921/B/1998. AB határozat

önkormányzati rendelet alkotmány- és törvényellenességének vizsgálatára irányuló bírói kezdeményezés tárgyában

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

Az Alkotmánybíróság önkormányzati rendelet alkotmány- és törvényellenességének vizsgálatára irányuló bírói kezdeményezés tárgyában meghozta az alábbi

határozatot:

1. Az Alkotmánybíróság megállapítja, hogy Kadarkút Nagyközség önkormányzata által alkotott "a szociális rászorultságtól függő pénzbeli és természetbeni ellátásokról, valamint a személyes gondoskodásról" szóló 15/1997. (XII. 29.) számú rendelete 25. § (2) bekezdés "saját háztartásban" szövegrésze alkotmány- és egyben törvényellenes volt; egyebekben a 25. § (2) bekezdést érintő indítványt elutasítja.

2. Az Alkotmánybíróság Kadarkút Nagyközség önkormányzata által alkotott "a szociális rászorultságtól függő pénzbeli és természetbeni ellátásokról, valamint a személyes gondoskodásról" szóló 15/1997. (XII. 29.) számú rendelet 4. § (12)-(13) bekezdése, a 11. § (1) bekezdéséből "a tartós betegséget, az egész napos ápolásra való rászorultságot" mondatrész alkotmány- és törvényellenességének megállapítására irányuló indítványt elutasítja.

INDOKOLÁS

I.

1. A Kaposvári Városi Bíróság az előtte folyamatban lévő 10.K.21.108/1998/8. számú közigazgatási határozat bírói felülvizsgálatára irányuló perben, a per tárgyalásának felfüggesztése mellett az Alkotmánybírósághoz fordult, és kérelmet terjesztett elő Kadarkút Nagyközség Önkormányzatának "a szociális rászorultságtól függő pénzbeli és természetbeni ellátásokról valamint a személyes gondoskodásról" szóló 15/1997. (XII. 29.) számú rendelete (a továbbiakban: Ör.) 4. § (12)-(13) bekezdése, a 11. § (1) bekezdéséből "a tartós betegséget, az egész napos ápolásra való rászorultságot" mondatrésze, valamint a 25. § (2) bekezdése alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére.

A bírósági eljárás alapjául szolgáló ügyben a felperes ápolási díj iránti kérelmet terjesztett elő, amelyet az első fokon eljárt önkormányzati szociális egészségügyi bizottság, majd fellebbezés folytán a másodfokon eljárt önkormányzati képviselőtestület is elutasított. Az elutasító önkormányzati döntés indoka az volt, hogy a felperes hozzátartozója nem minősül egész napos ápolásra szoruló személynek. Az ápolási díjra való jogosultság megállapíthatóságánál e feltétel meglétét az Ör. írja elő, az "egész napos ápolásra szoruló személy" fogalmát az Ör. határozza meg. A felperes kereseti kérelmet terjesztett elő az önkormányzati képviselő-testület határozatának bírósági felülvizsgálata iránt. Az ügyben eljáró Kaposvári Városi Bíróság szerint az Ör. - perben alkalmazandó - rendelkezései magasabb jogszabállyal, a szociális igazgatásról és a szociális ellátásokról szóló 1993. évi III. törvénnyel (a továbbiakban: Sztv.) és a helyi önkormányzatokról szóló 1990. évi LXV. törvénnyel (a továbbiakban: Ötv.) ellentétben állnak, ezért az Ör. alkotmányossági vizsgálatát kezdeményezte.

