A Kúria Bfv.623/2017/6. számú precedensképes határozata jelentési kötelezettség megszegésének vétsége tárgyában. [1978. évi IV. törvény (Btk.) 275. §, 1998. évi XIX. törvény (Be.) 2. §, 416. §, 426. §, 475. §] Bírók: Mészár Róza, Soós László, Vaskuti András

A határozat elvi tartalma:

I. Alaptalan a törvényes vád hiányára való hivatkozás, ha a benyújtott vádiratot az ügyész bármely okból módosítja.

II. Megvalósítja a hivatalos személy által elkövetett közokirat-hamisítás bűntattét, aki rendőrtisztként a büntetőügy sértettjének tanúvallomásában hamis tényeket tüntet fel az ellopott dolog nyomozó hatóság általi visszaszerzésének módját illetően.

III. A Kúria előtti eljárásban nem szükséges katonai ügyész vagy a legfőbb ügyész által a katonai büntetőeljárásra kijelölt ügyész eljárása.

Kapcsolódó határozatok:

Fővárosi Törvényszék Kb.587/2015/25., Fővárosi Ítélőtábla Kbf.103/2016/11., *Kúria Bfv.623/2017/6.*, 3223/2020. (VI. 19.) AB végzés

***********

KÚRIA

Bfv.I.623/2017/6. szám

A Kúria Budapesten, a 2018. év február hó 19. napján tartott tanácsülésen meghozta a következő

v é g z é s t:

A jelentési kötelezettség megszegésének vétsége és más bűncselekmények miatt folyamatban volt büntetőügyben a rendőr alezredes II. rendű terhelt által előterjesztett felülvizsgálati indítványt elbírálva a Fővárosi Törvényszék Katonai Tanácsa 42(II.)Kb.587/2015/25. számú ítéletét, illetve a Fővárosi Ítélőtábla Katonai Tanácsa 6.Kbf.103/2016/11. számú ítéletét II. rendű terhelt tekintetében hatályában fenntartja.

A végzés ellen fellebbezésnek és felülvizsgálatnak nincs helye, s ebben az ügyben sem az indítványozó, sem azonos tartalommal más jogosult újabb felülvizsgálati indítványt nem nyújthat be.

I n d o k o l á s

A rendőr alezredes II. rendű terheltet a Fővárosi Törvényszék Katonai Tanácsa a 2016. május 12. napján kihirdetett 42(II.)Kb.587/2015/25. számú ítéletével bűnösnek mondta ki közokirat-hamisítás bűntettében [Btk. 343. § (1) bekezdés c) pont], ezért őt megrovásban részesítette.

A védelmi fellebbezés alapján eljárt Fővárosi Ítélőtábla Katonai Tanácsa a 2017. február 10. napján meghozott 6.Kbf.103/2016/11. számú ítéletében a terhelt cselekményét az 1978. évi IV. törvény 275. § (1) bekezdés b) pontja szerint minősítette, egyebekben az elsőfokú ítéletet helybenhagyta.

A jogerős határozatok ellen a II. rendű terhelt jelentett be felülvizsgálati indítványt a törvényi ok megjelölése nélkül, de tartalmilag a Be. 416. § (1) bekezdés a) és b) pontja alapján.

Az indítványozó szerint a vádemelés vele szemben törvénysértő volt, ügyében a Tatabányai Nyomozó Ügyészség a 2013. május 15. napján kelt Nyom.185/2012. számú vádiratban hamis tanúzás bűntette miatt a ... Járásbíróság előtt vádat emelt, ugyanezen a napon kelt határozatával azonban vele szemben a közokirat-hamisítás bűntette miatti nyomozást megszüntette. A ... Szolgálat panasza alapján a Komárom-Esztergom Megyei Főügyészség a KF.1674/2012. számon 2013. június 27-én közokirat-hamisítás bűntette miatt ismételten elrendelte, holott a ... Szolgálat az ügyben nyilvánvalóan nem volt sértett, így őt nem illette meg a Be. 195. § (2a) bekezdésében írt panaszjog, így a panaszon alapuló eljárás törvénysértő volt, a korábban megszüntetett nyomozás folytatását a Be. 191. § (3) bekezdése alapján csak bíróság rendelhette volna el.

