Tippek

Link jogszabályhelyre

§-ra, bekezdésre, pontra, alpontra mutató linket hozhat létre.

Bővebben

Mínusz jel keresésben

'-' jel szavak elé írásával ezeket a szavakat kizárja a találati listából.                               

Bővebben

Keresés "Elvi tartalomban"

A döntvények bíróság által kiemelt Elvi tartalmában közvetlenül kereshet.

Bővebben

3174/2013. (IX. 17.) AB végzés

alkotmányjogi panasz visszautasításáról

Az Alkotmánybíróság tanácsa alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő

végzést:

Az Alkotmánybíróság a Kúria Pfv.III.21.176/ 2011/4. számú felülvizsgálati ítélete, a Győri Ítélőtábla Pf.I.20.100/2009/31. számú ítélete, valamint a Győr-Moson-Sopron Megyei Bíróság 6.P.21. 142/2004/83. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt visszautasítja.

Indokolás

[1] Az indítványozó az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 27. §-a alapján alkotmányjogi panaszt nyújtott be az Alkotmánybírósághoz, amelyben a Kúria Pfv.III.21.176/2011/4. számú felülvizsgálati ítélete, a Győri Ítélőtábla Pf.I.20.100/2009/31. számú ítélete, valamint a Győr-Moson-Sopron Megyei Bíróság 6.P.21.142/2004/83. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítását és azok megsemmisítését kérte az Alkotmánybíróságtól.

[2] Az indítványozó 1995-ben, 15 éves korában sugár-és citosztatikus kezelésben részesült daganatos megbetegedése miatt, amelynek eredményeként panaszmentessé vált. Ezt követően 2000-ben újabb panaszokkal jelentkezett a mosonmagyaróvári Karolina Kórház Szakrendelőjében, ahol a daganatos alapbetegség kiújulását állapították meg nála. Emiatt szteroidos kezelésben részesítették, majd áthelyezték a győri Petz Aladár Megyei Oktató Kórház - az alapper alperese, a továbbiakban: Kórház - on-koradiológiai osztályára, ahol ismét sugárkezelésben részesült. Ezután 2001-ben azt állapította meg egy vizsgálat, hogy az ivarsejtek hiánya miatti az indítványozó nemzőképtelen. Egy évvel később, 2002. február 1-jén csigolya biopsziára került sor a panaszosnál, mindeközben egészségi állapota tovább rosszabbodott.

[3] A panaszos ezt követően fordult bírósághoz, keresetében a személyiségi jogai megsértésére alapított vagyoni és nem vagyoni kárigényét kívánta érvényesíteni a Kórházzal szemben. Követelését arra alapította, hogy a Kórház a kezelését a következményekre vonatkozó megfelelő tájékoztatása és hozzájárulása nélkül kezdte meg. Állította, hogy a nagy dózisú sugárkezelés nemzőképtelenséget idézett elő, mozgáskorlátozottság alakult ki nála, emiatt rokkant állapotba került. A csigolya biopszia után 24 órán át kellett volna pihentetni, erre nem került sor, ez is hozzájárult egészségi állapotának romlásához. Kifogásolta továbbá azt is, hogy a sugárkezelést megelőzően spermalevételre nem került sor. Állítása szerint a Kórház ezzel megsértette a személyiségi jogait, emellett, a szükséges tájékoztatás elmaradása, illetőleg a kezelés szakszerűtlensége következtében őt vagyoni és nem vagyoni kár érte.

[4] A Kórház ellenkérelmében a kereset elutasítását indítványozta. Azzal védekezett, miszerint a kezelések megkezdésekor a felperes életveszélyes állapotban volt, emiatt a megfelelő tájékoztatás, valamint a beleegyezés hiánya nem volt jogsértő. Előadta, hogy a sugárkezelés a szakmai szabályok szerint történt, a csigolya biopszia után pedig nem szakmai előírás a 24 órás pihentetés. Rámutatott, hogy az indítványozó egészségi állapotában bekövetkezett rosszabbodás sorsszerű megbetegedés következménye.

[5] Az első fokon eljáró Győr-Moson-Sopron Megyei Bíróság a panaszos keresetének részben helyt adott és megállapította, hogy a Kórház az egyik kezelés alkalmával nem nyújtott megfelelő tájékoztatást az alperesnek, a kezelést pedig az indítványozó hozzájárulásának hiányában kezdte meg, ezáltal megsértette személyiségi jogait. Ezt meghaladóan a keresetet elutasította. Az elsőfokú bíróság tehát a panaszos kártérítési igényét alaptalannak találta. A másodfokon eljárt Győri Ítélőtábla jogerős ítéletében az első fokú ítéletet helybenhagyta. A jogerős ítélettel szemben a panaszos felülvizsgálati kérelmet terjesztett elő.

