A Fővárosi Ítélőtábla Pf.20112/2015/4. számú határozata személyhez fűződő jog megsértése tárgyában. [1959. évi IV. törvény (Ptk.) 80. §] Bírók: Hercsik Zita, Kisbán Tamás, Kizmanné dr. Oszkó Marianne

Fővárosi Ítélőtábla

2.Pf.20.112/2015/4/I.

A Fővárosi Ítélőtábla a Bass Ügyvédi Iroda (fél címe 1, ügyintéző: dr. Bass László ügyvéd) által képviselt I.rendű felperes neve (I.rendű felperes címe) I. rendű, II.rendű felperes neve (II.rendű felperes címe) II. rendű, III.rendű felperes neve (III.rendű felperes címe) III. rendű, IV.rendű felperes neve (IV.rendű felperes címe) IV. rendű felpereseknek, dr. Bodolai László ügyvéd (fél címe 2) által képviselt alperes neve (alperes címe) alperes ellen, személyhez fűződő jog megsértése miatt indított perében, a Fővárosi Törvényszék 2012. január 19. napján meghozott, 19.P.23.475/2011/4. számú ítélete ellen az alperes részéről 5. sorszám alatt előterjesztett fellebbezés folytán, meghozta a következő

í t é l e t e t:

A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja.

Kötelezi az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felpereseknek 15.000 (tizenötezer) forint + áfa másodfokú perköltséget és a Magyar Államnak külön felhívásra 48.000 (negyvennyolcezer) forint fellebbezési illetéket.

Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye.

I n d o k o l á s:

Az elsőfokú bíróság ítéletében megállapította, hogy az alperes azzal, hogy az általa üzemeltetett ... hírportálon, az ott ...-án megjelenített "..." című íráshoz kapcsolódó képgaléria 7. számú képén az I. és III. rendű felperest, a 16. számú fényképen pedig a II. és IV. rendű felperest úgy jelenítette meg egyedileg felismerhető módon, hogy ehhez nem kérte a felperesek hozzájárulását, így a közzétételhez a hozzájárulásuk hiányzott, megsértette az I., II., III., IV. rendű felperesek képmás védelméhez fűződő személyiségi jogait.

Az alperest eltiltotta a további jogsértéstől.

Kötelezte az alperest, hogy elégtétel adásaként az ítélet jogerőre emelkedésétől számított 15 napon belül a megállapított jogsértésért magánlevélben fejezze ki sajnálkozását az I., II., III., IV. rendű felpereseknek. A bíróság feljogosította az I., II., III., IV. rendű felpereseket, hogy a levelek tartalmát nyilvánosságra hozzák.

Kötelezte az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az I., II., III., IV. rendű felpereseknek egyetemlegesen 80.000 forint + áfa ügyvédi munkadíjat, 33.820 forint egyéb perköltséget, továbbá a le nem rótt 27.000 forint illetéket a Magyar Államnak külön felhívásra.

Az elsőfokú bíróság ítéletében ismertette az Alkotmány 2. § (1) bekezdését, 7. § (1), bekezdését, 8. § (1) bekezdését, 61. § (1), (2) bekezdéseit, a sajtószabadságról és a médiatartalmak alapvető szabályairól szóló 2010. évi CIV. törvény (Smtv.) 4. § (1), (3) bekezdéseit, 10. §-át, 13. § (1) bekezdését, 14. § (1) bekezdését, 16. §-át, 18. §-át, a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (Ptk.) 75. § (1) bekezdését, 80. § (1), (2) bekezdéseit, a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (Pp.) 3. § (5) bekezdését, 4. § (1) bekezdését, 163. § (1), (2), (3) bekezdéseit, 164. § (1) bekezdését, 206. § (1) bekezdését.

Az elsőfokú bíróság a perben csatolt felvételek alapján megállapította, hogy azon a felperesek egyedileg felismerhetőek. Az is megállapítható volt, hogy a felperesek hivatalos egyenruhában láthatók. Nem minősítette helytállónak az alperes azon hivatkozását, hogy az alperesi munkatárs ne tudta volna a demonstrálókat megkülönböztetni a rendfenntartóktól, mert ez nem jelenthetett megoldhatatlan feladatot. Kifejtette, hogy a perben kifogásolt felvételek esetében nem lehetett tömegfelvételről beszélni, azok a felperesek egyedi azonosítására alkalmasak.

