A Szegedi Törvényszék Mf.22377/2012/2. számú határozata felmentés jogellenességének megállapítása tárgyában. [1949. évi XX. törvény (Alkotmány) 2/A. §, 70/B. § (1) bek., (1) bek., 1992. évi XXII. törvény (Mt.) 4. §, 2010. évi LVIII. törvény (Ktjt.) 8. §, 2011. évi CXCIX. törvény (Kttv.) 193. §, 2012. évi V. törvény (Kttvá.) 3. §] Bírók: Doblerné dr. Alács Ágota, Juhász Annamária, Krajkó Zsuzsanna

Szegedi Törvényszék

2.Mf.22.377/2012/2.

A Szegedi Törvényszék dr. Mészáros Gábor ügyvéd (...) által képviselt felperes neve .... sz. alatti lakos felperesnek - dr. Kovács Ágnes jogtanácsos által képviselt alperes neve ... sz. alatti székhelyű alperes ellen - felmentés jogellenességének a megállapítása miatt indított perében a Szegedi Munkaügyi Bíróság 2012. október 25. napján kelt 2.M.393/2012/4. számú ítélete ellen az alperes 5. sorszám alatti fellebbezése alapján lefolytatott másodfokú eljárásban meghozta a következő

Í T É L E T E T :

Az elsőfokú bíróság ítéletét h e l y b e n h a g y j a .

Kötelezi az alperest, hogy 15 nap alatt fizessen meg a felperesnek 63.500,- (Hatvanháromezer-ötszáz) Ft másodfokú eljárási költséget.

A le nem rótt fellebbezési eljárási illetéket az állam viseli.

Az ítélet ellen fellebbezésnek helye nincs.

I N D O K O L Á S :

A felperes 1998. szeptember 1. napjától határozatlan időtartamban köztisztviselői, majd 2010. július 6. napjától kormánytisztviselői jogviszonyban állt alkalmazásban az alperesnél, legutolsó munkaköre törvényességi ellenőrzési és felügyeleti főosztályvezető-helyettes, illetménye havi 434.000,- Ft volt.

Magyarország Alkotmánybírósága 2011. február 15. napján kelt 8/2011. (II.18.) AB határozatával megállapította, hogy a kormánytisztviselők jogállásáról szóló 2010. évi LVIII. törvény 8. § (1) bekezdése, melynek b) pontja értelmében a kormánytisztviselői jogviszonyt a munkáltató felmentéssel indokolás nélkül megszüntetheti, alkotmányellenes, ezért azt 2011. május 31-i hatállyal megsemmisítette.

Az Alkotmánybíróság határozata a Magyar Közlönyben 2011. február 18. napján közzétételre került.

Az alperes a 2011. május 18. napján kelt SZ01/14-4/2011. sz. felmentésével a felperes kormánytisztviselői jogviszonyát a kormánytisztviselők jogállásáról szóló 2010. évi LVIII. törvény (a továbbiakban: Kjtv.) 8. § (1) bekezdés b) pontja alapján indokolás nélkül két hónap felmentési idő közbeiktatásával, 2011. július 20. napi hatállyal megszüntette. A felmentési idő teljes időtartamára a felperest munkavégzési kötelezettsége alól mentesítette.

A felmentés közlésére az Alkotmánybíróság határozatának a Magyar Közlönyben történt közzétételét követően került sor.

A felperes a kormánytisztviselői jogviszonya megszűnését követően 2011. július 21. napjától 2012. február 15. napjáig 464.880,- Ft álláskeresési járadékban részesült.

A felperes a törvényes határidőn belül a bírósághoz 2011. június 10. napján érkezett keresetében kérte, hogy a bíróság állapítsa meg, az alperes jogellenesen szüntette meg kormánytisztviselői jogviszonyát.

A felperes módosított keresetében kérte az eredeti munkakörében történő továbbfoglalkoztatása mellőzésével az alperes arra kötelezését, hogy fizessen meg a részére 15 napon belül a 2011. július 21. napjától 2012. február 15. napjáig terjedő időszakra havi 434.000,- Ft-os illetmény és 464.880,- Ft álláskeresési járadék figyelembevételével 2.510.120,- Ft elmaradt illetményt és ennek 2011. december 1. napjától járó törvényes kamatát, 12 havi illetménynek, mint átlagkeresetnek havi 434.000,- Ft-os illetmény figyelembevételével megfelelő átalány kártérítést és perköltséget.

