ÍH 2016.14 A RENDEZVÉNY BIZTOSÍTÁSÁT ELLÁTÓ RENDŐRÖK TEVÉKENYSÉGÉNEK JELLEGE - A SAJTÓSZABADSÁG GYAKORLÁSA ÉS A KÉPMÁSHOZ FŰZŐDŐ SZEMÉLYISÉGI JOG VISZONYA

I. A rendezvény biztosítását ellátó rendőrök nem közszereplők, hanem közhatalmat gyakorló személyek.

II. A sajtószabadság gyakorlásának kiemelt jogosultságát a személyiségi jogvédelemmel szemben akkor indokolt biztosítani, ha az a közhatalmat gyakorló személy közérdeklődésre számot tartó, közösséget érintő tevékenységével kapcsolatos. Kizárólag a biztosítási feladatot ellátó rendőrök jelenlétét dokumentáló felvétel nem bír olyan jelentőséggel, amely a képmáshoz fűződő személyiségi jogot háttérbe szoríthatná [1959. évi IV. tv. (régi Ptk.) 80. § (1), (2) bek.; 2010. évi CIV. tv. (Smtv.) 3. § (3) bek.].

Az elsőfokú bíróság ítéletében megállapította, az alperes azzal, hogy az általa üzemeltetett hírportálon, az ott 2011. május 6-án megjelenített "Rendvédelmi szakszervezetek tüntetése" című íráshoz kapcsolódó képgaléria 7. számú képén az I. és III. rendű felperest, a 16. számú fényképen pedig a II. és IV. rendű felperest úgy jelenítette meg egyedileg felismerhető módon, hogy ehhez nem kérte a felperesek hozzájárulását, így a közzétételhez a hozzájárulásuk hiányzott, megsértette az I., II., III., IV. rendű felperesek képmás védelméhez fűződő személyiségi jogait. Az alperest eltiltotta a további jogsértéstől. Kötelezte az alperest, hogy elégtétel adásaként az ítélet jogerőre emelkedésétől számított 15 napon belül a megállapított jogsértésért magánlevélben fejezze ki sajnálkozását az I., II., III., IV. rendű felpereseknek. A bíróság feljogosította a felpereseket, hogy a levelek tartalmát nyilvánosságra hozzák.

Az elsőfokú bíróság ítéletében ismertette az Alkotmány 2. § (1) bekezdését, 7. § (1) bekezdését, 8. § (1) bekezdését, 61. § (1), (2) bekezdéseit, a sajtószabadságról és a médiatartalmak alapvető szabályairól szóló 2010. évi CIV. törvény (Smtv.) 4. § (1), (3) bekezdéseit, 10. §-át, 13. § (1) bekezdését, 14. § (1) bekezdését, 16. §-át, 18. §-át és az 1959. évi IV. törvény (Ptk.) 75. § (1) bekezdését, 80. § (1), (2) bekezdéseit. A perben csatolt felvételek alapján megállapította, hogy azon a felperesek egyedileg felismerhetőek, hivatalos egyenruhában láthatók. Téves, hogy az alperesi munkatárs ne tudta volna a demonstrálókat megkülönböztetni a rendfenntartóktól, mert ez nem jelenthetett megoldhatatlan feladatot. Kifejtette, hogy a perben kifogásolt felvételek esetében nem lehet tömegfelvételről beszélni, azok a felperesek egyedi azonosítására alkalmasak.

A főszabály szerint a felvételek elkészítéséhez és nyilvánosságra hozatalához az érintett hozzájárulása szükséges, az pedig a perben nem vitatott tény, hogy egyedi hozzájárulást a felperesek nem adtak. Ilyen körülmények között a felperesek esetében azt kellett vizsgálni, hogy a képmáshoz fűződő joggal való visszaélést a nyilvános közszereplés gyakorlása kizárta-e. Az elsőfokú bíróság a Fővárosi Ítélőtábla és a Legfelsőbb Bíróság eseti döntéseiben kifejezésre juttatott gyakorlatot tekintette irányadónak. E szerint ha a rendőr utasításra, parancsra végzi nyilvános helyen a tevékenységét, az nem minősül nyilvános közszereplésnek, ezért a róla készült képmás közzétételéhez szükséges az egyedi hozzájárulása, vagy képmását technikai eszközökkel felismerhetetlenné kell tenni. Jelen esetben erre nem került sor, és a felperesek hozzájárulásának kikérése sem történt meg, ezért a jogkövetkezmények rendelkező rész szerinti alkalmazásának helye volt.

