1361/B/2008. AB határozat

a bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvény 90. § (1) bekezdés a) pontja alkotmányossági vizsgálata tárgyában

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló indítvány tárgyában meghozta a következő

határozatot:

1. Az Alkotmánybíróság a bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvény 90. § (1) bekezdés a) pontjának az "ide nem értve a gépjárművet" szövegrésze alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasítja.

2. Az Alkotmánybíróság az indítványt egyebekben visszautasítja.

Indokolás

I.

Az indítvány a bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvény (a továbbiakban: Vht.) 90. § (1) bekezdés a) pontjának az "ide nem értve a gépjárművet" szövegrésze alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányult, egyben kérte az indítványozó, hogy az Alkotmánybíróság e döntését "tekintse alkalmazandónak" a megjelölt végrehajtási eljárásokban. Álláspontja szerint sérül az Alkotmány 9. § (2) bekezdése azáltal, hogy a jogalkotó különbséget téve a foglalkozás gyakorlásához szükséges eszközök között, kiveszi a végrehajtás alól mentes ingóságok köréből a gépjárművet, holott nagyon sok tevékenység - mint például a személyszállítás, áruszállítás -gépjármű használata nélkül egyáltalán nem gyakorolható, vagy ellehetetlenül.

II.

Az Alkotmánybíróság az indítvány elbírálásánál a következő jogszabályi rendelkezéseket vette figyelembe:

1. Az Alkotmány vonatkozó rendelkezése:

"9. § (2) A Magyar Köztársaság elismeri és támogatja a vállalkozás jogát és a gazdasági verseny szabadságát."

2. A Vht. támadott szabálya:

"90. § (1) Mentesek a végrehajtás alól a következő ingóságok:

a) az olyan eszköz, amely nélkül az adós foglalkozásának (hivatásának) gyakorlása lehetetlenné válik, így különösen a nélkülözhetetlen szerszám, műszer, technikai, katonai és egyéb felszerelési tárgy, egyenruha, önvédelmi fegyver, szállítóeszköz, ide nem értve a gépjárművet, (...)"

III.

Az indítvány nem megalapozott.

1. Az indítványozó az Alkotmány 9. § (2) bekezdésének sérelmét arra alapította, hogy a kifogásolt rendelkezés kiemelve a gépjárművet, különbséget tesz a mentes ingóságok között, ezáltal a vállalkozás jogát (a személy- és áruszállítást) akadályozza.

Az Alkotmánybíróság gyakorlata szerint a vállalkozás joga "a foglalkozás szabad megválasztásához való alkotmányos alapjog [Alkotmány 70/B. § (1) bekezdés] egyik aspektusa, annak egyik, a különös szintjén történő megfogalmazása. A vállalkozás joga azt jelenti, hogy bárkinek Alkotmány biztosította joga a vállalkozás, azaz üzleti tevékenység kifejtése. (...) A vállalkozás joga (...) egy bizonyos, a vállalkozások számára az állam által teremtett közgazdasági feltételrendszerbe való belépés lehetőségének biztosítását, más szóval a vállalkozóvá válás lehetőségének - esetenként szakmai szempontok által motivált feltételekhez kötött, korlátozott -biztosítását jelenti. (...) A vállalkozás joga annyit jelent - de annyit alkotmányos követelményként feltétlenül -, hogy az állam ne akadályozza meg, ne tegye lehetetlenné a vállalkozóvá válást." [54/1993. (X. 13.) AB határozat, ABH 1993, 340, 341-342.]

A Vht. 84. § (1) bekezdése akkor teszi lehetővé az ingóságok lefoglalását, ha az adós a végrehajtható okiratban foglalt kötelezettségét önként nem teljesítette. Az adós gépjárműve csak a 90. § i) pontjában meghatározott esetben (mozgáskorlátozott adós) élvez mentességet. A 103. § (5) bekezdése szerint a foglalkozás gyakorlásához nélkülözhetetlen gépjármű lefoglalásakor azonban csak a törzskönyvet kell lefoglalni, és az adós az értékesítésig - tehát amíg a tulajdonában áll - a gépjárművet használhatja. Így a foglalás az adós foglalkozáshoz, vállalkozáshoz való joga gyakorlását nem teszi lehetetlenné, ezért a támadott szabály nem sérti a vállalkozáshoz való alkotmányosan védett jog tartalmát.

A fentiekre figyelemmel az Alkotmánybíróság az indítványt ebben a részében elutasította.

2. Az indítvány a kifogásolt rendelkezés alkalmazási tilalmának kimondására is irányult.

Az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 43. § (4) bekezdése szerint az Alkotmánybíróság rendelkezhet az alkotmányellenes jogszabály konkrét esetben történő alkalmazási tilalmáról, erre azonban csak az Abtv. 38. §-a szerinti bírói kezdeményezés és a 48. § szerinti alkotmányjogi panasz esetén kerülhet sor, mivel ezekben az eljárásokban a normakontroll konkrét ügyekhez kapcsolódik. (921/B/1998. AB határozat, ABH 2001, 1285, 1293.) Így az Abtv. 1. § b) pontjában biztosított, utólagos normakontroll hatáskörében az Alkotmánybíróságnak nincs lehetősége a jogszabályi rendelkezés konkrét ügyben való alkalmazási tilalma kimondására. Mivel az indítványozó nem nyújtott be alkotmányjogi panaszt, az Alkotmánybíróság az alkalmazási tilalom tárgyában előterjesztett kérelmét az Alkotmánybíróság ideiglenes ügyrendjéről és annak közzétételéről szóló, többször módosított és egységes szerkezetbe foglalt 2/2009. (I. 12.) Tü. határozat (ABK 2009. január, 3.) 29. § b) pontja alapján visszautasította.

Budapest, 2010. május 10.

Dr. Paczolay Péter s. k.,

az Alkotmánybíróság elnöke

Dr. Balogh Elemér s. k.,

előadó alkotmánybíró

Dr. Holló András s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Kovács Péter s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Lévay Miklós s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Bragyova András s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Kiss László s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Lenkovics Barnabás s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Trócsányi László s. k.,

alkotmánybíró