BH 2012.4.95 A biztosítási ajánlaton szereplő kérdésekre adott, nem a valóságnak megfelelő válasz megítélése a biztosítás speciális, és a szerződés megtámadására vonatkozó általános szabályok szerint [Ptk. 210. § (1) bek. és 540. §].

Kapcsolódó határozatok:

Pesti Központi Kerületi Bíróság P.50221/2005., Fővárosi Törvényszék Pf.630514/2010/7., Kúria Pfv.20364/2011/4. (*BH 2012.4.95*)

***********

Az I. rendű felperes Casco vagyonbiztosítási szerződése, a II. rendű felperes mint vétlen károsult az I. rendű felperes felelősségbiztosítása alapján a 2004. június 21-ei közúti baleset miatt 1 417 020 forint, illetve 1 123 000 forint kártérítés és kamatai megfizetésére kérte az alperes kötelezését.

A jogerős ítélet kötelezte az alperest, hogy az I. rendű felperesnek 1 407 020 forint, a II. rendű felperesnek 1 123 000 forint tőkét és kamatait fizesse meg.

A bíróság megállapította, hogy a baleset úgy következett be, hogy az I. rendű felperes az előtte forgalmi ok miatt lassító II. rendű felperes járművének hátuljába ütközött. Az alperesnek a Ptk. 210. § (1) bekezdésére alapított megtámadási kifogására kifejtette, hogy az I. rendű felperes részéről a szerződéskötéskor az előzményi kár elhallgatása nem zárta ki a Casco biztosítási szerződés megkötését, a gépjármű előélete a szerződéskötés szempontjából nem minősült lényeges körülménynek. Az összegszerűséget H. R. igazságügyi szakértő szakvéleménye alapján állapította meg azzal, hogy az alperes által hivatkozott roncskereskedői ajánlatok nem voltak alkalmasak a szakértői vélemény gyengítésére.

Az alperes fellebbezése folytán eljáró másodfokú bíróság hangsúlyozta, hogy a szerződéskötéskor a biztosítás díját - a gépjármű előéletétől függetlenül - a gépjármű típusa, évjárata és felszereltsége alapján határozták meg. A jármű szerződéskötéskori értékének nem volt ügydöntő jelentősége. Az alperes által hivatkozott Tarifakönyv nem volt része a szerződési feltételeknek, mivel annak tartalmát az ügyfelek nem ismerhetik meg [Ptk. 207. § (4) bekezdése]. A Ptk. 540. § (3) bekezdése pedig azért nem volt alkalmazható, mert az elhallgatott körülmény nem hatott közre a baleset bekövetkeztében. Ez vonatkozik a Ptk. 210. § (1) bekezdése szerinti megtámadásra is. A másodfokú bíróság azt is megjegyezte, hogy a baleset bekövetkezte után a kárbejelentőből már megállapíthatóak voltak a gépjármű korábbi sérülései, ezért az alperes a kárfelméréskor már ennek ismeretében értékelhette a járművet. A maradványértéket illetően megállapította a bíróság, hogy a szakértő a jármű pontos állapotának ismeretében adta a szakvéleményét, a roncskereskedők ajánlata pedig nem minősült vételi ajánlatnak.