21/B/1994. AB határozat
jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló indítvány tárgyában
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló indítvány tárgyában meghozta a következő
határozatot:
Az Alkotmánybíróság a közalkalmazottak jogállásáról szóló 1992. évi XXXIII. törvény 68. § (2), (3) bekezdései alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasítja.
INDOKOLÁS
I.
Indítványozó a közalkalmazottak jogállásáról szóló 1992. évi XXXIII. törvény (a továbbiakban: Kjt.) 68. § (2), (3) bekezdései alkotmányellenességének megállapítását és a rendelkezések megsemmisítését kérte. Megítélése szerint a jogbiztonság és ezen keresztül a jogállamiság alkotmányos szabályába ütközik a támadott törvényhely szóhasználata. A törvény a közalkalmazotti jogviszony szünetelése jogi kategóriát használja, jóllehet a közalkalmazotti jogviszonyon belüli munkavégzési kötelezettség szünetelése esetére rendelkezik. Indítványozó szerint mivel a jogállamiság feltételezi a jogi fogalmak, meghatározások világos, egyértelmű alkalmazását az egyes jogi kategóriák elrelativizálása, pontatlan alkalmazása, vagy a szükséghez képest több értelemben való használata a jogállamiság sérelme következtében garanciális jogokat sért.
II.
Az indítvány nem megalapozott.
A Kjt. 68. §-ának rendelkezése szerint:
(1) A közalkalmazott tizenharmadik havi illetményére jogosult, ha a tárgyévben tizenkét hónap közalkalmazotti jogviszonnyal rendelkezik. A tizenharmadik havi illetmény a közalkalmazottat időarányosan illeti meg, ha a tárgyévben legalább hathavi közalkalmazotti jogviszonnyal rendelkezik.
(2) Az (1) bekezdésben meghatározott idő számításánál nem vehető figyelembe a közalkalmazotti jogviszonynak az az időtartama, amely alatt a közalkalmazotti jogviszony szünetelt.
(3) A (2) bekezdéstől eltérően - ha ezek együttes időtartama a hat hónapot nem haladja meg -, figyelembe kell venni
a) a keresőképtelenséget okozó betegség,
b) a szülési szabadság,
c) a harminc napot meg nem haladó fizetés nélküli szabadság,
d) a tartalékos katonai szolgálat időtartamát, valamint
e) minden olyan munkában nem töltött időt, amely alatt a közalkalmazott átlagkereset, illetve távolléti díj fizetésben részesült.
Az Alkotmánybíróság több határozatában foglalkozott a jogszabály normatartalmával kapcsolatban fennálló alkotmányos elvárásokkal. Ennek során elvi éllel mutatott rá arra, hogy a világos, érthető és megfelelően értelmezhető normatartalom a normaszöveggel szemben alkotmányos követelmény. A jogbiztonság - amely az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében deklarált jogállamiság fontos eleme - megköveteli, hogy a jogszabály szövege értelmes és világos, a jogalkalmazás során felismerhető normatartalmat hordozzon [26/1992. (IV. 30.) AB határozat, ABH 1992, 142].
A jogszabályok rögzített nyelvi formában jelennek meg. A nyelvi megfogalmazás fogalmai, kifejezései mindig általánosak. Így adott esetben mindig kérdéses lehet, hogy a konkrét történeti tényállás a jogi normában szereplő fogalom körébe tartozik-e. A jogalkalmazás az általános és elvont módon megfogalmazott jogi normák konkrét, egyedi esetekre való vonatkoztatása, amelynek során minden jogszabály értelmezésre szorul. Ha egy jogszabály tényállása túl részletező, túl szúk, túlságosan eseti, az megköti a jogalkalmazót és megakadályozza, megnehezíti, hogy a jogszabály az életviszonyok szabályozásában betöltse szerepét. Ha pedig egy jogszabály törvényi tényállása túl elvont, túl általános, akkor a jogszabály rendelkezése a jogalkalmazó belátása szerint kiterjeszthető vagy leszűkíthető. Az ilyen szabály lehetőséget ad a szubjektív jogalkalmazói döntésre, a különböző jogalkalmazók eltérő gyakorlatára, a jogegység hiányára. Ez csorbítja a jogbiztonságot (1160/B/1992. AB határozat, ABH 1993, 608).
A Kjt. a törvényi szabályozás során nem adja meg a közalkalmazotti jogviszony szünetelésének törvényi fogalmát. A jogviszony szünetelésének esetei közül azonban kiemel néhányat, nevezetesen a keresőképtelenséget okozó betegség, a szülési szabadság, a harminc napot meg nem haladó fizetés nélküli szabadság, a tartalékos katonai szolgálat időtartamát, valamint minden olyan munkában nem töltött időt, amely alatt a közalkalmazott átlagkereset, illetve távolléti díj fizetésben részesült. Ezeket az időtartamokat a jogalkotó a törvény erejénél fogva olyan időtartamoknak tekinti, amely alatt a közalkalmazotti jogviszony szünetel - függetlenül attól, hogy ezeket az időket a jogosultság szempontjából meghatározott időhatárig beszámítani rendeli. Természetesen a közalkalmazotti jogviszony szünetelésének ezen kívüli esetei is vannak. A jogértelmezés során - figyelemmel a Kjt. vonatkozó rendelkezéseire is - minden olyan esetben a közalkalmazotti jogviszony szüneteléséről beszélhetünk, amikor a jogviszony alanyai anélkül mentesülnek a jogviszonyból eredő kötelezettségeik teljesítésétől, hogy ez a jogviszony megszűnését vagy megszüntetésének jogát eredményezné. A jogviszony ilyen értelmű szünetelésének feltétele a munkavégzési kötelezettség szünetelése, ez azonban még nem jelenti azt, hogy a jogalkotónak a normatartalom meghatározása során feltétlenül a munkavégzési kötelezettség szünetelését kell szövegszerűen szerepeltetnie.
A tizenharmadik havi illetményre való jogosultság törvényi szabályának normatartalma - függetlenül attól, hogy a jogosultsági feltételek más módon - szövegformában - történő szabályozása a jogalkalmazó számára esetleg egyszerűbb jogértelmezést tett volna lehetővé - nem minősíthető olyannak, ami sérti a jogbiztonság elvét. A normatartalom jogalkalmazás során történő értelmezése - a normatartalom túlzott absztraktságára visszavezethető módon - önmagában nem ad lehetőséget szubjektív jogalkalmazói döntésre. Mivel az Alkotmánybíróságnak nem feladata, hogy a jogbiztonságot nem sértő normatartalmakat célszerűségi, jogtechnikai szempontokból minősítse, így a fentiekre tekintettel a rendelkező részben foglaltak szerint határozott.
Budapest 1996. november 25.
Dr. Sólyom László s. k.,
az Alkotmánybíróság elnöke
Dr. Ádám Antal s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Holló András s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Kilényi Géza s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Lábady Tamás s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Schmidt Péter s. k.,
előadó alkotmánybíró
Dr. Szabó András s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Tersztyánszky Ödön s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Zlinszky János s. k.,
alkotmánybíró