A felperes álláspontja szerint az alperes az alkotmánybírósági határozat közzétételét követően szüntette meg indokolás nélkül kormánytisztviselői jogviszonyát, mely időpontban már tudomással bírt a felmentés alapjául szolgáló jogszabály alkotmányellenességéről, így a felmentés jogát nyilvánvalóan rendeltetésellenesen gyakorolta.

Az alperes ellenkérelme a felperes keresetének az elutasítására és perköltségben történő marasztalására irányult. Hangsúlyozta, hogy a felmentésre 2011. május 18. napján került sor 2011. július 20-ai hatállyal az akkor hatályos jogszabályhely alapján indokolás nélkül, ezért törvényesen.

A felperes módosított keresetének összegszerűségét számszakilag nem vitatta.

Az elsőfokú bíróság ítéletével megállapította, hogy az alperes a 2011. május 18. napján kelt SZ-01/14-4/2011. sz. felmentésével jogellenesen szüntette meg a felperes kormánytisztviselői jogviszonyát. Kötelezte az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 15 napon belül 2.510.120,- Ft elmaradt illetményt és ennek 2011. december 1-től a kifizetésig járó, a késedelemmel érintett naptári félévet megelőző utolsó napon érvényes jegybanki alapkamattal megegyező mértékű késedelmi kamatát, 9 havi átlagkeresetnek megfelelő átalány kártérítésként 3.906.000,- Ft-ot, továbbá 200.000,- Ft perköltséget, míg a keresetet ezt meghaladóan elutasította és megállapította, hogy a felmerült eljárási illetéket az állam viseli.

Az elsőfokú bíróság ítéletének indokolásában Magyarország Alkotmánybírósága 2012. július 16. napján kelt III/505/2012. számú határozata indokolása alapján kiemelte, hogy a Kjtv. alkotmányellenesnek minősített és 2011. május 31. napjával megsemmisített 8. § (1) bekezdésének a folyamatban lévő ügyekben történő alkalmazása kizárására irányuló indítványok elutasítása nem érinti az egyedi ügyet elbíráló bíróságok jogát arra, hogy a Kjtv. már alkotmányellenessé nyilvánított, de még hatályos 8. § (1) bekezdése alapján felmentéssel megszüntetett köztisztviselői jogviszonyról szóló perben önállóan értékeljék a felmentés jogszerűsége megítélésekor a tényt, hogy a felmentéskor a felmentésre jogot adó jogszabály alkotmányellenességét és hatályvesztésének időpontját az Alkotmánybíróság már megállapította.

Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint a felperes kormánytisztviselői jogviszonyának indokolás nélküli megszüntetése ellentétes az uniós joggal és a rendeltetésszerű joggyakorlás követelményébe ütközik.

I. A felperes jogviszonya indokolás nélküli megszüntetése az uniós jogba ütközik, figyelemmel az Alapjogi Charta 30. cikkére - melyben szolidaritás cím alatt került szabályozásra az indokolatlan elbocsátással szembeni védelem - és a 47. cikkére - melyben az igazságszolgáltatás cím alatt szerepel a hatékony jogorvoslathoz és a tisztességes eljáráshoz való jog -. Az 51. cikk alapján kiemelte, hogy a charta rendelkezéseinek címzettjei a tagállamok, ezért a charta csak az uniós jog alkalmazása, illetve az uniós jog tagállami végrehajtása vonatkozásában nyerhet alkalmazást. Az 52. cikk (3) bekezdése alapján kiemelte továbbá, hogy a charta által nyújtott védelem szintje semmilyen esetben nem lehet alacsonyabb az - egyébként a belső jogban az 1993. évi XXXI. törvénnyel kihirdetett - Emberi Jogok és Alapvető Szabadságjogok Védelméről szóló (római) európai egyezmény által biztosított védelem szintjénél. A jogi kötőerő szempontjából utalt arra, hogy a charta az Európai Unióról szóló szerződés (EUSz.) 6. cikk (1) bekezdésébe illesztett kereszthivatkozással a szerződéssel egyenértékű rangra emelkedett.