem veti fel a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség kételyét sem.

[19] 3. Mindezen szempontokra figyelemmel az Alkotmánybíróság - az Abtv. 56. § (1)-(3) bekezdése és az Ügyrend 5. § (1) bekezdése szerint eljárva - az Abtv. 27. §-a szerinti alkotmányjogi panasz befogadását az Ügyrend 30. § (2) bekezdés a) és h) pontjai alapján visszautasította.

Budapest, 2024. június 18.

Dr. Hörcherné dr. Marosi Ildikó s. k.,

tanácsvezető alkotmánybíró

Dr. Horváth Attila s. k.

alkotmánybíró

Dr. Lomnici Zoltán s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Patyi András s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Hörcherné dr. Marosi Ildikó s. k.,

tanácsvezető alkotmánybíró az aláírásban akadályozott, dr. Szabó Marcel előadó alkotmánybíró helyett

Alkotmánybírósági ügyszám: IV/1061/2023.