Arra hivatkozott, hogy a Fővárosi Törvényszék azon álláspontja, amely szerint a tanúkihallgatásról készült jegyzőkönyv "valótlanul azt rögzítette, hogy a kihallgatás a ... Rendőrkapitányságon történt, sértett a laptopot szabadságáról visszatérve az irodájában találta meg, az ajtó melletti széken egy bevásárlószatyorban, míg nem rögzítette, hogy a kihallgatáson az I. rendű terhelt is jelen van", téves, mert a jegyzőkönyvben az szerepel, hogy az eljárás a ... Rendőrkapitányságon volt folyamatban, és a kihallgatásra a ... szám alatt került sor, ami a sértett irodájának az épülete. E körben hivatkozott a BH 2009.230. és a BH 2014.328. számon közzétett eseti döntésre.

Ezen kívül álláspontja szerint a hamisságnak az ügy lényeges körülményeire kell vonatkoznia, ezek pedig egy büntetőügyben azok, amelyek a törvényi tényálláshoz tartoznak, illetve az elkövető személyére, büntethetőségére, a büntetés kiszabására lehetnek hatással, azonban a büntetőügy lényeges kérdéseiben a jegyzőkönyv az igazságot tartalmazta, kiderült belőle, hogy történt bűncselekmény, a kár megtérült, a laptop fizikailag nem károsodott, fontos adatállomány nem sérült.

Megítélése szerint a megállapított tényállás teljes egészében iratellenes, emellett az elsőfokú bíróság a nyomozati szakban tett tanúvallomás felolvasására tett védelmi indítványt elutasította, azt érdemben nem is indokolta, és a sértett gyanúsítotti kihallgatásáról felvett jegyzőkönyv a Be. 78. § (4) bekezdése szerinti tiltott módon, a résztvevők eljárási jogainak lényeges korlátozásával készült és bizonyítékként nem lett volna felhasználható, a gyanúsítás közlésekor ugyanis az alapeljárás még folyamatban volt, az abban eljáró hatóság nem tett feljelentést, így sérült a Be. 6. § (3) bekezdésének c) pontja szerinti eljárási szabály.

Ezen kívül álláspontja szerint eljárási szabályt vétett a bíróság akkor is, amikor a tanú korábbi gyanúsítotti vallomását a hozzájárulása nélkül felolvasta, márpedig a tárgyalási jegyzőkönyv szerint ilyen kérdés a tanúhoz nem volt.

Hivatkozott arra is, hogy szerinte a cselekmény minősítése is téves, mert akkor, ha történt volna bűncselekmény, azt büntetőügyben elkövetett hamis tanúzás bűntettének kellett volna minősíteni, és sértettet az ügyészség megegyező tényállás mellett e bűncselekmény miatt részesítette megrovásban, ebben az esetben viszont az eljárás megindításának, és így az elítélésnek is hiányzik a feltétele, mert nincs meg az alapügyben eljárt hatóság feljelentése, a jegyzőkönyv pedig a megtett nyilatkozatot helyesen tartalmazza, olyat nem tartalmaz, amit a tanú nem mondott, és akkor, ha a tanú - általa is tudottan - hamis vallomását a jegyzőkönyv a kihallgatáson előadottaknak megfelelően rögzíti, a készítője nem követ el közokirat-hamisítást.

Véleménye szerint a Komárom-Esztergom Megyei Főügyészség azért módosította törvénysértően a változatlan vádirati tényállás mellett a vád tárgyává tett cselekményt az eredeti vádirat szerinti minősítés, a hamis tanúzás bűntette helyett közokirat-hamisítás bűntettének, hogy megkerülje azt az eljárásjogi akadályt, mely szerint a hamis tanúzás bűntette miatt indult alapügyben az eljáró hatóság feljelentése hiányzott. Hivatkozott e körben az EBH 2014.B.14. és az EBH 2016.B.10. szánom közzétett elvi döntésre is.

Mindezek alapján azt indítványozta, hogy a Kúria őt a hivatalos személyként elkövetett közokirat-hamisítás vádja alól mentse fel, mivel a cselekmény nem bűncselekmény, és a terhére megállapított tényállás bizonyítékként figyelembe nem vehető okirat törvénysértő felhasználásán alapszik.

Másodlagos indítványa szerint akkor, ha cselekményét mégis tényállásszerűnek ítélné meg a Kúria, azért mentse fel, mert az nem csekély fokban, hanem egyáltalán nem veszélyes a társadalomra, ugyanis az a közjót szolgálta.