[6] A Kúria a jogerős ítélet felülvizsgálati kérelemmel támadott rendelkezéseit hatályában fenntartotta. Ítéletének indokolásában kihangsúlyozta, hogy a jogerős ítélet helyesen mondta ki, hogy nem állapítható meg, melyik sugárkezelés eredményezte a nemzőképtelen állapot kialakulását az indítványozónál; továbbá, hogy az eljárás során bizonyítást nyert, hogy a sugárdózis nagysága megfelelt a szakmai szabályoknak, az alkalmazott csigolya biop-szia vizsgálatot követően pedig nem volt szükséges a hosszabb pihenő, mert a mintavétel nem a gerinccsatornán belül, hanem a csigolyatestből történt.

[7] Az indítványozó ezt követően fordult az Alkotmánybírósághoz. Álláspontja szerint a támadott ítéletek sértik az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdésében rögzített jogállami jogbiztonság elvét, az Alaptörvény Q) cikkét, valamint az I. cikk (1)-(3) bekezdéseit. Az indítványozó emellett az Alaptörvény II. cikkében rögzített emberi méltósághoz való jogának, a XX. cikkben szereplő testi és lelki egészséghez való jogának, valamint a XXVIII. cikk szerinti pártatlan bírósághoz és a jogvita ésszerű időn belül történő elbírálásához való jogának sérelmét is állította. Az indítványozó-alkotmányjogi panaszának kiegészítéseiben - hivatkozott még az Alaptörvény R) cikk (2) bekezdésének, a 25. cikk (1) és (3) bekezdésének, továbbá 28. cikkének sérelmére is.

[8] Az indítványozó szerint a megsemmisíteni kért bírósági határozatok azért sértik az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdéséből levezett jogbiztonság elvét, mert az azokban szereplő jogértelmezés ellentétes az általa megjelölt eseti döntésekkel, illetőleg a vonatkozó bírósági gyakorlattal. [9] Az Alaptörvény Q) cikkével összefüggésben az indítványozó az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatának 10. cikkére (független és pártatlan bírósághoz való jog), a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányának 14. cikkére (pártatlan bírósághoz való jog), valamint a Római Egyezmény 6. cikkére (tisztességes eljáráshoz és az ügy ésszerű időn belüli elbírálásához való jog) hivatkozott.

[10] Az emberi méltósághoz való jog sérelmével összefüggésben az indítványozó előadta, hogy "az emberi méltóságomat, illetve az önrendelkezési jogomat alkotmányos indok nélkül korlátozó, illetőleg a jogsérelmeimet nem kompenzáló kúriai döntés alaptörvény-ellenes."

[11] A testi és lelki egészséghez való jogának sérelmét az indítványozó abban látta megvalósulni, hogy a bíróságok nem kötelezték a Kórházat az őt - súlyos egészségkárosodása miatt - ért vagyoni és nem vagyoni kár megtérítésére.

[12] Az Alaptörvény XXVIII. cikke vonatkozásában az indítványozó lényegében a peres eljárás indokolatlan elhúzódására (késedelmesen előterjesztett igazságügyi szakvélemény, sokára kitűzött tárgyalás), valamint a bíróság által tévesen, a bizonyítékok helytelen mérlegelése alapján megállapított tényállásra hivatkozott.

[13] Az indítványozó az Alaptörvény R) cikkével, valamint a 25. cikk (1) és (3) bekezdésével összefüggésben értékelhető indokolást nem adott elő, a 28. cikkel összefüggésben pedig egyes bizonyítási eszközök igénybevételének elmulasztását tartotta a józan ésszel ellentétesnek.

[14] Az Alkotmánybíróság az Abtv. 56. § (2) bekezdése alapján mérlegelési jogkörében vizsgálja az alkotmányjogi panasz befogadhatóságának törvényben előírt tartalmi feltételeit, különösen a 27. § szerinti érintettséget, a jogorvoslat kimerítését, valamint a 29-31. §-ok szerinti feltételeket.

[15] Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az alkotmányjogi panasz a törvényben meghatározott feltételeknek az alábbi okok miatt nem felel meg.

[16] Az Abtv. 27. §-a szerinti panasz érdemben akkor bírálható el, ha az indítványozó Alaptörvényben biztosított jogai sérelmét állítja.

[17] Az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdése, a Q) cikk, a XX. cikk, az R) cikk (2) bekezdése, a 25. cikk (1) és (3) bekezdése, illetve a 28. cikk nem alapjogot megfogalmazó, azt szabályozó rendelkezések, azokra hivatkozva tehát nem lehet alkotmányjogi panaszt előterjeszteni. Az Alkotmánybíróság külön is felhívja a figyelmet arra, hogy a testi és lelki egészséghez való jogot az Alaptörvény XX. cikke nem alapjogként deklarálja, hanem az állam alkotmányos kötelezettségét fogalmazza meg az állampolgárok egészségének megőrzése érdekében, így az arra való hivatkozás alapjogsérelem megalapozására nem alkalmas.

[18] Az indítványozó által megjelölt alaptörvényi rendelkezések közül tehát csak a II. cikkben rögzített emberi méltósághoz való jog és a XXVIII. cikkben meghatározott független, pártatlan bírósághoz és a jogvita ésszerű időn belüli elbírálásához való jog tartozik az Alaptörvényben biztosított jogok körébe, ezen utóbbi alapjogok állított sérelme képezheti alkotmányjogi panasz alapját.

[19] Az Alkotmánybíróság azonban megállapította, hogy az indítványozó nem támasztotta alá értékelhető alkotmányjogi indokolással az általa bekövetkezni vélt alapjogsérelmeit. A panaszos tulajdonképpen a rendes bíróság által megállapított tényállást, a bizonyítékok értékelésének mikéntjét és általában a bizonyítási eljárás "visszásságait", a bizonyítékokból levont következtetések okszerűségét, illetőleg a bíróság jogértelmezését vitatja. Ezen túl a kártérítési igénye megítélésének elmaradásában látja alapjogainak sérelmét. Az indítvány javarészt eseti döntések idézéséből áll, amelyek alapjogi sérelem alátámasztására önmagukban értelemszerűen nem alkalmasak. Az Alkotmánybíróságnak kizárólag a bírói ítélet alkotmányossági szempontú felülvizsgálatára van jogköre, amelynek célja a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenes-ség kiküszöbölése. Az indítványozó által felvetett eljárási, jogértelmezési és joggyakorlati aggályok azonban törvényességi és nem alkotmányossági kérdések. Az Alkotmánybíróság tanácsa ezért megállapította, hogy az alkotmányjogi panasz nem felel meg az Abtv. 29. §-ban foglalt feltételnek, mivel az sem alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdést, sem bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenességet nem vetett fel.

[20] Az Alkotmánybíróság az ügy ésszerű időn belül történő elbírálásának jogával összefüggésben külön is kiemeli, hogy az Alkotmánybíróságnak nincs hatásköre arra, hogy egy adott bírósági eljárás jelentős elhúzódásából eredő következményeket enyhítse vagy orvosolja. Az Alkotmánybíróság az Abtv. 27. §-a szerinti panasz esetén csupán az indítványban támadott bírósági ítélet megsemmisítése felől rendelkezhet (amennyiben az Alkotmánybíróság a jelen ügyben támadott ítéleteket megsemmisítené, a bírósági eljárás újra kezdetét venné, tehát a per csak tovább húzódna). A panaszos által sérelmezett pertartam, mint az adott pert jellemző körülmény olyan törvényességi szakkérdés, amelynek megítélése nyilvánvalóan nem tartozik az Alkotmánybíróság vizsgálódási körébe.

[21] Az Alkotmánybíróság ezen utóbbi indítványozói hivatkozással összefüggésben felhívja a figyelmet arra, hogy a Polgári Perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény 2. § (1) és (3) bekezdése alapján a panaszos külön kártérítési igénnyel léphet fel a bírósággal szemben, hogy a perének tisztességes lefolytatásához és ésszerű időn belül történő befejezéséhez való jogát érvényesítse.

[22] Mindezekre tekintettel, mivel az alkotmányjogi panasz nem felel meg a törvényi feltételeknek, az Alkotmánybíróság az Abtv. 64. § d) pontjára és az 56. § (3) bekezdésére figyelemmel az Ügyrend 30. § (2) bekezdés h) pontja alapján a panaszt visszautasította.

Budapest, 2013. szeptember 10.

Dr. Balogh Elemér s. k.,

tanácsvezető alkotmánybíró

Dr. Paczolay Péter s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Stumpf István s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Pokol Béla s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Szívós Mária s. k.,

előadó alkotmánybíró

Alkotmánybírósági ügyszám: IV/288/2013.

Tartalomjegyzék