A főszabály szerint a felvételek elkészítéséhez és nyilvánosságra hozatalához az érintett hozzájárulása szükséges, az pedig a perben nem vitatott tény volt, hogy egyedi hozzájárulást a felperesek nem adtak. Ilyen körülmények között a felperesek esetében azt kellett vizsgálni, hogy a képmáshoz fűződő joggal való visszaélést a nyilvános közszereplés gyakorlása kizárta-e.

Nem tekintette az ügyben irányadónak az alperes által hivatkozott Pécsi ítélőtáblai határozatot. Ez a határozat nem közölte az elhatárolás elvi szempontjait, és nem fejtette ki elvi jelentőséggel azt, hogy mi az indoka a korábban egységesnek tekintett bírói gyakorlat megváltoztatásának, alapvetően a rendőri intézkedés típusára figyelemmel. Az elsőfokú bíróság ezért a Fővárosi Ítélőtábla és a Legfelsőbb Bíróság eseti döntéseiben kifejezésre juttatott gyakorlatot tekintette irányadónak. E szerint ha a rendőr utasításra, parancsra végzi nyilvános helyen a tevékenységét, az nem minősül nyilvános közszereplésnek, ezért a róla készült képmás közzétételéhez szükséges az egyedi hozzájárulása, vagy képmását technikai eszközökkel felismerhetetlenné kell tenni. Jelen esetben erre nem került sor, és a felperesek hozzájárulásának kikérése sem történt meg.

Az elsőfokú bíróság a jogsértést megállapította és az alperest eltiltotta a további jogsértéstől. Alkalmazta továbbá objektív jogkövetkezményként az elégtétel adását is. A jogsértést nem tartotta kiemelkedő tárgyi súlyúnak, ezért elegendőnek ítélte azt, ha az alperes magánlevélben fejezi ki sajnálkozását a felpereseknek. Egyidejűleg feljogosította a felpereseket az elégtételadó levél nyilvánosságra hozatalára.

Az elsőfokú bíróság ítéletével szemben az alperes nyújtott be fellebbezést, melyben kérte az elsőfokú bíróság ítéletének megváltoztatását, és a felperesek keresetének elutasítását.

Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság tévedett abban, hogy a felpereseket mint közszereplőket vizsgálta. Figyelmen kívül hagyta továbbá az alperesi érvrendszerből az Európai Emberi Jogi Bíróság döntéseire való hivatkozást. A Sunday Times v. Egyesült Királyság ügyben kialakított szükségességi teszt szerint azt kell vizsgálni, hogy a panasz tárgyát képező korlátozás szükséges-e egy demokratikus társadalomban és az alkalmazott korlátozás arányos-e az elérni kívánt jogos céllal. Álláspontja szerint a közfeladatot ellátó rendőrök feladatvégzésének bemutatása része az információhoz jutásnak és a véleménynyilvánítás szabadságának, ezért az az alapján való korlátozás, hogy nem járultak hozzá a képmás közzétételéhez, a szólásszabadság aránytalan korlátozását jelenti.

A kérdést érintő alkotmánybírósági határozatokból is az következik, hogy az eljáró rendőr közhatalmi tevékenységet végez és ennek során nem mint magánember tevékenykedik. Olyan jogosítványokkal rendelkezik, melyre tekintettel az ellenőrizhetőség és a felelősségre vonhatóság miatt átláthatóan kell tevékenykednie. A Pécsi Ítélőtábla határozata is rámutat arra, hogy a rendőr csak az egyedi intézkedések során nem minősül közszereplőnek. Tömegrendezvényen való részvétele alkalmával, a biztosítás során végzett tevékenysége miatt is közszereplőnek minősül. A felperesek ezért a nyilvános közszereplés során készített fényképfelvételek készítését tűrni voltak kötelesek. Előadta továbbá, hogy a felperesek a képek elkészítésekor nem tiltakoztak, holott ez akár ráutaló magatartásként is értékelhető. A bírói gyakorlat szerint akkor lehet hozzájárulás nélküli képmást nyilvánosságra hozni, ha az ábrázolás módja nem egyéni, hanem a felvétel összhatásában örökíti meg a nyilvánosság előtt lezajlott eseményeket. A felvétel nem a rendőrök képmás jellegét mutatta be, hanem összességében ábrázolt egy jelentős, nagy érdeklődésre számot tartó szakszervezeti megmozdulást, melyben szolgálatban lévő és tüntető rendőrök is ábrázolásra kerültek.