A Kaposvári Városi Bíróság álláspontja szerint az Ör. az Sztv. rendelkezéseihez képest szűkebben, és azzal ellentétesen határozta meg az ápolási díjra való jogosultság feltételeit. Az Ör. 4. § (12) bekezdése meghatározza a tartósan beteg fogalmát, a 4. § (13) bekezdése pedig azt, hogy ki minősül egész napos ápolásra szoruló személynek. Az indítványozó szerint az Sztv. 41. § (2) bekezdése nem ad felhatalmazást az önkormányzatnak a fenti fogalommeghatározásokra. Az indítványozó kifejtette, hogy az Ör. 4. § (12)-(13) bekezdésével ellentétben az Sztv. 43. §-a alapján a háziorvos véleménye irányadó a tekintetben, hogy a törvény által meghatározott fogalomkörbe az ápolandó személy beletartozik-e. Az Sztv. 43. §-a ugyanis úgy rendelkezik, hogy a háziorvos szakvéleményében egyénenként állapítja meg: az ápolt önmaga ellátására képtelen, állandó és tartós felügyeletre, gondozásra szorul. Az önkormányzat rendeletalkotási felhatalmazása e kérdések szabályozására nem terjed ki.

Az indítványozó szerint az ör. 11. § (1) bekezdése a "tartós betegség, egész napos ápolásra való jogosultság" szövegrészében a fentiek miatt szintén ellentétben áll az Sztv.-vei. Végül álláspontja szerint az Ör. 25. § (2) bekezdése azzal, hogy "az egész napos ápolásra szoruló személy gondozását saját háztartásban végző" hozzátartozót jelöli meg az ápolási díjra való jogosultként, a rászorultságtól független, nem szociális természetű feltételt tartalmaz.

Az indítványozó álláspontja szerint az önkormányzat rendeletalkotási jogköre az Ötv. 16. § (1) bekezdése alapján sem áll fenn a vizsgálni és megsemmisíteni kért rendelkezések tekintetében. Az indítványozó az Alkotmány 44/A. § (2) bekezdésében foglalt, az önkormányzati rendelet magasabb jogszabállyal való ellentétét tiltó alkotmányos rendelkezések sérelmén túl, hivatkozik az Alkotmány 70/E. §-ában foglalt szociális biztonsághoz való jog megsértésére is.

2. Az indítvány benyújtását követően Kadarkút Nagyközség Önkormányzata - az ugyanezzel a címmel megalkotott - 6/2000. (IV. 30.) számú rendeletével hatályon kívül helyezte az Ör.-t, és más tartalmú rendelkezéseket alkotott.

Az Alkotmánybíróság már több határozatában, így pl. a 17/1995. (II. 18.) AB határozatában rámutatott arra, hogy az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény értelmében hatáskörébe - főszabályként - csak hatályos jogszabályok utólagos vizsgálata tartozik. Az Abtv. 38. §-án alapuló bírói kezdeményezés - és az Abtv. 48. §-a szerinti alkotmányjogi panasz - esetén azonban az Alkotmánybíróság az alkotmányossági vizsgálatot akkor is elvégzi, ha a kérdéses jogszabályt a jogalkotó formálisan ugyan már hatályon kívül helyezte, viszont azt a konkrét ügyben még alkalmazni kell. (ABH 1995. 467., 470.) Az Alkotmánybíróság ezért a már hatályon kívül helyezett Ör. vonatkozásában az alkotmányossági vizsgálatot lefolytatta.

II.

1. Az Alkotmány vonatkozó rendelkezései szerint:

"44/A. § (2) A helyi képviselő-testület a feladatkörében rendeletet alkothat, amely nem lehet ellentétes a magasabb szintű jogszabállyal."

"70/E. § (1) A Magyar Köztársaság állampolgárainak joguk van a szociális biztonsághoz; öregség, betegség, rokkantság, özvegység, árvaság és önhibájukon kívül bekövetkezett munkanélküliség esetén a megélhetésükhöz szükséges ellátásra jogosultak."

2. Az Sztv. ápolási díjra irányadó egyes rendelkezései szerint:

"40. § Az ápolási díj a tartósan gondozásra szoruló személy otthoni ápolását ellátó nagykorú hozzátartozó részére biztosított anyagi hozzájárulás.

41. § (1) Ápolási díjra jogosult - a jegyes kivételével - a hozzátartozó (Ptk. 685. § b) pont), ha önmaga ellátására képtelen, állandó és tartós felügyeletre szoruló

a) súlyos fogyatékos, vagy

b) tartósan beteg 18 év alatti személy gondozását, ápolását végzi.