Az elsőfokú bíróság ítéletével szemben az alperes nyújtott be fellebbezést, melyben kérte az elsőfokú döntés megváltoztatását és a kereset elutasítását.

Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság tévedett abban, hogy a felpereseket mint közszereplőket vizsgálta. Figyelmen kívül hagyta továbbá az alperesi érvrendszerből az Európai Emberi Jogi Bíróság döntéseire való hivatkozást. A Sunday Times v. Egyesült Királyság ügyben kialakított szükségességi teszt szerint azt kell vizsgálni, hogy a panasz tárgyát képező korlátozás szükséges-e egy demokratikus társadalomban, és az alkalmazott korlátozás arányos-e az elérni kívánt jogos céllal. Álláspontja szerint a közfeladatot ellátó rendőrök feladatvégzésének bemutatása része az információhoz jutásnak és a véleménynyilvánítás szabadságának, ezért az az alapján való korlátozás, hogy nem járultak hozzá a képmás közzétételéhez, a szólásszabadság aránytalan korlátozását jelenti. A kérdést érintő alkotmánybírósági határozatokból is az következik, hogy az eljáró rendőr közhatalmi tevékenységet végez és ennek során nem mint magánember tevékenykedik. Olyan jogosítványokkal rendelkezik, melyre tekintettel az ellenőrizhetőség és a felelősségre vonhatóság miatt átláthatóan kell tevékenykednie. Előadta továbbá, hogy a felperesek a képek elkészítésekor nem tiltakoztak, ez akár ráutaló magatartásként is értékelhető. A bírói gyakorlat szerint akkor lehet hozzájárulás nélküli képmást nyilvánosságra hozni, ha az ábrázolás módja nem egyéni, hanem a felvétel összhatásában örökíti meg a nyilvánosság előtt lezajlott eseményeket. A felvétel nem a rendőrök képmás jellegét mutatta be, hanem összességében ábrázolt egy jelentős, nagy érdeklődésre számot tartó szakszervezeti megmozdulást, melyben szolgálatban lévő és tüntető rendőrök is ábrázolásra kerültek.

A felperesek fellebbezési ellenkérelmükben az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyását indítványozták.

Kifejtették, hogy az elsőfokú bíróság a tényállást részletesen és helyesen állapította meg, és abból okszerű következtetésre jutott. A nyilvános közszereplés csak abban az esetben jelenti a személyiségvédelem korlátját, ha az érintett a nyilvános közszereplés igényével lép fel. A bírói gyakorlat ezért nem az adott személy társadalmi státusának, hanem a szereplés motívumának és funkciójának tulajdonít relevanciát. Mivel sem jogszabály, sem az alkotmánybírósági határozatok nem határozzák meg a nyilvános közszereplő definícióját, ezért az elsőfokú bíróság helytállóan alkalmazta az állandó bírói gyakorlatot a közszereplői minőség meghatározásakor. A parancs alapján feladatát teljesítő közrendőrre nem alkalmazhatók a nyilvános közszereplés ismérvei, mely szerint fellépésük alkalmas a társadalom egésze vagy egy része véleményének és egzisztenciájának befolyásolására. Tévesnek minősítették azt az alperesi álláspontot, mely szerint a perbeli esetben nem a sajtó munkatársainak kellett a felperesektől hozzájáruló nyilatkozatot kérni, hanem a felpereseknek kellett volna kifejezetten tiltakozniuk képmásuk rögzítése és felhasználása ellen. A felperesek a felvételeken nem véletlen háttérszereplői voltak a történéseknek, hanem a témaválasztás kifejezetten a feladatuk teljesítésére és személyük jelenlétére koncentrált, ezért a felvételek egyedi módon ábrázolták őket. E tekintetben felismerhetőségük irreleváns, mivel a képmással való visszaélés a felvétel elkészítésével és bemutatásával objektíve megvalósul.

A Fővárosi Ítélőtábla korábban meghozott ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. A Kúria mint felülvizsgálati bíróság a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta.