BH 2012.4.95 A biztosítási ajánlaton szereplő kérdésekre adott, nem a valóságnak megfelelő válasz megítélése a biztosítás speciális, és a szerződés megtámadására vonatkozó általános szabályok szerint [Ptk. 210. § (1) bek. és 540. §].

Az I. rendű felperes Casco vagyonbiztosítási szerződése, a II. rendű felperes mint vétlen károsult az I. rendű felperes felelősségbiztosítása alapján a 2004. június 21-ei közúti baleset miatt 1 417 020 forint, illetve 1 123 000 forint kártérítés és kamatai megfizetésére kérte az alperes kötelezését.

A jogerős ítélet kötelezte az alperest, hogy az I. rendű felperesnek 1 407 020 forint, a II. rendű felperesnek 1 123 000 forint tőkét és kamatait fizesse meg.

A bíróság megállapította, hogy a baleset úgy következett be, hogy az I. rendű felperes az előtte forgalmi ok miatt lassító II. rendű felperes járművének hátuljába ütközött. Az alperesnek a Ptk. 210. § (1) bekezdésére alapított megtámadási kifogására kifejtette, hogy az I. rendű felperes részéről a szerződéskötéskor az előzményi kár elhallgatása nem zárta ki a Casco biztosítási szerződés megkötését, a gépjármű előélete a szerződéskötés szempontjából nem minősült lényeges körülménynek. Az összegszerűséget H. R. igazságügyi szakértő szakvéleménye alapján állapította meg azzal, hogy az alperes által hivatkozott roncskereskedői ajánlatok nem voltak alkalmasak a szakértői vélemény gyengítésére.

Az alperes fellebbezése folytán eljáró másodfokú bíróság hangsúlyozta, hogy a szerződéskötéskor a biztosítás díját - a gépjármű előéletétől függetlenül - a gépjármű típusa, évjárata és felszereltsége alapján határozták meg. A jármű szerződéskötéskori értékének nem volt ügydöntő jelentősége. Az alperes által hivatkozott Tarifakönyv nem volt része a szerződési feltételeknek, mivel annak tartalmát az ügyfelek nem ismerhetik meg [Ptk. 207. § (4) bekezdése]. A Ptk. 540. § (3) bekezdése pedig azért nem volt alkalmazható, mert az elhallgatott körülmény nem hatott közre a baleset bekövetkeztében. Ez vonatkozik a Ptk. 210. § (1) bekezdése szerinti megtámadásra is. A másodfokú bíróság azt is megjegyezte, hogy a baleset bekövetkezte után a kárbejelentőből már megállapíthatóak voltak a gépjármű korábbi sérülései, ezért az alperes a kárfelméréskor már ennek ismeretében értékelhette a járművet. A maradványértéket illetően megállapította a bíróság, hogy a szakértő a jármű pontos állapotának ismeretében adta a szakvéleményét, a roncskereskedők ajánlata pedig nem minősült vételi ajánlatnak.

A jogerős ítélet ellen előterjesztett felülvizsgálati kérelmében az alperes az I. rendű felperes javára marasztaló ítéleti rendelkezés hatályon kívül helyezését és a kereset elutasítását, másodlagosan az eljárt bíróság új eljárásra utasítását kérte.

Álláspontja szerint az I. rendű felperes részéről az előzményi kár elhallgatása a szerződés megkötésekor mind a Ptk. 210. § (1) bekezdése, mind az 540. § alkalmazásában olyan lényeges körülménynek minősült, melynek alapján a Ptk. 540. § (3) bekezdése alapján mentesült, illetve megtámadási kifogása folytán a Casco szerződés megdőlt. Előadta, hogy a biztosítási ajánlaton lényeges körülményként szerepelt az előéletre vonatkozó kérdés. A sérült gépjárművekre az alperes csak a Tarifakönyvben meghatározott előzetes vizsgálat alapján köt biztosítási szerződést. A Tarifakönyv rendelkezéseit a másodfokú bíróság tévesen nyilvánította az alperes titkos fenntartásának. A maradványérték megállapításával kapcsolatban sérelmezte, hogy a bíróság a szakértő véleményét fogadta el a roncskereskedők reális ajánlatai helyett, akik a javíthatóság ismeretében tették meg ajánlataikat.

Az I. rendű felperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályában fenntartására irányult. Hangsúlyozta, hogy a biztosítási feltételek a gépjármű előzménykárait nem tekintik a szerződéskötés lényeges körülményének. Miután a korábbi sérüléseket követően a gépjárművet szakszerűen megjavították, a gépjármű más használt járműtől nem különbözött, és az ezekre jellemző feltételekkel kötötték meg a perbeli biztosítási szerződést. Az alperesnek a szerződéskötéskor lehetősége lett volna a gépjármű esetleges sérüléseinek megvizsgálására, egyébként az alperes üzletkötője a gépjárműve a szerződéskötéskor megtekintette. Előadta továbbá, hogy az alperes azt sem bizonyította, hogy a felperes tudott az előzményi károkról.