(2) Az önkormányzat rendeletében meghatározott feltételek esetén ápolási díj állapítható meg annak a hozzátartozónak, aki 18. életévét betöltött tartósan beteg személy gondozását végzi.

(3) Az ápolási díjról a települési önkormányzat képviselő-testülete dönt." (...)

"43. § Az ápolási díj megállapítása iránti kérelemhez csatolni kell a háziorvos arra vonatkozó szakvéleményét, hogy az ápolt önmaga ellátására képtelen, állandó és tartós felügyeletre, gondozásra szorul. Az ápolási díjat kérelmező és az önkormányzat a szakvélemény felülvizsgálatát kérheti az ápolásra szoruló lakóhelye szerint illetékes egészségügyi szakrendelés - az ápolást indokló diagnózis szerint illetékes - szakorvosától." (...)

3. Az Ör. vizsgált rendelkezései szerint:

"4. § (12) Tartósan beteg: akinek betegsége várhatóan 1 hónapot meghaladóan fennáll.

(13) Egész napos ápolásra szoruló: az a személy,

- aki tartós betegsége miatt fekvő beteg,

- aki elmeállapota miatt állandó felügyeletre szorul,

- akinek mindkét karja vagy lába megbénult, illetve amputálva lett." "11. § A jogosultsági feltételek közül

(1) a tartós betegséget, az egész napos ápolásra való rászorultságot, továbbá azt, hogy a gyógyszeres kezelésre szoruló által szedendő gyógyszerek közgyógyel-látásra nem kaphatók, valamint ezek havi költségét és szedésének időtartamát, a háziorvos szakvéleményével, igazolásával

(...)

kell igazolni."

"25. § (1) Az Önkormányzat az Sztv. 41. § (1) bekezdésének - az ápolási díjra vonatkozó - rendelkezéseit változtatás nélkül alkalmazza.

(2) Az önkormányzat ápolási díjban részesíti az egész napos ápolásra szoruló személy gondozását saját háztartásban végző hozzátartozót."

III.

Az indítvány részben megalapozott.

1. Az Ötv.-nek az önkormányzati rendeletalkotás kereteit meghatározó 16. § (1) bekezdése szerint a képviselő-testület a törvény által nem szabályozott helyi társadalmi viszonyok rendezésére, továbbá törvény felhatalmazása alapján, annak végrehajtására Önkormányzati rendeletet alkot. Az indítványozó az ötv. e rendelkezésével való ellentétet a tekintetben állítja, hogy az Ör. ápolási díjra vonatkozó szabályai, az e tárgykört törvényi szinten rendező Sztv. rendelkezéseivel ellentétben állnak, illetve az Ör. olyan kérdéseket is szabályoz, melyre az Sztv. nem ad felhatalmazást. Az Ötv. 16. § (1) bekezdése szerinti "törvény" jelen esetben az Sztv. így az indítvány alapján az alkotmányossági vizsgálat tárgya az - figyelemmel az Alkotmány 44/A. § (2) bekezdésére -, hogy az Ör. szabályai az Sztv.-be ütköznek-e.

Az Sztv. az ápolási díjat a szociális rászorultságtól függő pénzbeli ellátások között szabályozza. Az Sztv. 40. §-a szerint az ápolási díj jogosultja a tartósan gondozásra szoruló személy otthoni ápolását ellátó nagykorú hozzátartozó.

Az Sztv. az ápolási díjnak két fajtáját különbözteti meg. Az egyik a 41. § (1) bekezdése szerinti, a szociális alapellátás körébe tartozó ápolási díj, melynek megállapítása a törvényi feltételek fennállása esetén az önkormányzatok számára kötelező. Ennek jogosultja - a hatályos szabályok szerint - a súlyos fogyatékos vagy a 18 év alatti tartósan beteg személy otthoni ápolását, gondozását ellátó nagykorú hozzátartozó, kivéve a jegyes.

A másik fajta a 41. § (2) bekezdése szerinti, az önkormányzat által megállapítható, de nem kötelezően megállapítandó ápolási díj, melynek jogosultja a 18. életévét már betöltött tartósan beteg személy gondozását végző hozzátartozó lehet, az önkormányzat rendeletében meghatározott feltételek szerint.

Az Sztv. 42. §-a az ápolási díjra - annak mindkét fentebb ismertetett fajtájára - való jogosultság tekintetében megfogalmaz kizáró okokat, ugyanígy mindkét fajtájára vonatkozik, az Sztv. 43. §-ában foglalt, az ápolási díj iránti kérelemhez kötelezően csatolandó háziorvosi szakvélemény, illetve a szakvélemény felülvizsgálatára vonatkozó előírás.

Az ápolási díjnak az Sztv. 41. § (1) bekezdésébe foglalt kötelezően meghatározandó és a 41. § (2) bekezdése szerinti - bevezetése az Önkormányzati mérlegelés tárgyát képező - fakultatív formájának elhatárolását az Alkotmánybíróság a 377/B/1998. AB határozata hangsúlyozta. (ABH 1998. 1094., 1097-1098.) Míg az előzőben az önkormányzat a törvényi feltételeknek megfelelő személyek vonatkozásában [Sztv. 41. § (1) bekezdés] köteles az ápolási díjról rendelkezni, addig az utóbbi tekintetében [Sztv. 41. § (2) bekezdés] az önkormányzat szabályozási önállósága viszonylag nagy, szabadon dönthet arról, hogy az ápolási díjnak e formáját bevezeti-e, illetve a törvényi keretek között a feltételek meghatározása tekintetében is széles a rendelkezési szabadsága.

2. A jelen ügyben elsőként az állapítható meg, hogy az indítványozó által vizsgálni kért Ör.-beli rendelkezések az ápolási díj fakultatíve meghatározható formájára vonatkoznak. Az Ör. 25. § (1) bekezdése ugyanis akképpen rendelkezik, hogy az önkormányzat az Sztv. 41. § (1) bekezdésének az ápolási díjra vonatkozó rendelkezéseit változtatás nélkül alkalmazza. Tehát a súlyos fogyatékos vagy tartósan beteg 18 év alatti személy gondozását, ápolását végző hozzátartozó jogosultsága az Ör. 25. § (1) bekezdéséből eredően a törvénnyel azonos feltételek esetén áll fenn.

Az Ör. 25. § (2) bekezdése - mintegy követve a törvény először a kötelező, majd a fakultatív ápolási díjra irányadó szabályát - úgy rendelkezik, hogy az önkormányzat ápolási díjban részesíti az egész napos ápolásra szoruló személy gondozását saját háztartásban végző hozzátartozót. E rendelkezés értelemszerűen az ápolási díj Sztv. 41. § (2) bekezdése szerinti, önkormányzat által meghatározható (fakultatív) formájára irányadó, amelynek jogosultja az a hozzátartozó, aki a 18, életévét már betöltött tartósan beteg személy gondozását végzi.

Az Ör. törvényellenességének a vizsgálatánál a fentiek alapvető jelentőségűek, hiszen az Ör. az ápolási díj törvényileg kötelező formáját érintetlenül hagyta.

Az indítványozó álláspontja szerint az Ör. - azzal, hogy meghatározta az "egész napos ápolásra szoruló személy" fogalmát - az Sztv.-vel ellentétesen, a jogosultság alapját tekintve szűkebben rendelkezett. Az Sztv. 41. § (2) bekezdése - a fakultatíve meghatározandó ápolási díj körében - felhatalmazást ad az önkormányzatnak a 18 év feletti tartósan beteg személyekre vonatkozó ápolási díj feltételeinek szabályozására. Az Ör. 4. § (12) bekezdése értelmében tartósan beteg, akinek betegsége várhatóan 1 hónapot meghaladóan fennáll, az Ör. 4. § (13) bekezdése szerint pedig egész napos ápolásra szoruló személynek azt kell tekinteni, aki tartós betegsége (tehát várhatóan 1 hónapot meghaladó betegsége) miatt fekvő beteg, aki elmeállapota miatt szorul felügyeletre, vagy akinek mindkét karja vagy lába megbénult, illetve amputálni kellett. Az egész napos ápolásra szoruló személy fogalmát e szabályok [Ör. 4. § (12)-(13) bekezdés] töltik ki tartalommal.

Az Alkotmánybíróság megítélése szerint e rendelkezések megalkotásával az önkormányzat nem lépte túl az Sztv. 41. § (2) bekezdésében foglalt felhatalmazás kereteit, az Ör. 4. § (12)-(13) bekezdése ezért nem törvénysértő az alábbiak miatt.

A tartós betegség, testi vagy értelmi fogyatékosság jogrendszerbeli fogalma lényegében azonos ismérveken alapszik. Az a 18 évnél idősebb személy tekinthető ilyennek, aki tizennyolcadik életévének a betöltése előtt munkaképességét legalább 67%-ban elvesztette, és ez az állapot egy éve tart, vagy előreláthatólag legalább egy évig fennáll (lásd pl. a családok támogatásáról szóló 1998. évi LXXXIV. törvény 4. § fb) pontját). Azzal, hogy az önkormányzat a tartós betegséget a várhatóan 1 hónapot meghaladó betegségként definiálta, nemhogy szűkítette, hanem e fogalmat tágabban (több jogosultat érintően) határozta meg. S mivel e meghatározás az ápolási díj fakultatíve meghatározható formájára vonatkozik, az Sztv. 41. § (2) bekezdésében foglalt felhatalmazással élve a fekvőbetegséget, mint feltételt az önkormányzat meghatározhatta [Ör. 4. § (12) bekezdés és (13) bekezdés első fordulata].

A törvényi fogalomnak megfelelő (18 év alatti) tartósan beteg személyek utáni ápolási díjra való jogosultság pedig nem az Ör. 4. § (12)-(13) bekezdései alapján áll fenn, hanem az, az Ör. 25. § (1) bekezdése által a kötelezően megállapítandó ápolási díj körébe tartozik, és a törvényi szabályok szerint érvényesül.

Az egész napos ápolásra szoruló személy Ör.-beli további meghatározása az elmeállapot miatti állandó felügyeletre, illetve mozgásszervi fogyatékosságra vonatkozik [az Ör. 4. § (13) bekezdésének második és harmadik fordulata]. Mivel az Ör. 25. § (1) bekezdése az Sztv. 41. § (1) bekezdésének változtatás nélküli alkalmazását írja elő, ezért az Ör. eleve jogosultságot teremt annak a hozzátartozónak, aki a súlyosan fogyatékos személy gondozását végzi. [A súlyos fogyatékosság fogalomrendszerét (beleérve ebbe az értelmi és mozgásszervi fogyatékosokat is) a fogyatékos személyek jogairól és esélyegyenlőségéről szóló 1998. évi XXVI. törvény alapján kiadott 141/2000. (VIII. 9.) Korm. rendelet határozza meg.] Megállapítható tehát, hogy az Ör. 4. § (13) bekezdésének fogyatékosokra utaló része nem a súlyos fogyatékosságot definiálta, az erre vonatkozó törvényi előírások az ör. 25. § (1) bekezdése által maradéktalanul érvényesülnek.

Az ezen "felüli" Ör. szabályozás, azaz az egész napos ápolásra szoruló személy meghatározása a fogyatékosságnak az egyéb eseteire vonatkoznak, mintegy "többletet" nyújtanak (ahogy a tartós betegség önálló szabályozása is). Az ápolási díj e körébe tartozó feltételek szabályozására az önkormányzat az Sztv. 41. § (2) bekezdése alapján felhatalmazással rendelkezik.

A fentebb jelölt törvényekkel, mint magasabb jogszabályokkal az Ör. 4. § (12)-(13) bekezdése ezért nem áll ellentétben, nem sérti az Alkotmány 44/A. § (2) bekezdését.

3. Az indítványozó úgy véli, hogy az Ör. a 4. § (12)-(13) bekezdéseiben, illetve a 11. § (1) bekezdésében olyan kérdésről rendelkezett, amely a háziorvosi szakvélemény körébe tartozik. Az Sztv. 43. §-a valóban előírja, hogy az ápolási díj megállapítása iránti kérelemhez csatolni kell a háziorvos arra vonatkozó szakvéleményét, hogy az ápolt önmaga ellátására képtelen, állandó és tartós felügyeletre és gondozásra szorul. E törvényi követelmény mind az ún. kötelezően, mind a fakultatíve megállapítandó ápolási díjra irányadó.

Az Alkotmánybíróság megítélése szerint az Ör. vizsgált rendelkezéseiben e követelmény maradéktalanul érvényesül. A tartósan beteg és az egész napos ápolásra szoruló személy ör.-beli meghatározása kivétel nélkül az önmagát ellátni képtelen személyekre irányadó. Megállapítható az is, hogy az Ör. nem tartalmaz olyan szabályt, amely az orvosi szakvélemény körébe tartozó kérdésről a normatív szabályozás erejével rendelkezett. Az Ör. 11. § (1) bekezdése ugyanis - összhangban az Sztv. 43. §-ával - úgy szól, hogy a feltételek fennállásáról a háziorvosnak szakvéleményt kell kiállítani. Tehát az Ör. alapján a háziorvosnak kell igazolni pl. az előreláthatóan egy hónapot meghaladó ágyhoz kötött betegséget. Erről a szakkérdésről az Ör. szerint nem az önkormányzat dönt. Az Ör. normatív rendelkezései így egyáltalán nem üresítik ki az Sztv. 43. §-ában foglaltakat, és nem is tartalmaznak olyan rendelkezést, amely - valamilyen módon - az orvosi szakvéleményt kiváltaná.

Az Ör. 11. § (1) bekezdése az ún. kötelezően megállapítandó ápolási díj vonatkozásában sem törvénysértő, mivel az Sztv. 41. § (1) bekezdésének változatlan alkalmazására utalással az önkormányzat az erre vonatkozó szakvéleményeket a törvényi szinten rendezett "mederbe tereli" (tehát pl. hogy a gondozott személy súlyosan fogyatékos-e).

Mindezek miatt az Alkotmánybíróság az Ör. 11. § (1) bekezdése törvényelle-nességét sem állapította meg.

4. Az Ör. 25. § (2) bekezdése szerint "az önkormányzat ápolási díjban részesíti az egész napos ápolásra szoruló személy gondozását saját háztartásban végző hozzátartozót." Az Alkotmánybíróság a fentiekben megállapította, hogy az "egész napos ápolásra szoruló személy" Ör.-beli fogalommeghatározása nem ütközik az Sztv. rendelkezéseivel.

Az Ör. 25. § (2) bekezdésében szereplő további feltételek közül azonban az Alkotmánybíróság szerint a "saját háztartásban" szövegrész ellentétes volt az Sztv. 40. §-ával. E törvényi rendelkezés értelmében "az ápolási díj a tartósan gondozásra szoruló személy otthoni ápolását ellátó nagykorú hozzátartozó részére biztosított anyagi hozzájárulás". Mint általános fogalom, e törvényi definíció az ápolási díj fakultatíve meghatározandó formájára is vonatkozik. Az Sztv. 40. §-a a rászoruló otthoni ápolását írja elő. Az Ör. 25. § (2) bekezdése az ápolt személy "gondozását saját háztartásban végző hozzátartozót" jelölte meg jogosultként. Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint az Sztv. szerinti "otthoni ápolás"-nak nem feltétele, hogy az ápolt és a hozzátartozó egy háztartásban éljen. Ezzel szemben az Ör. 25. § (2) bekezdése az Sztv. 40. §-ához képest szűkítő értelmezésre is lehetőséget nyújtott. Az Sztv. 40. §-a szerint az ápolási díjra való jogosultság feltétele maga az ápolás ténye, az "otthoni ápolás" további Ör.-beli értelmezésére a törvény nem nyújt lehetőséget.

Az Alkotmánybíróság ezért megállapította, hogy az Ör. 25. § (2) bekezdésében a "saját háztartásban" szövegrész az Sztv. 40. §-ával ellentétes volt, ezáltal sértette az Alkotmány 44/A. § (2) bekezdését.

5. Az indítványozó az Ör. valamennyi megtámadott rendelkezése tekintetében hivatkozik az Alkotmány 70/E. §-ának sérelmére is.

Az Alkotmánybíróság - a már hivatkozott - 377/B/1998. AB határozatában a következőkre mutatott rá:

"Az Sztv. 25. § (3) bekezdése meghatározza azokat az ellátási formákat, amelyek a szociális alapellátás körébe tartoznak, s mint ilyenek, a helyi önkormányzatok által kötelezően ellátandó feladatok. Ezek körébe tartozik az ápolási díj is, annak azonban csak az Sztv. 41. § (1) bekezdése szerinti fajtája. Azzal ugyanis, hogy a törvényhozó az ápolási díjnak a 41. § (2) bekezdés szerinti formáját a helyi önkormányzatok fakultatív feladataként határozta meg, ezt az ellátási formát nem sorolta a szociális alapellátás azon intézményei körébe, amelyek az Alkotmány 70/E. §-ában szabályozott szociális biztonsághoz való jog megvalósulásának alapvető garanciáját jelentik.

Miután az önkormányzat szabadon dönt arról, hogy biztosítja-e egyáltalán ezt az ellátási formát vagy sem, az erre vonatkozó szabályozás nem áll tartalmi összefüggésben a szociális biztonsághoz való jog érvényesülésével." (ABH 1998. 1094., 1099.)

A jelen határozatban - csakúgy mint az Alkotmánybíróság fenti döntésében - vizsgált rendelkezések az ápolási díj fakultatíve meghatározandó formájára vonatkoznak, ezért megállapítható, hogy az Ör. támadott rendelkezései jelen ügyben sincsenek összefüggésben - és így ellentétben sem - az Alkotmány 70/E. §-ával.

6. Az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény (a továbbiakban Abtv.) 38. § (1) bekezdése szerint a bíró - a bírósági eljárás felfüggesztése mellett - az Alkotmánybíróság eljárását kezdeményezi, ha az előtte folyamatban levő ügy elbírálása során olyan jogszabályt vagy állami irányítás egyéb jogi eszközét kell alkalmazni, amelynek alkotmányellenességét észleli.

Az Abtv. 43. § (4) bekezdése lehetővé teszi, hogy az Alkotmánybíróság - az alkotmányellenesség jogkövetkezményeinek a vizsgálat norma tekintetében történő meghatározásán túl - külön is rendelkezzen az alkotmányellenes jogszabály alkalmazási tilalmáról. Erre az Abtv. 38. §-a szerinti bírói kezdeményezés és a 48. § szerinti alkotmányjogi panasz esetén kerülhet sor, mivel ezekben az eljárásokban a normakontroll konkrét ügyekhez kapcsolódik.

Az Abtv. 22. § (2) bekezdése szerint az indítványnak a kérelem alapjául szolgáló ok megjelölése mellett határozott kérelmet kell tartalmaznia. E határozott kérelem az Abtv. 37. §-a szerinti alkotmányellenesség megállapítására és megsemmisítésére irányulhat, illetve a konkrét normakontroll fent említett eseteiben - az Abtv. 43. § (4) bekezdése alapján - határozott kérelmet lehet előterjeszteni az alkalmazási tilalom tekintetében is. A jelen ügyben a bíróság csupán az alkotmányellenesség megállapítását és megsemmisítését kérte, kérelmet az alkalmazási tilalomról való rendelkezés tekintetében nem terjesztett elő.

Az Alkotmánybíróság a fentiek alapján a rendelkező rész szerint határozott.

Budapest, 2001. február 12.

Dr. Holló András s. k.,

előadó alkotmánybíró

Dr. Kiss László s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Kukorelli István s. k.,

alkotmánybíró